Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-29 / 177. szám

A Minisztertanács határozata a szarvasmarha-tenyésztés programjáról és az ezzel kapcsolatos feladatokról, valamint egyes mezőgazdasági árintézkedésekről

Á lakosság húsfogyasztása az utóbbi években jelentősen emelkedett, amit főleg a baromfi- és sertéstenyésztésben elért eredmények tették lehetővé. A marhahústermelés eredményei is magas színvonalúak, de a tehénállomány csökkenése miatt az utóbbi években a marha- hústermelés visszaesett, emiatt az exportlehetőségeket nem tudták kihasználni. A tejtermékek iránt növekvő belföldi igényeket jelenleg a hazai termelésből nem tudják teljesen kielégíteni, mert a tehénállomány évről évre csökken, az egy tehénre jutó tejhozam alacsony.

A szükségletek és a termelés összhangjának biztosítása, a termelés fejlődését gátló körülmények megszüntetése, valamint a termelés fokozása érdekében a komány a következő intézkedéseket határozta el:

O

A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése gazdaság- politikánk egyik központi kérdése. A szarvasmarha-tenyésztés hatékonyságának javítása, a tejhozam növelése, a háztáji tehénállomány csökkenésének fékezése és az ország — ezen belül a nagyüzemek — tehén- állományának növelése a fejlesztés alapvető feltétele.

A szükségletek és a lehetőségek figyelembevételével a szarvasmarha-tenyésztést kettős cél érdekében kell fejleszteni: egyrészt a . tejtermelést kell fokozni a növekvő belső ellátási igények kielégítéséig, másrészt, főként az exportlehetőségek kihasználása miatt, a hústermelést kell növelni.

O

A szarvasmarha-tenyésztés programjának megvalósítását már a IV. ötéves terv hátralevő éveiben el kell kezdeni, az V. ötéves terv időszakában pedig erőteljesebb ütemben kell folytatni. A következő 3— 4 évben alapvetően a meglévő termelőeszközök és az állomány termelőképességének jobb kihasználására kell törekedni, és ezzel egyidejűleg meg kell teremteni az állomány nagyobb méretű növelésének és termelékenységének feltételeit.

olyan kijelentéseket tett, amelyek szerint egyelőre „habozni látszik”, aztán amikor a választási kampányban ez a legjobbnak tűnik, közli csatlakozását a CDU/CSU-hoz ? Természetesen nem lehet találgatásokra építeni — egy dolog azonban kétségtelen. Az a Franz .Tosef Strauss, aki ezelőtt egy—másmásfél hónappal még a legdemagógabb módon lépett fel Schiller ellen, nem kímélve gazdaságpolitikai lépéseinek legkisebbjét sem. hogy beleköthessen, most hangot váltott. Ugyanaz a Strauss, aki egy eljövendő, reménybeli CDU/CSU kabinet gazdasági csúcsminisztereként szerepel az ellenzéki elképzelésekben, most kijelentette, hogy „aligha .van olyan kormány, amely nélkülözhetné dr, Schiller rendkívüli képességeit.”

A lemondás után tíz-tizenkét napig úgy tűnt: a gazdasági csúcsminiszter távozása árt a koalíciónak is és a szociáldemokrata pártnak is. Most azonban a huzavona, a nem egészen ízléses pletykálkodás Schiller professzor körül megfordította a hangulatot — úgy tűnik, hogy a szociáldemokrata párt nem veszített a gazdasági csúcsminiszter lemondásával.

Cár dós Miklós

tot és annak technikai, higiéniai felszereltségét.

A termelés bővítéséhez közvetlenül szükséges eszközállomány fejlesztésénél a takarékos megoldásokat kell előnyben részesíteni. Az elkövetkező években elsősorban a meglevő férőhelyek kihasználása, korszerűsítése, illetőleg bővítése a cél. Gondoskodni kell arról, hogy az új szakosított telepek — a tejtermelő tehenészeteknél magas hozamszinten és ehhez igazodó technikai színvonalon; a hústermelő telepeken pedig egysze. rűbb olcsó megoldásra ösztönző módon — a takarmányterme, léstől a feldolgozásig komplexen valósuljanak meg, és arról, hogy rövid időn belül megfelelő kihasználási fokkal üzemeljenek. A nagyhozamú tejtermelő tehenészeteknél a gazdaságos iparszerű termelési módszerek elterjesztését, a csak hústermelést szolgáló fejlesztéseknél pedig a nagy munkatermelékenységet biztosító, kis eszközigényű megoldásokat kell szorgalmazni.

A 2f egyébként kedvezőtlen adottságú, de szarvasmarha-tartásra megfelelő természeti, szakember- és munfcaerőfeltéte- lekkei rendelkező nagyüzemek szarvasmarhaállományának fejlesztését differenciált módon is elő kell segíteni.

A program megvalósítása céljából a nagyüzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságok anyagi érdekeltségét oly módon keli befolyásolni, hogy az elsősorban az országos tehénállomány és a termelés növelését segítse elő.

A megfelelő anyagi érdekeltség megteremtése céljából biztosítani kell, hogy a megfelelő termelési színvonal eléréséből adódó hatékonyság mellett az ágazat átlagos jövedelme eszközarányosán 8, illetőleg ön- költségarányosan 15 százalékos szintre növekedjék. Ennek érdekében a kormány 1973. január 1. napjától a tej felvásárlási árát literenként 1,30 forinttal, a vágómarha átlagos felvásárlási árát pedig kilogrammonként 5,70 forinttal felemeli. A nagyüzemi tehenészetek részére a borjak után darabonként 3000 forint árbelvételi jellegű támogatást kell nyújtani. A tejirányú szakosodás elősegítése érdekében a nagyüzemi gazdaságok — megfelelő feltételek esetén egyedi engedélyezés alapján — a borjúszaporulat után fizetett támogatás helyett árutej-literen- ként 1,10 forint támogatást vehetnek igénybe.

A háztáji és kisegítő gazdaságok részére, kivéve azokat, amelyek az üszők tenyésztésbe állításához 8000 forintos kedvezményben részesültek — (1015/ 1970. (X. 17.) Korm. ez. határozat IV. fejezetének a/2. pontja) — egyéves tartás igazolása esetén 1973. január 1-től darabonként és évenként 1500 forint támogatást kell folyósítani. Tehénutánpótlásukhoz az Országos Takarékpénztár 25 000 forintig terjedő hitelt nyújthat.

Javítani kell a tehénállományukat (termelésüket) fejlesztő nagyüzemek eszközellátottságát. A tehénállomány növeléséhez darabonként 20 000 forint forgóeszköz-kiegészítést kell juttatni. Az eddiginél kedvezőbben kell megállapítani a szarvasmarhatartás, valamint a takarmány- termelés fejlesztését szolgáló hitelek lejárati feltételeit.

A tenyésztői munka javítása céljából meg kell szüntetni a tenyésztési szolgáltatások ingyenes jellegét, de ugyanakkor növelni és minőségileg javítani kell az állattenyésztési szolgáltatásokat.

A kormány felhívja a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztert, valamint a végrehajtásban érdekelt minisztériumok és országos hatáskörű szervek vezetőit, hogy a szarvasmarhatenyésztés fejlesztési programjának végrehajtását tekintsék kiemelt feladatuknak : felkéri az illetékes párt-, tanácsi- és társadalmi szerveket, hogy segítsék elő a program célkitűzéseinek megvalósítását.

O

A határozat a kihirdetés napján lép hatályba;

* * *

A Minisztertanács határozatot hozott a fehérje és keverék-takarmányok árának felemeléséről és — ezzel összefüggésben — egyes vágóállatok felvásárlási árának növeléséről. 1972. október 1-től átlagosan hét százalék kai megdrágulnak a növényi és állati eredetű fehérje, és a keveréktakarmányok. Módosulnak a

szemestakarmányok felvásárlási, és a keveréktakarmányok értékesítési feltételei, és megszűnik a keveréktakarmányok, fehérje koncentrátumok, valamint a takarmánykiegészítők (remi- xek) vámkedvezménye is.

A fehérjetakarmányok árrendezését az tette szükségessé, hogy 1970. január 1 óta — amikor a jelenlegi árakat megállapították —■ jelentősen emelkedtek a vilápiaci árak, ezek egyre inkább elszakadtak a hazai áraktól, és* emiatt fokozni kellett a takarmány-forgalmazás állami támogatását. Így a mezőgazdasági üzemek döntéseinél egyre kevésbé érvényesültek a világpiaci árarányok, és csökkent a hazai fehérjetakarmány- termelés fokozására való ösztönzés is.

A keveréktakamányok árának felemelését az is indokolta, hogy a jelenlegi árak nem fedez, ték kellőképpen a feldolgozási költségeket. Az alacsony jövedelmezőség akadályozta a gyártás fejlesztését, a már meglevő gyártó berendezések kihasználását és felesleges takarmányszállításokra ösztönzött.

Az áremelés ellensúlyozására növelték a vágósertés és a baromfi felvásárlási árait, miközben a vágott sertésnél olyan differenciálást alkalmaztak, amely az értékesítési lehetőségeknek megfelelő termelési szerkezet kialakítására serkenti a tér. melőket. A bel- és a külföldi igényeknek megfelelően a fehér hússertés ára kilónként egy forinttal növekedik akkor, ha a termelők a nagyobb húsmennyiséget biztosító 90—110 kilós súlyban adják át az állatokat.

A hús- és hús jellegű sertés árát 0,70 forinttal emelték ugyanebben a súlykategóriában, míg a nagyobb súlyban átadott fehér hús. és hús jellegű sertések ára 0,2o forinttal, a zsír jellegű sertések ára pedig kilónként 0,50 forinttal csökkent; ezeket ugyanis nehezebb értékesíteni. /Az alapárakon felül kilónként egyforintos nynőségi felár illeti meg a termelőket, ha az egyöntetű minőségben át. adott, legalább 20 vágósertés szalonna-vastagsága nem haladja meg a 3,5 centit. Ez az intézkedés is gyarapítja az értékesítési lehetőségeket. A mennyiségi felár felétele és mértéke nem változott meg.

A baromfiféléknél (pecsenye- csirke, pecsenyekacsa, liba, pulyka) a vállalatok kilónként 0,70—0,80 forintos áremeléssel ellensúlyozzák a takarmány-áremelés miatti önköltségnövekedést.

Az állattenyésztési ágazatokat érintő áremelést teljes egészében kiegyenlíti majd a szarvas- marha-tenyésztés fejlesztésére elhatározott sokoldalú intézkedés. (MTI)

A szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javításával egvüttjáró egyéb intézkedések

A szarvasmarha-tenyésztés [jövedelmezőségét javító intézkedések nemcsak a szarvasmarha tenyésztési ágazat, hanem a mezőgazdasági üzemek, a háztáji és kisegítő gazdaságok üzemi szintű jövedelmét is jelentősen növelik. Az intézkedések miatti jövedelememelkedés meghaladná a IV. ötéves tervben előirányzott mértéket, ezért az ágazati jövedelmet javító intézkedések nagy részét a mezőgazdaságon belüli átcsoportosítással kellett ellentételezni.

Az ellentételezésnél a Minisztertanács figyelembe vette az eddig már elhatározott, túlnyomó részt már végre is hajtott, a mezőgazdasági jövedelmeket csökkentő intézkedések kihatását. így az építő- és műanyagok. színesfémek, mezőgazdasági gépalkatrészek áremelkedésének, a biztosítási díjak növelésének — korábban egyes mezőgazdasági termékek árának emelésével csak részben kompenzált — összegét, valamint az SZTK-járulék felemelésének a mezőgazdasági termelőszövetkezetek költségeit növelő kihatását.

Számításba vette tovább a kormány az 1972. október 1-én hatályba lépő keverék- és fehérjetakarmány eladási és az ahhoz kapcsolódó felvásárlási áremelések (hízott sertés, baromfi) egyenlegét, valamint a. mesterséges termékenyítés és a törzskönyvezési szolgáltatások ingyenes jellegének megszüntetése miatti díjemeléssel, a takarmánytejpor árának felemelésével összefüggő üzemi költség- növekedéseket.

A jövedelemegyensúly biztosítása adóintézkedéseket is szükségessé tett. Így

— a mezőgazdasági nagyüzemek földadója — a szőlő-, gyümölcs. és keitművelési ágak kivételével — aranykoronánként átlagosan mintegy 2,— Ft- tal, 16 százalékkal növekszik,

— a termelőszövetkezetek jövedelemadója mintegy 27 százalékkal nő, aminek következtében az átlagos adókulcs az 1971. évi 6,88 százalékról 8,6 százalék- I ra emelkedik.

A föld- és jövedelemadó nö-|

velése differenciáltan érinti az üzemeket. A., alacsony jövedelmű szövetkezetek adója kisebb mértékben, a magasabb jöve- delműeké nagyobb mértéle ben növekszik;

— a mezőgazdasági lakosság jövedelemadója 1 kh-ra számítva a háztáji gazdaságokban mintegy 110 Ft-tal, az egyéb

földhasználóknál mintegy 140 Ft-tal emelkedik;

— intézkedés történik az állami gazdaságok nyereségadó- 96 ín vonalának növelésére is.

A szarvasmarhatenyésztés jövedelmezőségének javítására hozott intézkedések és a felsorolt ellentételezések, jövedelemcsökkentő intézkedések

együttesen a termelők számára pozitív egyenleggel (üzemi jövedelememelkedéssel) kerülnek végrehajtásra. (MTI)

** 1972. JÚLIUS 29.

Emelni kell a tenyésztői | munka színvonalát. A gazdasá- | gos nagyüzemi szarvasmarhatenyésztés megvalósításához a különböző hasznosítási irányok szétválasztására van szükség: fokozatosan ki kell alakítani a nagy tejhozamú tejelő, illetve a csak húst termelő tenyészeteket. Ennek megvalósítását a célnak megfelelő differenciált ösztönzéssel is elő kell segíteni.

A nagyüzemi szarvasmarhatenyészetek kialakítása során a tejtermelő tehenészetekben a jelenleginél lényegesen nagyobb — 4 000—5 000 liter — tejhozamot kell elérni, a hústermelő gazdaságokban pedig a tehenenként évenkénti egy bor- júszaporulait, a húskitermelés és minőség javítása, a hizlalás intenzitásának növelése a cél. Az állomány fajtaösszetételét ennek megfelelően kell kialakítani. Az eddiginél nagyobb mértékben kell alapozni a magas hozamú fajták kereszete- zésre történő felhasználására és fajtatiszta tenyésztésben való tartására. A háztáji gazdaságokban és a kisüzemekben a magyartarka állomány tej- és hústermelő képességét kell fokozni.

Gyors ütemben — a szakosodási, hozamnövelési célkitűzéseknek megfelelően — kell fejleszteni a mesterséges termékenyítés műszaki színvonalát és növelni kell a biztonságosan örökítő apaállatok számát.

Növelni kell az üszők tenyésztésbevételének arányát és a tehenek termelésének időtartamát. Az 1972. évben beindított háztáji üszőborjú felvásárlási és felnevelési akciókat a szükséges mértékig bővíteni kell.

A tbc és brucellózis mentesítési munkát a korábbi határozatoknak megfelelően kell folytatni. Az állategészségügyi munkában alkalmazzák fokozottabb mértékben a preventív módszereket.

A takarmánytermelés, betaka. rítás, tárolási, takarmányelőkészítés gépesítésére van szükség. E téren is az iparszerű termelési módszereket kell alkalmazni. Bővíteni kell a korszerű nagyüzemi szarvasmarha-tartáshoz szükséges — tömegtakarmányra és melléktermékekre alapozott — keveréktakarmánygyártást.

A nagyüzemi takarmánytermelés növelésével, a melléktermék és a szétszórt gyepfelületek hasznosításával, a közös és a háztáji gazdaságok közötti kapcsolatok további javításával biztonságossá és kiegyenlítetté kell tenni mind a nagyüzemi, mind a háztáji szarvasmarha-ál. lomány takarmányellátását.

Arra van szükség, hogy fokoz, zák az ágazat részére a szakember- és szakmunkás-képzést és javítsák a munkakörülményeket. Fokozni kell a szarvasmarha-tenyésztésben dolgozók társadalmi megbecsülését, a szocialista brigádmozgalomba való széles körű bekapcsolódásukat.

Gondoskodni kell az értékesí. tési biztonság további növelésér ről, különösen a háztáji és kisegítő gazdaságok által felkínált tej-, szopós- és növendékállatok szervezett felvásárlásáról, és új tejfeldolgozó kapacitások létesítéséről. A kapacitásbővítés so- í rán fokozottabb mértékben in- | dokolt fejleszteni a mezőgazda- ; sági nagyüzemek, általános fo- ; gyasztási és értékesítő szövetke.

! zetek tejtermelő (felvásárló) és ! feldolgozó létesítményeit. A me- í zőgazdasági termelés, illetőleg a i fogyasztói igény növekedésének, ! megfelelően keli növelni az el- ' osztó és kiskereskedelmi hálóza-