Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-21 / 144. szám

I SZAVAK Megjelent a Béke és Szocializmus i júniusi száma M ár az általános iskolai nyelvtankönyvekben is igy áll: beszédünk legkisebb ér­telmes részei a szavak. Richelieu, a legendás hírű francia bíboros pedig vagy nem járt általános iskolába, vagy nem megfelelő könyvből tanul­ta a nyelvtant. Ö ugyanis azt állította, hogy a szavak arra jók, hogy elrejtsük mögéjük a gon­dolatainkat. De ha így van, ak­kor gondolatok híján mitől lesz­nek értelmesek a szavak? Ezek szerint tehát most vagy a bíboros, vagy a nyelvtankönyv téved a szavak megítélésében. • Az ember szíve szerint a nyelv­tankönyvnek ad, illetve adna igazat. Csak adna, mert sajnos egyre jobban szaporodnak azok a pél­dák, amelyek a középkor legvé­gének nagy politikusát igazolják. A rádióban, a tévében, az új­ságokban nem egyszer, a külön­böző megnyilatkozásokban egy­re többször rejtőzik az értelem, a gondolat a nyelvtanilag talán még kifogástalanul is egymás mellé helyezett szavak mögé. Nem csoda hát, ha az olvasó minden áron a sorok közül pró­bál még valamit kiolvasni. (Még olyankor is. ha ott nincs semmi.) f gy azután, ha azt olvassa. * hallja egy nyilatkozatban, hogy: „Térveink szerint tehené­szetünkben az egy tehénre eső átlagos tejhozam a korábbiaknál kedvezőbben alakul majd.” — meg van győződve arról, hogy ezt úgy kell értelmezni, hogy: azok a tehenek, valószínű, hogy jelenleg nem adnak többet a minimálisan elvárhatónál. Vagy ha egy nyilatkozó azt állítja, hogy üzemük — szintén a ter­vek szerint — 1980-ra az or szag legmodernebb üzeme lesz. akkor ezt az olvasó értelmezheti úgy is; lehet, hogy ez az üzem most is modern, de sokkal való­színűbb, hogy nagyon is elavult és nincs az a pénz, amivel mo­dernné (nemhogy legmoderneb­bé) lehetne tenni. Másképp ugyan miért hallgatták volna el, hogy milyen jelenleg? Egyszóval az eredmény az, hogy az országban lassan, akar- va-akaratlanul mindenki „vájt- fülűvé” válik. Megtanulják, hogy a nyilatkozók nagyon sok­szor nem azt mondják, ami van, hanem igyekszenek azt monda­ni, amit elvárnak tőlük, illetve azt — minden egyebet elhanya­golva —, ami a tervek szerint majd lesz. Ebbe ugyanis na­gyon nehéz belekötni, mert a tervben kitűzött időpontig sok víz lefolyik még a Dunán. Egy dolgot nem lehet csak bizton tudni, mégpedig azt, ki előtt falaznak az ilyen emberek. Kit akarnak befirkálni? Hiszen ha a fejlődés akadályait, csap­dáit, sőt vermeit ahelyett, hogy feltárnánk, álcázzuk, akkor előbb-utóbb magunk esünk be­léjük. Ugyanis így végül majd mindannyian rászokunk arra, hogy ne azt higgyük amit lá­tunk, hanem azt, amit mondunk, ami nem is lenne nagy baj, ha mindig azt mondanánk, amit látunk. Nem hiszem, hogy üdvözöl- •nünk kellene, ha ez a szokás el­harapózna köztünk, mert így még az is megtörténhetne ve­lünk, hogy a veremre még ak­kor is azt mondanánk — és el Kiváló nemesített anyáktól származó, 5—6 hetes, 0,3 grammos tükrös pontyivadék megvásárolható 5—6 millió, megegyezés szerinti áron. Bármikor megtekinthető a gazdaság központi tavaiban. BIHARUGRA1 HALGAZDASÁG. x is hinnénk — hogy domb, ami­kor már visszavonhatatlanul az alján fekszünk. Pedig így lesz, ha tovább ter­jed és hagyjuk is hogy terjed­jen a nyilatkozók azon szokása, hogy van amit a cikkek számára mondanak, van amit pedig úgy­mond: csak magunk között, ba­rátiam Vajon ez azt jelentené, hogy a nyilatkozónak egyetlen barátja az újságíró (mert nem írja meg amit lát, ami van?). A többi ember ugyanakkor,'tu­lajdonképpen vajon mije neki? \7 an ennek a megmagya- ” rázhatalan és semmiképp sem pártolandó önáltatásnak vagy mondjuk úgy, a szavakkal való efféle felelőtlen játszado­zásnak egy talán veszélytele­nebb, de semmivel sem szimpa- tikusabb példája. íme a példa: Adott üzemben a korábbi idő­bérezés helyett — a vállalat ve­zetője szerint — egyáltalán nem azért vezették be a teljesítmény­bérezést. hogy a dolgozókat a „lavírozgatás” helyett tartalma­sabb, intenzívebb munkára ösz­tönözzék (anyagilag!), hanem csupán azért, hogy megteremt­sék „a szocialista bérezés elve megvalósításának objektív alap­jait.” A kérdés most már csak az, hogy korábban milyen elvű volt ott a bérezés és milyen (szub­jektív?) alapokon nyugodott, il­letve, hogy a két dolog: a több munka nagyobb fizetésért és a szocialista bérezés elve vajon miért nem fér össze egymással? Tovább menve: egy állami gazdaságban javították, bizton­ságosabbá, kedvezőbbé tették a munkakörülményeket. A meg­növekedett munkakedv 300 ezer forint többlet termelési értéket eredményezett. A gazdaság ve­zetője az újságíróval tárgyalva azt kérte: erről a pénzről ne ír­janak, csak arról, hogy azért költöttek ennyit munkavédelem­re, mert a szocializmusban leg­főbb érték az ember. S bár ez így igaz, ott és akkor mégis na­gyon hamisan csengett. Hamissá tette a szavakat az az álszemérem, amely igyekezett elkendőzni, (vajon ki elől és mi­gazdagodna az ország? A szé- gyellnivaló nem a kellemes és a hasznos párosítása, hanem az. ha a kettőt úgy kötik össze, hogy az csak keveseknek kelle­mes és hasznos, a többségnek pedig kellemetlen és nemcsak hogy haszontalan, hanem káros is. Ezekben az esetekben termé­szetesen már érthető az is, ha a nyilatkozat szavai elrejtik a nyilatkozó gondolatait és úgy tűnik, mintha a szavak nem is lennének annyira beszédünk ér­telmes részei, mint ahogy azt a magyar nyelvtankönyv állítja. D e aki csak egy kicsit is tiszteli, szereti anya­nyelvűnket, azt hiszem nem hagyja ennyiben. Ellenkező eset­ben ugyanis lassan már — hasz­náljuk bár a legszebb szavakat — nem is értjük meg egymást. Még a sorok közt sem. Pedig jó lenne nem elveszíteni a kö­zös nyelvet, mert ezt a veszte­séget nem lehetne mégegyszer Bábéira kenni! fkőváry) Szövetkezeteknek, vállalatoknak és magánosoknak 400—500 l-es boroshordók korlátlanul kaphatók 1,50 Ft literenkénti áron. Érdeklődni lehet a BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR V' anyag- és áruforg. osztá­lyán. Telefon: 11—273. x Házi divaibemo!ató CsukcsHön Kellemes meglepetés érte ha­zatérésük perceiben a távol-ke­leti Nutegelmen falu, csukcs nyelvein „a föld széle” vadászait: feleségük, menyasszonyuk, lá­nyaik a legutolsó moszkvai di­vat szerint varrt ruhában, való­ságos „divatrevűvel” várták őket. A váratlan meglepetés előkészítésében a nultinszki szolgáltató kombinát varrónői működtek közre Hagyománnyá lett az orosházi ÁFÉSZ-nél, hogy a pártszerve­zet, a szakszervezeti bizottság, a helyi nőbizottság és a gazda­sági vezetés minden évben ven­dégül látja nyugdíjasait. E meg­hitt és nagyon kedves eseményre a napokban került sor, amikor is Tóth Sándor, a szövetkezet elnökhelyettese köszöntötte az ÁFÉSZ mintegy 80 nyugdíjasát. Az elnökhelyettes miközben méltatta a szövetkezet egykori alapítóinak és volt dolgozóinak sok éven át kifejtett erőfeszíté­seit, megismertette velük az! utóbbi évek eredményeit ! XV. A piros Mercedes meredek ol­dalú völgyben rohant A magas fák eltakarták a kőbányát ahonnan hirtelen robbanás sza­kította meg az egyhangú csen­det. Szászné a lövésszerű zajra összerezzent. Egyedül nem volt képes a világgal, sőt saját életé­vel szemben érzett fásultságát szétzúzni. Alfred Flessburger mint férfi nem gyakorolt rá kü­lönösebb hatást, nem volt ellen­szenves, de rokonszenves sem. Éva előtt nem rajzolódtak ki még az elérhető eredmények. Szerette Dánielt, de sokszor már unalmasnak találta, hogy a si­ker időpontját kitolja, mentséget keres az életükre, arra, hogy nincs rendes lakásuk, bútoruk, szerényen és beosztóan élnek. Ez a német megcsillantott előtte valamit, de Évának esze ágába se jutott volna tartós kapcso­latot kezdeni vele. Petit liaison — szabta meg az engedékeny­ség határát. Ha ugyan nem fe­dezi fel előbb Dániel az ő bol­dogságának okát, és nem rabol­ja őt vissza. Közben megérkeztek a hegyi vendéglőhöz, ahol három-négy szobát is kiadtak a rászoruló vendégeknek. Szászné és Fless­burger tölgyfákból hasított asz­A folyóirat 6. számában veze­tő helyen Alvaro Cunhalnak, a portugál testvérpárt főtitkárá­nak cikke szerepel. Cunhal, át­tekintve a kommunista és mun­káspártok legutóbbi értekezlete óta eltelt három évet, hangsú­lyozza, hogy a „proletár inter­nacionalizmus a mozgalom lété­nek, a pártok közötti kapcsoia­Kedves színfoltja volt az ün­nepségnek, amikor az ÁFÉSZ nőbizottságának aktívái mind­egyik nyugdíjasnak piros szeg­fűt adtak át. Majd Szél Pál, a szakszervezeti bizottság titkára és Tóth Sándor elnökhelyettes ajándékot adott át Maczelka Jó­zsefnek, Tóth Istvánnak, Dénes Sándornak, Baranyai Bélának, Czikora Bálintnénak, dr. Dénes Istvánnak és Laurinyecz Já- nosnénak, akik az utóbbi egy év alatt mentek nyugdíjba, mint a szövetkezet dolgozón talok mellé, tömzsii faszékekre telepedett. A fogadós rákiját és meleg szendvicset hozott nekik. Vacsorára halat ajánlott. Kora délután hozták fel — hajlongott —, friss. Ha a kedves vendégek kívánják, két szép darabot meg­süt roston — Miaga miatt megszegem fo­gadalmamat, és visszaszorítom utálatomat — mondta édeské­sen Flessburger, és Jehajtott egy nyelésnyi italt. — Proszit... lá­tom maga jól bírja. Férfiasán iszik. — Flessburger közben ar­ra gondolt, micsoda pikantéria, hogy Balátai J^n<5 lányával hoz­ta össze a sorsa. Elszánt erőfe­szítéssel kényszerítette magát hogy megfeledkezzék erről. Megvacsoráztak. Elsétáltak a kilátóig, ahonnan jói lehetett látni a tengert és a ' hajókat, amelyek kicsi, fehér vonalaknak látszottak a távolban. Beszélget­tek, és témáik minduntalan az eredeti gondolataikhoz tértek vissza. Flessburger megkísérelte levenni lábáról az asszonyt, az asszony megkísérelte a lehető legkedvezőbb feltételeket kicsi­karni, ha már beleegyezését ad­ja. A fogadó fdé haladtukban, Flessburger elvesztette türelmét, megragadta az asszony karját, és magához húzta. toknak és szolidaritásuknak a* alapja, egységüknek és erejük­nek a biztosítéka”. „A természeti környezet védel­me” címmel jelent meg a lap szerkesztésében, a márciusban lefolyt nemzetközi szimpózium anyaga. A szimpóziumon mar­xista tudósok és 36 kommunista és munkáspárt képviselői vettek részt. A szimpózium megállapí­totta, hogy a kommunisták a ter­mészetvédelmet fontos társadal­mi kérdésnek tekintik, s hang­súlyozta, hogy a probléma meg­oldása más a szocialista és más a tőkésországokban; ez a prob­léma gyökeresen csak a tervgaz_ dálkodás rendszerében oldható meg mivel a természetvédelem az egész társadalom érdekeit szolgálja. A tudományos-techni­kai forradalom eredményeinek felhasználásában a szocializmus feltételei között szerzett tapasz­talatok azt mutatják, hogy az emberiség ki tudja küszöbölni a technikai haladás negatív kö­vetkezményeit. Willy Gems és Robert Stei­gerwald, a Német Kommunista Párt vezetőségének tagjai, a párt múlt év novemberi, düsseldorfi kongresszusának téziseit ismer­tetik. Ib Nörlund, a Dán Korrv- munista Párt KB VB-nak és tit, kárságának tagja, Az antikom- munizmus „új ruhája’’ címmel az antikommunizmus új ideoló. gia fogásairól ír; ezek elsősorban arra irányulnak, hogy kétségbe vonják a marxista-leninista pártok internacionalizmusát. A folyóirat megkezdte a Szov­jetunió megalakulásának 50. érv fordulójával kapcsolatos cikkeb közlését. Jan Prazsky: „Kinek a mat; mára hajtják a vizet a szélsősé­ges elemek?” címmel a szélsősé­ges elemek legutóbbi akciói alapján az ultrabaloldal külön­féle változatait és jellemzői* elemzi, hangsúlyozva, hogy az ultrabaloldal nem egységes áramlat, de objektíve többnyire a reakciót segíti a valóban bal­oldali pártokkal szemben. — őrülten kívánom, kéreti^ akarom... Szászné nem lökte eil, inikább gyengéden eltolta, és tagadólag rázta a fejét. — Nem, ne nyúljon hozzám — kérte, mert nem mondhatta meg neki, hogy viszolyog tőle, és megmerevedő teste szenvedé­lyesen tiltakozik, — Most nem.. Mindent elrontana. Hogy mi­ért? .., Nem is tudom, miért, de most nem. Még nem — ez mé­lyülés volt, de ugyanakkor ígéret is. — Menjünk —‘ mondta a fér­finak —, még a férjem és a nagyanyám félreértik távolma­radásunkat. — Hangja határo­zott és kemény volt. Flessburger szótlanul fizetett és távoztak. A kocsiját azonban nem a szálló felé, hanem a ki­kötőhöz kormányozta. — Csak egy rövid kerülő — magyarázta. Az öbölben megállt, leállította a motort és kinyújtott karral az egyik, a móló mellett horgony­zó hatalmas testű motorcsónak­ra mutatott. — Kár lenne magának haza­menni Magyarországra. A tisz­telt bárónőt és önt átvinném Olaszországba, aztán én majd ide visszajövök. Kocsival nem mehetünk, mert a jugoszilávok feltartóztatnának bennünket, de így felelek a sikerért. Nyugaton olyan életet élhetne, amilyet akar. Nem követelem, hogy hoz­zám jöjjön feleségül. Teljes sza­badsága lenne, s én anyagilag támogatnám. Mi vár önre a kommunisták alatt? ... Robajt, bevés pénz. ön szép, érdekes asszony. Ha tökéletesen megta­nulja a nyelvet, tőlem függetle­ért?), hogy tulajdonkeppen a kellemeset kötötték össze a .. hasznossal. Másképp hogyan t Szüts Dénes: ftmiyíOssÁG? a Kaasiná utcában I r*g6nv1 Nyugdíjasaikat köszön tötték A vendégül látott nyugdíjasok egy csoportja

Next

/
Oldalképek
Tartalom