Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
„Tanulni, sírni, nevetni..." Beaaélgetéa Tímár Bélával éa Ferenexi Krisztinával, a gyulai várjátékok két fiatal művészével Tímár Béla varosunkban született, itt is érettségizett. Első jelentősebb sikerét egy Erkel Diákünnepek alkalmával aratta, most pedig már hatodik éve vesz részt a várjátékokon. Nehezen: indul el a beszélgetésünk. Mentegetőzik. — Elég későn ért végét a tegnap esti próba, kicsit táradt vagyok. — Hogy indultál el...? — 1966-ban érettségiztem a Rózsában, a szegedi bölcsész kar magyar—angol szakára jelentkeztem. Nem> vettek fel és ez egy kicsit fájt... A postán dolgoztam, aztán a Jókai Színháznál lettem segédszínész, segéd- rendezői Wiajd egy évig „szó nélkül játszottam”, aztán az Oké, mister Kovács című zenés vígjátékban kaptam egy nyúlfarknyi szerepet. Ekkor gondoltam először a főiskolára. Később egy másik darabban valami jót csinálhattam, mert javasolták jelentkezésemet. Es ez a felvételi sikerült, pár hete kaptam meg a diplomámat. — Főiskolás éveid...? — Adám Ottó osztályába kerültem. Ha lehet arról beszélni, mit jelent a mester—tanítvány nagyszerű kapcsolata... Sokat,, regeteget tanított bennünket, és: mi nyolcán igyekeztünk a lehető legtöbbet megtanulni, átvenni a technikákból, a színpadmesterségből, hiszen így lehet a szíházművészetet megfoghatóvS tenni; egy rácsot kaptunk, amelynek hálózatát a mi tehetségünk, képességeink kell, hogy kitöltse. — A diplomád mellett már megvan a következő évadra szó. ló szerződésed. Hová szerződtél, milyen darabban játszol? — Adrim Ottó — aki a Madách Színház igazgatója — szerződtetett színházához. A Kamaraszínházban az első, bemutató darabban játszom. Bemard Shaw: Candida-jának March Banks szerepét kaptam meg. Nagy lehetőség, s szeretném úgy formálni March Banks alakját, hogy méltó legyek a partnereimhez; Mensáros, Doniján, Nagy Anna és Kerényi Imre rendező tehetségéhez. — Ha már a szerepeknél tartunk megkérdezem, mi az ideálod, melyik szerepet szeretnéd majd egyszer eljátszani? — Szerepideál...? Bármit a legkisebbtől a legjelentősebbig, amit lehet, amit majd egyszer rámosztanak. A színjátszás művészete a hosszútávfutáshoz hasonlítható. Ha végig akarunk jutni a sokmeríőldes távon, be kell osztani minden lélegzetvételt, az időt, tudni kell rendelkezni erőnkkel. Valamennyi lépést a legjobban kötelező megtenni. Ezt tudom, és szeretnék jó színésszé válni. — Neved, játékod nem ismeretlen a nézők előtt, hiszen a srnmsm ] 19751, JULIUS 29, mozikban, a TV-ben mar találkoztunk veled. — Kedves epizódszerepem volt a „Végre, hétfő” című filmben. A televízióban nemrég vetítették Gyurkó László: A bűnös című Szinetár rendezésű filmjét, s nemsokára a TV-nézők elé kerül a Nagyvilágból már hazánkban is ismert kiváló olasz novellista, Goífredo Partisse: A főnök című kisregényéből írt filmváltozata, Mihályfi Gábor rendezésében... En azonban | igyekszem csak es tejesen a’szfn" padnak élni. A filmet, a televíziót iskolának, nagyszerűen nevelő, sokat nyújtó iskolának tekintem. — A vizsgaelőadások kritikáiban külön kiemelték Wilder: Bunbury-ban nyújtott alakításodat... — Három vizsgadarabunk volt. Victor Hugo Királyasszony lovagjában Don Ceasar de Basán figurája, Tamási Áron Énekes madarának Kökény Marcija és Wilder vígjátékéban John Wortingen alakja volt az enyém. De a szerepek élének, humorának, színességének láttatását elsősorban Ádám Ottónak köszönhetem. Beszélgetésünket Ferenczi Krisztina megjelenése szakítja meg. Tímár Béla magyarázóiam közbeveti: — Egy éve vagyunk házasok. — Lakás nélkül, de boldogan, hogy mindkettőnket meghívtak Gyulára. Most legalább a munka mellett nyaralhatunk is — veszi át a szót Ferenczi Krisztina, aki a Színművészeti Főiskola harmadéves hallgatója. — A Racine vígjáték után mindketten dolgozni fogunk. Béla a „Nagy Ev”-re készül, én Bán Róbert rendezővel forgatok — Mándy Iván Az ördög konyhája című könyvéből írt Leányarcok című filmjét. Kicsit már előre is drukkolok, hiszen ez lesz az első jelentős feladatom. Szeptemberben pedig szintén Bánnal forgatok, meghívást kaptam új filmjének főszerepére... — Te hogyan indultál el erre a szép és egyben nagyon nehéz, a kívülállók számára talán romantikusnak tűnő pályára? — Majdnem teljesen ugyanaz, mint Béla eddigi útja. Csak engem francia—magyar szakra nem vettek fel. Kisdiák koromban amatőrküdtem, tíz évet zongoráztam, Szolnokon érettségiztem... Es a Nemzeti Színházban voltam segédszínész az első sikertelen főiskolai felvételim után. Mcst Várkcnyi Zoltán színész-rendező osztályában tanulom a „mesterség ábécéjét’... Lassan szedelőzködünk. A két fiatal művészt autó várja a Körös Szálló előtt. Költözködnek Gyulára. Este lesz az első kosztümös főpróba, fárasztó, de a siker reményével teli... Nemesi László M indjárt esni fog! — Sebaj. Kell az eső. A nagyapám is mindig azt mondta, hogy első az eső. — Tényleg kell. Az eső kell. — De mennyire kell. Képzeld el, ha nem esne. Egy szem se esne, mondjuk egy évig... nem, két évig ... Mi lenne? — Mi lenne? — Szárazság. Szomjhalál. Kipukz- tulna minden. Ezért kell az eső. Az öregekben lehet bízni. A tudományra ugyan fittyet hánytak, de amit tudnak, azt tudják. Azt mondta a nagyapám, ugye, hogy első <az eső .. ■ Hát nem igaz? — De. Igaza volt. Ezek szerint. Már esik is. — Tényleg. Már esik. Érdekes, hogy mindig lefelé esik. Ezért is nevezték el esőnek. Esik az eső. így rögtön tudod, hogy nem emelkedik. Ellenkező esetben lehet, hogy az esőt emelkedőnek neveznék? —. Mikor? — Hát ha alulról felfelé esne, azazhogy emelkedne az eső, azazhogy az emelkedő ... Mit gondolsz? — Lehet. Annyi, mindent hall az ember, hogy ez is lehet — Na ugye! Milyen bölcs a magyar nyelv. Nincs is böl- csebb nyelv talán a magyarnál. Ennél a Viszlát a délutáni zápornál nyelvnél öregem, ami felülről jön lefelé, az az eső ... — Kórózsné kiesett a harmadikról, ű is eső? — Persze. Azaz, hogy leeső. Mert az eső az az eső. Világos? Állati klassz ám a magyar nyelv. Van ez az izéje, ez a ,.le”, meg „fel” ... — Igekötője? — Az az, az van neki. Igekötője. Es ha köti az igéhez, mint ebet a karóhoz, rögtön más lesz az árnyaltsága a szónak. Mint ennek a Kórozs- nénak az esetében is. Más az ugyanis a magyar nyelvben, ha Kórózsné esik, vagy ha az eső esik ... Világos? — Persze, hogy világos. Vajon meddig esik? — Ha bugyborékol a víz, akkor sokáig. Bugyborékol1 — Nem bugyborékol ... — Akkor nem esik sokáig. A nagyapám csak kinézett a tornácról, bele a kacsák vizes lábasába. Bugyborékol. — Sokáig esik az eső, hagy essen — mondta. Ha bugyborékolt, persze Ha nem bugyborékolt, egy szót sem szólt, Az olyan eső neki nem volt eső, ami nem bugyborékolt. Az olyan esőt ö szóra sem méltatta. Ilyen ember volt a nagyapám. — Na, el is állt. Mehetünk. — Elállt? Nagyszerű. Kicsit huzatos volt ez a kapualj, de legalább jól kibeszélgettük magunkat. Nem igaz? — De igaz. Kitűnően. Délutánra újból záport jelzett a meteorológia .. Bejön a kapu alá? Találkozunk? — Magával? Örömmel! Viszlát a délutáni zápornál. Gyurkó Géza Racine í A pereskedők A Gyulai Várszínház vígjáték-bemutató ja A fiatal szerelmcspáv alakítói: Pap Éva Jászai-díjas és Somhegyi György. A poruljarl pereskedők és a furfangos Alpery (középen) — Horváth Gyula, Tordy Géza Jászai-díjas és Szentlrmay Éva Jászai-díjas. A fiú és az apa, Kendmegh bíró: Somhegyi György és Dégi 1st» ván Jászai-díjas,
