Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-15 / 165. szám
POR Pontosabban „Prcsso tejpor” annak a terméknek a neve, melyet a Hajdú megyei Tejipari Vállalat berettyóújfalui tejporgyára készít. A szőlőcukorral édesített tejpor a kávéfogyasztok kiváló csemegéje, az 1971-cs BNV díjat nyert terméke. Ez utóbbira gondolva, felettébb bosszantó, hogy a tejport tartalmazó papír-tasakok lezárása nem megoldott. Többségük már szállítás közben kinyílik, így tartalmuk kiszóródik. Legutóbbi vásárlásom után például „csekély” 10 tasak tartalmát kellett „összeráznom”, hogy egy adagot — ami 3,5 gramm — nyerjek. Amellett, hogy bosszantó, még költséges időtöltés is, mert ha a tíz csomag tejpor árát számolom (tasakonként 40 fillér), akkor végezetül többe került a leves, mint a hús, azaz a tejpor, mint a kávé. A vásárlók nevében ezért arra kérem az illetékeseket, oldják meg megnyugtatóan a tasa- kok lezárását, úgy, hogy azok csak akkor nyíljanak ki, amikor szükség van rá. El tudom képzelni például azt is, hogy a papírt asakok helyett sokkal jobban megfelelnének a célnak a polietilén zacskók. Meg kell próbálni, a termék sikere hosszabb távon is kötelez! Sz. A. Olvasónk kérése teljesült Lapunk július 8-i számában közöltük Szloszjár György kon- dorosi olvasónk levelét, a Kun- szentmárton-Békéscsaba között közlekedő buszjárattal kapcsolatban. A levélben arról volt szó, hogy a Kondorostól Békéscsabára naponta utazóknak sok kellemetlenséget okoz a zsúfoltság és jónéhányan le is maradnak, mivel a Volán megszüntetett egyes járatokat. Cikkünkre Szabó Lajos a vállalat személyforgalmi és kereskedelmi osztályának vezetője válaszolt, s közölte, hogy a járat személyzete az akkori állapotokat már korábban közölte, s így a cikk megjelenése előtt vizsgálatot tartottak. Megállapították, hogy valóban szükség van egy járatra, ezért július 3-tól reggel 7 óra 3 perckor újra közlekedik Kondoros és Békéscsaba között a busz. Ezzel az intézkedéssel rendeződött a községből Csabára utazók problémája. Az észrevételt jogosnak tartották és köszönettel vették a tárgyilagosan megírt levelet. Ugyanígy hasonlóan köszönetét tolmácsolhatunk Uhrin Pál levélírónknak is, akinek dicsérő sorait jóleső érzéssel fogadták.1 A gyermekkocsik nem parkírozhatnak? Boldizsár Gyula tudósítónk arról tá jékoztat bennünket, hogy Békéscsabán, a Gyulai u. 12 szám alatt a gyermekorvosi rendelőnek igen nagy a forgalma. A kismamák a gyerekkocsikat eddig egy fedett részben tárolhatták, viszont nagy meglepetésünkre nemrég ezt valaki, vagy valakik drótkerítéssel lezárták, s így a kis kocsiknak jelenleg csak a szabad ég alatt van a helyük. Nem kell különösebb magyarázat ahhoz, hogy mit jelent ez esetleges eső, vagy zivatar esetén. Vajon kinek álH érdekében e „kocsiszín” lezárása? — ezt kérdezi a kismamák nevében tudósítónk. Villany nélkül nem jé as élet Ez cseng M abból a levélből, amit Torzsa Imráné, Lökösházá- ról küldött szerkesztőségünkhöz. Levelét a következőkkel kezdi: „Azt hittük férjemmel, hogy csak olvasói leszünk a Szerkesz- szen velünk rovatnak. Most már azonban kénytelenek va_ gyünk tollat ragadni, hogy egy kéréssel fordulj unit önökhöz. A villany bevezetésével van a probléma. Az utcánkban nincs hálózat, s mivel txz idén sikerült házat építenünk, a községi tanácshoz fordultunk a villany ügyében. Azt a választ kaptuk, hogy két oszlopot kell felállítani és ennek költségeit nekünk kell vállalni. Sajnos erre anyagi lehetőségünk nincs, hiszen hároméves házasok vagyunk, s az építkezés sokba került. Tulajdonképpen nem is a mi hibánk, hogy az utcában nincs villany. Amikor a hálózatét építették, Az utasok bosszúságára Jőnéhány utas nevében irta | levelét B. K. békéscsabai olva-! sónk. aki kifogásolja, hogy a Volán 8-as számú vállalat autóbuszainak padlóját az úgynevezett fáradtolajjal kenik be, s ez Nem illik a fejlődő városhoz „örömmel és érdeklődéssel olvasok az újságban Békéscsaba rendezési terveiről, s az elképzelésekről — írja P. M. — Most azonban egy hiányosságról szeretnék írni, ami a nagy tervek mellett kicsinek tűnik, viszont bántja szépérzékemet, s talán másokét is. Felépítették a reprezentatív Körös Hotelt, gyönyörűen rendbe hozták a Kossuth teret — amiért külön köszönet — de a téren változatlanul ott áll egy zöld bádog házikó, amely évtizedek óta csúfítja a város központját. Nem szólva arról, hogyha valaki oda bemegy, szédeleg- vc jön ki, mert még mindig primitiv eszközökkel tartják rendbe, kátránytól bűzi k »z egész, nem beszélve más szagokról. Er- rf.' r.em az itt dolgozó személyzet tehet és min lent megtesznek a kis épület tisztaságáéit. A városfejlesztés nagy terveibe igazán beleférne egy ilyen kis költség is, hogy egy egészség- ügyi szempontból elfogadható helyiség legyen a város főterén. már sok kellemetlenséget okozott az utasoknak. Nem kell kü- lönösenbben magyarázni, hogy az olajjal bőven felkent padló mennyire csúszós és veszélyes mindaddig, míg a folyadék fel nem szívódik. De ezután is okozhat kellemetlenséget, hiszen a cipők sőt, egyik-másik esetben a kabátok is pecsétet kapnak, bepiszkolódnak, ami szinte kivehetetlen,- nem tisztítható. Vajon nem lehetne-e másképpen gondoskodni a buszok tisztaságáról? Bizonyára kapunk erre választ, mint eddig minden írásunkra a Volán illetékeseitől. Kellemetlenség Levélírónk, T. László mezőkovácsházi olvasónk, a következőkkel fejezi be levelét: „Mindezt azért írtam, hogy a brigád tanuljon is belőle, hogyan kellene viselkedni az utasokkal a vonaton”. A történet pedig a következő: A 6606-os számú gyorsvonaton történt, hogy olvasónk egy 8 éves kisfiúval beszállt a Keleti-pályaudvaron, hogy Békéscsabán keresztül Mezőhegyesre utazzon. Talált is egy üres fülkét, ahol kényelmesen elhelyezkedhettek. Akkor jött a meglepetés, mert a gyorsvonat három kalauznője a fülke elfoglalása után felszólította őket, hogy hagyják el, mivel ez szolgálati szakasz. Olvasónk megjegyzi, hogy a táblát csak jóval később helyezték el. Vajon ez a magatartás helyes-e? — kérdi tőlünk. — Nem lehetett volna-e előbb kitenni ezt, a táblát, így nem került volna sor vitára. Szerintünk a szolgálati szakaszhoz természetesen joga volt a vonat dolgozóinak, ami viszont a sorrendet illeti, ebben az olvasónak van igaza: előbb kellett volna a táblát kitenni. ezt az utcát egyszerűen kifelejtették. Vajon mit tegyünk? Nyomorogjunk villany nélkül? Nagyon szeretnénk, ha segítséglet kapnánk.” Sajnos segítséget mi sem tudunk nyújtani, ezt elsősorban csak a helyi tanácstól várhatják a Bem utcaiak. Viszont némi jó érzés is fog él bennünket a levél olvasásakor; az, hogy ma már sokan el sem tudják képzelni az életet villany nélkül, korszerű családi házak és korszerű berendezések nélkül. Ez pedig a fejlődés egyik mutatója. Gyorsan nő a gyerek lába Wagner László békéscsabai olvasónk egy furcsa esetet közöl velünk. Kilencéves fiának még április közepén lúdtalpbetétet kért az SZTK illetékes osztályától. S mivel csak vas lúdtalpbetét volt raktáron, így kaptak egy címet, ahol megrendelhet", a megfelelőt. A rendelés el is ment a Szegedi Gyógyászati Segédeszközök Gyárának, mégpedig az 590/123-as szám alatt. Az úgynevezett visszaigazolás megjött május 10-i határidővel. Azonban ma már július közepe van, de még nem kapták meg. Félő, hogy az áprilisban megrendelt 32-es betét már nem lesz jó a kisfiúnak, mivel a gyermek lába gyorsan nő, ezt a kisgyermekes szülők jól tudják. Javaslatunk az lenne, ha a vállalat rövidebb határidőre vállalja az ilyen „ifjú nemzedéknek” szánt gyógyászati segédeszközöket, hiszen a gyorsan fejlődő fiatal szervezet hamar kinövi, ha tehát késve küldik, fölöslegesen dolgoztak, hasznát nem veszi éppen az, akinek készült. Sportpályát szeretnének Több békéscsabai, Kulich Gyula lakótelepi ifjú olvasónk fordult hozzánk azzal a kéréssel, segítsünk nekik, hogy legyen hol futballozni. „Nagyon sok sportszerető fiatal van a telepünkön — írják —, akik szaEladó-e egy kiló kenyér? Levelének ezt a címet adta Vln- cze Jánosné mezőkovácsházi olvasónk. Kérdése jogos, mert mint írja, ez év június 10-én a déutáni órákban történt, hogy fiát elküldte Me- zőkovácsházán az orosházi sütőipari vállalat kenyérboltjába — ez zárás előtt néhány perccel történt — mivel kevésnek találta a vasárnapra vásárolt kenyeret, ennek pótlására még egy kilóért küldte; Nagy meglepetésre az eladó megtagadta a kiszolgálást, mondván: nem hajlandó egy kiló kenyeret levágni, a többi viszont rászárad, mivel éppen zárás előtt van. Olvasónk azt írja, hogy vajon a népgazdaságnak miből van nagyobb haszna. Abból-e, ha a boltban megmaradt kenyerekből morzsát készítenek és újra értékesítik, vagy pedig ha a vásárló, — mivel nem vágják le a kért mennyiséget — egy kiló kenyér helyett 2 kilót visz haza és a megmaradtat az állatokkal eteti fel. Hogy mi a hasznosabb és mi nem, az lehet vita tárgya. Az viszont egyáltalán nem, hogy a vásárlót mindenkor ki kell elégíteni, ha 20 dekát kér, akkor is ki kell adni mindaddig, amíg az üzlet nyitva van. bad idejükben szívesen labdáznának. A kérdés már csak az, hogy hol. Van a 15—16-os épület mögött pálya, amely a Vízműé. Először arról volt szó, hogy a miénk lesz, később módosították a tervet azzal, hogy még egy pályát építenék, amit nekünk szánnak. A munkálatokat el is kezdték, de érdekes módon abba is maradt minden: Az autóparkírozón nem játszhatunk, hogy miért, ehhez nem kell különösebb magyarázat. A házak előtt p»edig veszélyes, hiszen a földszinten lakók féltik az ablakaikat. Nem csodáljuk. Megpróbáltunk önerőből tenni valamit, ezért társadalmi munkával két nap alatt építettünk a 14-es épület közelében egy pályát. Eíz a telep már régóta parlagon hevert, csak az építőipar használja néha anyagtárolásra. Sajnos, amikor hozzáfogtunk a munkához megtudtuk, hogy itt rövidesen építkezés kezdődik. Most már végképp el_ keseredtünk, s nem maradt más hátra csak az, hogy lessük, mikor nincs meccs vagy edzés, a vízmű-pályán. Ezt viszont nehéz kivárni.” Ügy hisszük, a fiataloknak teljes mértékben igazuk van, s nem ártana, ha a labdarúgást szerető felnőttek segítségükre sietnének — úpp úgy, mint ahogy a kicsinyeknek egy-egy játszótér létesítésénél — társadalmi munkával. Szerkesztői üzenetek R. Gy. Békéscsaba. Mivél 3 gépkocsi rendszámát is közölte, így levelét el tudtuk juttatni aj illetékes vállalathoz kivizsgálás végett. A válasz közlése után értesítjük. Varga István, Gyónni. Észrevételét vizsgálat és ellenőrzés végett eljuttatjuk a KÖJÁL-hoa, reméljük rövidesen választ is kapunk rá Varga Jánosné, Medgyesegy- háza. A levélben közölt észrevételeket köszönjük, jelezzük az ÁFÉSZ illetékes osztályának, valamint a Kereskedelmi Felügyelőségnek. ■ A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: ; Kasnyik Judit
