Békés Megyei Népújság, 1972. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mozaikok a színházról Egy mai műfaj: a dokumentumdráma Közismert, hasonlat, hogy egy-egy műalkotásban — mint csepp ben a tenger — benne van az egész vi­lág. Világot idéző vízcsepp- hez hasonlítanak a doku- mentumdrámák is — hogy a világ teljességéről szól­janak, az élet veges részle­teit állítják: színpadra .. természetesen nem a nfn- guk igazi valójában. Lehetetlen is volna, hi­szen az embereknek nem az a dolga, hogy cselekedetei­ket másnap ujra-tegyék a színpadon. És ez nem is adna esztétikai örömöt — mint ahogy nincs művészi értéke a „legdrámaibb” je­lenetnek sert), amit mond­juk 'egy bérház veszekedő házaspárja produkál a szomszédok-alkotta „közön­ség” előtt. Ha azonban a színház művészei ismételnek meg jól kiválasztott valóságrész- letet — „cseppet az élet tengeréből” —, ez már éb­reszthet esztétikai érzéseket a nézőben: milyen különös, érdekes, elgondol kod tatö a világ. Sokszor milyen meg­döbbentő! . .. Hát ilyenek vagyunk? ilyen az em­ber?... A dökumentumdrámák szerzőinek. előadóinak célja- újra meg újra, egyre mélyebben, erősebben rá­ébreszteni az embereket Idézzünk az egyik da­rabbeli tanú szerepéből: Árkokat kellett ásnunk / Sok asszony összeesett / •mikor megemelte a lapát agyagot / Derékig vízben álltunk / Az őrök nézték / Csupa fiatalember / Egy asszony a parancsnokhoz futott / Százados úr / kiál­tott / nem dolgozhatok ilyen állapotban / teherben vagyok / Erre nevettek / és egyikük addig nyomta a lapáttal / a víz alá / míg belefulladt (Vas István fordítása) Ezt a borzalmas ese­ményt mondita el a tárgya­láson a láger egyik élet- benmaradottja. Nem ilyen választékosán, nem ügyelve szabatosságra, versritmusra — de közben ömölhetett szeméből a könny, öklét görcsbe szoríthatta az in­dulat. szavát elakaszthat­ta az átéltek felidézése. A többi, s még rettene­tesebb mozzanat mellett ezt is azért állította szinte eredeti formában színpad­ra az író, hogy a szeren­csések, a haláitáboroteat el­kerülök keze is ökölbe szo­ruljon, hogy ők is- annyira gyűlöljék a fasizmust, mint közvetlen szenvedői gyűlöl­ték, s fogják gyűlölni, amíg csak élnek... S hogy min­dennél jobban szeressék és tiszteljék az Embert Alig valószínű, hogy más — stilizáltabb, „szelídebb”, „művészileg meglő nnál­tabb” — eszközökkel ■ugyanilyen hatást érhetett volna el Peter Weiss. Hogy mi ebben a művé­szi. munka? Hiszen több- száz oldalnyi szövegből né­hány tucatot kiválasztani nem lehet túlságosan ne­héz feladat.. „ Ez részben igaz. De! az eredeti anyag „meghúzása” az alikotófolyamatnak csak egyik része — s bárki pró­bát tehet, hogy azért ez Sem minden gond nélkül való tevékenység S feltét­lenül „igazi” írói tehetség kell az élet sokoldalú is­meretéhez, a kiáltásra kész­tető valóság-darabok meg­találásához. És dokumen- tumdráima írásánál ez utóbbi tényezők a más mű­fajokban megszokottnál jóval nagyobb szerepet ját­szanak. Emellett: nincs éles ha­tár „dokumentumdráma” és „nem-dokumentumdrá- ma’ között. Két és fél ezer esztendővel ezelőtt Aisz- khülosz aligha tudott e műfaj létezéséről — a Hír-“ nők szava a Perzsák cí­mű tragédiában mégis do­kumentumaiért! : ember-voltukra. Módsze­rük: valóságból vett cse- lekménydarabokat. szöveg- részleteket ,bútorokat, jel­mezeket vagy akár csak kellékeket vinni a színpad­ra. ezzel idézni fel az éleit teljességét. Ez jellemzi a talán leg­híresebb dokumentumdrá­mát Peter Weiss A vizs­gálatát is. Az író a máso­dik világháború utáni Auschwitz-per jegyzőköny­véből merítette anyagát. Csak annyit változtatott Szörnyű a vészt elsőnek megjelenteni, mégis: ki keli göngyölni mind e szenvedést, perzsák! A barbár hadsereg megsemmisült!-. Ott voltapi én, nem hallomásból mondom ej a pusztulást, amely ott végbement. (Jánosy István fordítása» * S gyakran élt hasonló eszközökkel Shakespeare, Ibsen, Brecht, és Shaw. Meg közelebb hozva a példáikat: bírósági jegyző­könyvek, tanúvallomások, újságcikkek alapján írta á televíziós közvetítésből zsef; hasonlóképpen a Jó­kai. Színházban is játszott két darabját Raffai Sarol­ta. És e módszer nemcsak tragikus, komoly hangú produkciók létrejöttét se­gítheti: nemrég láthattuk a televízióban Fehér Klára dokumentumkomédiáját. rajta, hogy kisebb-nagyobb kihagyások után verssé for­málta a megmaradt monda­tokat — a bíróság, a ta­nuk, és a vádlottak prózai szavait. milliók által ismert Kiál­tást H. Barta Lajos; való­ságos esemény nyomán A térképen nem található cí­mű drámáját Darvas Jo­A dokumentumdráma kü­lönleges, igen sajátos ki­fejezési forma, ennek elle­nére — vagy talán éppen ezért — a többivel egyen­rangú helye van a színpadi műfajok népes családjá­ban. Napjainkban — úgy tűnik — felvirágzását éli .. s ha A vizsgálatra, Az Oppenlieimer-ügyre. a Ki­áltásra vagy éppen Weiss Vietnam drámájára gondo­lunk — egyáltalában nem érdemtelenül. Danis?, Győző A példákat lehetne to­vább sorolni, egy sajátos­ság azonban már ezekből is levonható: sok színműnek — tágabb értelemben vala­mennyinek — vannak köz­vetlenül valóság-alapú összetevői. Ha az író első­sorban ezekre támaszko­dik munkája közben, dó­kámén tumdráma születik. Amely tehát nem más, mint a drámaíráis sok-sok lehetősége, formai eszköze közül az egyiknek a hang­súlyozott felhasználása, ki­emelése, abszolutizálása. Fekete János Hevesi öreg ház ÚJ KÖNYV: llaán Lajos naplója a Biblrofrheca Belcesiensis sorozatban Irodalomtörténé­szek és kritikusok az or­szág irodalmának térké­pén még nem tartják szá­mon Békéscsabát, vagy*ha biztatni és vigasztalni akarjuk magunkat: egy- kettő közülük talán már kezd felfigyelni arra, hogy hazánknak e tájékán is ala­kul valami, megmozdult az alvónak tetsző föld; s már nem mindenki menekül el innen, akinek valami köze van az irodalomhoz. Nem akarom e gondolatmenetet folytatni, mégsem tudom másként formálni gondola­taimat, mert Haán Lajos naplóját olvasva e bénító tapasztalások ellenére is az öröm kerekedik félül az emberben, s általában is mindenkor az öröm, ami­kor KÖNYV születik e va­rosban, S tegyük mindjárt hozzá, hogy egyre több könyv születik itt, ami mégis csak azt jelenti, hogy a vá­ros — mint annyi más vo­natkozásban is — kopogtat egy megnyílnia nem köny- nyen akaró ajtón; s kitartó kopogtatása bizonnyal nem lesz eredménytelen. Gimnázium és Szakközép­iskola igazgatósága nyom­daipari szakközépiskolás diákjainak munkájaként a Békéscsabai Városi Ta­náccsal, a Munkácsy Mi­hály Múzeummal és a Me­gyei Könyvtárral közösen ad ki évenként. De vizsga- munka e sorozat más te­kintetben is! A tipográfiai igényességen túl, ami Pe- tőcz Károly munkásságát és könyvszeretetét dicséri, jói vizsgázik évről évre a könyvsorozat avatott szer­kesztője, dr. Papp János is. Mind a hat kötet szer­vesen kapcsolódik Békés megye múltjához. Nem ér­dektelen e helyen felsorol­ni, legalább a kötetcíme­ket, hogy azok beszéljenek e köteték előállítóinak sző­kébb hazánk iránt érzett szeretetéről. Íme sorrend­ben : Emlékezzünk Vég- Gyula várárul; Haán La­jos: Békéscsaba története; Vallomások a legnagyobb magyar faluról; Kner Imre gondolata^ az életről, az irodalomról, a könyvművé­szetről ; Tessedifc Sámuel írásairól, s végiül: Haán Lajos naplója. Végig izgalmas olvasmány e napló, kü­lönösen azoknak, akik Bé­késcsaba múltja iránt ér­deklődnek. Mert a gondos válogatás eredményéként minden sora e városihoz kö­tődik valamiképpen, s nagy­szerűen kiegészíti azt, amit Haán várostörténeti, mun­kájában mondott el a so­rozat második kötetében. Egy művelt pap és tudós férfi szellemes és olvasmá­nyos írását, amelynek ré­vén. plasztikusaibba válhat az egyéb történeti és Szép­irodalmi munkák olvasása által bennünk irfalakult kép a múlt század első kéthar­madéról. Mert ez a napló mentes minden kisszerű provincializmustól, orszá­gos és európai érvényű at­moszférát tud teremteni úgy, hogy ugyanakkor visszaadja korhűen egy két­nyelvű, mozgásban élő sző­kébb társadalomnak gyen­géit és fonákságait is. Űj könyv született tehát újra Békéscsabán, ás öröm­mel üdvözöljük. Filadelfi Mihály Hely történetk uta­tásunk tápláló erei gaz­dagabbak voltak a rég- és közelmúltban egyaránt, mint a szépirodaloméi. Az utóbbi másfél évtizedben meg különösen előretört a kutatás-irodalomnak ez az országszerte divatos és népszerű formája. Ebbe a szépen ívelő folyamatba épül be sajátos színekkel a Bibliotheca Bekesiensis gaz. dagodó sorozata, amelynek immár hatodik kötetét ve­heti kezébe az a néhány- száz olvasó, ákj magáénak mondhatja e sorozat köte­teit. Kuriózum ez a soro­zat ötszázig számozott pél­dányaival, s bizony kár, hogy kuriózum. Vizsgamunlka e sorozat minden darabja, amelyet a békéscsabai Rózsa Ferenc Dózsa Varga Rudolf Varangy vörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat, égőszárnyú varjak vitték véred fekete hőszitálásban, csak parazsatokádö hegedűszó, szelek kifeszített vitorlái, feletti, halk, halotti ének, levelekből hullatott sikoly látta, mikor gyullongó leheleted az idegen csendben jeget kiáltott, piros paripák előtt meztelenre vetkőztetett bőröd; pörkölt virág, sistergő fagyban hevítetted gyulladásig magad. Pengéid bontottak csontjaidon láng-ujjlenyomatos, felrobbant sugarat. Varangy vörös éjszakádban forgószél rabolta mennybe a fákat. Ott volt a máglya; véres angyal. Mennybeszürt tornyok csigaszarvai fölül, néztél le a Napból, tűztél viselös arccal

Next

/
Oldalképek
Tartalom