Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-30 / 125. szám
Emberrablás magyar módra Tíz perc Várkonyi Zoltán Kossuth-dijas filmrendezővel Rendkívüli hír: elraboltak egy vállalati igazgatót. Az ismeretlen tettesek váltságdíjat követelnek. Nagy apparátussal folyik a nyomozás... Egyszercsak váratlan fordulat: a szóban forgó vállalatnál észreveszik, hogy mióta elrabolták az igazgatót, egyre jobban mennek a dolgok. Ezért elhatározták, hogy nem fizetik meg a váltságdíjat... Hogy mi történik az elrabolt igazgatóval, azt nem tudjuk, mert Várkonyi Zoltán, a készülő film rendezője nem árulja el. — Csak annyit mondhatok, hogy váratlan megoldásra számíthat a közönség. Még a cím sem végleges. „Emberrablás magyar módra” jó cím, csak éppen többet árul el a történetből, mint amit mi akarunk. Lehet, hogy más címet keresünk: „Ez, nálunk lehetetlen”, vagy ehhez hasonlót. A forgatókönyvet Kapás Dezső, a Vígszínház rendezője írta. Új filmünk társadalmi szatíra lesz, de a feldolgozás módja már a komédia határán mozog. Olyan derék igazgatókról szól ez a különös történet, akik nem rosszak, sőt mondhatnám jó emberek, de képességüknél fogva nem tudnak, megfelelő munkát végezni. Lesz a filmben egy nagyon érdekes álomsorozat is, amely a vízben, illetve a víz alatt játszódik. Ezeket a felvételeket Egerben a sportuszodában forgatjuk majd augusztusban. — Szereplők? — Kállai Ferenc, Tahi Tóth László, Mensáros László, Tábori Nóra, Shütz Ila, Piros Ildikó, öze Lajos, Harsány! Gábor. Az operatőr Somló Tamás, akivel most először dolgozom együtt A film természetesen színes lesz. S hadd tegyem hozzá: remélem elnyeri a közönség tetszését , Őszintém szólva nem ártana már egy magyar filmsiker: Az utóbbi időben igencsak megcsappant a mozinézők száma. — Tudom, hogy néhány milliónyi közönség hiányzik a moa válogatott külföldi seregek, köztük tizenkétezer cseh-morva ragyogóan fölszerelt, mindenre elszánt lovasÍgy hát maradt áldozatnak megint a védtelen jobbágyság. Rajta tombolta ki dühét a nemesség rákosí országgyűlése. Az október 18-tól november 19- ig tartó tanácskozás hetvenegy cikkelyből álló törvényt szavazott meg, s ebből hatvankettő a jobbágyok elleni bosszút kodifikálta. Werbőczy István ítélőmester szigorával igazán elégedettek lehettek a tajtékzó urak. A legenyhébb rendelkezés is megjegyzi, hogy voltaképpen az egész parasztságot el kellene törölni. De nagylelkűen megelégedtek annyival, hogy az összes jobbágy helyett a felkelők kapitányait, tizedeseit az érintett nemesek által megnevezett jobbágyokat volt kötelező kegyelem nélkül és mindenütt kiirtani. A válogatott jogi brutalitások között szerepelt, hogy a paraszt elveszítvén egy helyről más helyre szabadon való költözésé, nek jogát, földesurának kizárólagos és örökös szolgája legyen”.; A király pedig örült, hogy ked- j veskedhet a nemességnek e szőr- ■ nyű törvények aláírásával. És mi lett az országból? Hamarosan elfoglalta a török Nándorfehérvárt, tizenkét évvel később bekövetkezett az egyik legtragikusabb nemzeti katasztrófa, Mohács. Nyitva állt az űt Budára, ahol nem volt többé független magyar király. Négyszáz esztendőre hódító hatalmak megalázottja lett a magyar nép, négyszáz esztendőre hódító hatalmak provinciája lett Magyarország. zikból. Meggyőződésem, hogy ezt a hiányt sem a helyárakkal, sem a tévével nem lehet magyarázni. A mozik helyárai nagyon olcsók, a tévé pedig, tapasztalatom szerint nem kon- kurrencia, hanem segítőtárs, így azt kell mondanom, hogy minden a filmeken múlik. A színháznál is azt tapasztaljuk, hogy az a darab, ami sikeres, az megy, ami nem sikeres, az nem megy. Tehát a siker nincs műfajhoz kötve. Hadd említsek egy színházi példát, filmekkel ugyanis nem szívesen példálózók: a Bolha a fülben című klasszikus bohózat éppenúgy sikert arat, mint a fiatal erdélyi író Páskándi Géza Vendégség című drámája. Ez vonatkozik a filmekre is. Persze lehetnek más körülmények, egyéb művészi kérdések, amelyek befolyásolják a közönséget. Megemlítem azt is, hogy az egész világon hanyatlást mutat a mozi. Abban azonban biztos vagyok, hogy mindez csak hullámvölgy, s ha jön két-három filmsiker, máris emelkedünk ebből a völgyből. — Ha már a sikerfilmeknél tartunk, megkérdezem: mi hír az Egri csillagok körül? — A hazai nézőszám rekordnak számít: több mint négy- millióan nézték meg a filmet. Jelentős a külföldi siker is. A szocialista országokon kívül megvették a filmet az olaszok, a dél-amerikai államok, eljutott a film Afrikába, g most folynak a tárgyalások az USA- val. Különösen nagy sikere van az angol színészekkel szinkronizált, kissé rövidített változatnak, amelyet Zöldköves talizmán címen mutatnak be az angol nyelvterületeken. — Ügy hírlik, készülőben egy nagyszabású Várkonyi-film, — Iígen. Már évek óta készen áll a Néma levente forgatókönyve, csakhogy az egyre emelkedő forgatási költségek miatt egyelőre lé kellett mondanunk a film elkészítéséről. Most folynak a viták arról, hogy maradjunk-e a már elkészített forgatókönyvnél, amely egy széles és látványos történelmi panorámát állít a történet mögé, vagy készítsünk egy kamara jellegű filmet Heltai Jenő Néma leventéjéből. De ez már a jövő zenéje ... (markasz) Hétszáz kilométer keskenyfilm A vásznon színes tv, repülő mikrobusz, képtelefon. A Világ magazin korunk megannyi téch' nikai csodáját villantja fel. Pusztaszentetomyán, a Béke Termelőszövetkezet helyiségében, ahol máskor iskolai ünnepségeket, lakodalmat, tsz-közgyű- lést rendeznek. Hetenként egyszer pedig itt működik a mozi. A falak, ajtók izzad tan vetik le magukról a festéket, két vascső szolgál mankóul a mennyezetnek, öreg padok akasztják kopott szálka-fogukat a rájuk ülő ruhájába. A szokásos arányú, de jóval kisebb szélesvászon alatt szürke faládában a hangszóró, a vetítőgép csupasz asztalon berreg Történelmi kalandfilmet ígér főműsornak a plakát. Még néhány perc s A be- bety ár kapitány képsorai futnak. Negyedórával előbb Bodré Pál. pontosabban Pali, hiszen még csak hatodik osztályos, mesélte: — A kötelező olvasmányok közül — az iskoláiban az irodalmat szeretem a legjobban — 'filmén is láttam az Egri csálla- gökat. Ezen kívül körülbelül tíz-tizenkétszer jövök moziba egy évben. Szeretem, mert nincs televíziónk és csak ősszel vezetik be hozzánk, a tanyám a villanyt Papp Vilmos gyakrabban fordul meg errefelé, önkéntes rendőr, ide szólítja a kötelesség & ha már itt van, megnézi a műsoron levő filmet Legutóbb a Emberhez méltó magatartást Gerencsér Miklós CVége) ,,A május 14-i szám „Lefizetés” című cikk elolvasása után jutottam annyi lelkierőhöz, hogy e levelet megírjam. Jó lenne, ha minden hasonló beosztású személy, a hősködés, kivagyok-mivagyok helyett lelkiismeretesen, emberhez méltóan viselkedne. Mert be kell látni, hogy az utóbbi időben nagyon elszaporodtak a kegyetlenkedők, akik összetévesztik az élniakarást az érvényesüléssel. Az élet szükségessége a legszerényebb keretek között is magábanfoglalja a munka, otthon, művelődés fogalmait. És miért kellene a szocializmus eszméivel ellentétes szemléletet belenltani a társadalomba? A társadalom mennyivel lesz nagyobb, ’ha egyre kevesebb egészséges ember lesz a táborában. Minden jó érzés szerint az ember egészségét védeni kell, persze vannak olyanok, akik nem tudják felfogni az „élet” szó jogos értelmét. Még nem állnak a műveltségnek azon a szintjén sem, hogy saját véleményük legyen, vagy hiányzik belőlük a jellemből fakadó tiszta szemlélet. Egyesek úgy akarnak nőni, tündökölni, hogy ártatlan embertársukat eltapossák. Nem akartam szándékosan e fonákságokra kitérni. Valójában nem szeretek társadalmi ügyekkel foglalkozni. De amiről eddig szó volt, az engem is érint, mert életfenntartásom sem biztosított és hiányzik az a tevékenység, amit a munka jelenthet minden rendes, öntudatos embernek. És a hiábavaló kilincselések egy cseppet sem esnek jól annak, aki hozzá nem méltó munkát is elvállal és becsületesen ellátja. Itt valami hiba van, túl sok szerepet kaptak az olyanok, akiket nem tisztességes szándék vezérel, akik jogtalan jogot formálnak. Eddig a cikk, amit levőinek írtam ugyan, de mindenképpen figyelemre méltó, ha befejezetlennek tűnik is. G. E. Szabadkígyós” Csárdásfcirálynőt láttam. Nem rossz, dé színházban jobban tetszett Elevenebb volt Nem ritka vendég Gsikai Jánosáé sem: — Orosházán dolgozom, a malomban és ma délelőttös voltam. Ilyenkor jut idő mozira. Délutáni műszaknál ez nem lehetséges. Olyankor a férjem is otthon marad inkább. Egyedül nem- jön, pedig ő ráérne és hét közben a gyerekek sincsenek idehaza. Mind a hárman Tótkomlóson járnak iskolába és ott is laknak, a kollégiumban. Vágtatás, verekedések, hősies hős. ellenszenve« ellenfél, halottak, sebesültek tucatszám. Ka_ land film. A nézőtéren szorongás* felszisiszenések, megkönnyebbült sóhaj. Aszerint, hogy merre viszi sorsa a daliás Angelt Az első sorban a lovaglás, a harc ütemére dobognak, lendítik karjukat a legfiatalabbak. Hátrább gyengéden fogja át a lány dere- kát egy fiatalember. Kivált ha Angel is éppen szépaszonyokkal cicázik. Egyre halványabban lopódzik be a sötétítő függönyök résein a kinti világosság. A vetítőgépet Szabó József kezeli. Ö az, aki a plakátot a tornác falára szegezte, a jegyeket árulta, aki szünetben a Jövő heti film kérdőíveit osztogatja, aki hazafelé indulóban a következő bemutatóra hívja maid fel a búcsúzók figyelmét Három éve, hogy minden szombaton, vasárnap, hétfőn kocsiba ül s vetít Gyula-Máriafalvám, End- rőd-öregszőllőn, Pusztaszentetomyán, Nagylaposon. — Három év alatt vagy hatszáz filmet vetítettünk. A feleségemmel vagy valamelyik fiammal, akik társadalmi munkában, segítenek. Ha ezeknek kes- keny-kópiáit a földre terítenénk, hétszáz kilométernél is hosszabb lenne a perforált csík. S közben a négy helység között vagy ötvenezer kilométert autóztam. Volt úgy, hogy dzsippel húztak át a hóakadályon, volt, hogy vetítés után nem tudtam hazamenni Csabára. De nem lehet ezt abbahagyni. Mert tudom, hogy várják a vándormozit a nézők. Legtöbbjükkel személyesen ismerjük egymást. Szóval, szenvedélyem a vetítés. Másképp — csak a pénzért, bár az is jó, hogy van — nem csinálnám. Hiszen munkaidő után, a pihenésből kell elvenni ezeket az órákat, félnapokat. A Megyei Moziüzemi Vállalatnál dolgozom, a vándorvetítés afféle másodállás. Sokan minden előadáson itt vannak, egy évben ötvennél több filmet látnak. És nemcsak azért jönnek, hanem a találkozás kedvéért, hogy kibeszélgethessék magukat egymással. Volt olyan előadás, Igaz. szabadtéren, hogy kétszáznál többen váltottak jegyet. De Az első tanító című szovjet filmet teremben is száz- kilencvenketten látták, Jó érzés, hogy az emberek igénylik a filmet Ha ezt nem tudnám, abbahagynám,. Mert nem könnyű ez a munka. Vagyis inkább hivatás. „Kár hogy vége van” — ez az általános hangulat a vége- felirat után. A nézők — negyvennyolcán voltak — jól érezték magukat. A pergő festék, a nyikorgó padok, az egyáltalán nem luxus-osztályú környezet ellenére. De ez. most nem számít döntőnek. Másik mozi itt nincs. Televízió sem található minden házban. A legfontosabb, ,hogy láttáik Angelt, azelőtt a Csárdáskirálynőt, legközelebb látják a Jelenidőt, hogy mégis- kedtek a légibusszal, a villany- autóval, a mindennapok sokféle eseményével. Ügy, mint akármelyik bemutató-moziban. S ez lényegesebb, mint akármelyik mozi-palota szemkápráztató csillogása. Danlss Győző A gép mellett Szabó József. (Fotó; Somogyi)
