Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

A művészvilág anekdotakincséből Gerhart Hauptmann fél év­századon át a legnevesebb német színműíró, kilép berlini szállodá­ja kapuján, hogy az odarendelt bérkocsin egyik drámája bemu­tatójára hajtasson, amikor egy kemény kalapos férfi elébe áll, és karon ragadja: — Gerhart Hauptmann, mi? — Igen, kérem. — Hát nem ismersz meg en­gem? A költő némi habozás után, sajnálkozva: — Art hiszem, nem. — Micsoda? Hát hogy nem is­mersz meg? Mettge Kari Mettge. A főreáliskolában egymás mel­lett ültünk a padban Hauptmann bólint, mint aki j kezd emlékezni. ■ Ekkor a keménykalapos a vál- : Iára csap: ■ — Jól van, na. — De mondd | csak Hauptmann, mi a fenét esi- : náltál te azóta? ■ • * * Richard Strauss szenvedélye- : sen kártyázott : A neves zeneszerzőt egyik ■ tisztelője egyszer két játszma ! között figyelmeztette: i — Gondolja meg. mester, mennyi időt veszteget el így! Strauss elismeri: — Csakugyan, ebben igaza j van. A keverés mindig túl soká tart. ■MiumniainmMU Bsavak nélkül.., (Szputnyik) Nyugalom gyerekek, anyuka csak a fodrásznál v®QgOny0k) Te mit csinálsz? — A szakmai ismeretemet növelem... t (Kesztyűs Ferenc rajza) Csak ne így Borbolya II. nyilatkozik — Sportinterjú a javából — A közelgő három és feledik fordulót megelőzően, a szurko­lók egybehangzó kívánságának megfelelően, a Sajt és Népe lap sportrovatvezetője felkereste Burbulya 11-t, hogy válaszoljon néhány, a szurkolókat rendkívül érdeklő kérdésre. Az interjú el­készült, s most ebből közlünk néhány „kérdés-felelet”-et, oku­lásul. Az újságíró: S mi a vélemé­nye a csak a pénzt hajhászó sportemberekről ? Burbulya II.: Elítélem őket. Panta rei. Mondták a művelt gö­rögök. Ami azt jelenti, hogy a víz elfolyik, minden változik, a pénz értéke is, mennyisége is, neme is, csak egy marad meg: az ember. Én! A szubjektum. Aki emberi emberségével nem törődik, aki megfeledkezik arról, hogy voltaképpen ő homo lu- dens, játékos ember, s nem ha­rácsoló, az tegye le a lantját és futballcsukáját. Az újságíró: Mi a véleménye, árt-e, ha a labdarúgó művelt, széleslátókörű, politikailag tisz­tán látó, erkölcsileg magasan kvalifikált ember? Burbulya II.: Kicsit furcsán fogalmaz, kérem... Mi az, hogy1 árt-e? Véleményem szerint, egy jó nyesett keresztlabdához nem árt tudni a nyesési és a beesési szög hányadosát. Ezt azonban, hogyan lehet megtudni? Csakis az iskolában és csakis tanulva. Széles a pálya, széles a kör, ezek- után természetes, hogy elképzel­hetetlen egy labdarúgó széles­körű ismeret nélkül. Az, hogy a sport politika, közhely számba megy. Én is ott a pályán, ami­kor hasra esem a tizenhatos vo­nalán, politizálok. Ha beljebb esek, megadják a tizenegyest, nem esünk ki, ha kijebb esek el, nem adják meg, kiesünk. S ez már magyar és egyetemes sport- politikai kérdés. És erkölcsi is, természetesen. Az újságíró: Mi a kedvenc ■ könyve és ki a kedvenc színmű- S vésze? Egyáltalán milyen viszo. j nya van a kultúra többi ágához? ; Burbulya IL: Nehéz kérdést ■ tett fel. Még az edzéseken is, sőt : néha játék közben is olvasok. Mi : a kedvenc könyvem? Azt hiszem ; Dante Isteni színjátéka és Ver- ■ gilius Aeneise. Mind a kettő ere- ; detiben, természetesen. Kedvenc ■ színművészem Lawrence Olivieri. ■ A kérdés további részére vála- ; szólva, azt hiszem, hogy jó a vi. : szonyom a kultúra többi ágá- i hoz is. Picasso kék korszakát : egyenesen imádom, a zenében 5 Vivaldi és Monteverdi a kedven. : cem, meg az Illés. Az újságíró: Végezetül, mivel : tölti szabadidejét, ha van? j Burbulya II.: Helyes volt hoz- S zátenni, hogy „ha van”. Mert ne- l kém nincs szabadidőm. Most ké. : szülök a kandidátusi értekezé- j sem megvédésére, a „Gömbtes- I tek kvivalenciája, különös te- ! tettel az oválisán nyújtott pá- ; lyákra” címmel. Befejezés előtt * áll az „Egy profi megdicsőülése ! és halála’’ című parabolám, s ha ■ mégis van néhány percem, azt ; hat gyermekem nevelésével töl- I töm. Eddig az interjú részletei, me. : lyet az újságíró a nyomdai le- : adás előtt megmutatott Burbu- : lya II-nek, aki szájtátva betűzte 5 végig rövid fél nap alatt. Áztat nem is gondoltam volna, hogy ilyen menő fej va- : gyök... Hogy én miket mondok! í Csak arra vigyázzon kérem, ■ h(^gy baj ne legyen. Nem sértő : az a gömbtestek ekviizéje? Nem? : Meredek, állati klasszán mere- ; dek, amit lenyomott. Ha a ha- ! verők ezt elolvassák, bediliznek 5 a gyönyörűségtől. Csak egyet í mondjon már meg... Az a Vival- ■ di, meg a Moteverdi nem ját- ■ szott valamikor a Milánban? Ál. lati ismerősek ezek a fickók... Gyurkó Géza A győztes (Román ötlet alapjáu rajzolt« Sági) Élethű alkotás — Kérem, parancsoljon a kép­mására, maradjon már veszteg— • (Kesztyűs Ferenc rajza) Abszolút szórakozottság — Kérek tíz deka húsz dekát... (Kesztyűs Ferenc rajza) pontyot keli ven­ni az ünnepre. de hogy a ponty a végórájáig friss maradjon, a fürdő­kádba kell tenni. S hogy ezt a műveletet el lehessen végezni, előbb el kell távolí­tani a fürdőkádból a szenet. Bár az igaz. hogy a szenet lei Le­hetne hordani az elő­szobába, de hova te­gyük akkor a krump­lit? Töprengünk, törjük a fejünket, hogy mi­tévők is legyünk, s legvégül az anyósom jön rá a megoldásra: a krumplit hordjuk át a konyhába, a sze­ttet az előszobába, s akkor beletehet jük a halat a kádba. Per­sze, ez eddig rendben is lenne, de mit csi­náljunk akkor a nyu- lakkal? Egy biztos: ki keU őket költöztet­ni a konyhából. Ezt igy könnyű ts kijelenteni — de hogy hova költöztessük a tapsifüleseket, ez a kérdés nehezebbik oldala. Ismét töpren- . gilnk hát egy ideig, • egészen addig, amíg • valamelyikünk ki ! nem ötli, hogy köl­töztessük be a nyulA- kat a spájzba. No, de ott meg a nagypapa lakosztálya van ám! Mit csináljunk ővele? Á; lehetne telepíteni abba a szobácskába, ahol most a tévé van, a tévét pedig az al­Sz. Mrozek: sosn&i hamarabb ér­kezem haza, é$ — mit látok otthon? Rette­netes dolgot! Az al­bérlő az én ágyam­ban alszik. (Még sze­rencse, hogy egye­dül!) Be ez adja a megoldás kulcsát, Született dohányos Dilemma bérlő ágya helyére le­hetne állítani. De így meg hova a csudába tegyük az albérlőt?! Persze, az albérlő a fürdőkádban is alhat­na, de akkor meg a halnak nem lenne helye... Mit tegyünk...? A helyzet kilátásta­lan. Itt van az ünnep a nyakunkon, s nem tudjuk hova tenni a pontyot! Keressük a megoldást így is, úgy is, meg amúgy is — hiába. Nincs megol­dás. Igazi fejtörő, va­lóságos szellemi ve­télkedő ez a halprob­léma ... S még jó, hogy se­gít a véletlen! Dél­után ugyanis a szőké­mért így a szenet a fürdőkádból gyorsan ; át lehet hordani az • előszobába, a burgo- • nyát az előszobából a \ konyhába, a nyülakat S a konyhából a spájz- ! ba, a nagyapát a j spájzból oda, ahol a : tévé van, a tévét pe- ; dig oda, ahol az al- \ bérlő ágya volt, mert ; ugye az albérlő úgyis j az én ágyamban ; szundikál... De ho- i va menjek akkor én? i Hol lesz az én he- * lyem?! Hát hói lenne? | Lenn az utcán, a hal üzlet előtt, a sor vé' gén... (Baraté Rozália j fordítása) Rafinált válasz — Miért csak most mész férj­hez? — Mert ha nem sikerUl a házasságom már kevesebbet kell tűrnöm— (Kesztyűs Ferenc rajza)- A bukaresti Vj Élet gyűjtése —

Next

/
Oldalképek
Tartalom