Békés Megyei Népújság, 1972. augusztus (27. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-13 / 190. szám
ÉVFORDULÓRA készülitek Mezőberényben vaszán települt újjá. A felvidékről vándoroltak ide az első szlovák telepesek és a mai evangélikus templomok környékén építették fel a szittyós-lá- pos területen az első vályogviskókat. A mezőberényiek miként készülnek az újratelepítés évfordulójának a megünneplésére, azt látni, tapasztalni lehet, már most is. Erről beszélgettünk a napokban a községi tanács elnökével, Siklósi Ferenccel. A tanácselnök, mitagadás kicsit panaszkodott, hiszen az utóbbi években rohamosan fejlődésnek indult nagyközség vezetőségének gondjai amúgy is megvannak, s ezeket a dolgokat tetézi az évfordulóra való készülődés. Panaszkodott a tanácselnök, ám a panasz szavai mögött érezhető volt a büszkeség és a szeretet községe iránt. Elmondta, hogy néhány millióval kevesebb jelenleg a bevételi alapjuk annál, mint amikor nem voltak nagyközség. Fejlesztési bevételük évente 1 millió 600 ezer forint, s ebből 1973-ban 920 ezer forintot kell kifizetniük vízmű építés-törlesztésre és az utcai kifolyók utáni vízdíjra. — Az egyszerű ember, ha nagyobb ünnep közeledik, kifesti, csinosítja a házát — mondta mosolyogva a tanácselnök —, most, amikor a község készül az ünnepre, nekünk is ez a feladatunk. Házunkat, vagyis a községet kell kifesteni, kicsinosítani. S talán nem alaptalan reményünk, hogy most, amikor a település 250. évfordulójára készülünk, a megyei tanács nemcsak erkölcsiekkel, hanem anyagiakkal is támogat bennünket. Érre nagy szükségünk van, mert a község főútjain levő állami intézmények csinosítása, ha nem is jelentős, de kiadásokat Igényel. Ezután arról beszélt — mi is láttuk a községet járva —, hogy a mezőberényiek a „Tegyük szebbé községünket” mozgalom keretében már sokat tettek. Parkokat építettek, kitisztították az árkokat, csinosítják a magánházakat, az 1723 tavaszán idevándorolt telepesek kései unokái és azok is, akik a közelmúltban települtek át a környező községekből Mezőberénybe. Az évforduló tiszteletére mintegy 300 ezer forint társadalmi munkát ajánlottak fel. Nemcsak a lakosság, hanem a mezőberé- nyi üzemek, a pamutszövő, a faipari ktsz, a műszaki ktsz, a A nagyközség most épülő modern központja. Az l es számú iskola kapubejárója, ahol Petőfi és Szendrey Júlia sokszor járt (Fotó: Demény Gyula) Idestova kilenc hőnap van hátra ahhoz, hogy a mezőberé- , nyi emberek — és természetesen velük együtt megyénk valamennyi lakója is — ünnepelje a nagyközség újratelepítésének 250. évfordulóját. A régi okmányok szerint a Kettős- Körös völgyében fekvő Mezőbe- rény a törökdúlás után 1723 taBégi szlovák ház homlokzata, A régi és új ötvöződése. két téglagyár, a gépjavító és szolgáltató, a szőnyegszövő hsz, a cipész, az építőipari, a textil ktsz, a község termelőszövetkezetei és az állami gazdaság ösz- szesen mintegy 160 ezer forinttal támogatják azt a szép törekvést, hogy jövő tavaszra Mezőberény valóban ünnepi köntösben fogadhassa vendégeit. Kétszázötven év egy település életében nem nagy idő, ám ha azt vesszük, hogy ez az idő tele volt vésszel, viharral, bizony sokminden jut az ember eszébe. A mezőberényieknek ez az évforduló kettős ünnepet jelent. Tudott dolog, hogy Petőfi Sándort jelentős szálak fűzték ide, hiszen feleségét, Szendrey Júliát itt ismerte meg és innen indult a végzetes ütközetbe. Nagy költőnk születésének 150. évfordulója a másik esemény, amelyet itt a Kettős-Körös völgyében az újratelepítéssel párhuzamosan ünnepel Mezőberény lakossága. Az a 12 660 ember, aká ma lakja a nagyközséget, ennek az évfordulónak a kapcsán azt tervez?, hogy emléktáblát helyez el azokon az épületeken, ahol Petőfi sokszor megfordult, Ilyen tábla kerül a jelenlegi textil ktsz épületének falára, ahol valamikor nagy költőnk barátja, Kemény Pál élt, a községi pártbizottság épületére; mert Petőfi másik tisztelője, Bonyhay Benjámin fogadta ott sokszor a költőt 1 Kettős ünnepre készülnek a mezőberényiek. s már hónapokkal ezelőtt hozzáfogtak az előkészítéshez és ma, mintegy hatvan társadalmi munkás fáradozik azon, hogy a rendezvény- sorozat méltó legyen a 250 éves község és Petőfi születése 150. évfordulójának ünnepéhez. Az aktív társadalmi munkások egyikével, a szerény szavú Hentz Lajos iskolaigazgató-helyettessel jártuk a községet. Voltunk annál a háznál, ahol 1897. február 17-én hazánkban elsőnek feltehetőleg megalakult az agrár-szocialista nőszervezet. S amíg tisztelettel álltunk a történelmi helyen, az igazgatóhelyettes arról beszélt, hogy azok az asszonyok, akik ma lakják Me- zőberényt, méltó utódai annak a néhány forró-szívű forradal- márnőnek, akik elsőként tömörültek szervezetbe, hogy javítsanak azoknak a sorsán, akiknek többsége még jobbágy volt. ' És együtt mentünk el azokba a zugokba, ahol 250 évvel ezelőtt tíz szlovák család a jobb élet reményében új hazát keresett és talált. Számukra a jobb élet elérhetetlen vágy maradt, s csak a nagyon kései unokáknak, az évfordulóra készülődő mai mezőberényieknek jutott osztályrészül,; Botyanszki János
