Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-04 / 155. szám
1972. JÚLIUS 4., KEDD Ara: 1 forint XXVII. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM MA: KAPD A HATÁRON (3. oldal) LOTTÓTÁRGYNYEREMÉN Y. SORSOLÁS (6. oldal) MÉRLEGEN A BCS. ELŐRE ÉS A GYULAI MEDOSZ (7—8. oldal) Az étlap két oldala Drákói szigor jellemzi a belkereskedelmi miniszter legújabb rendeletét, amely 1972. július 1-én lépett életbe. s amely intézkedik a vendéglátó üzletek osztályba sorolásáról. A rendelet részletes ismertetését ezúttal mellőzzük1 részben, meri rendkívül bonyolult, részben, mert attól félünk, az olvasó úgy emlékszik, már esztendőkkel ezelőtt olvasta. A rendelet lényege mindeneseire az, hogy csak olyan árakat szabad számítani, amiért a vendég megkapja az ellenértéket. A vendéglátóipar ugyanis esztendők óta igyekszik minél felsőbb osztályba lépni, s erre a legegyszerűbb megoldás, az étlapra ráírják, hogy I. osztály, az árakat is eszerint számolják ki, s ezenkívül minden változatlan. Igaza van a minisztériumnak; egy tollvonással nem lehet megoldani a fejlesztést. Erre az igazságra azonban már elég regen rájöttek, de ideje lenne érvényesíteni. Talán most sikerül. Akárcsak az a színién július 1-én életbe lépő intézkedés végrehajtása, amely elrendeli: az elsőosztályú éttermek is kötelesek úgynevezett turista menüt tartani, a másod- és harmadosztályú éttermekben pedig délben és este is kell menüt felszolgálni. A rendelkezés rendkívül finoman fogalmaz. Mert mi a menü? Sokfajta menü van, például egy esküvői vacsorán olyan étrendet állítanak össze, mely fejenként száz forintba is belekerül. Kormányfők tiszteletére adott vacsorákon szintén van menü. Ha viszont a magunkfajta, a köznapi ember köznapi alkalommal menüt eszik, azért teszi mert elviselhető áron akar jóllakni. A menü tulajdonképpen olcsó ebédet, vacsorát jelent. S hogy a magyai’ vendéglők nemcsak azt a célt szolgálják, hogy a vendéglátóipari vállalatoknak minél nagyobb legyen a bevételük és a nyereségük, nem új felfedezés. A legutóbbi tíz esztendőben elég sok utasítás látott napvilágot, amely arra kötelezte a vendéglőket, hogy ne csak a vendég böngéssze az étlapnak azt a bizonyos jobboldalát, hanem az üzletvezető is. Vagyis: legyenek olcsó ételek is. Legyen menü. Legyen főzelék feltéttel. Legyen laktató leves. Túlzás lenne azt állítani, hegy ezeket a rendelkezéseket nem hallották végre. Szabály az szabály, eltörölni nem lehet. De ki tehet arról, hogy ha a vendéglő üzletvezetője rosszul számolta ki a főzni- valót, s már negyed egykor annyian rendeltek menüt, hogy attól kezdve már csak húsz forinton felüli étlap szerinti ételek maradtak? Meg aztán lehet nyáron lencsét adni főzelékként, s olyan zsíros oldalast feltétként, hogy jóllehet a rendelet végrehajtása tökéletes, csak éppen nincs, aki „igényelné” az ilyen ebédet. Álmodozni szabad: azt reméljük. hogy végre ez a rendelet eléri a régi célt, s valahogyan megtalálja az összhangot az étlap „baloldala” és a „jobboldala” között, vagyis menüárban is ió ebédet ehet a magyar ember a vendéglőkben. Bizonyára sokan lesznek, akik igyekszenek majd ezt a rendelkezésit is megbuktatni. Ügy tűnik ugyanis, hogy egyelőre még — három és fél év múltán is — gyerekcipőben jár a nyereséges gondolkozás némely körökben. S csak úgy tudják elképzelni a nagyobb hasznot, ha nagyobb hasznuk van egy- egy ételen. A „nagy forgalom — nagy haszon” elve kevés helyen érvényesül. Márpedig ez legalább olyan régi és jól bevált módszer, mint a másik. Sajnos, a vendéglátóipari árak esztendőről-esztendőre emelkednek. Ezt sokféleképpen lehet magyarázni, s azt sem szabad elfelejteni, hogy — bár ki érti az elszámolási rendszert, közülünk, egyszerű vendégek közül — a vendéglátóipar dotációban részesül. Az is igaz, hogy rendkívül sok a külföldi vendég, aki a világon szokásos áraknál még mindig jóval — mintegy harminc százalékkal — kevesebbet fizet. Az is kétségtelen azonban, hogy a magyai éttermek elsősorban a magyar vendég pénztárcájának megfelelő árakkal dolgozhatnak csak. S ki kell elégíteniük a legmagasabb igényeket is, de azokat is ki kell szolgálniuk, akik egyszerűen étkezni akarnak, jól akarnak lakni. A nyereség rendkívül fontos dolog, de legalább ennyire fontos az éttermek szerepe az ellátásban. Indokolt hát a drákói szigorral fogalmazott rendelkezés, s még indokoltabb, hogy annyi elődjéhez hasonlóan ez ne jusson a feledés sorsára. Pintér István Sikerrel zárult Szarvason a Justh Zsigmond Szövetkezeti Színjátszó Találkozó Július 1-én, szombaton délután 3 órakor Gádoroson Justh Zsigmond sírjának megkoszorúzásával folytatódott az esemény- sorozat. Pongó Bertalan, a Hazafias Népfront községi bizottságának titkára emlékezett az első parasztszínház megteremtőjére. Majd a S2ÖVOSZ, a párt, a tanács és más helyi szervek képviselőd rótták le kegyeletüket a sírnál. Este Orosházán, Gádoroson, Hunyán és Csabacsű dön tájelőadásokon mutatták be a színjátszó napokra érkezett csoportok műsoraikat. Vasárnap kora reggel a tótkomlós! úttörők és általános iskolások zenés ébresztővel köszöntötték Szarvas város lakosságát Majd este 8 órakor került sor a Művelődési Központ színháztermében a Nemzetközi Sző vetkezeti Nap 50. évfordulójának ünnepségére. Az elnökségben helyet foglalt Enyedi G. Sándor, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Nagy Jó- zsefné, a SZÖVOSZ elnökségének tagja, valamint a pórt-, a tanács, s a társadalmi szervek több helyi vezetője. Dinnyés Jó zsef, a SZÖVOSZ oktatási és nevelési főosztályvezetője méltatta a Nemzetközi Szövetkezeti Nap jelentőségét, mely ez esetben egybeesett Szarvas újratelepítésének 250. évfordulójával és a már hagyománnyá lett falusi színjátszók országos találkozójával. Ünnepi beszédét követően adta át a helyezést elért színjátszó csoportoknak az okleveleket és tárgyjutalmakat. A SZÖVOSZ díját az első helyezett üllői ÁFÉSZ, vecsési Jókai, a KISZ Központi Bizottságának díját az aszódi ÁFÉSZ domonyj Napsugár, Szarvas város diját a jászberényi ÁFÉSZ, a Békés megyei MÉSZÖV díját a nagy- kállói szövetkezeti kulturális társulás együttese kapta. A Népművelési Intézet külön díjjal jutalmazta a tanakajdi ÁFÉSZ táplánszentkereszti és a kopányvölgyi ÁFÉSZ kisbárapá- ti színjátszó csoportját. A legjobb alakítás külön díját Simon Edit, a vecsési ÁFÉSZ együttesének tagja kapta, a Bíró Juli címszerepben nyújtott kiemelkedő teljesítményéért. Míg a Népművelési Propaganda Iroda által adományozott díjat a tokaji ÁFÉSZ színjátszóinak ítélte a zsűri. t Az 50. Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából és a Justh Zsigmond szövetkezeti színjátszók találkozójának befejezéseként rendezett ünnepséget gálaest zárt. Kép, szöveg: Balkus Imre Dinnyés József, a SZOVOSZ főosztályvezetője ünnepi be* szedet tartja. Az üllői ÁFÉSZ színjátszó csoportjának vezetője átveszi az első helyezést szimbolizáló serleget. Pillanatkép a gálaest egyik színpadi jelenetéből.
