Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-09 / 107. szám

örömmel nyugtázzuk Miniszteri rendelet a szociális gondozottak díjáról — Figyelembe veszik a jövedelmet, készpénzt és az ingatlant — Zsebpénz a nincsteleneknek Eljött a búcsú napja Lapunk hasábjain mi is több­ször tettük szóvá a szociális gondozottak aránytalan, az igaz­ságosságot bántó gondozási díj befizetését, az összeg nagyságát örömmel vettük tudomásul, hogy a napokban az egészségü­gyi miniszter rendeletben sza­bályozta a szociális otthonokban és szociális intézményekben fi­zetendő gondozási díjak össze­gét A rendelet — amely a ta­nácsok és a szociális intézetek központjának irányítása alá tar­tozó szociális otthonra és intéz­ményekre vonatkozik — ki­mondja: a gondozási díjat a gondozottnak kell fizétnie. Ab­ban az esetben, ha erre jövede­lem hiányában, vagy egyéb ok­ból nem képes, aklcor a tartásra kötelezett hozzátartozója: há. »«társa, gyermeke, szülője kö­teles a jövedelem arányában megállapított díjat fizetni. Ami új a rendeletben, az, amiért a sajtó is hadakozott: a díjmegállapításnál figyelembe A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége megyei szervezetének elnöksé­ge május 10-én, szerdán délután. 2 óraikor tartja e havi ülését Békéscsabán, a Technika Házá­ban. Az ülésen a titkári tájékozta­tó utón a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület, a Magyar «■•■■■■■MS* dőltünk, aki a lakodalomban ha­lálra ette magát Nem akartunk ilyen sorsra jutni. így azután a halomból csak csipegettünk, a gyümölcsöt tekintetünkkel simo­gattuk és a fagylaltnál csak a kanalat nyalogattuk, mert jéghi­deg volt-« Kilenc kiló súlygyarapodás Nincs ember a világon, aki ilyen kiadós abéd utón ne a dí­vány félé sandítana. Egy félórai alvás felérne egy komolyabb lutrival De nem aludni jöttünk, hanem tapasztalatokat szerezni, létni-hallani, barátságból vizs­gázni és vizsgáztatni. Indultunk vissza a Rossájába, ahol már várt bennünket Vaszilij Lakov- levics Sumilin, a megyei műve­lődés.! osztály vezetője, a rop­pant erős hangú, de igen meleg­szívű jó ember és feltette a kér­dést, hogy mát akarunk látni? Mindent, de egyetlen kikötéssel: mérsékeljék a kosztol, mert gu­taütött emberekkel nem sokra mennek. Vaszálij csak mosoly­gott és megnyugtatott bennün­ket. Várjatok, ez csak a kezdet, majd ha a mély vízbe kerültök... Mindenesetre a háromhetes programot megszültük és kicsat­tanó egészséggel vidámsággal végig is csináltuk. Igaz, fejenkint három-három kiló élősúlygyarapodással. Megfejelt közmondás Penzát Jókedvű, életvidám emberek lakják. Szeretik váro­sukat. Büszkék a múltra, de még jobban a jelenre. Minden ajtót kinyitottak, minden széket letö­rölték és igyekeztek még a gon­dolatainkat is ellesni, nehogy egy pillanatra is idegenben érez­zük magunkat. Teljes mértékben sikerült Már az első pillanatokban fel­tűnt nekünk a hangos beszéd. Arra gondoltunk, hogy baráta­ik programbeszédet tartanék. veszik a gondozott személy jö­vedelmét készpénzét ingatlan­ját és ingó vagyonát, illetve a tartásra kötelezett hozzátartozó­nak jövedelmét, vagyonát és az általuk eltartott személyek szá­mát. A rendelet arra Is kitér és gondol, akik semmilyen jövede­lemmel nem rendelkeznek és kötelezett, eltartójuk sincs. Ki­mondja a rendelet: a gondozási díjat úgy állapítják meg, hogy a jövedelemmel nem rendelkező gondozottnak legalább havi 100 forint készpénze (zsebpénze) is legyen- Ha a gondozottnak sem. milyen jövedelme és készpénze nincs, de ingó, vagy ingatlan vagyona igen, akkor ezekre a vagyonokra a díj-összeg fejében jelzálogot létesíthetnek. Ezeken túl még egy sor más kérdésben is intézkedik a ren­delet, mely a tehervállalás igaz­ságosabbá tételét és végső soron a szociális gondozottak jobb el­látását szolgálják. Élelme zésipari Tudományos Egyesület és az Országos Erdé­szeti Egyesület megyei szerveze­teinek tevékenységét vitatják meg. Ezután a megyei építőipar ipari hátterének, valamint a hús­program megvalósításának tár­gyában összehívandó kerekasz- tal-megbeszélések programját tárgyalják meg. De nem. A hatalmas méretek, a nagy távolságok, az óriási épít­mények között sehogy sem ille­ne a halk, suttogó beszéd- Pará­nyinak tűnne az ember, eltör­pülne a maga alkotta létesítmé­nyek között és a végén gyökér- telennek érezné magát saját ott­honában. így aztán hozzáido­mult hangban, erőben és cse­lekvőképességében a méretek szinte mérhetetlen nagyságához. Városukban roppant sok a fa és a virág Lépten-nyomon liget, díszkert. Széles utcáikban dup­lán és triplán ültetett fasorok. Gyepszőnyeg és gyermekjátszó­tér annyi, hogy számolni sem lehet. S mi minden található egy-egy ilyen gyermekparadi­csomban! Mesealakok életnagy­ságban. Állatszobrok. Kutyától az elefántig tyúktól a struccig. Kör- és hajóhinták, karikajáté­kok, kosárlabdapályák, homok, homok, víz és nagyon sok csöpp­ség Nem baj, ha esik az eső, mert a felnőttek fedett játszó­ról is gondoskodtak, ahol nem ázik meg egyetlen apróság sem. Nyomban megfejeltünk egy régi közmondást: aki a gyere­ket szereti, rossz ember nem le­het. • . R szúnyog is rokon... A penzaiak mind egy szálig természetimádók. A hétvégét kint töltik a s23* badban. A várost körülölelő dombok lejtőin millióegy vi- kendházat építettek, fából, tég­lából, kőből költői rendetlexir ségben szétszórtan. Minden üdülőhöz parányi kert, vetemé­nyes tartozik, ahol a saját vi­taminszükségletüket termelik. Amit Buga doktor minden reg­gel hirdet a rádióban, azt a penzaiak már ezer évvel ezelőtt tudták. Kevesebb zsír, kevesebb szalonna — több gyümölcs, több zöldség* és mindezeket nyersen, nehogy ki vigye belőle a gőz a vitamint.., Május virágai borították el az iskola épületeinek minden négy­zetméterét Az utolsóéves diá­kok padjairól eltűntek a köny­vek é» a kókfedelű füzetek. Fo­gasra ikerült az iskolaköpeny. Eljött a búcsú napja, amikor örömtől meghatódva ballagnak tanteremről tantereimre az utol­sóévesek. Feledhetetlen órák ezek. A diákévek olykor keserű élmé­nyeit is megszépíti az ünnepély, hiszen nehéz otthagyni azt amit az ember hosszú időn át meg­szokott. A gondtalan diákéletet, a társakat, a kollégiumot, a diákszerelmet az apró, kedves örömöket és a bánatokat is. Felhangzik a régi búcsúdal, s Csapadékban eléggé szegény vidék, éppen ezért a vízelvezető völgyeket számtalan helyen földgátakkal zárták el és ezek­ben a parányi katlanokban tá­rolják a nyári szárazság idejére az öntözővizet Szépen kikép­zett mesterséges tavacskák ezek, hajókázásra, fürdésre és horgá­szásra is alkalmas pihenőhe­lyek. A vérszopó szúnyog eljutott ide is és éppen olyan szódé, mint a Körösök hullámterében a magyar sorstársa. Csak bámulni lehet a vidék szépségét Nyírfáit tölgyeit, fenyveseit, füzeseit és a horgá­szó ember végtelen nagy nyu­galmát amint fogja a botot, nézi a vizet és szabad kezével csapkodja a vérre éhes szúnyo­gokat. Akárcsak otthon . ■, Sasllk és a juss... A sasllk nemzeti eledel. Mé­ter hosszúságú acél pálcikákra zsebóra nagyságú borjú vagy sertéshúst húzgálnak, amit elő­zőleg gondosan megtisztítanak a kövérjétől. Egy szelet hús, egy karika hagyma, újabb hús, újabb hagyma, végig sorban Utána parázs fölött sütik és las­san forgatják, mindaddig amíg gyengén ropogóssá nem válik. Savanykás borral meglocsolják, sóval, borssal fűszerezik. Nyers uborkával, retekkel, hagymával és hagyma zöldjével fogyasztha­tó. Útmutatónak ajánlatos egy­két pohár vodka, nyomatónak pedig néhány pohár bor... Nagyon ízletes és laktató ele­del. S ami a legfontosabb, nó­ta Is van benne. Orosz és ma­gyar vegyesen, mégpedig a hangosabbakból. A Kárpátok ormán ügyelő pásztor hallhatta, amint három magyar és tizen­nyolc penzai összeölelkezve éne­kelte: Édesapám adja ki a jussomat.- (Folytatjuk) mindez már csalt emlék, va­rázslat. Valami új kezdődik most, valami más, mint a gye­rekkor. Ez olvasható a negye­dikesek arcán, és a szülők örömkönnyeiből. 0 Tegnap délelőtt a gyulai Ker­tészeti Szakközépiskolától 26 növendék búcsúzott, ök végez­nek először ilyen típusú iskolá­ban. Az intézmény korábban technikum volt. 1954 óta 400 szakembert adott a magyar me­zőgazdaságnak. Ez a szám a nevelőmunkát is fémjelzi, hi­szen az itt tanuló diákok na­gyon megszeretik szakmájukat. Kiss Pál Sándor igazgató sze­rint, amióta szakközépiskolai oktatás folyik, javult az alapo­zó tárgyak, a biológia, a kémia tanítási színvonala. Magasabbak az óraszámok és a gyakorlati képzés is korszerűbb lett. A most végző 26 diák közül 13-an jelentkeztek továbbtanulásra. A többiek a termelőmunkába áll­nak, és — az új rendelet szerint — két év gyakorlat után tech­nikusi minősítő vizsgát tehet­nek. Az ünnepségen a szülők, a ta­nárok, diáktársak, a város veze­tői búcsúztatták a végzősöket. Bereczki Sándor, a városi ta­nács titkára arra kérte a vidéki tanulókat, ne felejtsék él ezt a csendes kis alföldi várost, le­gyenek büszkék arra, hogy gyu­lai diákok voltak; majd köszö­netét mondott a társadalmi munkában kifejtett segítségü­kért. 0 Ballagnak a vén diákok, de előttük áll még egy nagy pró­batétel. Az érettségi, a matúra megszerzése. Egy hónap szünet következik. Ez alatt kell meg­tanulniuk előadni mindazt, ami a négy év alatt felhalmozódott. Aztán szigorúbbak lesznek a „játékszabályok”. Kinek az egyetemi előadóteremben, kinek a honvédségi gyakorlópályán, kinek a termelőmunkában. De felkészítette az itt végzett diá­kokat erre is az isikola. A 17. század krónikása így ír a híres pataki iskola ballagási ünnepségéről: „Amikor meg­csendült a kollégium harangja, évfolyamtársai a város határá­ig kísérték a távozót, aki el­hagyta ugyan Patakot, de soha nem tudta elfelejteni ...” Erre tett ígéretet a végzősök nevében búcsúzó diák e szép napon Gyulán is, a Kertészeti Szakközépiskola udvarán. Réthy István Anyuka csókja a legkedvesebb... (Fotó: Demény Gyula) Tanácskozik a MTESZ megyei elnöksége • «■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■■asaSSMWMMMHMRaMMMMMaHMMMMaMMMMMMMMMMMO

Next

/
Oldalképek
Tartalom