Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-13 / 111. szám

Egy NEB-vizsgálat margójára 1 m BIHIBTTDk Ön bogy van ezzel a Ki Mit Tud-dal? 8 békési tárás Népi Ellen- j őrzési Bizottsága saját vizsgálati programjaként' tűzte maga elei az „Oktatási intézményeikben a gyakorlati oktatáshoz szükséges felszerelések és anyagok kezelé­se...” című témát. A vizsgálat öt. nagy alsófokú és két középfokú oktatási intéz, menyünkre terjedt ki. Ha a munkabizottság megállapításait számba vesszük, úgy először a zemléltető eszközökkel való el- átás anomáliáit kell említeni. Ugyanis a vizsgált egységeknél elkészültek az ötéves beszerzési tervek — évenkénti bontásban — és a Művelődésügyi Minisz­térium által kiadott irányelvek, valamint normatívák figyelem- bevételével, melyek reális igé­nyeket rögzítettek- Idáig rend­ben is volt a dolog, de a beszer­zéshez anyagiak is kellenek, ezj pedig már nehéz helyen áll ési ráadásul nem is fedezik a szük­ségleteket. Jelenleg az a hely­zet, hogy az iskola vezetése megtervezi a beszerzéseket, a tanácsoknál tervezik ezek és az egyéb oktatási célok fedezetét, melyet egy összegben az iskola rendelkezésére bocsátanak, mi­vel a tanácsok önállósága meg­növekedésének folyományaként az iskolák gazdasági önállósága is növekedett. Ez? az önállóságot azonban■ szívesen nélkülöznék iskoláink, mert a fedezetek nincsenek arányban a szükségletekkel: na. gyobb szükségleteket kell kielé­gíteniük kevesebb pénzből, mint az „önállóság” elnyerése előtt Ugyanis a vizsgált öt al­sófokú oktatási intézménynél 1972-ben 100 ezer forinttal ke­vesebb jut ’ beszerzésre, marat 1971-ben. Ha ehhez még hozzá­vesszük az időközben belépő kedvezőtlen árváltozásokat is, még tovább szűkül a keretek ér­téke. További nehézséget okoz az a tény, hogy a tanácsok éves költségvetéssel dolgoznak, az is­kolák gazdálkodása pedig két naptári évhez kötődik. így a ta­nácsi hitelek megnyitásáig — lényegében az első negyedévben — az iskolák csak vegetálnak. Érthető és jogos a pedagógusok zúgolódása, rpert a korszerű ok­tatás feltételeit nem látják biz­tosítottnak. A meglevő szemléltető eszkö­zök kihasználtsága sem megfe­lelő, de nem a pedagógusok hi­bájából. Békésen például az 1-es számú iskola 13 alsótagozatos tanulócsoportja 6 egymástól tá­vol eső helyen van elhelyezve, így aztán az egyes nagyobb és komolyabb értékeket képviselő szemléltető eszközök (televízió, magnetofon, különböző vetítők stb.) az igényeknek, illetve szük­ségleteknek • megfelelően elég ritka esetekben csoportosíthatók át és ennek a tanulók, az okta­tás vallja kárát Különösen ki­csi a használat mértéke a han­gosfilm. vetítőknél, mert iskolán ként általában egy hozzáértő pedagógus kezeli, így folyamatos felhasználása a tanulócsoportok­nál nem biztosítható. A használ­hatóság másik gátlója, hogy a filmeknek magas a kölcsönzési díja, (miért?), amely a szűkített költségvetés mellett riasztó lé-4 nyező. 8 vizsgálat időpontjában a munkabizottság a köröstarcsai általános iskolánál két darab, a posta által lepecsételt televíziós készüléket talált. Ok: nincs költségvetési fedezet az előfize-, tésd díjra- Hiába volt tehát a| szép és nemes célkitűzésű „Te­levíziót minden .iskolának!” .mozgalom, ha a készülékek né­maságra vannak kárhoztatva. Miéit kell az iskoláknak min­den televízió után külön díjat fizetni? Számos szemléltető eszköz van használaton kívül azért is, mert megrongálódtak és javításuk nagyobb (pár száz forint!) ösz- szeget igényelne. Honnan ve­gyenek el, mit szorítsanak hát­térbe? Elevenen élő gondok ezek, mert javítási célokra sem­mit nem terveztek és így egy­szerűen nincs rá fedezet. Nem akarom a példáikat to­vább sorolni. Azt hiszem a fen­tiekből így is nyilvánvaló, hogy az iskolák gazdasági önállósága egyelőre csak aranyit jelent, mint egy üres betétkönyv. És hogyan áll ezek utánj a meglevő eszközök kezelése, tá­rolása? A válasz rövid, egyértel­mű: a szertárak zsúfoltak, be­rendezéseik hiányosak, elavul­tak, korszerűtlenek. Mindez az iskolák belső méreteinek, állagá­nak, vagyis annak a következ­ménye, hogy az épületek régiek, elavultak, a ma követelményei­nek nem megfelelőek. A szűk szertárakban az anya­gok. eszközök keselése nemcsak nehézkes, hanem balesetveszé­lyes is! A békési gimnáziumban a viszonylag jobb elhelyezés mellett is a történelmi anyago­kat, eszközöket magába foglaló szertár a lépcsőházból és a pad­lástérből lett kialakítva, az anyagok megfelelő gondosságé ápolása, tisztántartása igen ne­héz, így hamarabb tönkremen­nek. Az iskolák tároló szekré­nyeinek többsége ócska, nem zárható, és így a társadalmi tu­lajdon védelme is csorbát szen­ved. Fentiek következménye nem is lehet más, mint az, hogy iskoláinkban e téren, több a se-l íejtezés. mint a beszerzés. Kiterjedt a vizsgálat a poli­technikai műhelyekre is- A meg­állapítás: alapterületűk kicsi, egyidejűleg raktárak is, a fog­lalkozások csak nagy zsúfoltság mellett valósíthatók meg, ebből következően rendkívül baleset- veszélyesek — még a jő munka- védelmi kioktatás mellett is —, az anyagok, szerszámok meg­óvása nem biztosított, az anyag- ellátás hiányos, a foglalkozások utáni tisztálkodási lehetőségek sem adottak. A járási tanács | megszűnése után a járási köz­ponti műhely ellátottság szem­pontjából gazda nélkül maradt és jelenleg nem is tudja betöl­teni hivatását, az iskolai műhe­lyek félkész anyaggal való ellá­tását. A lányok gyakorlati fog­lalkoztatottsága helyiség hiá­nyában nincs megoldva. Mit le­het mindezekhez hozzáfűzni? Annyit mindenesetre, hogy ilyen állapotok mellett is szép ered­mények tapasztalhatók, a gya­korlati foglalkozásokon. A vizsgálati anyag a járási NEB ülésén is élénk vitát ered­ményezett. A hozzászólások so­rán igen érdekes megállapítás­ként került rögzítésre az a tény, hogy a mi politechnikai oktatá­sunk el van maradva más- or­szágok hasonló területétől. Ná­lunk a fiúk szerelnek,barkácsol­nak, a lányok főzőcskéznek, var- rogatnak. Ezzel szemben külföl­dön a lányok is megismerked­nek a különböző gépek automa­ta kapcsolóival, működésével, kerékpárt is szeleinek, a fiúk pedig megtanulnak főzni, mosó­gépet kezelni, vasalni is. így az­tán ténylegesen az életre, az együttélési«, egymás kölcsönös segítésére nevei, tanít náluk a politechnikai oktatás. A gyakorlati foglalkozásokon használt gépek munkavédelmi vizsgálata (érintósvédelem), fo­lyamatos műszaki ellenőrzés sem megnyugtató. Megszívlelen­dő észrevétel! A megoldást szol­gáló javaslat úgyszintén: a gépi felszereléssel rendelkező isko­lák kössenek szerződést az ar­ra illetékesekkel az előírás sze­rinti érintésvédelmi. műszaki vizsgálatok elvégzésére. Egyéb­ként valamennyi hozzászólásból kicsendült az anyagi és elhelye­zési nehézségek megértése és ugyanakkor célravezetőek voltak a javaslatok is­A járási NEB határozatai sok­oldalú ajánlással keresték meg a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottságot, a Járási Hivatal ve­zetését és művelődésügyi osztá­lyát, Békés, Mezőberény, Körös- tárcsa községi tanácsok szak- igazgatási szerveit és a vizsgált iskolaegységek igazgatóit. Befejezésül annyit, hogy a Járási Hivatal Művelődésügyi Osztályának vezetője a vizsgá­lati anyag és a NEB-ülésén el­hangzottak ismeretében elhatá­rozta, hogy a járás iskolaigaz­gatóinak munkaértekezlet kere­tében adja tovább a megállapí­tásokat, tapasztalatokat, javas­latokat. Ez a tény önmagáért beszél, és úgy érzem, hogy a népi el­lenőrzés ezen értékes vizsgálata még a nehéz helyzetben is meg_ termi gyümölcsét. Dr. Ó. Kovács István, a békési járási hivatal elnökhelyettese Lehet, hogy nem leszünk egy véleményen, kedves olvasóm, de én úgy vagyok ezzel a mostani Ki Mit Tud-dal, hogy nem es­tem egyik elragadtatásból a má­sikba. Megmondom azt is, hogy miért. Több oka van. Az első: amikor 1962-ben az elsőt megszervezték, érezni lehe­tett a levegőben, hogy „ebben van valami”, hogy ezrek és tíz­ezrek figyeltek oda, hogy ezer- egy fiatal törte magát, valahogy bejusson az elődöntőbe, a döntő­be. Most ezt nem érzem. Most nem vált „nemzeti üggyé” a Ki Mit Tud, most nem rohanunk haza, hogy megnézzük, csak ha éppen otthon vagyunk, akkor ülünk a készülék elé. Talán egy kissé túlélte magát már ez a ve­télkedő, és — az igazsághoz hoz. : zátartozik, legalábbis Békés me- j gyében — nem előzte meg olyali érdeklődés, mint az előbbieket. Magyarul: a tömeges jelentkezési elmaradt, voltak olyan területi vetélkedők, ahol alig sikerült egy műsorra valót összeszervezni. A .második ok: az elsőből kö­vetkezik. Profibb lett a Ki Mit Tud, ez nemcsak a követelmé­nyekből tűnik ki (persze, ha ma­gas szívonalról van sző, az nem baj), de kitűnik a szereplők gör­csös igyekezetéből is (tisztelet egy-két kivételnek), hogy most valami igazán nagyot produkál­janak, legalább olyat, hogy azon­nal akadjon számukra 'mened­zser, és befussanak. (Ha téved­nék, ne haragudjanak). Aztán a másik véglet: a roppant alacsony színvonal. Például a versmondás­ban. Eddig négy szereplőt lát­tunk. Dicsérgette őket ugyan a zsűri, de ha lehámozzuk a kö­rülményeket, kiderül, nagyon is gyengécskék voltak. Jó középis. kolás szinten, esetleg. Még a ki­esésre ítélt Koncz Károly volt a legjobb, persze, ellenfele szinte behozhatatlan előnnyel indult, sajnos, nem a versmondó-tudá- sát illetően... Tanulság: azért gyenge a versmondók színvonala (milyen volt régebben! Emlé­keznek még például a Szűcs Il­dikóra?), mert versmondással nem nagyon lehetne befutni. Az csak szép, emberi, de a konyhára nem sokat hoz. A harmadik ok, hogy miért nem estem elragadtatásba: kevés a játékosság ezen a mostani ve­télkedőn. Olyan jól olajozott, elő. re kicsinált az egész, semmi rög- tönzési, (mert a rögtönzésekről is érzem, hogy azokat a Megyeri Károly előre megbeszélte), sem­mi meglepetés, semmi önfeledt öröm, de annál több erőlködés, meg hasonló. És a zsűri sem az igazi játékosságot részesíti előny­ben, még ha elmondják is, hogy végre ez és ez a produkció a régi Ki Mit Tud-ok hangulatát idézte... Persze, könnyű dolog itt, az íróasztalnál ülve leszedni a vi­zeslepedőt egy produkcióról, mely most ünnepli 10 éves jubi. leumát, és az is bizonyos, hogy sok tehetséges fiatalt indít el egy újabb pályán, a művésszé válás útján. Még akkor is, ha — egyre bágyadtabban ugyan —, de azt hangoztatjuk, hogy a Ki Mit Tud-nak nem ez a célja... Elnézést ezekért sorokért, jön­nek még elődöntők, és változhat a vélemény is, ha a tévé, a zsűri és a versenyzők is úgy akarják... Sass Ervin A Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállasat csatornajavítás , miatt a békéscsabai Kazinczy üt — Iiltósházi út — Szerdahelyi úti szaikaszt a közforgalom elöl lezárja 1972. május 15-58! 12 órától a csatornafavítás befejezéséig Tanácsköztársaság útja felől rilésházi út — Tol­nai utca — Kisszik utca — Kazinczy útra csak személyszállítást lebonyolító járművek közleked­hetnek mindkét irányban. Szarvasi útról ugyan­ezen a terei őuton közlekedhetnek a személyt szállító járművek. A teherforgalma járművek a Tanácsköztársaság útja felől a Tinódi út — Szabolcs út, a Szerdahelyi útról Kazinczy utcára visszatérve közlekedhetnek mindikét irányban. A Szarvasi út felől a teher­forgalom elterelő útvonalon közlekedhetnek. A terelő útszakaszon valamennyi jármű részére várakozni, illetve parkírozni tilos! A VÁLLALAT VEZETŐSÉGE. 412648 Szegedi Szabadtéri Játékok július 21 — augusztus 20. Erkel: Hunyadi László, opera július 21, 23, aug. 5. Hegyen-völgyön lakodalom A Nemzetközi Szakszervezeti Nóptáncfesztivál gálaestje július 22. Verdi: Othello, opera, a Teatro Comunale 4|f- dl Bologna vendégjátéka július 28.: 29., 30. Strauss: A cigánybáró, daljáték, aug. 4, 6, 12,16. * Shakespeare: Rómeó és Júlia, dráma aug. 11, 13, 19. Siask Lengyel Állama Népi Ének- és Tánc- együttes vendégjátéka aug. 18, 20. JEGYEK VÁLTHATÓK: Szegeden a Központi Jegyirodában, Kárász u. 15. alatt, Búd apesten a Színházak Központi Jegyirodájában, Népköztársa­ság útja 18. alatt, valamint az IBUSZ, az Express és a Coo ptourist irodáiban. Vidéken: valamennyi IBUSZ-, Express-, Cooptourist- és Volán-irodában, a,, idegenforgalmi hivatalokban és az üzemi közönségszervezőknél.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom