Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-10 / 135. szám
i A harmadik emelet magasságában Létjogosultságuk van a szakmaközi bizottságoknak — A szakszervezeti közművelődés fejlesztése is érdekvédelem Ülést tartott as SZMT elnöksége Békéscsabán, a Beloiannisz utca és Kun Béla utca közti szakaszon épülő új háztömbön már a felállványozott homlokzaton dolgoznak a Békés megyei Építőipari Vállalat dolgozói. (Fotó: Demeny) EBEEBBSBE5BBBB9999999BSSEB999Sfi59999999BB99BBB8B99BlSB9BB9BBBlBBB9999fi9B9B9999E99B99ESB9999S A Szakszervezetek 'Megyei Tanácsának Elnöksége tegnap, pénteken délelőtt ülést tartott Békéscsabán, amelyen részt vett Prats Vilmos, a SZOT Szervezési és Káderosztályának munkatársa is. Elsőként az SZMT szervezési és káder munkabizottságának jelentése alapján a résztvevők megtárgyalták a városi-községi tanácsok és a szakszervezeti szervek együttműködésének tapasztalatait. A beszámolót is, a vitában elhangzott véleményeket is az útkeresés jellemezte, vagyis az, miképpen lehetne a városokban és a községekben még hatékonyabbá tenni a szervezett dolgozók érdekképviseletét. Ennek érvényesítésére ma is a legcélszerűbbek a szakmaközi bizottságok. A szakszervezeti szerveknek a törvényekben biztosított jogaikból, érdekvédelmi funkciójukból eredően részt kell venniök a területpolitikai célok meghatározásában, kialakításában és természetesen a feladatok-végrehajtásában. Ez az igény a helyi tanácsok részéről is egyre inkább növekszik. Békésen a lakáselosztásnál, Űj- kigjiKÄOß. Kétegyházán, Lö- kőshazan a napközibe és az óvodába való felvételnél figyelembe veszik a tanácsok javaslataikat. A bizottságok jól irányítják a kereskedelmi társadalmi ellenőri hálózatot, s részt vállalnak a pálya- választási tanácsadás szervezésében is. A vitában felszólalók elmondták, hogy a városokban és a községekben megvan a maga létjogosultsága és jövője a Tudományos emlékülés Georgi Dimitrov születésének 90. évfordulója alkalmából } szakmaközi bizottságoknak. Munkájukat azonban még tervszerűbbé szükséges tenni, ezért mindenekelőtt indokolt tárgyi és személyi feltételeik fejlesztése ahhoz, hogy az adott településeken minél hatékonyabban elláthassák a szervezett dolgozók érdekvédelmét. Ez pedig elsősorban üzemen kívüli érdek- védelmet és képviseletet jelent, amiről semmiképpen sem lehet sehol sem lemondani. Ezért az elnökség úgy határozott, hogy a vitában elhangzottak felhasználásával, valamint egy újabb vizsgálat tapasztalatainak ösz- szegzésével, a szakmaközi bizottságok munkáját a második félévben ismét napirendre tűzi Rendkívül sok hasznosítható gondolatot tartalmazott az SZMT kulturális, agitációs, propaganda és sportmunkabizottságának a szakszervezetek köz- művelődési tevékenységéről szóló jelentése. Elsőként áttekintést adott a szakszervezeti művelődési otthonok munkájáról, és arról az egyre terjedő mozgalomról, amelyet a réteg-klubok létrehozása, működése jelent a szervezett dolgozók kul- . •-túráiig és művelődési igényeinek kielégítésében. A klubrendezvények népszerűek, látogatottak. Ez a következő adatokból is kitűnik. Az 1970. évi 3500 részvevővel szemben tavaly már 7250-en jelentek meg rendezvényein, a tagok száma már megközelíti a kétezret. A jelentés ezután elemezte a szakszervezeti könyvtárhálózat helyzetét, és meghatározta a jövő tennivalóit. Legfontosabb ezek közül az olvasók számának növelése, a könyvek megszerettetése. Azért is szükséges ezt szorgalmazni, mivel a tavalyi statisztika szerint a 80 szákszervezeti könyvtárnak csak 11 ezer 837 olvasója volt. Ez pedig igen kevés! A beszámoló helyzetképet adott a felnőttoktatásról, és Georgi Dimitrov, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége születésének 90. évfordulója alkalmából pénteken tudományos emlékülést rendezett a MSZMP KB Párttörténeti Intézete és Politikai Főiskolája. Az ülést, amelyen Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, a Politikai Főiskola rektora, Óvári Miklós, a párt Központi Bizottságának titkára és Sztoio Sztano- ev, budapesti bolgár nagykövet is részt vett, Vass Henrik, a Párt történeti Intézet igazgatója nyitotta meg. Ezután Dimitrov emlékezete címmel Nemes Dezső tartott előadást. Rámutatott: Jövőre lesz 40 esztendeje annak, hogy a világ megismerte, a nemzetközi munkásosztály szivébe zárta Georgi Dimitrovot, a lipcsei per hősét, akinek személyes bátorsága és szavainak igazsága kiváltotta az egész haladó emberiség tiszteletét. A nácik 1933 február végén felgyújtották a Reichstagot. hogy saját gaztetteikből ördögi ürügyet kovácsoljanak a munkásszervezetek elleni általános terrorhadjáratukhoz. Göring és társai a ■aját bűntényük elkövetésével megvádolandó kommunisták ( egyikeként fogták el Dimitrovot, ! aki abban az időben illegálisan Németországban tartózkodott. A nyilvános tárgyalás — amelyet a kommunistaellenes propaganda színjátékának szántak — a hitleristáikra mért súlyos erkölcsi ég politikai csapássá lett. Ezt a győzelmet mindenekelőtt Dimitrov vívta ki. Dimitrov 1933 szeptemberé- ’ ben, a lipcsei per idején egyik j följegyzésében ezt írta: „Életem i tartalma kétségtelenül a proletariátus diktatúrájáért és a i kommunizmus győzelméért vívott harc”. Kívánságának lényege teljesült: a fasiszta hatalmak szétzúzása, a fasiszta-ellenes egy- ségkormányak létrejövetele és ezek nyomán az átmenet a proletárforradalomhoz saját hazájában és egy sor országban. Felszabadult hazájába visszatérve, az ő vezetésével lépett Bulgária a szocializmus útjára. (MTI) eközben jónéhány elgondolkoztató adatot sorakoztatott fel. Mindezek azt jelzik, hogy a szakszervezeteknek az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a közművelődés fejlesztéséért, mivél ez is fontos érdek- l védelem. Az 1970. évi népszám- | lálás adatai szerint 218 ezer 375 15—49 éves közül 81 ezer 136- nak nincsen meg a 8 általános iskolai végzettsége. Közülük csaknem 40 ezren betanított munkások. S ami szintén elgondolkoztató, hogy a 15—19 éves korosztályba tartozó fiatalok közül 3 ezer 61-nek nincsen meg a 8 általános iskolai végzettsége. A tudomány, a technika és a technológia fejlődése paran- csolóan sürgeti az általános műveltség és szakmai ismeretek gyarapítását. Erről szóltak a vita részvevői, amikor elmondták, hogy a felnőttoktatás fejlesztésében ősztől kezdve jóval többet kell tenniük az állami szerveknek és a szakszervezeteknek. Az elnökség végül jóváhagyta az SZMT közgazdasági munka- bizottságának a kollektív szerződések módosításának tapasztalatairól szóló tájékoztató jelentését. P. P« Magyar—szovjet megállapodás Dr. Horgos Gyula kohó- ési gépipari miniszter és J. Sz. NoJ voszjolov, a Szovjetunió építő-1 ipari, út- és közműipari gépgyártási minisztere pénteken | Budapesten szakosítási megálla- | podást írt alá. A jövőben a Szovjetunió gyárt, illetve szállít Magyarország szá. mára exkavátorokat árokásó gé_ geket, buldózereket, rakodógépe, két, autódarukat, toronydarukat, hóeltakarító gépeket, úthengereket, míg a magyar ipar vasbe- tonalj-gyártó berendezések gyár. tására szakosodik. A most szako. sított termékekből a Szovjetuniói 1973 és 1975 között 12 millió, Magyarország ugyanezen idő alatt 13,6 millió rubel értékűt szállít partnerének. Megállapodtak abban is, hogy külön gondot fordítanak a tartalékalkatrész-után- pótlásra: a Szovjetunió évente 2,1—2,6 millió, Magyarország pedig 600 000 rubel értékű pótalkatrésszel látja el partnerét. A két minisztérium, illetve az érdekelt vállalatok között bevezetik a rendszeres információ- cserét kölcsönösen tájékoztatják egymást a szakosított termékek továbbfejlesztéséről s esetleges új cikkek kibocsátásáról. (MTI) Magyaros vendégszeretet Vannak nyelvi közhelyek, amelyeket jelmondatszerűen használunk, bár pontosan nem is tudjuk, hogy mire vonatkoznak. ilyen a „magyaros vendégszeretet” is. Büszkén nyugtázzuk, hogy egyre több külföldi látogat hazánkba, s gyakran megjegyezzük: hadd tudják meg, hogy mi az a magyaros vendégszeretet. De hát mi is az? Bizony, ha e közhely eredetére tekintünk, akkor nem túlzott büszkeségre, hanem egy kis történelmi visszapillantásra van okunk. Mert az az eredeti magyaros vendégszeretet a hazai fejlődés elmaradottságában gyökerezett. Abban a világban, amelyben nálunk még nem bontakozott ki a tőkés iparosodás és városiasodás, valamint velejárójaként az áruszállítás, kereskedelem, a piac. Nemes urai- mék saját zsírjukba fulladtak, az eladatlan termékek fölöslegét — természetesen ugyancsak nemesi, kiváltságosabb rétegbeli — vendégeikkel etették föl. A hetekig tartó zsíros-boros vendégeskedés, mulatás volt a magyaros vendégszeretet. Hát bizonyára nem erre gondolunk ma, amikor az örvendetesen növekvő idegenforgalom kapcsán magyaros vendégszeretetről beszélünk. Sót, éppen az egykori magyaros vendégszeretetnek, pontosabban azoknak a körülményeknek, amelyek azt kitenyésztették, öröksége mai vendégszeretetünk több orvoslandó hiánya, gondja. Amire ma büszkén gondolunk, az számokban szépen mérhető. A kimutatások szerint tíz év alatt — 1960-tól 1970-ig — tizenkétszeresére növekedett a hazánkban megforduló külföldiek száma, pontosan 524 ezerről 6 millió 320 ezerre. Közülük több mint három és fél millióan kifejezetten Magyarországra jöttek. Legtöbben a szomszédos országokból, azok közül is Csehszlovákiából. Talán mondanunk sem kell, hogy látogatóinkból anyagi hasznunk is van, hiszen ez közbeszéd tárgya. A legutóbbi Nemzetközi Statisztikai Évkönyv utolsó adata szerint 1968-ban — amikor több mint négymillió külföldi lépte át határunkat — a turisztikából közel negyvenmillió dollár értékre tehető bevételünk volt. Azonban nemcsak a bevételre kell gondolni az idegenforgalom kapcsán, hanem egyfelől arra is, hogy a turisztika nemcsak anyagiakkal jár, hanem erkölcsi haszonnal és anyagiakban nem kifejezhető ráfordítással is. Kevesebb szó esik a turizmusnak arról az oldaláról, amely nem közvetlenül anyagi kérdéseket ölel magába. A vendégj á- rás erkölcsi haszna általában abban fejeződik ki: jobban megismerik hanzákat, népünket. De hogyan, milyennek ismerik meg? Ez a fő kérdés. S ez nemcsak a vendéglátó helyek számán, az ellátáson stb. múlik, hanem az ott dolgozók emberi magatartásán is. S túl a vendéglátóhelyeken, nemcsak azon múlik, hogy elég természeti, történelmi látványosságot tudunk-e kínálni nekik, hanem azon is, hogy minderre valóban felhívjuk a figyelmüket. A tárgyilagos és jól tájékozott bemutatás rokonszenvet kelt. Ha tehát a hagyományos fogalmat meg akarjuk tartani, akkor a magyaros vendégszeretetet új tartalommal kell megtöltenünk. S ez — túl az idegenforgalom anyagi feltételein — vendégszerető, baráti, de nem tölakodó, figyelmes magatartásunk lehet. Mindenekelőtt arra gondoljunk, hogy vendégeink hírt visznek rólunk, azokból ítélik meg a magyarokat, akikkel itt találkoztak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ha egy külföldivel találkozunk, számára mi hazánk képviselői vagyunk.
