Békés Megyei Népújság, 1972. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám
Kilenc nap Bulgáriában A pirula keserű, de gyógyít.,. 4>* Devnya és a barátság Már az első századból ismert település Devnya. Nevét a trákoktól kapta, akik a római légiók ellen védelmezték, A név különben a szláv „Dívna ’ szóból ered, amelynek jelentése „szép, gyönyörű”. A Várná- . tói 25 kilométerre fekvő településen valamikor harminc- vízimalom volt. Az itteni építkezések nagyságának érzékelésére jeleztem már a 3. részben, hogy a kikötő építkezésénél 30 millió köbméter földet mozgatnak meg s hogy kémiai üzemet, cementgyárat, eleíktromos művet, cukorgyárat és más üzemeket építenek e nagy ipari kombinát, keretében. Acélművet is építenek itt, hogy tovább javíthassák a gépgyártást, hiszen Bulgáriában nem volt a felszabadulás előtt. Ott tudtam meg, hogy magyar szerelőcsoport is dolgozik a d'evnyai ipari kombinát építkezésén. Sajnos nem volt módomban velük találkoznom, a programidőbe nem fért és ezért nem „fékezhettünk le”. Mégis jó volt hallani, hogy Bulgária legnagyobb építkezésén magyarok is dolgoznak, mint azt is, hogy az ipari kombinátnak kapcsolatai vannak a Győri Vagon- és Gépgyárral. Konstantin bácsi, a Talpalatnyi föld fordításával korábbi történelmünk egy darabját ismertette meg a bolgár emberekkel, a most ott dolgozó szerelőcsoport s a győri gépgyáriak a jelenkor történelmét „tolmácsolják”, a Duna—Tisza, a Rába tájáról, mintahogyan mi az agyagos színű Janira s a Fekete-tenger tájának jelenkori történelméből szereztünk egy kis ízelítőt. Miközben a régi időkről az is elmondták, hogy a tenger-azért kapta a fekete nevet, mert sok szomorúság tapadt hozzá, a nagy tengeri viharok sok . ember halálát okozták a régi korok kezdetleges tengeri közlekedési eszközei miatt. Embert szolgáló hasznosságáért, szépségéért nagy árat kellett »hosszú korokon át fizeniük. Ma már uralja az ember tengert is, szépségéiből mindig többet és többet tud elragadni. hogy a természet szépségeiből minél többet ragadjanak magukhoz. Ezért kell millió és millió köbméter földet megforgatni, azért kell gépészeti iskolát építeni Devnyában, hogy legyenek, akik az új gépeket kezelik. Azért kell nagyon sók műtrágyát gyártani, hogy többet teremjen a .föld, legyen minél több búza, abból meg kenyér, legyen több cukorrépa, abból meg cukor, legyen több kukorica és más takarmány, hogy a tehenek minél több tejet adjanak, legyen sok hízó, hogy húst is, tejet is bőven ehessenek az emberek, legyen több gyümölcs, hogy abból is több jusson az asztalra. A bolgár Tervhivatalban mondta valaki, ha nem is ezekkel a szavakkal, a szocialista országok közös gondja is. az, hogy népeik életnívóját állandóan javítsák. Ennek egyedüli útja az anyagi javak termelésének állandó növekedése, amelyet elősegít, gyorsít a szocialista országok együttműködése. Ennek konkrét megnyilvánulása a devnyaiak és a győriek kapcsolata is. önkéntelenül eszébe jut az embernek miközben az előbbiekre gondol, hogy nagy utat tett meg a bolgár nép a Rózsák völgyi felkelés óta, a fasizmus igájának lerázása óta, mintahogyan a magyar nép a Tanács- köztársaság leverése, a felszabadulás óta. Van miből erőt meríteni a további sikerekhez. Nekünk is, a bolgároknak is. Az egyik este Konstantin bácsi a magyar csoportot meghívta egy kis hegyi vendéglőbe, a Szófiától nem messzire fekvő Aranyhal-ba, melyet a Plana hegységben egy csörgedező patak mellé építettek. Az egyik asztalnál ismerősöket fedezett fel és természetesen mindjárt odament. Alig üdvözölte őket, rögtön kivette a zsebéből a magyar Symphoniát és megkínálta őket, miközben ránk mutatott, hogy magyarok vagyunk és a cigaretta is magyar. Felvidulva vettek ki a csomagból egy-egy cigarettát és integettek nekünk, mi meg vissza. Aztán ettük a lábasnyi nagyságú finom túrós lepényt, hallgattuk a patak csörgedezését, ők pedig eregették a Symphonia füstjét. Közben meg-megemelte ki a Amikor Bulgáriai tartózkodásunk utolsó napján belföldi járatú repülőgéppel Várnából Szófiába merítünk, ' azon töprengtem bizony az embereknek lesz mindig sok tennivalójuk, sörös, lei a boros, ki a slivovi- cás poharát s azzal köszöntötte a másikat. Újabb barátság szövőnőt a bolgárok és a magyarok közt. (Vége) Cserei Pál *BU5SS£-S2S«22!S>-S!95B!SSUXISSfI19SaSSS21fiCUMSK3»aSX2SSa9SlEa2tU»EBS£S£S2»> A Békés megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának határozata 1972. június. 20-án kelt. A zsadányi Dózsa Tsz 2 millió 889 ezer forintos veszteségének rendezésére 1 millió 500 ezer forint dotációt és .1 milllió 389 ezer forint szanálási hitelt biztosit többek között az alábbi feltétellel: „A tsz-ben az egy dolgozo tagra jutó 1971. évi munkadíj összege 24 ezer 300 forint, mely a környező tsz-ekhez és a megyei átlaghoz viszonyítva is magas. (A szeghalmi járásban 20 ezer 857, a, megyében pedig 19 ezier 716, a 14 szanált tsz-ben 19 506 forint volt az egy tagra jutó részesedés. 1971-ben.)’ A munkadíjazás. ilyen . magas szintje a tsz-nél veszteséget okozott, ezért indokoltnak látjuk az egy dolgozóra számított munkadíj összegét 20 ezer forintban behatárolni.” Ezzel egyidőben a vb-haíáro- zat a termelőszövetkezet három vezetőjének a jövedelmét is behatárolta. Sserenesére tudták már előre A zsadányi Dózsa /Tsz nem tartozik a legnagyobbak közé. 1858 óta szinte töretlenül járták a fejlődés útját. Oklevelek, ki_ tüntetések, dicséretek bizonyították, hogy az 1300 hold 150 gazdája érti a dolgát*. — S akkor jött a 70-es árvíz, ami nagyon beadott nekünk Kilúgozta a főijeinket, s csak 5 mázsás termést hagyott meg holdanként a búzatáblákon — mondta Jene! Mihály tsz-elnök, amikor jó egy rété! azelőtt ott jártunk. Felhős arccal nézett körül a zsadányi pártszervezet csúcstitkári irodájában jelenlevőkön, mielőtt így folytatta. — Három és lel millió volt a veszteségünk, de mi öneréből próbáltuk _ helyrebillenteni a mérleg nyelvét. Feltornásztok a búza termésátlagát is 13 mására. Gsakhát , túlságosan sokba került. Fábián Imre íőmezőgazdász, a tsz pártszervezeti titkára is homlokát ráncolta, miközben' megerősítette az elnök szavait: — Semmi baj nem volt nálunk az árvízig. A mi tsz-ünket most szanálják először. Abban a termelőszövetkezet mindkét vezetőjének igazat kell adni, hogy az árvíz óriási károkat okozott. Nagyobb és eresebb gazdaságokat is megrendített, mint a zsadányi Dózsa. De a kép teljességéhez az is hozzátartozik, amit a szanálási bizottság állapított meg/ s amit a már említett határozat „a veszteség okai” címen így összegez: „A növénytermesztés termelési színvonala alacsony. Az állattenyésztésben korszerűtlenek a7 épületek és magas az állat- elhullás aránya. Az 1971. évi termelési. terv feszített volt. A vezetés döntései előtt hiányzik- az elemző munka.” Ezeket az elnök, s a főmezőgazdász sem. tagadja. Ök már tavaly ősszel elismerték, hogy azért mégsem írható minden az árvíz számlájára. Szerencséi-e tudták, látták már jó előre, hogy valamit feltétlenül tenni kell. Ezért fogadták ei a megyei tanács pénzügyi osztályának az erre a „valamire” vonatkozó ta nácsait. — Gépesíteni, rend betenni a növénytermesztést. — így szólt a javaslat, amely azonban mérnem akadályozhatta meg a „betegség” kifejlődését De megalapozhatta — reméljük meg is alapozta — a gyógyulást. Nem marad más megoldás A teljes gyógyuláshoz azonban többféle gyógyszerre vám szükség. Ezek közül az egyik legkeserűbb, amit úgy nevezünk, hogy: behatárolás, azaz a munkadíjra kifizethető összegek felső határának megszabása. — De legyen az bármily keserű, le kell nyelni, hiszen gyógyít — magyarázza meggyőződéssel az elnök, szinte önma- j gának. Jól tudja, nincs más kiút, ín-j szén a behatárolásból' eredőj .megtakarítás is hozzájárul a ki-1 lábaláshpz. Igaz viszont az is. J hogy egy olyan tsz-ben. ahol] 1969-ben 3 millió 250 ezer forin-! tot fizettek lei munkadíjként egy j év alatt, most bizony nem a] „legédesebb” feladat csupán! csak 2 milliót kiosztani Július 30-án tartotta meg, azt a közgyűlését a zsadányi Dó- j zsa „népe”, amelyen a hitel ésj a diotáció e feltételét végül is el í fogadták. Tudomásul vették és megértették, hogy ezt a keserű] pirulát le kell nyelni. Szerencsére ostyában*. Hiszen 1 millió 500 ezer forintos segítséget kaptak a megyei tanácstól. Legalább eny- nyit ér azonban az is, hogy — kivéve a dotációt — minderre már tavaly felkészültek. A környék szanált termelőszövetkezeteit bejárva, okulva az ottani tapasztalatokból, január 1-től új bérezési rends,zert léptettek életbe gazdaságukban. Fontossági sorrendet álla;:ví_ tottak.meg a munkák között és az új rendszerben, eszerint érinti azokat többé vagy kevésbé a be. határolás. A munkaegység és a részes művelési helyett most már készpénzben és teljesítménybérrel számolnak, végtermék után fizetnek. Természetesen és érthetőéin! a pirula a vezetőknek is keserű. A. hitel feltételei szerint Jenei Mihály tsz-elnök legfeljebb 41.90, Fábián Imre főmezőgaz- dász .pedig 3352 forintot vehet csak fel ebben az évben havonta. — Ki örül az ilyen megszorításnak? — az elnök részéről ez csak költői kérdés volt, mert rögtön, folytatta: — Nehéz elismerni, pedig el kell, hogy ha máshogy nem, hát így keli rászórhatni azokat/ akiktől függ, arra, hogy megfelelő irányba fejlesszék a termelést. Ügy látszik nem marad más megoldás. A kos ségnek is gondot okos Az elnök az előbbi utolsó sza_ vait a község párttitkárához. Hevesi Zsigmondhoz intézte, aki szerint a szanálás, illetve pontosabban a szanálások a községnek is gondot okoznak. Ugyanis, a .másik zsadányi gazdaságot, a Magyar—Lengyel Barátság Tsz-t is szanálni kellett, 2 millió 466 ezer forintos alaphiánya miatt ebben az évben. — Náluk- több probléma volt és van, mint a Dózsában. 'A sza_ nálási bizottság megállapította/ hogy a gazdálkodási tevékenységet nagyon elhanyagolták. A terméseredmények évről évre csökkentek és 1971-ben a tervezett hozamnak már csak a 44 százalékát „érték” el. így azután, mint a második legtöbbet .fizető tsz-t, őket is behatárolták — magyarázta Hevesi Zsig-. mond. Majd így egészítette kíj — Községünk háromezer lakosú. Az 1200 keresőből 600 doll, gozik a két tsz-ben. Ha csak ezt a számot vesszük, akkor is. kitűnik, hogy a falu családjainak: sorsát, jelentős mértékben belő« lyásolja az, hogy mi történik a termelőszövetkezetekben, A község párttagságának több mint harmada tagja a két közös gazdaság valamelyikének. Közülük most a Magyar—Lengyel Barátság Tsz kommunistáig ra vár a nehezebb feladat. Hogy miért? Válaszúi eieg csali a tsz párt- vezetőségének intézkedési tervét fellapozni, amelyet még április 24-én írt alá Deák László pártitkár. Többek között eú áll benne: „Feszültséget okoz a tsz-ben a vezetők indokolatlanul magas fizetése.” Továbbá:. „A pártvezetés akadályozza meg. hogy az egyén javára, a közös kárára egyesek, de különösen a vezetők jogtalan előnyökhöz jussanak.” Valamint: „Érvényesítsék a párt gazdaságirányító, vezető szerepét.” S végül: „Változtassák a vezetés viszonyát a tagság birá_ latéhoz, tegyék Önkritikusabbá, a vezetést és emeljék rangjára a tsz-demokráci át.' ’ Megssa hadulni a mankóktól A Magyar—Lengyel Barátság Tsz-ben tehát a pártszervezet intézkedési terve már kijelölte a „kilábaláshoz” vezető utat. A Dózsa Termelőszövetkezetben pedig .ennél kevesebb fejlődést gátló, szubjektív okot kell felszámolni. Náluk a fő hangsúly’ azon. van, hogy közgazdaságilag megalapozottabbá tegyék a gazdálkodást. — Ha egy mód, van rá, szeretnénk már jóval hamarabb visz- szafizetni a hitelt, mint 1975, Minél hamarabb megszabadulni a mankóktól, miután így sínre tettek bennünket — így adott hangot 159 tsz-tag titkos vágyának Jenei Mihály. Rajta is, Fábián Imrén is látszott, hogy bk zakóidnak. Talán joggal. A könnyen gépesíthető növénytermesztési ágak ebben aij évbgn a Dózsa Tsz-ben már uralják a vetésszerkezetet, A kalászosok 40, napraforgó 25, a pillangósok 20 százalékát foglalják el a szántónak. Látogatásunkkor már 70 hoidnyít arattak! le az új búzából, amely addig 16 mázsát adott, holdanként. A napraforgó 2,5 milliós nye. resége a nagy kézi munka igénye miatt felszámolt gyógynövény termesztés kieső hasznait pótolja. Ahol csak lehet, munkát takarítanak meg, s így végre előtérbe került — ami szanálás nélkül is előtérbe kellett volna, hogy kerüljön előbb-utóbb — a termelési szerkezet észerűsítése, a vezetés kollektivitás,ár^ak erősítése, a kemizálás, a gépesítés/ komplexbrigád-alakítás, mint az adottságokhoz’ alkalmazkodó, korszerű és hatékony munkaszervezési forma. Ezek után az idei várható jó termést figyelembe véve a zsadányi Dózsában talán valóban joggal reménykednek abban, hogy ,/szövődmények nélkül ússzék meg ez a betegséget”. Kőváry E. Péter BÉKÉS MECIEL^. 3 1872. JULIUS 13, AZ OROSHÁZI ÁFÉSZ KgLTETÖÜZEMÉBEN 1 hetestől 5 hetes korig előnevelt csibék kaphatók (OROSHÁZA; volt „Halászcsárda” udvarán) 256295
