Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

Hozzászólás a szerkesztő kéréséhez Patron A 10 -es Volán válaszolt „Amikor hazaértem a boltból, ke­zembe vettem a patronos dobozt és reménykedve felbontottam. Bár már. tapasztalatból tudom, hogy időnként van közöttük üres is. Most talál­gattam vajon melyikben van a leg­több szénsav. Találomra kivettem egyet, rögtön becsavartam a helyé­re. Amikor a tü átszúrta, sziszeg­ve rontott a szénsav a szifonba. —! Ez óriási. nagyszerű — kiáltot­tam örömömben, s tudatom alatt már szövegeződön Is a dicshim­nusz a gyártó cég tiszteletére, Po­haramba egy kevés szörpöt töltöt­tem, s a győztes örömével meg­nyomtam a kallantyút. Most jött a \ meglepetés, sem szóda, sem víz. sót még ifres szénsav sem jött ki az üvegből. Képzelhetik mennyire meg voltam döbbenve Aztán mégis erőt vettem magamon, mert még bizonyos fokú lelkesedés fütött, hátha a következő patronnál sze­rencsém lesz. Am ez még annyit sem mondott, hogy: sssz, .. Így ügyködtem tovább a harmadik, ne­gyedik, ötödik patronnal sikertele­nül. Mikor a hetediket is üresen vettem ki ujjaim zsibbadni kezd­tek, s a gyomromnál egyre erősö­dő bizsergés fogott el. A nyolcadik után halántékomon kidagadtak az erek. A kilencediknél orrcimpáim remegni kezdtek. Végül arra gon­doltam, eldobom az egész patront, dobozzal együtt, amikor a tizedik­nél mégis hallani véltem a szisze- gést. Legyintettem — Látod mar hallucinálsz — mondtam magamnak A kísértésnek azonban nem tudtam ellentállni és lenyomtam a szifon kallantyúját. — Szóda!! szóda! — kiáltottam fel, s lassan visszatér! ez örömöm. Ezúton kérek elnézést a tisztelt vállalattól, hogy kissé erős voltam, de igazán nem tudhattam, hogy az *olsó töltve lesz. Sí. P. A békéscsabai Árpád-fürdő­vel kapcsolatban két levelet is kaptunk, mindkettő kifogast emel az ottani állapotok ellen. Fekete Imre nyugdíjas a kö­vetkezőket kérdezi: helyes-e, hogy a 70 ezer lakosú megye- székhelynek nincs fél évig megfelelő tisztasági fürdője. Jú­nius 1-én ugyanis bezárt, és csak a strandon lehet fürödni. Miért nincs pihenőhely a tisz­tálkodási fürdőben az üzemelé­si idő alatt? Azzal a pár szék­kel, amit a volt fodrászhelyi- ségbe tettek, semmi sincs meg­oldva. Helytelen, hogy a íérfiöltözot az emeleten helyezték el, hi­szen sok idős ember is megy a fürdőbe, azoknak nehéz a lép­csőkét járni. Miért emelték fel az ára­kat a korábbi 5 forint helyett Két írásunkra is érkezett vá­lasz a Volán 10-es számú vál­lalatától. Május 12-én Ember a megállóban címmel kifogásol­tuk, a Szeged—Tótkomlós—Bé­késcsaba—Gyula között közle­kedő távolsági járat dolgozói­nak magatartását. Közük, hogy a távolsági járatú kocsik nem állnak meg minden megálló- j helyben, csak ott, ahoi a me­netrend ezt előírja. A kérdéses cikkben közölt megállóra sem érvényes a távolsági járatok j menetrendje. Onnan jegyet nem is tudnak kiadni, tehát nem kö- j vettek él szabálytalanságot, bár I mint a vizsgálat során kijeién- ! tették, ha látták volna az ott j várakozót, akkor megálltak I volna, ,.A cikk viszont mégsem volt! eredménytelen, nevelő hatását j érezzük — írják a levélben — j mivél a dolgozók azóta udvaria­sabban viselkednek, s reméljük, az utasok tel jes megelégedésére, ígéretet teszünk arra, hogy a kérdéses járatot szaktisztvise- lőkkej a közeljövőben kisértet­ni fogjuk, hogy teljes képet kapjunk a személyzet magatar­tásáról, s a járat utasforgalmá­ról.” Másik írásunk szintén ezzel a járattal kapcsolatos kifogás volt. Egyik vendéglátóipari dolgozó panaszát közöltük, akinek va­sárnap is be kellett volna jön­Olvasóink figyelmébe A Szerkesszen velünk rovat nép­szerűségére vall, hogy egyre több levél érkezik. Anyagtorlódűs miatt az eddigi hely kevésnek bizonyul. Ezért a jövőben szombati napokon nagyobb terjedelemben, egész ol­dalon jelenünk meg. Így több le­vélírónk témája kaphat helyet e rovat hasábjain, és a várakozási idő is lerövidül. Olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk tehát, hogy legközelebbi számunk már szomba­ton, azaz június 17-én a 7. olda­lon jelenik meg, a szokásos csütör­töki nap helyett. Ezt követően minden szombaton egy egész olda­lon olvashatják a Szerkesszen ve­lünk írásait. Várjuk továbbra is segítő szándékú leveleiket, észrevé­teleiket, 17 forintra? Most ugyanis 5 forint a belépődíj, s plussz- ként kell kiváltani a 10 forin­tos kabin, és a 2 forintos le­pedőjegyet. Ezt az árat a nyug­díjasok egyáltalán nem bírják. Ne csodálkozzanak aztán azon, ha kevés lesz a vendég. Végül: mi lesz az V. kerü­letbe tervezett termálfürdővel, mert a kút már régebben meg­van, sokan tudják, hogy gyógy­vize nincs kihasználva. A másik levelet özv. Farkas Mihályné írta, kifogásolja, hogy a strand nyitására reggelenként sokan várakoznak és ez fárasz­tó, különösen az idősebbeknek. Jó lenne, ha gondoskodnának padok elhelyezéséről. A másik kérése még, hogy legalább hét végén ne reggel 9-kor. hanem már 8-kor nyissanak. nie munkahelyére Békéscsabá­ra, de Gyulán nem vette fel a távolsági busz. A leveliben köz­ük, hogy az ilyen járatoknak természetesen előbb a nagyobb távolságra utazókat kell felven­ni, s mivei a személyzet tapasz­talatai szerint a gyulai kórház­nál sok a7 utas, azoknak bizto­sítottak előbb helyet. Ezért nem vették fél a pályaudvaron a békéscsabai utasokat. A je­lenlegi állapot megoldására vi­szont a 8-as számú Volán ve­zetőivel veszik fel a kapcsola­tot, hogy közösen segítsenek Miért drágább? Dr. Mucsi Imre gyulai levél, írónk egy érdekes megállapítást közöl szerkesztőségünkkel. Má­jus 29-én autóbusszal utazott Bé. késről Békéscsabára, de a 14 órakor induló busz csak Békés­csabán a konzervgyárig közleke­dik, s mivel azt mondták, hogy innen azonnal át lehet szállni a helybeli autóbuszra, amely egé­szen a vasútállomásig visz, ezt választotta. Azonban furcsa, nak találta, hogy ugyan­azt a menetdíjat fizette, mint­ha a Hunyadi térig utazott volna, s ehhez kellett még 2 forint helyi járat díjat fizetnie. Ugyanakkor azzal .a busszal, amelyikkel Békésről egészen a békéscsabai vasútállomásig tud menni. 6.50-es viteldíjjal utazhat. Vajon miért kell annak az utas­nak. aki a konzervgyárig megy, 5,60-at, plusz 2 forint helyi já­ratú menetdijat fizetni? Erre mi sem tudunk választ adni. a Volántól várjuk. Bizo­nyára sokakat érdekel. Szerkesztői üzenetek p. imréné Békéscsaba. A Volán s-as számú Vállalata el akarja jut­tatni a viBszájáró 8 forintot. Kér­jük közölje pontos címét nzerteesz- töeégünkkel, vagy a vállalattal. Két diáklány. Gyula. A rágógu­mi szabadáras cikk, feltételezzük tehát, hogy a levélben írt eset előfordulhatott, azonban egyáltalán nem szabálytalan. A kereskedelem­nek joga van megváltoztatni az árát. O. .lanosné. Mezöberény. az ille­tőt lehet javasolni kényszer-elvonó­kúrára. Levelét továbbítottuk a járási Vöröskeresztnek, amelynek vezetősége ebben segítséget tud nyújtani. Varjú Vince, Gyom». A nyugdíj korhatárt törvényes rendelkezésen állapítják meg, úgy az üzemi dol­gozókra, mint a isz-tagókra vo­natkozóan. Nem irta meg, melyik termelőszövetkezetben dolgozik, hogy esetleg személyesen felkeres­sük a szövetkezetét és segítsünk egyéni problémáján. Kádas Dezső, Békéscsaba. Kö­szönjük levelét, alkalomadtán fel­használjuk lapunkban. Darida Istvánná, Szabadkígyós. Panaszát továbbítottuk a Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vállalatnak vizsgálat céljából. Május 25-én a „Szerkesszen velünk” rovat szerkesztője azzal a kéréssel fordult az olvasókhoz, hogy minden esetiben közöljék nevüket és címüket is, ha levelet írnak a rovathoz, mert az utób­bi időben ismét szaporodnak a névtelen levelek, melyek gátol­ják a pontos ügyintézést Ezzel kapcsolatosan lenne egy javaslatom, ami — lehet hogy első hallásra furcsa — ebben az esetben gyökeres változást hoz­hat. A javaslat nem egyéni öt­let, hanem pártunk politikájá­nak gyakorlati alkalmazása, ami abban nyilvánul meg, hogy név_ télén bejelentés alapján semmi­lyen vizsgálat nem folytatható le! És ezzel csak egyet lehet ér­teni. Egyrészt azért, mert aki komolyan akarja, hogy ügye rendeződjék, állításai megfelel­nek a valóságnak, annak min­denképpen vállalnia kell a nyil­vánosságot, mert ezért semmi­lyen megtorlásban nem lehet ré­sze. Hogy mégis van? Ezt is el­ismerem adott esetben, de az ilyen esetekhez szinte tápot adnak azok a névtelen levélírók, akik vagy valótlant állítanak, vagy félnek az esetleg nyílt, vagy burkolt tonnában jelentke­ző retorziótól. Dr. Szentistványi István egy példátlan esetről tájékoztatja lapunkat. „A Szerkesszen velünk” ro­vat hűséges olvasója vagyok, s éppen ezért szeretném szóvá tenni a mai napon szerzett ke­serű tapasztalatomat — írja május 31-én —. Akinek még ta­valy ilyenkor Dobozon kellett menni akár gépkocsival vagy más járművel, az megállapít­hatta, hogy nemcsak a megye, hanem tán az egész ország leg­elhanyagoltabb útja vezet a községen keresztül. Ezért nem­csak a község lakói, de az ide­gen számára is örömet jelen­tett, hagy a7 elmúlt év őszén jöttek az útépítők, hogy járha­tóvá tegyék ezt az útszakaszt. Alig pár hónap elmúltával vi­szont, amint a meleg napok be­álltak, mindenki visszasírja a régi, sokat átkozott utat. Nem kell ahhoz szakértelem, hogy bárki is megállapítsa, hogy az útépítők hanyag, kritikán alu­li munkát végeztek. Ma Dobozon jártam, a hő­mérséklet a napon 30 Celsius tokot mutatott. A községen át­vezető út nagy része ezért úgy nézett ki, mintha frissen főtt szilvalekvárral vastagon fél­Szerény véleményem, szerint csak nyílt sisakkal, őszintén le­het kritikát gyakorolni, a törvé­nyes eljárások tiszteletben tartá­sával, melyek mindkét, vitatkozó félre egyformán vonatkoznak. Csak így képzelhető el, hogy — ha lassan is — fokozatosan ki­húzzuk azok lába alól a talajt, akik a kákáin is csomót keres­nek s abban látják a demokra­tizmus biztosította jogokat, hogy magatartásukkal állandó nyug­talanságot keltsenek szőkébb környezétükben, s „jogos”-nak vélt sérelmeikkel bejárják a já­rási, megyei és az országos fó­rumokat névtelen levelek gar­madával árasztják ed a különböző sajtóorgánumokat. Hovatovább eljutunk oda, hogy valamennyi államigazgatási szervet helyben „kismiskának” néznek a reni­tens ügyfelek, s olyan helyen kopogtatnak ügyeik elintézését remélve, ahol — sok esetben — , illetékesség hiánya miatt nem tudják, a legjobb akarat mellett sem, a szóbanforgó ügyet meg­nyugtatóan lezárni. Szilárd Ádám kenték volna A kerékpárosok járművei egyszerűen beleragad­tak a fekete latyakba. A lovak patái alatt összegyülemlett a felolvadt bitumen, lépkedni is alig tudtak. A községen keresz­tül haladó gépjárművek az úton közlekedő gyalogosokat le­fröcskölték olvadt bitumennel. A járművek gumiabroncsai, kö­penyeinek barázdás mélyedései tömítődtek, balesetveszélyessé váltak. Jó lenne — bár nem lehet — felmérni azt a kárt, amit egy­részt a társadalmi tulajdonban, másrészt az állampolgárok sze­mélyi tulajdonában — tönkre­ment ruhák, lesántult lovak, balesetveszélyessé vált gépjár­művek — okoz és okozott az út­építők rossz munkája. Csak ennyit akartam megírni és óvást emelni emiatt az iüe- tékeséknél. Maradtam továbbra is hűséges olvasójuk.” — alá­írás. ; • A Szerkesszen velünk ! rovatot összeállította: | Kasnyik Judit t Nyugdíjasok kérdeznek Allatparádé A békéscsabaiak vasárnaponként szívesen kimennek a KISZ­táborha, de útközben sokszor kellemetlenségeik támadnak _ e rről ír Fábián Zoltán. — A motorosok sokat bosszankodnak azon. hogy útón-útfélen libák, kacsák, sőt malacok és néhány helyen tehenek is elzárják az utat. Pedig nem is vagyunk ta­nyán, hanem Békéscsabán, egy városban. Mint motoros, ta­vasszal örültem a városi tanács felhívásának, melyben figyel­meztette a lakosságot, hogy nem szabad állatokat az utcára ki­engedni. Kérdem, kinek szólt ez a rendelet, ha nem tartják be? Bizonyára nem a’ Tanácsköztársaság út, valamint a lakótelepek lakóinak, hiszen ugye. az emeletes bérházakban nem lehet ha szonállatot tartani. Útépítők figyelmébe

Next

/
Oldalképek
Tartalom