Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-30 / 101. szám
A. OhockiJ: Ha jönnek a külföldiek TT ehát kedves elvtársak — ■ nyitotta meg a nagygyűlést az áruház igazgatója —, elérkezett a nemzetközi turistaév. Nem győzzük szemmel tartani a városunkba érkező külföldieket, annyian vannak De kérdem én: mit teszünk mi? Mit teszünk má annak érdekében, hogy minden zökkenőmentesen menjen? Semmit, élvtáreak! Mégosak kellő felvilágosítással sem szol. gálhatuhk vendégeinknek. És miért? Mert nem tudjuk az idegen nyelveket! — Én tudok latinul! — kiáltott közbe a rövidáru osztály vezetője. — A latin holt nyelv. Semmire se megyünk vele. — FUipcsák tud angolul! — hallatszott a sarokból, — Kedves Filipcsák, jöjjön közelebb! Bátran! Ne szégyellős. ködjön! A háztartási cikkek öreg eladója félénken közeledett az eL nüki asztalhoz. — Parancsoljon.- Parancsoljon — biztatta az igazgató és lelkendezve szorított vele kezet — Maga tényleg tud angolul? — Pardon me, igazgató elvtárs... Ez azt jelenti: .bocsánat — Nagyszerű! Harci feladatot kap Filipcsák! összeállít egy rövidke, a kereskedelemmel összefüggő szakszerű kifejezésekkel tűzdelt de könnyen érthető szó- tárocskát, amit lefordít angolra. Világos? Mi ezt sokszorosít- tatjuk és szétosztjuk osztályunkon... Az öreg Filipcsák munkához látott Egy hét alatt elkészítette a szótárt Az igazgató kívánságára olyan kifejezéseket keresett amit az eladó és a vásárió egyaránt értett Íme: „Nem tudom.* „Nincs” „Volt, de kifogyott1'* „Nem, vagyok jós.” „Adjon le néhány kilót akkor hordhatja.” „Nem látja, hogy ebédidő van?” „A kirakatból árut nem véstünk be.” „Előre megnézhette volna, hogy mit vesz.” „Nekem sincs száz kezem* „Nem szakadhatok száz felé.” „A kolbász nem ibolya, hogy szagolgassuk.” „Ne a kabátot szidja, ha egyszer görbe a háta.” „Panaszt az igazgatóságnál csak minden hó első hétfőjén tehet” Az igazgató roppant elégedett volt Figyelmesen áttanulmányozta a szöveget, majd így szólt: — Remek! De még lenne egy kiegészítésem, amit feltétlenül fordítson angolra: „Leltár miatt zárva.” „Legközelebbi áruház a másik városban.” Így már nyugodtan jöhetnek a külföldiek. Fordította: Krecsmáryné Baráté Rozália Anekdoták I V Húsvéti kelés — Vemifi bácsi vigyázzon erre » fiiira. mert az én játékomat tel. lesen szétszedte! (Kallus rajzaj A beszélő kutya \ Esküvői jelenet I Kém volna kedve esetleg énekelni? • (Szputnyik) l (A Quick-ből) 5 (Kesztyűs Ferenc píjza) j Már a gyerekek is Ha megengeded, bemutatom az édesanyámat. 1 (Szputnyik karikatúrája) Miért jössz haza ilyen későn az iskolából? Túlóráztam, mama, (Kallus rajza) Dr. Lillynek, a bostoni egyetem idegfizio- lógusának sikerült elérnie, hogy két delfiné telefonon beszélgessen egymással. Tekintve, hogy manapság nálunk két ember telefonkapcsolatának felvétele is csodaszámba megy, már e hír hallatán is el kell ismernie mindenkinek, hogy Dr. * Lilly világraszóló dolgokat müveit az ő két delfinjével. Hát még a hír folytatása: a kitűnő bostoni professzor szerint, a delfin magas értelmi képességeit tekintve. nincs messze az az idő, amikor az ember beszélni tud majd a delfinnel. A delfin megérti az embert. s az ember, megérti a delfint. Valahogy így: — Hogy van uram? — Maga kis csacsi — füttyög majd emberi szóval, ám egy kissé delfines felhangon a csodálatos tengeri emlős... — Maga kis csacsi. Én nő vagyok! — Pardon — mondja zavarában az ember. — Nem tesz semmit, víz alatt voltam. Csak a fejem volt kinn a vízből. De itt van a férjem, Dore. Vele váltson szót.. — KI keres? — bukik ki Dore orra a vízből. Parancsoljon velem. Miben állhatok, azazhogy, miben úszhatok a rendelkezésére? — Szeretném a véleményét hallani az ember és a delfin viszonyát illetően — így az ember, aki kiváncsi és imádja a másik véleményét. —■ Én azt hiszem... ugye hitvesem... szóval úgy vélem, hogy ezek a kapcsolatok mind gyümölcsözőbbek. Igen sokat tanultunk az emberektől, önöktől. Igaz, kedvesem ? Telefonálni például, Eddig csak utraíiangOTi érintkezhettünk egymással, most már telefonálni is tudunk. Aztán most már katonai szolgálatra Is bevonnak bennünket. Megismertük a mélytengeri kábeleket, a BBBBsa«» «aaaaaaaaaasaaaaaaaaaaae ■ ■ ■ máron kölcsönösen meg- ■ értjük egymást az { emberrel... • Nos. valahogy így zaj- 5 lik majd le, talán nem : is sokára, egy kötetlen, ■ baráti csevegés, egy • ember és egy delfin há- S Biztató jövő I mélytengeri fel nem robbant bombák felszínre hozásának módozatait... Ja, igen.,. És megtanultunk szórakoztatni is... igaz. kedvesem? Azt hiszem. kitűnően szórakoztatunk? Ném- debár? — De igen! Valóban nagyszerű látvány, amint ti, azazhogy Önök, kiugranak a vízből és... — Á, nem különösebb dolog az nekünk, de szívesen tesszük, mert szeretjük, és im! a a zaspár között. Vagy le- » galább is majdnem így. • Mert az ember már ! megérti a madár, a ku- i tya, a majom, és a del- : fin nyelvét. S minden • bizonnyal eljön az az ! idő is, amikor egy bős- : toni, vagy prágai pro-" fesszor bátran kijelentheti: — A tudomány jelenlegi állása szerint, már csak rövid idő kell és! az ember beszélni tud : majd — az emberrel! : Megértik egymást! * Gyurkó Géza § „Olyan lusta —> mondotta Agatha Christie egyik detektív- regényíró kollegájáról —, hogy ha a pénz a fán teremne, nem volna hajlandó megrázni a fa törzsét sem.” • • « Egy színésznő a következő szavakkal fordult Bemard Shaw-hoz: „Semmi nem zavar jobban, mint az a zaj, amit a későn érkező nézők okoznak, amikor már mondom a szöveget” „Pedig van ennél kellemetlenebb nesz is — válaszolt mosolyogva az angol drámaíró: — az a zaj, amit azok a nézők okoznak, akik akkor távoznak a nézőtérről, amikor a színészek még beszélnek.” • • * Picasso a következő levelet intézte egy műkereskedőhöz: „A képet én festettem. Hajlandó vagyok a későbbiek során szignálni — ez azonban 200 dollárba kerül.” A műkereskedő így válaszolt: „Köszönöm, nekem bőven elég az ön levele. Majd ráragasztom a kép hátuljára.” • • • Amikor Max Liebermann első ízben látogatott ei Edward Munch berlini kiállítására, a következő nyilatkozatot tette: „Mások általában többet mutatnak, mint amire valóban képesek. Munch okos ember, éppen fordítva csinálja”. • • • A közismert sznob Ocsar Wilde meglátogatta műtermében James Whistlert A festőállványon félig készen állt a későbbi híressé vált festmény, a Nocturne in Blue and Gold, Wilde egészen közel lépett a képhez és rámutatott a kép egy pontjára: „Itt a fénnyel valami nem stimmel”. „Vigyázzon — kiáltott rá ingerülten a festő, — a festék még egészen friss!” — Nem tesz semmit — válaszolt a költő, — kesztyűben vagyok. • • • Alberto Sordi London külvárosait járta, meg akarta ismerni a város kevésbé ismert részeit is. Hideg, esős vasárnap reggel volt. Egyszerre csak megpillantott egy férfit, aki a háza előtti kiskert kapuját festegette. — Elnézést uram — állt meg kíváncsian Sordi — ehhez a munkához nem tudott volna egy kellemesebb napot választani? — Drága uram — válaszolt mély sóhajjal az angol — ha olyan felesége lenne,' mint nekem, ön is szívesebbcc festene kerítést ebben az átfőzött időben. • • • Schleiermacher filozófus (1768 —1834) valahol Dél-Olaszország- ban fárasztó napja után betér egy vendéglőbe. A pincér udvariasan átnyújtja az étlapot. Schleiermacher hasztalan kutatja végig zsebeit, sehol nem találja szemüvegét. Ekkor így szól a pincérhez: „Legyen olyan szíves, olvassa fel, mi jót lehet kapni!” A pincér szomorúan megrázza a fejét: „Sajnálom uram, én sem tudok olvasni.” * * * Egy műgyűjtő Hollandiában „garantáltan” eredeti Rembrandt képet vásárolt, A képre ráfestett egy griccses malmot, hogy akadály nélkül kivihesse az országból. Hazatérve benzinnel lemosta a friss festéket a vászonról. Ekkor azonban eltűnt a Rembrandt kép is, alóla egy Viktor Emánuel portré bukkant elő. • • • A férj Indulásra készen áH az'előszobaajtóban, amikor a felesége utánakiabál: „Egy perc múlva én Is készen vagyok, szívem ... Addig lemoshatod a kocsidat a kertben.*
