Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-01 / 127. szám

Pénzt van, jegy nincs.*» avagy hová jut a plusz bevétel? „Olvastam lapjukban azt a| cikket, amelyben az utasnak1 visszajáró pénzről volt szó — ír­ja egyik olvasónk, nevét kérésé­re nem közöljük. — Fel vagyok háborodva, mivel magam is ta­pasztaltam már hasonló esetet. Május 22-én Debrecenbe utaz­tam. a Békésen 8.15-kor áthala­dó gyorsjáraton. Oda is, vissza is azt figyeltem meg, hogy a kala­uz egyik-másik utastól ugyan elfogadta az útiköltséget, de je­gyet nem adott. Vajon hova jut ilyenkor a plusz bevétel és hol marad az ellenőrzés?” Csendháborítás, óh! Válaszolnak az illetékesek r Sz. Elemér gyulai olvasónk csendháborítás ügyben mái' nem egy fórumhoz fordult, s most bennünket kért arra, hogy segítsünk. Gyulán ugyan­is a Honvéd utcai lakótelepen sokan nem veszik figyelembe a szocialista együttélés szabá­lyait. Ezt a lakók már többször szóvá tették, hatástalanul. Az történik, hogy egyesek túráz­tatják a motorkerékpárt, gép­kocsit. a kora hajnali vagy ké­ső esti órákban, vagy a közeli hangszórók bömbölnek. Csak hosszas eredménytelen utánajá­rásra történt vizsgálat, ebben az ügyben. Sajnos a gyulai példa nem egyedülálló, Békéscsabán is találkozunk hasonló esetekkel. Sz. F. Kulich Gyula lakótelepi olvasónk a Galamb Étterem ze­negépének működését és hang­erejét kifogásolja. Többek kö­zött a következőket írja: „A galamb egy madár. Két galamb az két madár. Két tolvaj meg egy csirkefogó az három jóma­dár ... — írná Nagy Lajos képtelen természetrajzában^ ha újra akarná írni. A szó bioló­giai értelmében vett galamb ál­talában csendes madár. Nem ilyen csendes a Fehér Galamb. Panasskonyr helyett ^Egészen május 15-ig hitiem, hogy csupán olvasója leszek e rovatnak, de most kénytelen va­gyok önökkel szerkeszteni — írja Pete Gábor Gyuláról. — Fiatalem­ber lévén szeretek jól enni ha ese­tenként leteszem a lantot, vagyis elengedhetem a volánt. Különösen kedvemre való Gyulán. a Park Étterem. Tetszetős, tiszta, a fel­szolgálók figyelmesek, udvariasak;. JE hétfői esten is minden a legna­gyobb rendben történt. Jól vacso­ráztam évS már csak a pont hiány­zott az í betűről, egy jó fekete. Hozták is udvariasan, csak azzal nem voltam megelégedve, amit hoz­tak. A kávénak nevezett folyadék a belerakott cukrot még fehérí­tette, csak az és tekintetem lett sötét. Kértem, cseréljék ki. Azt válaszolták, hogy a kávé kifogás-, tálán minőségű. Kértem, hívják ide az üzletvezetőt, hátha neki más a véleménye. Erre nem voltak haj­landók. Ekkor a panaszkönyvet kértem, de azt sem hozták. Tudom, hogy nem nagy dolog, ettől még megy minden a maga útján, csak én csalódtam egy kissé, s azért írom meg önöknek, mert másho­vá nem írhattam. Mondjuk, ha hozták volna a panaszkönyvet, abba belejegyeztem volna, dehát nem hozták ..« Tisztelettel Pete $ábor.” — névrokonával ellentétben. A galamb nappal költ, de éjjel csendes. A Fehér Galambban nappal költ — a vendég —, s ha már költ, akkor ordítani is akar, vagy a pénzéért ordítást is hallani. Meg Is kapja, mert az ordítás gépi, sőt villanygépi. Nemcsak este 10-ig, éjjel 2-ig is szól. A közelben szövetkezeti lakó­házak vannak. A lakók szeret­nének nyitott ablaknál friss le­vegőt szívni és pihenni, nem lehet, mert a Galamb szól. Ök is szólnak. Bár az ő szavuk pusztába kiáltott. Igaz, hallot­tak valami csendrendeletről, este 10 óra után le is halkít- ják a rádiót, meg a tv-t, mert mondják nekik. A rádió hatá­rozottan felszólít erre. A Ga­lambnak nem mondja senki. Nincs rádiója? Ki tud segíteni? A felettes szervek? Talán [ In­tézkedni kellene, várjuk ...” Orosházáról négy aláírással érkezett levél hozzánk, hasonló témában. A Thék Endre u. 6. számú ház lakói kifogásolják, hogy a Gólyafészek Kisvendég­lő ventillátora a megengedett­nél hangosabb. Mit tudunk ml ezekben a dol­gokban segíteni? Csak annyit, Írhatunk, mégpedig felkiáltóje­lesen: legyünk tekintettel má­sok pihenésére! Patakfalvai István orosházi olvasónk mar nem egy alka­lommal fordult hozzánk külön­böző témákkal. Legutóbbi leve­lében ezt írja: „Félreértés ne essék, nemcsak a rosszat látom, hanem a szépet és jót is. De eze. két látják az újságírók, ripor­terek. A hibák feltárása viszont nincs olyan népszerű feladat, bár sok esetben tollhegyre ke­rül. Ügy érzem, ezeket a témá­kat is meg kell írni, s ha segí­tettem vele, nem dolgoztam hiá­ba’. Rongálók A napokban Gyopároson a 5 hétvégi házak között jártam, s! örömmel állapítottam meg, hogy : épül, szépül az új telep is, Gyo. 5 páros arculata változik. Korai S volt az öröm azonban, mert alig. ! hogy elkészült a járda, s az út- • testet annak rendje-módja sze- ! rint elpanírozták — melyben a 5 telektulajdonosoknak is része: volt — a szépen rendbehozott ; úttestre nehéz gépjárművek ! mentek, mégpedig esős, sáros ■ időben, s úgy felvágták, hogy a • legelhanyagoltabb országúinál is : rosszabb, nem is lehet egyköny- : nyen kijavítani, sőt még a be- • tonjárdát is tönkretették. : Hát csak ennyit ér a közös- : ség munkája? Egyesek teljesen : figyelmen kívül hagyják? Vajon : mi lenne akkor, ha fordítva len- : ne a helyzet és a most kárt oko. j zók lennének a szenvedő ala- ! nyok? 1972. JÚNIUS 1 Korlátozott csomagmegőrzés. A Volán 8-as számú Vállalattól több írásunkra is kaptunk vá laszt a napokban. E rovat ha­sábjain bíráltuk a békéscsabai Hunyadi téri pályaudvar rend­jét ahol a poggyászmegőrzést kifogásolta egyik olvasónk. A vállalat közli, hogy sajnos csak korlátozott- poggyászmegőrzést tudnak biztosítani. Ennek oka, hogy az 1964-ben épült pályaud­var már az átadáskor sem fe­lelt meg az igényeknek, s azóta a forgalom jelentős módon megnőtt. A megnyitás évében naponta 5—6 ezer, most viszont­10—12 ezer ember fordul meg a pályaudvaron. Ez természetesen a poggyászemgőrzési igény nö­vekedését is jelenti. A hely vi­szont. kicsi, bővítésre - lenne szükség, erre azonban egyelőre nincs lehetőség. Lehetnének udvariasabbak? Másik írásunk az udvariasság­gal kapcsolatos, három járat dolgozóinak magatartását kifo­gásoltuk. A vállalat mindhárom esetben vizsgálatot tartott, s a dolgozók magatartása miatt el­nézést kérnek az utasoktól, ter­mészetesen megfelelően kioktat­ták őket a helyes viselkedésre. Megkapta a számlát. Május 25-i számunkban „Vásárlás számla nélkül” címmel közöltük Hanzó István szarvasi olvasónk Köszönjük a segítőszándékot, mindenkor szívesen vesszük, hi­szen ezt a rovatot azért indítot­tuk. Egyben közöljük legutóbbi írását is: Dumas, félig fekve a karszék­ben, nagyon gyengének érezte fnagát. Karjait a karfára tá­masztva hallgatta Lobovot. — Bátor vagy, Remi — szólt Lobov, kezét vállára téve. — Mindent megtettél, ami lehetsé­ges volt. Dumas felé fordította a jét: — Nemcsak én, más Is meg­tette volna. Nem tudom, mi történt volna, ha a pisztoly előbb eszembe jut. Az ördög vi­gye el, hogy remeg a térdem, — folytatta szomorúan sóhajtva, — még a lábamra sem tudok állni' — Nincs ebben semmi csodá­latos, — mondta Neill komolyan. — Nagyon ritkán van alkalom arra. hogy kísértetekkel beszél­jen az ember. Azt mondják, őseink nagyon örültek, ha ez si­került nekik. , Remi rámosolygott a mérnök­re. aki komoly hangon folytat­ta tovább: — Franciaországban, meg a jó öreg Angliában minden valami­revaló kastélynak saját kísérte­ié volt Ez kötelező volt a csa­ládi címer mellé. Dumas mosolyogva figyelte a flegma Neill eszmefuttatását. kifogását melyre a TÜZÉP bé­késcsabai központja reagált Vá­laszukban közlik, hogy a kérdé­ses éladóhely csak a lakosság kistételű eladását szolgálja, a boltvezető számlát vagy blokkot a rendelkezések értelmében nem adhat ki. Amikor tudomást sze­reztek a panaszról, utasították a boltvezetőt a számla utólagos ki adására, melyet olvasónk meg is kapott. (Megjegyzésünk: nem lehetett volna ezt az első kérés­re?) A határidő június 8. Még áp- riliá 28-án, bucsai tudósítón]: írását közöltük, melyben arról tájékoztat bennünket, hogy ve­szélyben a bucsai posta építésé­nek harmadik határideje is. A választ a Szegedi Postaigazgató­ságtól kaptuk, melyben közlik, hogy anyagbeszerzés és egyéb nehézségek miatt csúszott a ha­táridő, s a legközelebbi június 8-ra lett kiírva. Reméljük, hogy ez most már a végleges lesz A termelők megnyugtatására. Május 18-án Pálinkás István medgyesegyházi paprikatermelő észrevételeit közöltük a felvá­sárlási árakról. A MÉK osztály- vezetője Unyatinsiziki János vá­laszolt s közli, hogy több alka­lommal adtak tájékoztatást a társulás tagjainak a paprikater­melés kedvezményeiről. Ígéretet viszont nem tettek a fix árakra és most sem tudják ígérni, azt, hogy a piaci árakhoz igazodnak, mivel azok a kereslet, kínálat miatt spontán alakulnak ki. Így lehetnek pozitív vagy negatív jellegűek, Ami a cikkben meg­jelent, konkrét felvásárlási árat i illeti az előző napi 2 forintról! 1,50-re csökkent, s elismerik,' hogy itt volt tévedés, amit más­nap korrigáltak. Továbbra is kérik a medgyesi termelőket, ha hasonló esetek fordulnának elő bizalommal keressék meg az ÁFÉSZ vagy a MÉK központ il­letékes előadóit Örült, hoigy az igyekszik fecse­gésével elterelni figyelmét, amely mindig visszatért a nem­rég lezajlott eseményekhez. — Különben — folytatta Neill hangosan gondolatait — lehetsé­ges, hogy nem is volt semmiféle kísértet. Azok mindig föld alatt, denevérekkel és patkányokkal együtt laktak. Nélkülük elpusz­tultak. És a „Torkado’-nak van ilyen föld alatti helyisége? Nincs. Vagyis ez nem lehetett kísértet, mást láttál. — Mást — nevetett fel Du­mas. — Igen. Valószínű, hogy egy­szerű látomás volt mint a déli­báb a pusztában. Vajon körü­löttünk nem pusztaság van? A legközelebbi csillagig — ame­lyet szabad szemmel alig lehet látni — legalább 10 fényévnyi a távolság. És közelebb? Semmi. Sem aszteroidák, sem üstökösök, sem meteorok, még a legkisebb porszem sincs. Az ilyen puszta­sággal a Szaharát összehasonlít­va, az valóságos paradicsom. És a délibábok itt olyanok hogy az ember térde is reszket tőlük. — Mégis szörnyű betegség ez a fantómda — mondta elgondol­kodva a parancsnok, aki más­ként értelmezte Neill fecsegé­sét. Dumas arcáról eltűnt a ma­Szívesen fogadjuk segítőtársul Vandálok éjszakája Igen furcsa esetet Ír meg egy idős muronyi olvasónk, több mu- ronyl Ifjú éjszakai vandalizmusá­ról. Május elsejére virradó éjszaka mintha a pokolból szabadultak vol­na, amerre mentek, mindent tönk­retettek. Idős emberek kertjéből kitépték a virágokat, összetörték a virágcserepeket, a katolikus temp­lomnál a díszes labdarózsabokrot derékba törték, s tették mindezt, azért, hogy „szivük választottjának” májusfát állíthassanak. Minden­esetre ez olvasónk szerint, és sze­rintünk sem indok arra, hogy van­dálok módjára tönkretegyék azt, amit mások gondos munkával ül­tettek, ápoltak. A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit soly, és a parancsnok felé for­dult: — Igen, Icán, kegyetlen be­tegség. A különböző betegségek mel­lett, mint a kozmikus sugárbe­tegség; és a többi, a fantómia sajátos helyen áll. Annyira rit­kán fordul elő, és ebből követ­kezően igen keveset is tudnak róla, hogy az űrbetegségekkel foglalkozó orvosok is eltérő vé­leményt képviselnek vele kap­csolatban. Egyesek külön beteg­ségnek tartják, mégpedig pszi­chés alapon keletkezőnek, mások pedig a kozmikus sugár betegség egyik válfajának. Például Lo­renzo Piatti. az űrbetegségek kutatásának egyik kimagasló egyénisége, meggyőzően állítja azt, hogy a fantómíás megbete­gedések majd a felénél olyan tü­neteket lehet tapasztalni, mint a régen elfelejtett alkoholmérge- zósmél. — Kegyetlen betegség, — is­mételte meg Dumas megtörölve homlokát — Figyeljetek csak! — folytatta felkapva fejét — Én sehogy sem tudom elhinni, hogy ez csak hallucináció vagy valami hasonló lehetett. — Hát? — kérdezte Neill mintegy pontosabb magyaráza­tot kérve. Dumas Neill felé fordult: — Nem tudom. De arra jól emlékszem, hiszen érzékeltem is, hogy a hasonmásom megfog­ta a ruhám ujját v— Az álmok is adhatnak ilyen érzést, Remi. Ez pedig betegség, amelyről bízvást állíthatjuk, hogy hallucináció, azt pedig na- gyonis reális képek kísérik. Úgyhogy, ne gyötörd magad, — JURIJ TUPICIN; Fantómia (Oroszból fordította; Sass Attila)

Next

/
Oldalképek
Tartalom