Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-07 / 106. szám

Békéscsabán Dr. D5m5tör János, a hódmezővásárhelyi múzeum igazgatója nyitotta meg Miklós István békéscsabai festőművész gyűjte­ményes tárlatát, a Munkácsy Mihály Múzeumban. A tárlaton a művész több mint félszáz képet állított ki. Békén megyei Tanácsi Építőipari Vállalat felvételre keres: Békéscsaba és a megye területén levő munkahelyekre: épületlakatos. festő-mázoló, asztalos, parkettást, burkoló, ács-állványozó, kőműves, bádogos, központi fűtésszerelő-gázszerelő, „D” kategóriás gépkocsivezetőt. (Szeghalmi illetőségű előnyben) A felsorolt szakmákhoz segédmunkásokat is, továbbá: 1 fő anyagkönyvelőt, SS fő gyakorlott gépírónőt. Szabad kapacitást hirdet a vállalat FU—320-as univerzális marógépre. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a vállalat köz­pontjában, Békéscsaba, Kétegyházi út 1921/2. sasa Érfalvi György (jobbról) mutatta be rézdomborításait és fa­szobrait szerkesztőségünk kamaratárlat-sorozatában. Megnyitót Karácsonyi Pál mondott. (Fotó: Demény) Zene, képek, zöldfehér Ki és miért akaszt képet la­kása falára? A kérdés első ré­szére a Képcsarnok Vállalat bé­késcsabai fiókjában kaptunk vá­laszt, ahol a bolt vezetője az ép­pen. bemutatott Magyar tájak cí­mű kiállítás darabjaiból vásár­lók nevét sorolta s rajtuk kívül az elmúlt évben itt elkelt mint­egy kétezer festmény, grafika jelenlegi tulajdonosaiéból néhá­nyat. E nevek közül választot­tunk kettőt és elindultunk, hogy a kérdés másik felére is felele­tet találjunk. o Délután a Körös Hotel pres­szójában. Az asztaloknál a szo­kásos kávéra, negyedórás cseve­gésre beugrók, névnapra koc­cintók, a beat-muzsikáért rajon­gók. A zenegép diadalmasan tárja lemez-leikét a világnak, mindenkihez egyformán juttatva el a ritmust, hangulatában sei gítve vagy zavarva egy-egy csendes beszélgetést Sarokasz­talnál ülünk dr. Juhász István­nal, az V- kerületi rendelőinté­zet körzeti orvosával. Basszus- gitár dobbanása tesz pontot mondatai végére. — Szeretem a képeket És ál­talában a művészetet. Valami­kor rajzoltam, kisfilmeztem,* a toll is megfordult a kezemben. Néhány humoros írásom, rajzom megjelent Szegeden. 1969-től, mióta elvégeztem az egyetemet, nemigen jut időm ilyesmire... Inkább csak gyönyörködöm egy- egy műalkotásban. A múzeumok mindig nagy élményt jelentenek. Megnézem a csabai kiállításo_ kát. Ha módomban áll, elme­gyek Pesten a Szépművészeti Múzeumba, a Galériába. Leg­szívesebben pedig a Wawel go­belin-termére emlékezem talán. Sok igazán felejthetetlen órát töltöttem ott, amikor Krakkóban voltam szakmai gyakorlaton.-. Képzőművészeti albumokat is vásárolok. Persze, a legjobb másolat sem ér fel az eredeti­vel, dehát egyáltalában nem va­lószínű, hogy valamikor is min­den arra érdemes művet múze­umok, képtárak falán láthatok meg majd... Kávét kapunk, colát, kánt las­san sötétedni kezd, az automa­tából pasztellrajz-finoman árad szét egy behizelgően csendes női hang. ...Legkedvesebb képem Ráppl- Rónaitól való. S kedvelem Kor- ga csodálatosan színes japán csendéleteit. Egyszer volt egy Zi. chy-festményem is. Elcserél­tem... A legutóbbi szerzemény egy Szabó Vladimir-tájkép- Elő­ször még egyetemista koromban, a szegedi Képcsarnokban talál­koztam a művész alkotásaival, de akkor nem volt rá pénzem, hogy vegyek belőlük. Most sze­rencsém volt, az itteni képcsar­nok tájkép-kiállításán az ő mű­vei közül is találtam egyet. ...Elég nagy falak vannak a la­kásunkban, sok képnek volna még helye. Ha módomban állna, a magyar impresszionista festők munkáiból választanék. És sze­retem a mai alkotókat Kár, hogy néhány mai művész — úgy gondolom —, valamilyen diva­tot követ csupán, vagy egyálta­lában divatból fest Azt hiszem ilyen felfogásból legfeljebb lak- berendezési tárgy lehet, dísz, nem pedig igazi műalkotás... Nagy ajándéka a képeknek, hogy gyönyörködtetik az em­bert. S ezért az örömért néha még egy-egy nagyon szükséges bútordarab megvételét is el­odázzuk a feleségemmel..- Min­dig a legújabb, legkedvesebb képet akasztjuk az íróasztal fö­lé. Gyakran félórákat töltök előtte. Nehéz lenne pár szóban elmondani a magyarázatot. Tá­lán ott kezdődött, hogy általá­nos iskolás koromban neves fes­tő volt a rajztanárunk- Ö szeret­tette meg mindannyiunkkal a képzőművészetet.. Barbár erejű ritmus bömböl a beszélgetésbe. Végét is szak as zt- ja, segít az egyre sűrűbb fel­hőkben az asztalok közé furako dó cigarettafüstnek. Indulni kell, nyolc óra felé jár s van még egy állomásunk, a Lencsési úti lakótelep. © Egyformák, egyformán csú­nyák az itteni KISZ-házak. Este azonban hirtelen megszépülnek. Különösen így tavasztájt. mikor a lámpafény egészen áttetszőre, légiesre varázsolja az épületek körüli kertek fáit, virágait S ettől a lakások is otthonossá, ba­rátságossá válnak- Szinte simo­gat egy-egy fiatal nyírfa fehér- törzse, felszabadult nyugalmat áraszt világoszöld lombkoromája. Utóbb derül ki, hogy e két szín­nek még nagy szerepe lesz ezen az estén.' — Hat esztendeje kaptuk a lakást — kezdik szót-szóba fűz­ve képeik történetét Vidove- nyecz Lóránt, a 8. számú Volán technikusa és felesége, a Kötött­árugyár raktárosa. Először búto­rokat vettünk, az tan háztartási gépeket, ezek után kerülhetett sor könyvre, képre... Gyerekko­romban szerettem rajzolni... Én inkább a könyveket bújtam. A gyerekek meg olvasnák is és ki­állításra is járnak. Elmesélik, mit láttak... A múzeumban hús­vét előtt voltam utoljára, azóta nem jutott rá idő- A televízió­ban szívesen nézzük a képző-mű­vészeti adásokat... A földszinti szobában két olajkép. Luzsicza-festmény — a zöld ezer színében pompázó hegyi táj — és egy majdnem-fehér, modem virágos csendélet. Körül az asztalon, állványokon is min denütt örökzöld, élővirág.' ..A Volánnál olyan a munka­köröm, hogy gépek, technikai eszközök között töltöm a napot. Utána kell a kikapcsolódás. Min­dig szerettem a zöld szint, gye­rekkoromat idézi. Pécsett jár­tam iskolába, a Mecsekben vol­tak olyan remek erdők, mint ezen a Luzsicza-képen. Ezt én választottam, a másikat a fele­ségem... Bementem a Képcsar­nokba, nézegettem, érdeklőd­tem, aztán később vásároltunk- Nekem ez a csendélet tetszett, talán mert az igazi virágokat is kedvelem, a kertben sok a ró­zsa. És mert jól látszik a képen a festő munkája. Megállók előt­te, elnézem, csodálom a tehetsé­gét... A két földszinti képre rárímel a lépcsőfel járói kettő: még egy táj és még egy csendélet. Fino­mak, könnyedek, éllentetei a rózsaszinhattyús hajdani — né­ha még ma is feléledő — divat­nak. ízlésről vallanak. ...A csendéletet a vállalatnál vettem. Könyvvásár volt és mel­lette képzőművészeti alkotások­ból is válogathattunk. A másik is hasonlóképpen került ide.. Hozzánk nőttek a képek. S szeretnénk, ha még többet te­hetnénk ezek mellé. Semmi sem ellensúlyozza jobban a napköz­beni rohanást, a gépek zaját, a sok idegeskedést, mint egy ilyen megnyutató vidék, szép festett virág... Búcsúzóul a háziasszony a kert rózsáira hívja fel figyel­münket. Művészi alkotások... A férj fákról, hegyekről, zöldek­ről mondott vallomását pedig a aöldfehér nyír igazolja még egy­szer. Az emberi szónál is érzék­letesebben, hívebben talán. Daniss Győző Szét kiállítóhely iség is egyben a Képcsarnok Bolt. (Fotó; Demény Gyula)

Next

/
Oldalképek
Tartalom