Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-11 / 109. szám

Másodszorra is ind rod Jó ütemben halad az óvodaépítési program — Az idén több mint tizennégyezer új hely A IV. ötéves tervben összesen 51 346 új óvodai hely létesítését tervezik az országban. A terv­időszakból eltelt csaknem másfél esztendő tapasztalatai szerint megvalósítható-e idejében a nagyszabású óvoda-építési prog­ram? — erről adtak tájékozta­tást a művelődésügy illetékesei. Mint elmondták, a munka jó ütemben halad: tavaly, a terv­időszak első esztendejére együtt, véve, 9318 új óvodai hely meg­építését tervezték, a valóságban azonban 13 155-tei nőtt a helyek száma. A „gyarapodásban” a fő­város vezet: 1971-ben 2806 helyet építették. Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Miskolc következik ez­után: 1681 kisgyermekkel többet tudnak elhelyezni óvodákban, s Pest megyében is 1363 a gyara-« podás. A mi megyénkben lénye- J gesen kisebb a növekedés. I Néhány év alatt 13 esetben ka. ^ pott az országos és megyei szer. vektől elismerést az Endrődi Ta­karékszövetkezet. Az 1971. évi eredmények alapján — ez eset­ben másodszor — érdemelte ki fikit a (elesése „hozott“ Bulgáriából A gondot nem is jaz országos számok jelentik, hanem az úgy­nevezett járulékos beruházások. Az új lakótelepeken, lakónegye­dekben járulékos beruházásként ugyanis a IV. ötéves terv folya­mán 16 581 új óvodai helynek kellene épülnie. (Ez természete, sen szerepel a több, mint 51 000- es programban). Tavaly azonban csak 1910 új óvodai hely valósult meg járulékos beruházásból, vagyis az öt évre tervezett meny- nyiségnek alig több mint 10 szá­zaléka. Bár 1972-re már 3376 új óvodai hely megépítését tervezik járu­lékos beruházás formájában, s ez teljes ötéves járulékos prog­ramnak több mint 20 százalékát jelenti, a tavalyi mintegy 8—9 százalékos lemaradást nem pó­tolja. Figyelemre méltó, hogy — nem számítva a járulékos beruházás, ból született vagy születendő óvodai helyeket, — a tanácsok fejlesztési alapjaiból tavaly több mint 166 milliót szántak óvoda­építésre, ténylegesen viszont csak 134,9 milliót költöttek. Ke­vesebb pénzből tehát többet te­remtettek, mint tervezték. Ez azt is jelzi, hogy nemcsak építkezés­sel gyarapítják az óvodai helyek számát, hanem korábban más cé. lókat szolgáló helyiségek átalakí­tásával is. Másrészt mutatja, hogy országszerte takarékatság- ra való törekvés jellemző az óvó. dai beruházások terén is. Az 1972-es tervek az idén 10181 új óvodai helyet irányoz­nak elő, ám a „visszajelzések” szerint 14 370 lesz a teljesítés. A szakemberek véleménye sze. rint számszerűségében tehát megnyugtató az óvodaépítési program végrehajtása. Ha ebben az ütemben halad tovább a munka, az 51346 új óvodahely már 1975 előtt tető alá került. e pénzintézet kollektívája „Az év legjobb takarékszövetkezete” címet. Képünkön: Sávolt Mi- hályné, az OFT tagja átadja Szu- rovecz Lászlónak, a takarékszö­vetkezet elnökének a SZÖVOSZ és a KPVDSZ Országos Elnöksé­ge által adományozott oklevelet és Gyuricza György alapítótag­nak, aki 1957 óta tagja az igaz­gatóságnak, a „Kiváló Szövetke­zeti Munkáért” kitüntetést. Majd Szurovecz László, a pénzintézet elnöke „Kiváló Dolgozó” jel­vényt adott át Kulcsár Mihályné főkönyvelőnek & Farkas Andor, né biztosítási előadónak. Kép, szöveg: Balkus Imre t — Ti ia csak ijeszteni akar- | tatok azt a bácsit? őszintén... s — Nem akartuk mi megölni..- j Mindig, amikor dr. Főzőné rá- • kérdez, a fiú arca furcsa, taszí-5 tó mimikába rándul. Szeme; könnybelábad, sűrűn pislog,; szemhéja rángatózik. Űjabb kép. — Valamin vitatkozott a nő • és a férfi. A nő most elfordul ésj sír. : Újabb kép. — A férfi börtönben van és ; sír. Elkeseredésében. — De miért? — Megbánta, amit csinált. — De ha ott többen vannak és ! megvigasztalják. akkor mit: mond? — Az nem nyugtatja meg. — Ha kiszabadul, mire kell ! gondolnia? ; — Hogy nem törődik vele sen. j ki. — Édesanyáddal mikor talál- S koztál? í — Most jönnék majd be. * Edesapámmal­— Kit szerettél a legjobban? ; — Mindkettőjüket — Jó, Zoli, ez az értelmes fiú ■ válasza. De engem az érdekel, S ami benned legbelül van... — Talán édesanyámat. Már csak ez van hátra: — Amikor nem beszéltél, nem ! hallották, hallottad-e, hogy szól- i Bak hozzád? Csökönyös, hosszú hallgatás ; következett A pszichológusnő az | elfogást követő párhetes idő- ■ szakra utalt, amikor Horváth : Zoltán nem „tudott” megiszólal_ ; ni. Sokkhatás érte. Ügy látszik, a faggatás sem ; használ. Végre a fiú rövid sóhaj \ kíséretében, kiböki: — Nem tudom, mikor volt az. : (Folytatjuk) I Szverle Rozália nem véletle­nül lett kertész. Édesapja is mezőgazdasági munkából tar­totta el a nyolctagú családot. Egészen 1966-ig, amíg a leg­idősebb gyerek, Rozália le nem érettségizett. Ettől kezdve már hárman jártak az orosházi Dózsa Tsz-be dolgozni; az édesapa mindig oda, ahol a legnagyobb szük­ség volt rá, az édesanya a tsz óvodájába, Rozália pedig a ker­tészetbe. De csak 1967. február­jáig. Ekkor felvételizett ugyanis Szverle Rozália a pflovdivi ag­rártudományi egyetemre. A szülők, az öt ifjabb test­vér ebben az évben már kicsit szomorúan, de kicsit büszkén is többször hajolt a térkép fölé; hol is van pontosan az a Plov­div? Aki látta a Fekete-tenger kék vizét, joggal* furcsálja, hogy miért éppen Fekete a tenger neve. Arra gondol: talán azért, mert a partján lakók többsége nem szőke, hanem fekete, mint Zsivko Todorov — vagy magya­rosan Todorov Zsivko —, a Fe­kete-tenger gyöngyének, Bur- gasznak szülötte is. Mosolygós arcát a kikötői szél cserezte, a csomoje morjei nap sütötte bar­nára. Általános és középiskolás éveit a tengerparton töltötte. Innen felvételizett a plovdivi agrártudományi egyetemre is. Majd elhagyta a burgaszi szülői házat, el a két nyugdíjas szülőt és a nővérét is. 1966-ban, sze­retteitől 450 kilométernyire nyugatabbra, talán nem is gon­dolt arra, hogy Plovdivon kívül nem csupán Szófia az, ami Bur- gasztól még az előbbinél is nyu­gatabbra fekszik és aho; hóna­pokon, esetleg éven át él majd. Gyulavári és Plovdiv között hozzávetőlegesen ezer kilomé­ter a távolság légvonalban. És bármilyen furcsa, Burgasz és Orosháza között most — ahogy itt ülünk a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz egyik irodájából kialakított lakószobában — még egy méter sincs. A fiatal házaspár — az Ifjú feleség, aki férjének eddig egy kis darabot, mindent jelentett Magyarországiból, és az ifjú férj, akit a felesége „hozott” Bulgáriából — tulajdonképpen azon kívül, hogy egymésközt bulgárul beszél, igazán nem szenzáció. Ők is, mint mi mindannyian miközben boldogulni próbálnak, a közös boldogságot keresik. Nem panaszkodnak. Tudják, mire vállalkoztak — egymásért. Mégha mindjárt furcsa is az, hogy nem a férj a feleséget, ha­nem a feleség a férjet „hozta” külföldről. — Nem döntöttünk véglege­sen — vallja Todorovné —, ha megtetszik, itt maradunk. Még csak két hónapja vagyunk Ma­gyarországon. F ebruárban az orosházi Béke Tsz alkalmazott átmenetileg bennünket gyakor­nokként arra az időre, amíg végleges helyet nem találunk magunknak. Itt Gyulaváriban úgy mondják, szükség van ránk. Lakást Is ígértek. — A munkánk az ugyanaz, mint ami Bulgáriában is lenne — teszi hozzá felesége segítségé­vel a fiatal agronómus. — Csak a mogyorul nehez — mondja mosolyogva magyarul. De megtanul jobban is ennél, ha törik, ha szakad. — A feleségem országát is tökéletesen meg kell ismernem, ha őt tökéletesen Ismerni aka­rom. Neki már megvan ez az előnye. Jobban beszél bolgárul, mint én. Egymásra nevetnek. Boldogok. Mert a boldogsághoz nem sok kell. Csupán szeretet, megértés, jókedvvel végzett munka, szük­ség esetén egy kis segítség má­sok részéről. Legfeljebb talán még egy lakás és némi pénz. Már csak a megélhetés miatt is. A nyelv nem számít! Kőváry E. Péter A Magyar íróik Szövetsége Dél-magyarországi csoportjának lapja, a Tiszáidj változatos má­jusa számmal jelentkezik. A lapban ezúttal Szécsl Margit, Kányádi Sándor, Sipos Gyula és Magyart Lajos verseit olvashat­juk, valamint Veres® Dániel Kelvin-fok című elbeszélését. Az Örökség rovatban érdakfe- szítő Péter László írása Politzer György útja címmel. A nagyhí­rű marxista filozófus magyar származású volt, Franciaország­ban élt, és tagja volt a Fran­cia Kommunista Párt Központi Bizottságának. Éluard „az el­lenállás lelkének” nevezte, a párttörténetben pedig így jel­lemzik: „lelkes hazafi, teoreti­kus és forradalmár, a szabadság­szerető ég haladó értelmiség példaképe.” Ugyanez a rovat Tóth Béla Az örökös káplán című írásával Kálmány Lajos­nak állít emléket. Változatos a folyóirat tanulmány, és kritikai rovata is. Ez utóbbiból elsősor­ban Rónay György írását emel­hetjük ki, melyben Szauder Jó­zsef tanulmányait. Az estve és az álom című kötetet mutatja be. A hírek rovatban közlik a Tiszatáj szerkesztésében történt változást, a hírt arról az össze­jövetelről, melyben a lap volt főszerkesztőjétől, dr. Havasd Zoltántól búcsúztak, megjegyez­ve, hogy voltaképpen búcsúról szó sincs, és remélik, hogy a volt főszerkesztő továbbra is szentel időt a Tiszatájnak, mint szerző, a „laphoz közel álló” munkatárs. , Az Alföld irodaim; és műve­lődési folyóirat Debrecenben jelenik meg. Májusi számában Janus Pannonius! idézi Bán Im­re írásával és Tóth Béla vers- fordításával. Jelentős publikáció Jókai Anna Tartozik és követel című színjátéka, Fábián Zoltán Harminchat fok árnyékban cí­mű novellája és Pákozdy Ferenc versei. A Valóságunk rovatban kiemelkedő figyelmet érdemel A szakemberek ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy mi­vel a tanácsok fejlesztési alapja számos országrészben nem ele­gendő, a terv ihegvalósításához; változatlanul szükség van a nagyarányú társadalmi összefo­gásra. Elengedhetetlen a kü­lönböző intézmények, vállalatok, ipari és mezőgazdasági üzemek anyagi támogatása, áldozatválla­lása. Bényei József—Francz Vilmos Szocialista brigádok és a kultú­ra című cikke, mely a „Korunk valósága 1970—71” című vetél­kedő tapasztalatait összegezi. A könyvbarátok bőséges recenzió- rovatot találnak az Alföld má­jusi számában, míg a Figyelő rovat érdekes írása Sz. Kürti Katalin: A Debreceni Képzőmű­vész Kör 25 éve című tanulmá­nya. ' Pécsett jelenik meg a Magyar írók Szövetsége Dél-dunántúli csoportjának lapja, a Jelenkor. Májusi számában interjút kö­zöl Zelk Zoltánnal és bemutat­ja a költő két versét. Közük Kolozsvár; Grandpierre Emil Az utolsó hullám című regényé­nek nyolcadik részét. Taxner Ernő színházi levelét Budapest­ről. melyben igen színvonalasan ír Tamási Áron: Énekes madár, Illyés Gyula: Bál a pusztán. Pásfcándi Géza: Vendégség és Galambos Lajos: Fegyverletétel című drámájnak bemutatójáról. A pécsi színházi estékről Futa- ky Hajna számol be. Tanulságos írás Tüskés Tibor Mai költők pályakezdése című tanulmánya, mely lényegében a Magyar Írók Szövetsége költői szakosztályá­ban hat „első könyves” költő verseiről rendezett vita beveze­tője. Az Életünk Fejér, Győr-Sop- ron, Vas és Veszprém megyék irodalmi, művészeti és kritikai folyóirata. Ez évi második ösz- szevont számában gazdag verS"- rovattal lepi meg olvasóit. Si­mon Lajos, Hainal Gábor, Di- / vós László, Káldi János, Tur- csány Péter, Balázso-vits Mi­hály, Major-Zala Lajos, publi­kál költeményeket. A Szülőföl­dünk rovat Pesti János Egy ez­redév című írását közli az ezer­éves Székesfehérvárról. Gazdag az Életünk képzőművészeti ro­vata is, tucatnyi festőművész il­lusztrációiban és más művei­nek reprodukciójában gyönyör­ködhet az olvasó. A RÖOLAJFÜRÄSI ÜZEM OROSHÁZI KIRENDELTSÉG SZÁLLÍTÁSI CSOPORTJA BÉRMUNKÁT VÁLLALNA Sz—10ü-as tolólapátos traktor, daruskocsi, billenős és sima­platós gépkocsijaink részére. Érdeklődni lehet üzemünk Orosháza, Csor- vási úti telepén vagy Orosháza, 365-ös telefonon. Ügyintéző TÓT GÁBOR száll. vez. 256000 MÁJUSI FOLYÓIRATOK Tiszatáj, Alföld, Jelenkor, Életünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom