Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
A kőnyvügynök bánata 7ő»/\*So á»(B*0*K ■iHfianiusan Humorszolgálat — Lexikon? Minek? Hiszen a kisfiúnk hatéves! mindent tud! Elmúlt (A Wochen.presse- boil) OLVASTUK ÜJSAGHIRDETfiS „Eladó: rádió. lemezjátszó, magnetofon és gitár. Valaíneny- nyi — velem ellentétben — kifogástalan állapotban van.” (Globe) A MARADI „Imádom a régi filmeket, mert ott a szerelmi jelenetek nők és férfiak között játszódnak, és le sem kell vetkőzniük ahhoz, hogy nemüket megkülönböztethessem,’’ (David Maniok) EMBER ES AUTO Amerikai tudósok számításai szerint, ha profi labdarúgók 15 mérföld óránkénti átlagos sebességgel egymásba rohannak, e karambolból úgyszólván sértetlenül kerülnek ki. Ha viszont két hasonló sebességgel haladó autó fut egymásba, a keletkezett kár átlagosan 1113 dollár 89 cent (Reader’s Digest) Nagyzási hóbort .£ FELSZÓLÍTÁS Egy amerikai virágüzlet tora- j tortában elhelyezett táblán ol- • vasható3 „Támogasd a nők egyenjogú- * sitását! Küldj a szeretett férfinak virágot!” B. J. Aranygyűrű* vásárlás Feleség a férjnek: — Nagyon érdekes cikket olvastam a férfiakról. A szerző szerint a férfiak házasság után sokkal okosabbak lesznek A férj J — Igén, csakhogy akkor ez már túl későn van, * * * A sím&i térdepel egy férfi és sír. Egy arra járó résztvevőén kérdezi: —• Miért sír uram? — Szavamat adtam a felesé- gemnek, hogy ha meghal, követni fogom, de nem tudom teljesíteni az ígéretemet. — És ki akadályozza meg ebben? — A második feleségem. Neki ugyanezt ígértem. Ö viszont él. Az ördögbe is, nem tudom kettészakítani magam! * * • Az ügyvéd magyarázza a helyzetet a válófélben levő házaspárnak: — Közös vagyon az, amit a férj szerzett és a feleség nem költött el! • * * Egy hirdetés: „Aki tud valamit Gejza Dindák sorsáról, haladéktalanul közölje a, építőipari vállalat vezetőségével. Nevezett 1971. júniusában elment egy pohár sörre és azóta sem tért vissza.” * » • Amikor én fiatal voltam, az apám a telkemre kötötte: Sohase járj sztriptízbárokba, mert ott olyasmit láthatsz, amit nem szabad látnod!" Ezt annyiszor elismételte, hogy feltámadt bennem az érdeklődés és elmentem egy ilyen lokálba. — És mit láttál ott? — Az apámat. * • * Egy idős férfi özönvíz előtti autójával békésen halad az országúton. Egyszer csak lelassít mellette egy Porsche, s a vezető átszól az öreg úrnak: — Meg tudná mondani, uram, melyik a Saint-Tropez-ba vezető út? — Magam is oda igyekszem — válaszolja készségesen az öreg —, jöjjön csak nyugodtan utánam! • • • Szabadságra indul a család. Miután mindenki elhelyezkedett a kocsiban, a családfő — általános megrökönyödésre — többször körüljárja a háztömböt. — Hát ez meg mire jó? — csattan fel a feleség. — Csupán lehetőséget akarok adni arra, hogy eszetekbe jusson. mit felejtettetek otthon. * * * Egy öreg ember ül a parkban egy pádon. Mellette a kutyája. Arra jön egy miniszoknyás kislány és le akar ülni a padra. De a kutyának valami nem tetszik, morog és nagy hajlandóságot mutat arra, hogy megharapja a kislány vékony lábát. — Bácsi vigye innen ezt az undok kutyát! — kiabál a kislány. — Gaston, feküdj! — szól rá az öreg a kutyára. — Te bolond, ez nem csont, ez láb! «■■■■■■«•■■■••■»■Ma» I Ön ezzel akar fizetni? — Miért, maga nem tudja, hogy a májusi eső aranyat ér._ ? (Kesztyűs Ferenc rajza) «•■■■•■■••■■••MaUHSMaM Szilánkok nászkodnak a gyerekek! És a rendőrség ezt is eltűri! Dúlt-fúlt még egy kis ideig magában, azután pedig betért az üzletbe, megvásárolta a napi szükségletét. Közben egészen felderült, és jó D. Smelev: Garázdaság Alighogy Iván Igna- tyevics az udvarról kiért az utcára, máris erős ütést érzett az oldalbordái között. Megtántoro- dott, és csak homályosan hallotta egy fémtárgy csörömpölését az aszfalton. Mikor valamennyire magához tért, látta, hogy az aszfalton össze-vissza-hajolva egy kerékpár feküdt, mellette pedig ijedt szemeket meresztve rá, fenékre huppanva ott ült egy fiúcska. —• Ej te ördögfajzati — kezdte félelmetes hangján Iván Ignaty e- vics. — Te alávaló gazember! Hogy merészelsz ilyet csinálni? Elütni egy békés felnőttet?! — Bácsi kérem, én véletlenül ... rebegte a bűntudattól reszkető fiúcska. — Még hogy véletlenül III — dörögte még félelmetesebben, amikor észrevette, hogy oly nagy becsben tartott nadrágján hosszú szakadás éktelenkedik, két másik helyen pedig erős olajfolt terjeng. — Nem véletlen ez, hanem készakarva tetted! Ez garázdaság! Ahelyett, hogy otthon tanulnál, vagy se— Julisék már a kukoricacsőre is parókát raknak... (Kesztyűs Ferenc rajza) set. És képzeld: az utcán valami huligán izzé-por- rá zúzta a kerékpárt. — Mivé zúzta? — lzzé-porrá, de szó- szerint, — sírta a felesége. — Még a kormányra sem lehel ráismerni. Micsoda vandál erő kellett hozzá. De győződj meg magad a dolgokról — mutatott a padlón heverő roncshalmazra. És Iván Ignaiyevics látta, hogy neje igazat mondott. — Felháborító, — dör- mögte, nem túlságosan meggyőző hangon. — És a rendőrség ezt is eltűri? Fordította: Sigér Imre Ha így szaporodnak a magángépkocsik, hovatovább felmerül a kérdés: miből fognak megélni a kerékpár-megőrzők? * Elvből nem vagyok híve az ellentmondásoknak. Régi fáma, hogy az ifjúság múlandó. De hát akkor miért mondják azt, hogy az öregség második gyermekkor?! « | Egy férj naplójából: „Az as®- szonynak nem volt kedve ma este sehová se menni Azt mondtam ultfzni megyek. S a móriban láttuk egymást... Most ki kezdje a szemrehányást?” 9 Cukrászdái töprengésem: azért a libacombot nem cserélném el a lúdlábbaL„ Állati javaslatom: a ____ k ifestett csikók helyett a forgalmas utcasarkokra állítsanak élő zebrákat! Azokat nem mossa el az eső... — Barátom, en a telefonkönyv összes számait betéve tudom. — Akkor mondd meg, mi a száma például-. — Hoho- Nem állítottam, hogy azt is tudom, melyik szám kié?! Alacsony termetem miatt már sok ugratásnak voltam kitéve. A minap elmélázva sétáltam az utcán s a szotyolát árusító nénike zökkentett ki gondolataimból: — Tökmag! Tökmag! Hát ami sok, az sok! Egy vállalati leltározási utasításból: „A leltározók a portán vannak kifüggesztve.” Szöveg-javaslatom a meteorológiának: „Ha nem változik az idő, akkor Ilyen marad.” — kazár — Kedvezményes nyári olajkályha1# n A A M májú» 15-től I d vdl július 30-ig Kályhuiípusokt Salgói Wallis 7500 cattriás 1 „ 5000 „ 4000 „ |i' OTP hitellevélre ■ 20 százalék 1| befizeti» mellett Díjtalan házhoz szállítás, I 100 Ft-os ajándék vásárlási utalvány A MEGYE SZÖVET KEZETI SZAKCIZLETEIBEIM hangulatban, mintha misem történt volna, elindult haza. Amikor a kulcsot megfordította a zárban, és kinyitotta a lakása ajtaját, azonnal megütötte a fülét kislánya keserves sírása és felesége mérges hangja. „Na mégcsak ez hiányzott a boldogságomhoz” — gondolta b osz- szúsan Ivan Ignatyevics. — Itt biztos történt valami. Hogy az ember még szabad napján sem fehet nyugodt. Még akkor sem pihenheti ki magát nyugodtan!” — Mi van már veletek megint? — kérdezte jó hangosan még át sem lépve, a küszöböt. — Mipiténél szüleidnek, esztelen kerékpárversenyt játszol az utcán! Majd ellátom én most a bajodat. Fogod te tisztelni a járókelőket! Iván Ignatyevics, mint haladó gondolkodású férfi, elvből ellene volt a testi fenyítésnek. így hát nekiesett a kerékpárnak és elkezdte taposni. földhözverni. Most már nem sajnálta saját cipőjét sem. Kitaposta a küllőket, ronccsá hajlítva a kerékabroncsot, kezébe vette a kormányt, és azt kezdte idomtalan idommá hajlítgatni. — Parancsolj — mondta megelégedéssel szemlélve saját lába és keze munkáját. — Most pedig menj haza, és édesapád is hadd osszon ki két nyaklevest a kerékpárért. A fiúcska meg sem mert mukkanni, csuk szömyülködve nézte hol az össze-visszahajlított, taposott kerékpárt, mely ott feküdt az aszfalton, hol pedig a távolodó Iván Ignatyevicset. — Huligánkodás, — dörmögte a még mindig lecsillapodatlan Iván ignatyevics. — Hogy elkaért itatjátok az egereket? — Képzeld, Ványuska. — panaszolta a szobából elősiető felesége —, Ve- rácska odaadta a kerékpárját egy kisfiúnak a szomszédházból, hadd kerékpározzon egy keve
