Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
A hönyvnapok krónikájából- .1 . ................-..... .1 I, ■■ ni................ I I l asaarszági •' tapasztalatok, hírek és beszámolók hatására a húszas évek második felében rendezték Magyarországon az első ■nyilvános könyvünnepet. Kevesen tudják, hogy maga az ötlet azonban mintegy harminc esztendővel korábbi. Mikszáth Kálmán utal rá, az egyik Almanach, előszavában, 1895-ben. Meg. kérdezték tőle, milyen sikere lehetne egy „demonstratív utcai könyvárusításnak”. A magyar irodalom azokban az években — mint később is, a felszabadulásig gén sokszor — válságos helyzetben volt, az Írók tengődtek, a könyvek nem fogy. tak. Mikszáth keserűen kifakadt. „Minek, kinek ren. dezzék meg; az egereknek? Mert ebben az országban más aligha nyúl könyvhöz.” Az igazi történelem való. ban a húszas évek végén kezdődik. A Magyar Könyv, kiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete 1927 júliusi közgyűlésén Supka Géza terjesztette elő az indítványt. Érdemes idéz. ni fontosabb gondolatait, — nárcsak azért is, hogy lássuk, mi valósulhatott meg belől« 1945-ig. Ezt mondta Supka Géza: „Tekintettel arra a döntő szerepre, amelyet a magyar könyvinek nemzetünk mai adott, helyzetében határainkon belül és kívül be kell tölte. nie, mondja ki az országos egyesület, hogy a magyar könyv gondolatának propa, gálására szükségesnek tartja, hogy a kormányzat erkölcsi égisze alatt a sajtó támogatásával s az egész ínagyar társadalom bevonásával évről évre országos könyvnap tartassák. Ez a könyvnap a magyar kultúrának egyetemes nemzeti ügye legyen. Széleskörű propagandával teremtessék meg a magyar könyv szeretete a legkisebb faluban egyaránt” Melyik az a kormányzati szerv, amely megtagadja a támogatást ilyen nemes ügy. tői? Horthyéknak, a frissen „konszolidált” ellenforradalmi Magyarországon szükségük lett volna a neves írók támogatására — később durvább formákban tettek kísérletet megr%-résükre s jó alkalomnak vélték erre a könyvnapokat. A közelmúltban vált ismeretessé Klebelsberg Kunó gróf, akkori vallás- és közoktatás- ügyi miniszternek egy belső utasítása, a minisztérium kulturálisügyi tanácsosának Klebelsberg, a könyvhetek listájának „előzetes átvizsgálására” hívja fel a figyelmet, kéri: gondosan ügyeljenek arra, ne legyen a terjesztett anyagban „nemzet- ellenes” (értsd: haladó, szocialista szellemű, a fennálló államrenddel szembeni elégedetlenséget kifejező) mű, s előírja, hogy „anyagilag csak az az irodalmi vállalkozás támogatható, amely kiáll a mai Magyarország mellett” A kormányzat „könyvheti programja” nem valósulhatott meg. Az irodaiam ellenállt A könyvnapi listákon alig akadt olyan mű, amely a klebelsbergi célt megközelítette volna, vagy ha igén: értéktelen fércmű, „Gyula deáki’’ nívón. József főherceg és Hóman, későbbi kultuszminiszter is mind kevesebb lelkesedéssel — sőt, mint Hóman írta: „egyre nagyobb viszolygással” — jelent meg egy-egy pillanatra a sátraknál. Igazi alkotóművész nem vett részt a fasizmus szellemi előkészítésében. Nézzük meg például az egyik felszabadulás előtti esztendő, 1938 ünnepi könyvheti listáját. Csak néhány rím, a fontosabbak közül: Arany János prózai dolgozatai és műfordításai, Ady Endre összes műfordításai, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. Darvas József: A törökverő, Illyés Gyula: Petőfi, József Attila gyűjteményes kiadása, Benedek Marcell: A magyar irodalom története, Karinthy Frigyes: Amiről a vászon beszél, Kosztolányi Dezsőné: Kosztolányi De. zső... Kivétel nélkül értékes művek, — igazi irodalom. Ami a könyvforgalmat — az akkori könyvheteknek is fontos célját — illeti, az eredmény vigasztalan. Nyomorgó országnak a legjobb könyv sem kell, legalábbis nem megvásárlásra; miből vett volna könyvet a magyar munkásság a harmincas években? A kevés példa a tömeges vásárlásokról: örvendetes kivétel. Kodolányi így írt 1940-ben: „Június első napjaiban, mint már évek óta, felállít, ják a kulisszákat: a könyv, sátrakat az utcán és szerte az országban, hogy eljátsz- szák bennük és előttük a magyar kultúra iránti rajongás cifra tragikomédiáját”. Elmondja: puszta üzleti érdekké vált a könyvnap — s minthogy „eszmeileg” nem sikerülhetett legalább a kiadók akartak keresni, rossz művekkel, silány, „mérgező, alacsonyrendű” könyvekkel. A könyv első felszabadulási utáni ünnepe 1945 júliusában volt Két hónap telt el a második világháború befejezése óta. Büszkén em. lékezhetünk: a könyvkiadók az elsők között tértek magukhoz s kezdtek el dolgozni. A Szikra Kiadó például, a párt kiadója, amely 1944 késő őszén a felszabadított Szegeden kezdte ‘ meg működését, már fegyverzaj kö. zepette (1945 januárjában) könyvniapi listát készített. Kilenc könyvet terveztek, közöttük a Kommunista Kiáltványt — első legális magyarországi kiadványként. 1945. július 12-én nyílt meg a könyvhét. A Nemzeti Színház előtt állították fel a központi sátrat. Köröskörül még romházak, feltépett villamossínek, aknaszaggatta úttestek. Kállai Gyula miniszterelnökségi államtitkár tartotta az ünnepi beszédet. Ott voltak a pártok, a kormány vezetői — s igen nagy számban — mint Tersánszky Józsi Jenő tréfásan emlékezett később: „mind, akik éltek, és nem éltek” — az írók. Az első ünnepi könyvhétre csaknem harminc kiadó- vállalat 56 könyvet jelentetett meg. Az ünnepi lista a következő volt — egyebek között, természetesen — Darvas József, Déry Tibor, Erdős Renée, Fodor József, Gergely Sándor, Illés Béla, Illyés Gyula, Márai Sándor, Szabó Dezső, Tersánszky J. Jenő, Veres Péter és Kovái Lő- rincz egy-egy szépirodalmi műve, továbbá Andics Erzsébet, Jócsik Lajos, Karácsony Sándor, Molnár Erik, Péter Rózsa, Rákosi Mátyás, Révai József, Sándor Pál és Vas Zoltán egy- egy ismeretterjesztő, tudományos, illetve politikai könyve. A sátraknál Gobbi Hilda, Major Tamás, és Várkonyi Zoltán szavalta klasszikus és élő költők verseit. A Kommunista Párt ’apjában, a Szabadságban Nagy Lajos írta az első méltató cikket az ünnepi könyvhétről. Néhány mondatot idézek belőle: „Eszmei téklntetben a mérleg kedvező. Nagy számban jelentek meg a felszabadult lélek könyvei és akadt vásárlójuk szépen. Inkább a dolgozók közül. A dolgozóknak azonban még kevés a keresetük s nemigen telik nekik sok könyvre. Most még csak azok tudnak vásárolni, akik húst és őszibarackot esznek és igazi feketét isznak. Ez a réteg viszont az idei könyvhéten már nem kapta meg a maga csemegéit: a Földi Mihályt, a Harsá- nyi Zsoltot, a Bozzay Mar- gitot. Ezért is volt sikeres az idei első könyvhét eszmeileg.” A lapok a kiadók, a könyvterjesztők egyesülete s az írószövetség —• akkori nevén Az Írók Szabadszervezete — ünnepi mérlegeket készített s ezeknek summázata közös volt: megállapították, hogy azokat az irodalmi alkotásokat, amelyeket a Horthy- rendszerben nem lehetett kiadni — s amelyek egy részéről még a kiadók sem tudtak — örömmel és szeretettel fogadták az olvasók. „Micsoda szellemi szántóvető munkát kell még itt elvégezni!” — kiáltott fel egy, a könyvnapról szóló 1946-os „Fórum”-beli cikkében Szentgyörgyi Albert professzor. E „szántóvető munka” még nem ért véget — mikor ér véget a szellem gazdagításának munkája? —, de csaknem harminc év óta folyik, mind nagyobb sikerrel. S a visszapillantáshoz segítséget nyújthat a könyvnapok történetének vázlatos áttekintése is: látható belőle, hogyan indul el, mivé akarták zülleszte- ni, s mivé lett mégis Magyarországon a könyvünnep. Volt sikeresebb és gyengébb könyvnapi termés é harminc év alatt, — de' az egész mégis a kulturális élet olyan folyamata, mely felszabadulás utáni történetünk fontos szellemi jelentőségei közé tartozik. Meg is kellene írni egyszer valakinek, talán éppen könyvnapi könyvként, a magyarországi könyvnapok történetét. T. I. • • Ónálló szerzői kórusest rtékes eseménye volt megyénk kórusmozgalmának május 20-án, szombaton. Karai József zeneszerző önálló estje Békéscsabán. Sok ismert zeneszerző mutatkozott be már megyénkben, de önálló szerzői kórusestet Karait megelőzően csak Kodály Zoltán adott itt 38 évvel ezelőtt. A nem mindennapos hangverseny, de elsősorban a szerző kitűnő műveinek nagyszerű tolmácsolása és a szervezők pontos előkészítő munkája eredményeként ritka, igazi zenei élményben volt része a Megyei Művelődési Központ nagytermében helyet foglaló közönségnek. Lelkes, hosszan tartó taps és újrázás fogadta a műveket és köszöntötte a szerzőt. Különösen nagy tetszést aratott a Weöres Sándor versére írt „Nyári este” című lírai kőrusmű. Nagyszerű felkészültségről adtak bizonyságot a hangversenyen fellépő kórusok, hangszeres szólisták és a felkészítő pedagógusok: a 2-es számú énekzenei tagozatú általános iskola gyermekkara, a Rózsa Ferenc Gimnázium és á MÁV középiskolás kollégiumok női kara, Barnácz István vadászkürt, Marton István fuvola, Csőke István trombita játéka. Figyelemre méltó volt Sárhelyi Jenő és Sárhelyi Jenőné kórusvezetői munkája. •** Az Élet és Irodalom egyik májusi számában Mihály András, azt írja Karairól, hogy egyike azoknak, akik a mai kórusmuzsikában az új hangot képviselik. — Művei széles győkér- zetből táplálkoznak. Magyar népzene, spirituálé, a nemzetközi munkásmozgalom dalai és a XX. század mai magyar írói, költői inspirálják. Ezekre az elemekre épülnek kórusművei, amelyek könnyen éne- kelhetők és zenei kifejező erejük élményt adó — mondja róla Sárhelyi Jenő zeneiskola-igazgató, akit sok éves munkakapcsolat fűz a zeneszerzőhöz. 1950- ben alkották meg az „Építők békedalát”, melynek zenéjét Karai szerezte, a szövegét Sárhelyi írta. A későbbi években sem szakadt meg a kapcsolat. Karai — a békéscsabai 2-es számú iskolának írt — kórusműveiből 1967-ben Pozsonyban tartottak bemutatót. Az idén márciusban a Magyar Rádió hangszalagra vette a Rózsa Ferenc Gimnázium kórusműsorát, melyben Karai négy művét adják elő. A legutóbbi találkozás nagy előzménye volt. hogy április 4-én Karai József zeneszerző Erkel-díjat kapott (réthy) Versek 1 az Európa Kiadónál öt világrésszel közük egyidőben a távközlési műholdak, -mi a földön történik. A kiadó új sorozata, a LYRA MUNDI azonban öt világrész költészetét közvetíti a magyar olvasóknak: minden idők legnagyobb lírikusait hozza „látható” közeibe. Bőséges, de mégis mértéktartó válogatásban a legragyogóbb életművek sorakoznak a sorozat köteteiben: Horatius és Heine, Goethe és Jeszenyin, Baudelaire és Rilke, Victor Hugo, Shelley, Lorca, Apollinaire. A LYRA MUNDI sorozat minden könyvespolcon helyet követel magának: pótolhatatlan a fiatal olvasó számára, aki most rakja le könyvtára alapjait, de ritka csemege a régi könyvbarátoknak is. A sorozat költőit a nagy tradícióval rendelkező magyar műfordítás klasszikusainak és legkitűnőbb élű mestereinek tolmácsolásában szólaltatjuk meg. A LYRA MUNDI sorozat kötetei 100x170 milliméteres formátumban, diósgyőri bordázott papíron, színes puplinkötésben kerülnek forgalomba. A sorozat első három kötete — Bums, Goethe és Jeszenyin versei — az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg. Tűnődések rövid pórázon E Kovács Kálmán aforizmáiból Ha már élünk, állást foglalunk: mennyivel szebb, ha ezt szóval és tettel végezzük, mintha gyáván, szótlanul, meghunyászkodva. Sok fiatalt a bizalmatlanság és a megfélemlítés sodor hazugságba. Férfiak! A lelkiismeretünkkel többet kell törődnünk, mint a szakaiunkkal! Ha egy vezető nem tudja, hogy mit kell tenni a termelés javítása érdekében, akkor kiadja a jelszót: korszerűbbé, hatékonyabbá kell tenni a munkát, és tovább kell finomítani a módszereket! Ha egy nő a divatnak hódolva kurta szoknyát vásárol, miért huzigálja szemérmesen, ha leül? Könnyű a szerepléseket elhárítani, ha nem vagy a tiszteletdíj rabszolgája. Annak is van előnye, ha jóléted és befolyásod elenyészik: megtudod, kik a hűséges barátaid. Nem tudhatunk annyit, amennyit szeretnénk, de sose érjük be annyival, amennyit tudunk! Szüntelenül panaszkodsz, hogy az élet rövidsége akadályoz a nagy alkotásban. És ha panaszkodás helyett dolgoznál? « Ha kéthetes SZOT-üdülés után hazautazunk, az olyan, mint midőn a halakat az akváriumból visszatelepítik a tengerbe. • A férfi, aki felesége kedvéért lemond a rögtön nem jövedelmező alkotásról, úgy jár, mint Odüsszeusz: az öregasszonyt választja a halhatatlanság helyett. A kezdő galambász röptetéskor összetéveszti a postagalambot a pecsenyegalambbal. Aki befogja, nem téveszti össze. Szomorú az, ha a feleség a férj távoztakor mindig megkérdi: a szemüveged nálad van, fiam? A zsarnok csak akkor diadalmaskodhat, ha a leigá- zott megalkuszik vele. Korunkban igen nagy jelentősége van a meggyőzésnek, és ezt a megfélemlítés sohasem pótolhatja. Nem érthetünk egyet azzal a tanárral, aki annyi kötelező olvasmányt ad fel, hogy megemésztése napi huszonöt órát igényel. Az egyén szabadsága nem más, mint önmaga, a természet és a társadalom megismerésére alapozott élettervének megvalósítása. >
