Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
Furcsa temetés Tóth Lajos novellája Az éjszaka Sk a Bibliás Pistát! — terjedt széltében-hosszában a faluban. S Pista, akit eddig vallásos bolondériáá miatt alig vettek emberszámiba, egyszerre a szívükbe férkőzött, pedig még a valódi nevét is kevesen tudták, hiszen pendelyes karától kezdve csak úgy különbözr- tették meg a többi falusi gyerektől, hogy „a megesett Mari. fia”. Másnap reggel újabb hír járta be a falut: — A két Gulácsit elvitték a rendőrök! — Bizonyosan ők voltak! — mondogatták egyre többen, s dél körül már mi sem volt természetesebb, minthogy Pista gyilkosai csakis a Gulácsiak lehettek. — Akasztófára az ilyeneket! — hangoztatták a vérmesebbek. — Már akkor kellett volna .amikor megverték szegény anyjukat, mert nem akarta eladni feje fölül a házat! — harsogta Csizmadia Kata néni, az egyik legbuzgóbb hívő éppen a katolikus templom előtt úgy, hogy a szemközti piacteret is betöltötte a hangja. Hallgatósága azonban csak az öreg Veres, a harangozó volt, akivel együtt tették a törvényt. A harangozónak azért is a bögyében volt a két Gu- lácsd, mert tavaly ellopták a tyúkjait. Nemrég szabadultak a dutyiból- Fél évet húztak le. Nem dolgoznak sehol, mégis minden este a kocsmában lehet őket látná. — Most megkapják a kötelet! — bizakodott az öreg Veres, és indult a toronyba. Otthagyta Kata nénit, akinek még kedve lett volna meghányni-vet- ni az esetet, de a harangozónak parancsolt az idő. Mindjárt dél. Faragó András, a Szabadság Termelőszövetkezet párttitkára is nyugtalanul várakozott irodájában, miközben a falu már végképp elintézettnek vélte a két Gulácsi sorsát. Eszükbe se jutott még az, ami miatt főtt a párttitkár feje. Pista temetéséről kell gondoskodni, hiszen a szövetkezet éjjeliőre volt a szerencsétlen. Koncseget, a könyvelőt várja. Ügy beszélték meg, hogy itt kint találkoznak, s a szövetkezet sáfára beszámol, mit végzett Pista temetése ügyében. Addig már nem akart semmi hasznosba belefogni, pedig lenne dolga, hiszen nyakán van a hóvégi taggyűlés előkészítése, a határba is ki kellene mennie, mert úgy hallotta, morognak a tagok az elmaradt előleg miatt, pedig meglesz, csak néhány napot késik. Az elnök is éppen most van oda, tanfolyamon. Egyik cigaretta a másik után; Nem esik jól, de szívja- Sápadt Feje is fáj. Tegnap is későn ment haza, azelőtt meg egész éjszaka nem aludt egy sze- merkényit sem. Tegnapelőtt lefeküdni készült, amikor bezörgettek hozzájuk. — András bátyám! — hallotta kintről az izgatott hangot. — Ki az? —- kérdezte bosszankodva, amikor másodszor is erősen kopogtattak. Sokszor olyasmiért zaklatják éjnek idején, amit nappal is el lehetne intézni. Kinyitotta az ablakot. Sinkó Miska, az ügyeletes jószággondozó állt a járdán. — Jöjjön gyorsan! Nagy báj van! — sürgette Miska. — Ne nyavajogj. inkább mondd, mi van! Miska gyorsan ellihegte, hogy a raktárajtó előtt vérbe fagyva fekszik a Bibliás Pista. — Hű az istenit! — csapta be az ablakot András, s már vette is a kabátját. Mindketten fel a motorra! Néhány perc múlva már ott voltak a raktár előtt. András a gépet nekitámasztotta a falnak, úgy hogy a lámpa megvilágította Pistát Két karja széliében kitárva- Olyan volt, mint a kereszti-e feszített Krisztus. Feje jobbra le- kókadva, hosszú szakállát átitatta a vér. Pár lépésre tőle a kinyílt biblia, mellette a gyéren égő zseblámpa. Még nem hűlt ki Pista teste, s mintha a pulzusa is lüktetett volna. — Orvos kell! — lépett el András a tetemtől. Gyorsan be az irodába! Ekkor kezdődött el a herce-hurca, ami kifárasztotta. Az orvos nem bírt segíteni Pistán. — Jelenteni kell a rendőrségnek — mondta, mielőtt elment. Hajnalban, amikor mór fényképezni lehetett, a rendőrség elvégezte a hely_ színi szemlét, majd megkezdték a nyomozást. Kihallgatások, jegyzőkönyvek. Ráadásul pedig a temetés gondja! Most. a várakozás mind hosszabbra nyúló negyedóráiban a könyvelőre berzenkedett. Hol lehet? Végre három óra körül megérkezett Koncseg. — Rendben van minden? — A fenét! A könyvelő elmondta, hol járt, mit intézett. Már visszaszállították a megyeszékhelyről Pista felboncolt tetemét is- most ravatalozzák a halottasházban. — Akkor mi hiányzik még? — Nem akarja eltemetni a -pap. Azt mondja, nem tartozik az anyaszentegy- ház kebelébe. — Valakinek el kell temetni. Nem dughatjuk csak úgy a földbe. Na, majd bemegyek én a plébánoshoz! Hiába ment Beleznai plébános nem volt hajlandó a gyászbeszéd megtartására. — De hát olyanokat is elparentált már, akik egyáltalán nem jártak templomba — igyekezett meggyőzni András a plóbá. nőst — Az más. uram! — mondta a pap, akire egyre dühösebb lett András. Milyen kár, hogy meghalt a Bolla plébános úr, az mindenkit eltemetett ha hívták. Az még akkor se ágált, amikor megszüntették a katolikus iskolát — Pista is katolikus volt — nétett szúrósan Belezi- naira. — Volt, uram! Hi tehagyott lett. Nem is tagadta. Sőt! Nagyon is hangoztatta. — A bibliát magyarázta 5 is. Legfeljebb nem úgy, mint ön. — önök se egyformán magyarázzák a maguk bibliáját, uram — jegyezte meg célzatosan, de kenetteljesen a plébános. András dolgavégezetle- nül távozott. Nemcsak Be- leznaira haragudott, hanem saját magára is. Oda kellett volna , vágni a plébánosnak, hogy azért nem hajlandó eltemetni Pistát, mert az a szerencsétlen azt hangoztatta, hogy nincs szükség a papokra, mert magunkban hordjuk az Istent, ezért mindenki önmaga papja. Nem a biblia miatt van ez! Visszafelé jövet megállt a temető, előtt. A ravatalozók éppen akkor fejezték be a munkát. Koncseg is ott ténfergett. Ellenőrizte, valóban azokat a kellékekét hozták-e a temetkezési vállalattól, amelyeket kiválasztott. — Na? — nézett kíváncsian Andrásra a könyvelő. — Mikor lesz a temetés? — Holnap délután kettőkor— Akkor az éjszaka megint nem alszok. Koncseg meglepődve nézett rá. — "Nincs más. Pap még úgyse voltam. Na, gyerünk! Beviszlek. András hazáig vitte a könyvelőt, de nem ment be hozzájuk. Azt azonban még meghallgatta, hogy. míg bent járt Beleznainál, a járási rendőrkapitányságról telefonált az a hadnagy, aki a nyomozást vezette. A két Gulácsi mindent bevallott. A raktárt akarták megdézsmálni. Épphogy lefeszítették a lakatot, amikor odaért Pista. Rájuk kiáltott, s a kisebbik Gulácsit, aki közelebb állt hozzá, el akarta tuszkolni az ajtótól. Ekkor a nagyobbik Gulácsi hirtelen fejbecsapta a feszítővassal. Az első ütés lecsúszott, s Pista jajgatni kezdett- A második már halálos volt. A növendékmarhák istállója előtt kint ácsorgó Sinkó Miska meghallotta a kiabálást. jajgatást, de mire odaért, márcsak a vérző, hörgő Pistát találta ott. Boncolás közben vették észre a kórházban, hogy Pista összeszorított jobb öklében a kisebbik Gulácsi kabátjának egyik gombja van. A helyszíni szemlén egy bicskát is találtak a rendőrök. Ezt is Sinkó Miska ismerte fel. A nagyobbik Gulácsi a tizedik fél- deci után ezt szokta belevágni a kocsmaasztalba, hogy húzza ki valaki, ha meri. — Már el is vitték őket a börtönbe — fejezte be Koncseg. Otthon András behúzódott a konyha melletti kisebb szobába, s hozzákezdett a búcsúztató megírásához. Vacsorázni se ment, hiába hívta az asszony. Még a gyerekekre is rá- mordult, hogy ne bőgassék a televíziót a másik szobában. Nehezen m;flette!c meg az első mondatok. Ez is idegesítette. Több mint tíz éve párttitkárja a szövetkezetnek. Hozzászokott a terjedelmesebb írásbeli munkákhoz, s most mégse szaporodtak a sorok— Túl szépen akarom! — morogta, mikor felállt, hogy néhány falatot bekapjon, mert üres gyomrát égette a lenyelt nikotinos nyál. Evés közben is a búcsúztató foglalkoztatta Együtt kezdték az elemi iskolát Pistával, akit az anyja már tízéves korában kanásznak szegőd- 1 etett. Első és egyetlen gazdája a Hívő Horváth volt. Az kapatta rá a bibliázás- ra. Ottragadt a módos gazdánál. Ennivalója, rúnája volt, más meg nem kellett neki a biblián kívül. Amikor Hívő Horváth beadta földjét a szövetkezetbe, Pista is ment a földdel. Éjjeliőrnek osztották be az első naptól kezdve. Akkor még nem András volt a párttitkár, de mint vezetőségi Sag javasolta. Rogy ebbe a munkakörbe tegyék. Kevés emberrel találkozik, így nem piszkálják majd annyian. Húsz éve már ennek . - Visszament a szobába. A szekrényből kivett egy üveg bort Egymás után két pohárral húzott le. A feltólult emlékek las- san-lassan szaporítani kezdték a sorokat. Mégis, jóval elmúlt éjfél, mire a négy sűrűn teleírt papírlapot eltette táskájába. Délután szinte az egész falu ott nyüzsgött a temetésen. Ez volt az első eset, hogy nem komm jrüstát pap nélkül temetnek. Eddig még a kommunisták közt is volt olyan, akitől a család egyházi szertartás szerint búcsúzott el. De ilyen még nem volt! Koncseg még azt is elintézte az önkéntes tűzol tokkal, hogy zenekaruk vonuljon ki a temetésre. A munkásgyászínduló hane ai után András odalépett a koporsó végéhez helyezett kis asztalkához, s kissé remegő hangon hozzákezdett a beszédhez. A kíváncsi falusiak egyre jobban meghatódtak. Nem hitték volna, hogy András szebben tud beszélni, mint a pap. Még a szövetkezeti tagok is meglepődtek. A máskor érceshangú párttitkár lágy szavai megfogták őket. Az öregasszonyok végi gkönnyezték a beszédet Amikor András befejezte, mindenfelől halk szepe- gések hallatszottak a nagy csendben- Koncseg intett a mellette álló négy legénynek, akik vállukra emelték a koporsót A tömeg elindult a sírgödör felé. Elöl a zenekar haladt A koporsó mögött András a feleségével, Koncseg és Sinkó Miska. Utánuk jónéhány öregasszony, akik ügyet se vetve a gyászzenére, rákezd- tek az egyik halottas énekre. Csizmadia Kata néni volt az előéneklői Csak egy ember nem tartott a tömeggel. Ahogy elindult a menet, az öreg Veres biciklire ült, s mire kiértek a sírhoz, már a harangkötelet fogta. Míg a sírásók a koporsó leengedéséhez ' készülődtek, az emberek halkan beszélgettek. — Jobb is, hogy nem pappal temettük — jegyezte meg szepegve Kata néni. — A mi Andrásunk is tud úgy beszélni, ha nem szebben! Ez pedig nagy szó volt a hívő öregasszonyok körében, hiszen az utóbbi harminc esztendőben nem volt olyan temetés a faluban^ amin Kata néni ott ne lett volna. Közben a zenekar is rá- kezdte. A sírásók már aláhelyezték a kötelet a koporsónak. András lépett a sírhoz- Nagy csend lett ismét. A férfinép leemelte kalapját. — Életutad végéhez értéi barátunk — kezdte András. — Fogadjon be téged ez a drága anyaföld, téged, aki nem tartoztál az anya- szentegyház kebelébe, de beletartoztál egy nagy családba, a mi szövetkezetünkbe. Nyugodjál békében... Többet nem bírt mondani. Kegyetlenül marta torkát a keserűség. A drácnlr ’^emelték a él MrdbUKkoporsót s lassan engedni kezdték a gödörbe- .Ebben a pillanatban megszólalt a katolikus templom harangja. A koporsóra zuhogni kezdtek a rögdarabok. A közelállók mindannyian rászórtak egy mavékkal. A tömeg csak akkor kezdett oszladozni, amikor a sírásók a fejfát is elhelyeztékA temető már kiürült, de az öreg Veres még akkor is húzta a kötelet, hogy a harangszó minél hosszabb ideig vigye a hírt erről a furcsa temetésrőlIfjúság A világnak mely csodáját állítom? Leginkább téged, ki jársz-keisz ott, ahol nékem utam nincsen. Ifjúságom harmat halálos verítéke, minden vörös vérsejtben titkos eljárással rögzített képmásokat őrzök, elhordott ruháim kényszerzubbonyában szelídítem magam a közömbösséghez. A dob A dobot a szólóról leamputálták két kör vastagság térfogat levegős üresség a dob így elhagyatva fölmérte önmagát, meg a kívülről támadó durva ütéseket mindig kiújuló, gyógyíthatatalan hegek a hangjai. Ismerős ház Egy hajszál — regényből töredék mint ablak billentyűin beütök egy ház írógépén. Tükrök spontaneitása székek helytelenítő bizalmaskodása közt eljutok egy véglegesen gyógyíthatatlan helyig a főszereplőig.
