Békés Megyei Népújság, 1972. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-03 / 129. szám

A Felsönyomásl Állami Gaz­daság vezetői már régebben is nagy gondot fordítottak a mun­kavédelemre. Viszonylag nem volt rossz a helyzet, mert a balesetek száma évenként 30— 35 között mozgott és átlagosan 900 volt a kiesett munkanapok száma. A gépesítés rohamos fejlődése további javulást ered­ményezett, ám a dolgozók ala­pos szakmai képzésben és munkavédelmi oktatásban ré­szesültek. De 1970-ben felmerült a kér­dés: hogyan lehetne ilyen kö­rülmények között is csökken­teni a balesetek számát és a kieső munkaidőt? Keresték a megoldás módját, s ennek nyo­mán számos intézkedés történt. Először is a vállalat függetle­nített vállalati munkavédelmi vezetői munkakört létesített, melynek ellátásával Havancsák Ferenc technikust bízta meg. Újjászervezte a vállalati mun­kavédelmi bizottságot, amely­nek tagjai a kerületek bizton­sági megbízottai és a szakszer­vezeti bizottságok társadalmi munkavédelmi felügyelői. A munkavédelmi őrség mint­egy 45 tagja — havonta vált­va — a brigádoknál tevékeny­kedik. Mindenütt őrnapló van, melybe a soron levő őr napon­ta feljegyzi az észrevételeit. Ha valóban balesetveszélyes körül­ményt derít fel, a gazdaság azonnal intézkedik a veszély- forrás megszüntetésére, ő pe­dig 100—200 forint tiszteletdí­jat (jutalmat) kap. A munkavédelmi bizottság tagjai havonta tiszteletdíjban részesülnek, ha — többek kö­zött — a hozzájuk tartozó munkavédelmi őrség munkáját elősegítik, gondoskodnak a vé­dőberendezések meglétéről, a tisztaságról, a rendről, az elő­írások betartásáról. Elsődleges szempont természetesen az, hogy ne legyen baleset. A bizottság minden hónap­ban értékeli tagjainak a mun­káját és — a kampányfelada­toknak megfelelően — meg­szabja a következő időszak tennivalóit. Érdemes arról is beszélni, hogy a bizottság kétévenként 300 dolgozót (köztük vezető be­osztásúnkat is) levizsgáztat munkavédelmi ismeretekből. Az úgynevezett biztonságtechnikai vizsga kérdéseit — válasszal együtt, kidolgozva — az érde­kfnáTt Nixon pekingi látogatása, az a kísérlet, hogy az amerikai és a kínai hatalompolitikai tö­rekvéseket egyeztessék. A nyu­gati sajtó alaphangja az volt, hogy Japánt „kínos sokk” érte, mert nem tájékoztatták előre az elnöki látogatásról. Nem kétsé­ges, hogy Nixon döntése valóban kínos volt Szato japán minisz­terelnök számára, aki — noha részt vett ugyan a Kínával foly­tatandó „kettős politika” kidol­gozásában —, mégis egész poli­tikai karrierjét a Washingtonnal való egyoldalú együttműködésre tette fel Nyilvánvaló volt az is, hogy bizonyos japán politikai és üzleti körök elégedetlenkedtek amiatt, hogy az óriási kínai ke­reskedelmet folytató Japán kí­nai kapcsolataiban „tempóvesz­teségbe” került az amerikaiak­kal szemben. MINDEZ azonban másodlagos jelentőségű és azt kell mondani, hogy a nyugati sajtónak a „ja­pán sokkról” szóló híradásai erősen túlzottak voltak. Valójá­ban Nixon kínai útja egyenesen alkalmat adott Japán vezetőinek arra. hogy csökkentsék kínai politikájuk „kétarcúságát” és a rendkívül szoros gazdasági kap­csolatokat politikai közeledéssel párosítsák. Peking a jelek szerint teljee­keitek előre megkapják. Így nem kell keresgélniük a sza­bályzatok, rendelkezések pont­jait. Az újítások közöt meglehető­sen szép számmal vannak olya­nok is, amelyek a munka biz­tonságát fokozzák. Kedvet ad hozzá a dolgozóknak, hogy a gazdaság igazgatója az ilyen jellegű újításokat az átlagos­nál jobban díjazza. Május 27-én vállalati mun­kavédelmi konferenciát tartot­tak. Ezen a munkavédelmi ak­tívák mellett azokat a veze­tőket és dolgozókat is jutal­mazták, akik az utóbb Időben a legtöbbet tették a biztonsá­gos munka megteremtéséért. Közülük is kiemelkedő ered­ményt ért el Csernus Ferenc, a 2 .kerület gépműhelyének ve­zetője és ifjú Botyánszki Pál esztergályos. A 60 tagú építő­brigádban sem tavaly, sem az idén nem fordult elő baleset. Karsai Pál építésvezető és négy szakmunkás kapott jutalmat. Á 3. kerületben a legkedvezőtle­nebbek a körülmények, a mun­kavédelmi helyzet azonban igen jó. Ezért valamennyi vezető jutalomban részesült. A gazdaság évente 100 ezer Ft-ot fordít a munkavédelmi ak­tívák, vezetők, dolgozók jutal­mazására. Az eredmény már tavaly megmutatkozott, amikor is a 1970. évihez képest a fe­lénél alább csökkent a balese­tek és a kiesett munkanapok száma. Hogyha ezt értékben vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a tiszteletdíjként kifizetett 100 ezer forint nem is rossz „befektetés”. Ha kereken 500 munkanap megtakarítást ve­szünk alapul és tudjuk azt, hogy az egy dolgozóra jutó éves termelési érték csaknem 150 ezer forint, rövid számolás után megkapjuk, hogy 250 mínusz 100 ezer, vagyis 150 ezer fo­rintja marad meg a vállalat­nak „tisztán”. Ám ez csak az egyik része a dolognak. Szá­mításba kell venni azt is, hogy sokkal intenzívebben dolgoznak ott az emberek, ahol balesettől nem kell tartaniuk, mert min­den lépésükre vigyáznak. A ve­zetők is nyugodtabban végez­hetik a rájuk bízott feladatot, mert rajtuk kívül egy jól szervezett hálózat védi a dol­gozók egészségét, testi épségét. Sajnos a legnagyobb elővigyá­zat esetén is előfordulhat sú­séggel megétette ezt lehetőséget Csou En-laj miniszterelnök Ja­pán egyik ellenzéki pártjának, a nacionalista-budjlhista Komeito pártnak a küldöttsége előtt ki­jelentette; szívesen látja a „Szato után következő japán miniszter- elnököt Pekingben” és a kapcso­latok rendezését követően kész ellátogatni Tokióba. Tekintve, hogy a nemzetközi politikában ma már köztudott Szato minisz>- terelnok küszöbön álló visszavo­nulása — a Csou En-laj nyilat­kozat fogalmazása egyáltalában nem zárja ki a gyors magas szintű érintikezésfelvétel lehető_ ségét. Így értékelte a helyzetet Tokió is: Fukuda külügyminisz­ter — Szato esetleges utódja — azt mondotta: kormánya kész vi­szonozni a kínai közeledést. A JELEK tehát mindenekép­pen arra vallanak: Japán a be­látható jövőben nemcsak Kína el­ső számú külkereskedelmi-gazda­sági partnere lesz, hanem poli­tikai kapcsolataik is normali­zálódnak. Tekintetbe véve azt a tényt, hogy itt egyrészt a világ legnagyobb lélekszámú országá­ról, másrészt a világ harmadik ipari-gazdasági, hatalmáról van szó — a kapcsolatok új formái­nak mindenképpen rendkívüli nemzetközi jelentőségük van. '—i—e lyosabb baleset. A gazdaság egyik dolgozója négy évvel ez­előtt a konyhában elcsúszott és a lábát olyan szerencsétlenül törte el, hogy három évig táp­pénzes állományban volt. Rok­kant lett. A gazdaság azonban gondoskodott róla. Portásnak osztotta be és — mivel 3 gyer­meke van — egy kétszobás la­kást is kiutalt neki a munka­helye közelében. Ne kelljen sánta lábbal messziről bejár­nia. Elsősorban a gazdasági, va­lamint a párt- és szakszervezeti vezetőkön múlik a dolgozókról való ilyen gondoskodás. A szemléletükön, amelyet sikerült elterjeszteniük az egész gazda­ságban. S ebben fontos szere­pe volt a vállalati, valamint minden kerületi szakszervezeti bizottságnak, a társadalmi mun­kavédelmi felügyelőknek. A megvalósításban pedig különö­sen két fiatal embernek. Ha­vancsák Ferencnek, a vállalat munkavédelmi vezetőjének és Túri Ferencnek, a vállalati szakszervezeti bizottság társa­dalmi felügyelőjének. Számukra a legszebb juta­lom, hogy csökkent a balesetek száma. S az is, hogy 1971-ben a Békés—Csongrád megyei Ál­lami Gazdaságok közötti mun­kavédelmi versenyben a felső­nyomási lett az első. Mi pedig még annyit tehe­tünk, hogy a jó példát más vállalatoknak, gazdaságoknak is ajánljuk. Pásztor Béla Kikeltek a fácán-csibék Megyénk 43 vadásztársaságá­ból 40 foglalkozik fácánneve­léssel. A lucerna kaszálásakor azonban valamennyi vadásztár­saság összeszedi a fészekalja­kat, s azt géppel vagy kotló- val kikelteti. Az első lucerna­kaszálás alkalmával a szarvasi vadásztársaság nyolcezernél is több fácántojást szedett össze, s keltetett ki. A békéscsabai Nimród vadásztársaság, a vész­tői és szeghalmi vadászok is jeleskedtek a fácán-fészekaljak mentésében. A kaszálásban résztvevő traktorosoknak a to­jás összeszedéséért darabonként 50 fillért fizetnek. A vésztői vadászok 180 tyúk-kotlót vá­sároltak, darabjáért 65 forintot fizettek, hogy a 3 és fél, 4 ezer mentett tojást kikeltethessék. Szarvason 200-nál is több kofló melegítette az elhagyott fé­szekaljakat. A Béke és Szocializmus most megjelent száma új rovatot in­dított „A leninizmus — a for­radalom tudománya” címmel. Ebben „A tudományos szocia­lizmus egyesítése a dolgozók társadalmi aktivitásával” cím­mel közli a szerkesztőség kuta­tócsoportja által kidolgozott anyagot, mely Leninnek 70 év­vel ezelőtt megjelent „Mi a teendő?” című művéből kiin­dulva elsősorban a kérdés­komplexum időszerű vonatko­zásait elemzi. A szocialista országokkal foglalkozó rovatból elsősorban Jerzy Lukaszewcz-nek, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága titkárának „A szocialista fejlődés új sza­kasza Lengyelországban” című írását említjük meg, amely át­fogó képet ad a fejlődés új 1972. JÚNIUS 3. „Mindent tudok rólad...” T agadhatatlan, hogy nem volt túlságosan jó vicc. Volt benne valami gyermeteg, s az is kétségtelen, hogy nem sok szellem sugárzott belőle. De hát ki hitte volna, hogy a mondat, abban a pillanatban, amikor elhangzott, nem merül végleg feledésbe? S ki hitte volna, hogy az illetőnek való­ban lehet takargatnivalója. Az történt ugyanis, hogy egy vállalatnál az egyik osztályve­zető csak úgy, pillanatnyi ötle­tétől sugallva halkan odamond­ta a folyosón vele szembe jövő másik osztályvezetőnek a nem túlságosan tréfás mondatot: „Mindent tudok rólad!” S aztán továbbsietett. Maga sem tudta másnap okát adni, hogy miért tette. Csak egy magyarázat ju­tott eszébe: egy tárgyalás köz­ben megivott két konyakot, előtte nem evett, talán az ártott meg. Mindegy, van ilyesmi, ő már másnapra el is felejtette, s csak akkor döbbent meg, ami­kor a másik osztályvezető már a munkaidő kezdetekor beko­pogtatott hozzá, s kínosan mo­solyogva előadta a mondókéját: „Kérlek, én egész éjjel nem aludtam... De remélem, azért megértesz engem, ugye? Tudod, a gyerekek miatt... En sem ártottam neked soha... Le­gyünk ezentúl még jobb bará­tok. Remélem, köztünk marad ez az ügy!” Hát persze, hogy köztük maradt. Annál is in­kább, mert az ügy — nem ügy. A „tréfás” kolléga annyit tud a megrémítettről, hogy nem túlságosan rokonszenves ember, de a vállalatnál mégis köztisz­teletben áll. Ha nem is szere­tik, de becsülik, mert sikeres ember. Nem lehet mindenki rokonszenves, aki egyébként jól dolgozik, s megérdemli, hogy osztályvezetőségig vigye. T udom, minden embernek vannak magánügyei. Bár magánügyeket meglesni s azok­kal foglalkozni valóban felesle­ges, s undorító dolog. Itt azon­ban a megrémült ember alig­hanem attól rettegett, hogy va­lamiféle nem kívánatos dolgai kerülnek napfényre. De hát mi­lyen dolgok lehetnek ezek? Sú­lyos bűnök, bűncselekmények aligha. A vállalatnál szoros az ellenőrzés, ami a hatóságokra tartozik, már nem maradhatott volna rejtve. Az osztályvezető élete a saját kis egziszentiája körül forog. Megteremtette ma­gának. ezt védelmezi. S aligha­nem — a saját megítélése sze­rint legalábbis — nem mindig használ tisztességes eszközöket hozzá. Attól reszketett tehát, hogy ezek a dolgai jutnak nap­fényre. S kiderül, hogy szavai nem fedik igazi szándékait, s valahogy álarcban éli egész életét. Nem tudom, hogy szánni, vagy gyűlölni kell az ilyen em­bert. A gyűlöletre aligha szol­gált rá jobban, mint a rokon- szenvre, amely — mint már em­lítettem — amúgy sem jut ne­ki osztályrészül. Talán jobb szánakozni rajta. Van egy em­ber, aki tisztességgel és nyugod­tan élhetne, és minden bizony­nyal csaknem ugyanoda jutna, mint ameddig valójában elju­tott, de ő nem bízik sem saját­magában, sem környezetében. Olyan eszközökhöz nyúl, amely­ről, ha mások nem Is veszik észre, hogy azok tisztességtele­nek. maga is elítélő véle­ménnyel van. S aztán egész életét megmérgezi a félelem, hogy egyszer lerántják róla az álarcot. S valaki elmondja, hogy ő nem olyan ember, ami­nek mutatja magát, hanem egé­szen más. hitványabb, gyen­gébb, amit meg is lehetne bo­csátani, de azt, amivel álcázza magát, már kevésbé. S így zár­ja magát az illető egy szabad társadalomban valósággal a rá­csok mögé, így válik saját ret­tegésének foglyává. Lehetetlen nem emlékezni rá, hogy régebben és nem is olyan régen valóban voltak idők, amikor szinte mindenkinek volt félnivalója. Könnyű volt befe­ketíteni embereket, s akkor egy ilyen „mindent tudok rólad” tényleg fenyegetésként hatha­tott, hiszen apró-cseprő ügyek felnagyításával könnyen bajba lehetett hozni valakit. De hát ezek az idők szerencsére már elmúltak. Inkább arról lehet szó, hogy vannak, akiknek ön­maguk előtt rossz a lelkiisme­retük. S attól tartanak, hogy előbb-utóbb átlátnak rajtuk, és lelepleződnek. B izony, lehet őket sajnálni. És csak azért érdemes leleplezni őket, hogy a tiszta lelkiismeretnek nagyobb becsü­lete legyen az életben. Pintér István iiiiiiinnminaiiiiHiiiiiuimiiiiMl Megjelent a Béke él Szocializmus áj száma szakaszáról a VI. pártkong­resszus tükrében. A Román Kommunista Párt agrárpoliti­káját, ugyanebben a rovatban, Dumitru Dumitriu ismerteti. A lap Philip Bart tollából beszámolót közöl az Amerikai Egyesült Államok Kommunis­ta Pártjának XX. kongresszu­sáról is. A kongresszus meg­állapította, hogy a tömegek megnyeréséért folyó harcban új szakasz kezdődik, nőtt a párt befolyása a baloldali erők, kü­lönösen az ifjúság körében. A Béke és Szocializmus latin­amerikai szerzői hónapról hó­papra tájékoztatják az olvasó­kat a kontinensen végbemenő forradalmi folyamat alakulásá­ról. Ezúttal mind a kapitalista fejlődéselméletekkel, mind az ultrabaloldali nézetekkel pole­mizáló cikket olvashatunk a mélyreható gazdaság-politikai válság okairól. Felhívjuk az olvasók figyelmét két, divatos ideológiai kérdéssel foglalkozó írásra. Az egyik — G. Sahna- zarov cikke — azt a problémát boncolgatja, hogy beszélhe- tünk-e a mai világpolitikai konstellációban „hatalmi pólu­sokról”, mai célt szolgál a „szu­perhatalmak” koncepciója, vagy a három-, illetve öthatalmi vi- lágmodell és mennyiben segítik ezek a nézetek a nemzetközi kapcsolatok dezideológizálását. Sz. Angelov az ún. „humánus” szocializmus, az egyik divatos antimarxista áramlat leleple­zéséhez szolgáltat gondolatéb­resztő adalékokat, s a filozófiá­ban kevésbé járatás olvasók számára is követhető módon polemizál az elidegenedés téves értelmezésével. A „Könyvekről és folyóira­tokról’ ’szóló rész „A kommu­nista sajtó” című új rovattal nyílik és elsőként a Pravdáról közöl érdekes ismertetést. Többszörösen visszatéri! befektetés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom