Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-22 / 145. szám
Hz Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának ülése Szerdán — a Hazafias Nép* front Belgrád rakparti székhazában — ülést tartott az Európai Biztonság és Együttműködés Ma. gyár Nemzeti Bizottsága. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront és a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke nyitotta meg. a tanácskozást; ezután Garai Róbert, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese, a Magyar Nemzeti Bizottság titkára beszámolt az európai közvélemény képvi- selésén részt vett magyar küldöttség tapasztalatairól. Megállapította a bizottság liogy a magyar küldöttség érdemben hozzájárult a közgyűlés sikeréhez. A bizottság értékelése szerint a brüsszeli közgyűlés — amelyen Európa 29 országából, 35 nemzeti szervezettől mintegy ezren vettek részt — elérte célját: elősegítette, hogy az európai közvélemény egyre szélesebb ré tegel szánjanak síkra az európai kérdések rendezéséért, a kontinens biztonságáért, az országok és népek együttműködéséért Meghatározta a Magyar Nem_ zeti Bizottság a jövőre vonatkozó tennivalóit. Tito Lengyelországban 'Is' ’ VÉt % ' I ' Edward derek, a LEMP KB első titkárának megbeszélés© a hivatalos baráti látogatáson Lengyelországban tartózkodó Joszip Broz Tito jugoszláv államfővel, (Teüefotó: CAF—MTI—KS) Felszólalások az európai kormányközi konferencián Az államok művelődésügyi politikájának kérdéseivel foglalkozó európai kormányközi konferencián, amely az UNESCO rendezésében hétfő óta ülésezik Helsinkiben, beszédet mondott M. A. Kuznyecov, az OSZSZSZK művelődésügyi minisztere. Közölte, hogy a szovVisszaszorították a kormánycsapatokat Az erőteljes amerikai légitá- mogatás ellenére kátyúba jutott többezer saigoni tengerész- gyalogosnak a felszabadított Quang Tri tartomány „vissza- hódítására” vasárnap indított offenzívája. Saigoni jelentések szerint a népi felszabadító erők panelosok támogatásával visz- szaszorították a saigoni kor- mánykatonáság alakulatait. jet küldöttség több más ország küldöttségeivel együttesen határozati javaslatot terjesztett az értekezlet elé „azokról az intézkedésekről, amelyek biztosítják a dolgozó tömegek szabad és demokratikus hozzájutását nemzetük és a világ kulturális kincseihez és a dolgozó tömegek részvételét a társadalom kulturális életében, a művelődésügy irányításában.’’ Hasonló szellemben szólalt fel Mihnyevics, a Belorusz SZSZK és Jelcsenko, az Ukrán SZSZK művelődésügyi minisztere. A jugoszláv és a lengyel küldöttség vezetője felszólalásában sajnálkozását fejezte ki, hogy a Német Demokratikus Köztársaságot nem hívták meg az értekezletre. Az értekezleten folyó vitában Románia, Csehszlovákia, Ausztria, Hollandia, Dánia, Norvégia, Svédország és más európai országok képviselői is felszólaltak. Castro Prágában Szerdán néhány perccel 11 óra után repülőgépen a Német Demokratikus Köztársaság fővárosából európai kőrútjának utolsó előtti állomására, Prágába érkezett Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Forradalmi Kormány elnöke, a kubai fegyveres erők főparancsnoka és kísérete. Kozmosz-493 A Szovjetunióban szerdán földkörüli pályára juttatták a Kozmosz—493 jelzésű mesterséges holdat, hogy műszerei segítségével folytassák a már régebben bejelentett űrkutatási program megvalósítását. (MTI) A fasiszta agresszió tanulságai Ma harmincegy esztendeje kezdődött az évszázad legnagyobb arányú és legnagyobbra törő agressziója: 1941. június 22én indultak meg a náci hadak, hogy előbb térdrekényszerítsék, majd felszámolják a Szovjetuniót. Ez a vállalkozás — ha ideológiai politikai céljától függetlenül is szemlélnénk — egyike volt az emberiség történetének legvakmerőbb agresszív vállalkozásának. Mert mindenképpen az erőviszonyok helytelen, hibás értékelése kellett ahhoz, hogy a hitlerista hadigépezet nekivágjon a nagy kalandnak és megpróbálkozzék a Szovjetunió meghódításával. Természetesen a támadást nem lehet sterilen, ideológiai céljától függetlenül szemlélni: mert a német hadsereg a szó minden értelmében hódítani indult. Leigázni egy országot, rabságba hajtani annak népeit, halálos csapást mérni a szocializmus eszméjére, amelynek képviselője, szimbóluma a szovjet állam volt. A történelemből tanulni képes emberek kötelessége, hogy a mai évfordulón emlékezetükbe idézzék 1941. június 22 oly nagy áldozatokkal szerzett tanulságait. Az áldozatok iszonyúak voltak. A világháború éveiben több mint húszmillió szovjet állampolgár pusztult el. A fasiszták 1710 szovjet várost és több mint 70 ezer kisebb helységet, falut perzseltek fel. A Szovjetunió elvesztette nemzeti vagyonának 30 százalékát. A második világháború azóta Is mementó az emberiség számára. És ha a világ egy-egy pontján ma helyi háborúk robbannak ki. ha feszültté válik a nemzetközi helyzet, még ma is felvetődik: kirobbanhat-e újra ilyen katasztrófa? 1972-ben úgy látszik, hogy egy kiegyensúlyozottabb, békésebb világ felé haladunk. Szeretjük azt mondani: a tárgyalások korát éljük. És valóban, az Utóbbi idők olyan Változásokat hoztak a nemzetközi politikában, amelyekről korábban szinte álmodni sem lehetett. Ha a békés erőfeszítéseket számba- vesszük, már elég tekintélyes listát állíthatunk össze. Létrejött a háború utáni európai határokat garantáló szovjet— NSZK és lengyel—NSZK szerződés, dokumentum született a Szovjetunió és az Egyterűt Államok kapcsolatának alanelveiről és ott az aláírás (Leonyid Brezs- nyev és Nixon aláírása) a második világháború óta született legjelentősebb katonai egyezmény — a SALT-megéJiapodás — alatt. Ezek az eredmények — ez látnivaló — hosszú-hosszú esztendők nehéz politikai erőfeszítéseinek következményei, ugyanakkor pedig elválaszthatatlanok az erőviszonyok alakulásától. Mert a második világháború óta bekövetkezett legjelentősebb változás: a szocialista világrendszer létrejötte és megszilárdulása és a Szovjetunió megerősödése minden téren. Mondhatná valaki most is, hogy egyezmények léteztek a második világháború előtt is. A fasizmus, az imperializmus azonban hitszegő módon (a történelemben szinte páratlanul) felrúgta azokat. Mennyire megbízhatóak a mostani megállapodások? A válasz éppen az erőviszonyok alakulásában keresendő, amelyek a békeszerető erők javára tolódtak el. Ez volt, amely a hidegháború évei után megalapozta a tárgyalások mostani időszakát és ez az, amely az egyezmények tartósságát garantálja. Korunkban sem pihennek még a fegyverek. Mindaz, ami például Délkelet-Ázsiában történik, elgondolkoztató, óvatosságra Intő. A háború kiterjesztése, az a gátlástalanul vad reagálás, amellyel az Egyesült Államok a szabadságharcosok offenzívájá- ra, a vietnamizálás nyilvánvaló kudarcára válaszolt — elárulja; a katonai, az Imperialista körök részéről mennyi veszély fenyegeti még a világot. De éppen a vietnami háború bizonyította be. hogy a fegyverek erejével nem sikerül megállítani a világon a haladás folyamatát. A vietnami kérdésre a megoldás csak Párizsban, a tárgyalóasztal mellett születhet. És ismét csak a nemzetközi erőviszonyok azok, amelyek ezt kikényszerítik. Az erő, a következetesség, as elvi politika és a rugalmasság, ezek azok a politikai alapok, amelyeken a békés egymás mellett élés gyakorlata napjainkban alakul. Az 1941-es agresszió tanulságai bebizonyították, hogy ennek az egységes politikának egyik oldalát sem lehet elhanyagolni. Következetes megvalósítása viszont olyan gyümölcsöket érlel, amelyek napjainkban az Európa-politikában máris éreztetik kedvező hatásukat és reményt ébresztenek a tartós béke megteremtésére. K. A. AZ OROSHÁZI ÁFÉSZ ÉPÍTŐANYAG- TELEPEIN Kardoskűfon és Szenfetornyán rak’árról kapható építőanyagok; állványfa fenyőrúd szigetelőanyagok, vb gerenda 4,50 m-es cementlap falazó blokk bányakavics faragottfa fenyőfűrészáru födém gerendák 5,60 m-es nyílászáró szerkezetek 400-as és 500-as cement, bitumen oltott mész, összerakható garázs. Szén és brikett tüzelőanyagok árengedménnyel, nagy választékban kaphatók A MAI INDIA II. Indira Gandhival, a gazdagok ellen Nehru, Sasztri és Indira Gandhi történelmi érdeme, hogy volt erejük a veszélyes és viszontagságos fordulatok közepette e józan és történelmileg haladó el nem kötelezettségi politika fenntartásához. Csakis ilyen háttér előtt vált lehetségessé, az ország nemzeti függetlenségi politikáját hagyományosan kifejező indiai Nemzeti Kongresszus Párt megtisztulása és megújulása. A Kongresszus Párt az indiai függetlenségi harc nagy alakjának, Gandhinak, majd később Nehrunak a vezetése alatt a nemzeti felszabadulási harc élvonalában haladt és így lényegében kifejezte az indiai tömegek alapvető érdekeit. Ennek .megfelelően India első három parlamenti választásán, 1952_ ben, 1957-ben és 1902-ben mindig megszerezte az abszolút többséget. Az a tény, hogy a Kongresz- 6ZUS Párt az indiai függetlenségi küzdelem fő hajtóereje volt, egyben azt la lehetővé tette, hogy igen sokáig rendkívül ellentétes politikai csoportokat egyesítsen soraiban. A balszárnyon a határozottan szocialista irányú társadalmi fejlődést igenlő, a radikális földreformot és a tőke hatalmának korlátozását követelő politikusok állottak. A jobbszárnyon pedig olyan frakció működött, amely a legszorosabban összefonódott a nagy indiai monopóliumokkal, az ország további fejlődésének zálogát a kapitalista, sőt monopoltőkés irányzatok erősítésében látta és ennek megfelelően — az el nem kötelezettségi politikát elvetve — az amerikaiakkal kötendő szövetség mellett tört lándzsát A Kongresszus Párt vezetői mindig a középen, a centrumban állottak. Hajlamosak voltak tehát kompromisszumokra — de azzal a rendkívül fontos és nagy bölcsességre valló feltétellel, hogy az el nem kötelezettségi és semlegesség! irányvonalon nem tűrtek változtatást. 1962-től 1979-ig mégis komoly válságba került a Kongresszu« Párt. A vezető jobboldali politikusok csoportja, az úgynevezett „szindikátus” ugyanis egyre jobban magához ragadta a kezdeményezést a párton belül Lehe_ tétlenné tette a radikális földreform végrehajtását, mindent elkövetett, hogy lejárassa és pénzügyileg csődbe kergesse az államosított, vagy újonnan létrehozott állami nehézipari vállalatokat. Ez a politika az 1967-es választásokon valóságos katas2tró_ fát hozott a Kongresszus számára, Az 520 tagú képviselőházban a Kongresszus mindössze 284 mandátumot szerzett és a jobbszárnyon erőteljesen előretörtek az olyan, lényegében amerikai orientációjú pártok, mint a Swatantra. a jobboldali szociáldemokraták és a hindu szélsőnacionalista Jana Sang. Igaz: a baloldalon is megerősítette pozícióját India Kommunista Pártja, — ennek az erőnövekedésnek az értékéből azon ban sokat levont, hogy a pári kettészakadt és a kínai orientációjú frakció magával vitte a mandátumok mintegy harmadát. 1967 után a probléma lényege az volt, hogy miképpen alakul a belső harc a Kongreszus Pártban. Eleinte a nyugati „szakértők" biztosra vették a befolyásos és nagytekintélyű politiku/
