Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-26 / 97. szám

Éljen q szocializmust építő magyar népi

Húsz éves a Központi Statisztikai Hivatal területi apparátusa

Mindennap vizsgázunk

Húsz évvel ezelőtt, 1952. áprilisban kezdődött meg Békés me. gyében a Központi Statisztikai Hivatal területi apparátusának megszervezése. A két évtizedes jubileumról ünnepi szakszervezeti taggyűlésen emlékeztek meg a KSH Békés megyei Igazgatóságának dolgozói és a járási felügyelőségek munkatársai. Porko. láb Károly igazgatóságvezető a területi apparátus megalakulásáról, az eltelt két évtized munkájáról beszélt és ismertette a jövőbeni feladatokat '

Elismeréssel szólt többek között a kezdeti időszakban helyt, álló munkatársakról, a Minisztertanács határozatában megjelölt feladatok sikeres teljesítőiről.

A „hőskortól” napjainkig nagy utat tett meg az igazgatóság

Az 1954 óta igazgatósági rangot viselő Békés megyei statisztikai szervezetben eleinte csoport for. mában csak az ipari és a mező- gazdasági kollektíva dolgozott. A beruházási-építőipari, a belkereskedelmi, a szociális-kulturális és a gazdasági teendőket önálló előadók látták el. 1960-ban megalakult az igazgatóság feldolgozási csoportja s ettől az időtől kezdve az adatok feldolgozását a szakcsoportoktól túlnyomórészben a gépek vették át. A szervezeti változás legutolsó lép. esőjeként sor került az osztályszervezet kialakítására is. 1965- t ŐT két osztály — tájékoztatási és szervezési feldolgozási — 1970 végétől pedig már a tájékoztatási, a szervezési, a feldolgozási osztályok, valamint a gazdasági csoport működik.

A KSH területi szervei megalakulása évfordulóiának méltatása után a közelmúltban elfoga.

"■•aeasaBaaBaaBaBBesBeaaaBaa'aaaaaaaaaaaaaeaaa«

Zoli egyszer azt kérdezte az asszonytól, hogy milyen ereje van a hitnek. Veronka ezt mondotta: — Segíti az embert, hogy elérje a célját az életben. •

Augusztus 18-án Aranka, szakiskolai osztályával együtt, kirándulásra indult Debrecenbe, hogy megtekintsék a virág- karnevált. A fiú, amikor ezt megtudta, kijelentette: — Én is el fogok menni. Anyjától kórt egy kis pénz, nem mondta, mire kell, s a náluk dolgozó kőműves mester 150 forintját is magával vitte,holott a mester azt azért adta oda neki, hogy Kecskemétről házzá ej az óráját, amit javításra hagyott ott. Elkérte a család egyik debreceni ismerősének a címét, tudta, hogy azok útbaigazításával megtalálja a lányt. Az ismerősöket, bizonyos Ludmannékat, meg is találta Debrecenben. Azok. mint Aranka fiúját, szívesen fogadták, vendégül látták. Végignézték a virágos felvonulást, este pedig, szintén a családdal együtt, elmentek valami szolidabb vendéglőbe. Másnap utazott vissza az osztály. Zoli úgy tervezte, együtt jön Arankával, ám az utolsó pillanatban döbbent rá, hogy a lány nincs ott az osztálykollektívában. Megtudta, hogy egyik balmazújvárosi osztálytársával, Győrfi Rozáliával ment el annak szülőfalujába, hogy ott töltsön még néhány napot. Zoli gondolt egyet, s utánuk ment ..: Járkált a poros tiszántúli nagyfaluban, kereste Győrfiéket, végül sikerült rábírnia egy lányt, hogy vigye el az üzenetet Arankának: — Vedd tudomásul, hogy itt vagyok Röviddel ezután Zoli személyesen is tiszteltét tette, meglehetősen elhanyagolt, koszos külsővel, mivel akkor két éjszaka már az állomás padján aludt, s evett is, meg nem is. Vendéglátói előtt a lány kínos magyarázkodásba

dott és a hatályba lépett törzsgárda-szabályzatot ismertette az igazgatóság-vezető, s átnyújtotta a törzsgárda jelvényt azoknak, akik két évtizede a statisztikai szervezet dolgozói. A Békés megyei apparátushoz tartozó törzsgárda tagok: Balog István, Fehér József, Kiss József, Kökényesi János, Ruttner László és Tóth Károly 20 éves munkásságuk elismeréseként megkapták az őket megillető emléklapot, aranygyűrűt és pénzjutalmat.

Michnaiy Lászlóné

Brigádvezető. Néhány évvel; ezelőtt levelező úton végezte el a K «gazdasági technikumot Mikor az utolsó vizsgájára készült, azt mondogatta: csak ezen legyek túl soha többé nem vizsgázom. Ahogy megkapta a végbizonyítványt, rábízták a növénytermesztési brigád vezetését. Hamarosan a vezetőségi bizottságba is beválasztották. A minap hallottam, hogy mór nem tagja a vezetőségnek. A termelőszövetTanuló kombájnosok

Szárba szökkent a búza. Kalászt, magot nevelni készül. Hogy milyet, az nem utolsósorban függ az időjárástól. De hogy az esetleges jó termést miképp sikerül betakarítani majd, talán elsősorban múlik a kom- bájnosokon.

— Aki nem szereti a gépet, az ne is üljön rá — ez Petró László, a kevermesá Lenin Tsz 28 éves volt traktorosának a véleménye.

Volt, mert 4 éve SZK—4-esen dolgozik már. A tsz a tavalyi 3 mellé idén egy új kombájnt vesz. El—512-est. NDK gyártmányút Ezt petró László vezeti majd;

— Persze nem elég csak szeretni a gépet — egészíti ki Petró véleményét Zsiak György, az idősebb nagyobb tapasztalatának bölcsességével. A konücezdett, de azok legyintettek, s 5 mondták Zolinak, maradjon ott. ; Amikor Pár percig kettesben j voltak Aranka szemrehányóan 5 megkérdezte: — Miért jöttél :

utánam? Ki hívott ide? — Zo- : li ezt válaszolta: — Itt van a * banda is, és figyeli minden lé- • pésedet.

Pár hét múlva Zoli megtudta, •

hogy a balmazújvári lány fivé- : re, Győrfi István levelet írt ! Arankának. Ekkor valósággal : ráparancsolt: — Add át a Pista : levelét! — Miért? — A banda ; tagjai el akarják olvasni. — ■ Nem érdekel a bandád. A leve- 5 let nekem írták. — Ékkor a fiú : a nadrágzsebébe nyúlt, s kis ; kattanás hallatszott. A Lány él- • sápadt és átnyújtotta levelet.

Közönséges játékpisztoly volt ■ a zsebében. De a lány ezt ak- ■ kor még nem tudta.

Zoli válaszolt a levélre. így: j „Olvastuk a szegénységi bizo- j nyítványodat. Elásnám magam { a kert hátuljába, ha húsz éves t koromban olyan hülye lennék, ■ mint amilyen te vagy.” És a ■ hangnem végig ugyanez. A le- • velet a Győrfi-lány visszaküld- j te — Arankának. Az kérdőre ] vonta a fiút: — Mi okod volt • erre? — Zoli oldalvást pillan- » tott a levélre, szemhéja meg- j rándult. — Ezt a banda egyik : tagja írta. — De hiszen ez a te i írásod! — Ügy van. Kényszerí- • tettek rá.

Ezután még kétszer találkoz- ; tak. Az első esetben a lány vég- S leg szakítani akart, de Zoli kö- : nyörgött, öngyilkossággal és a : banda bosszúállásával fenyege- • tőzött. A második alkalommal > viszont majdnem megcserélő- !■ dött a szerep. A lány kezdte: : — Nem bánom, Zoli. ha ezután ; is beszélgetünk, tartjuk a kap- ; csőlátót. — A fiú arca fagyos ! szigorúságba meredt. Csak eny- j nyit mondott: — Most már vé- J ge. — De nem fogsz bosszút • állni? — Nem fogok — Ígérte j meg Horváth Zoltán.

1 (Folytatjuk) |

dorosi Vörös Október Tsz kom- bájnosa 36 éves.

— Már 6 éve van a kezem

alatt az SZK—4-es. De meg

kell mondani, csak vezetni tudtam eddig. Hogy mi módon lehet nagyobb pénzt elérni vele, azt csak itt tanultam meg 6 év után, két hét alatt.

A többiek — mint Széli Imre, a nagyszénása Lenin Tsz 47 éves, vagy Krucsai János, a szabadkígyósi Szabad Föld tsz 37 éves dolgozója, is azt remélik, hogy az eddigi 2 500—2 800 forint helyett ezután már majd 3 <)00 -en felül keresnek.

Lehet hogy így lesz, lehet hogy nem. Az mindenesetre biztos, hogy a magasabb képzettség a gyakorlatban a korábbiaknál jobb eredményekkel hálálja majd meg a tanulásba fektetett energiát. Még ha ezt a „magasabb képzettséget” csak egy kéthetes tanfolyamon szerezték is meg.

Jól tudják ezt a közös gazdaságok előrelátó vezetői is. Az aratás sikerét egyfelől így is be lehet biztosítani;

A békéscsabai Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-ből kilencen jöttek él a kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet vésztői kihelyezett tagozatának kombájn vezetői tanfolyamára. A legfiatalabb — Páczári Miklós — 17 éves. Eddig egy éve már csak mindenes volt a tsz-ben. Mfcist a tanfolyam után kombájn segéd vezetővé lép elő.

— Ez nem kevés. — mondja Nagy László, az iskola műszaki igazgatóhelyettese, a kéthetes tanfolyam vezetője. Annak idején jónéhány évtizeddel ezelőtt ő is így kezdte.

— Nemcsak hogy neki nem kevés, hanem a gazdaságnak sem mindegy, milyen képzettségű emberek ülnek a drága gépeken. — folytatja az igazgató- helyettes.

Az a 600 forint, amennyibe egy ilyen tanfolyam kerül a tsz- eknek egy-egy ember után, százszorosán visszatérül majd június végén az aratáskór. Hiszen nem állnak majd a gépek minden apró-cseprő hiba miatt, mert vezetőik itt elsajátították az SZK—4—A szovjet és az E—■ 512-es NDK gvártmányú aratócséplő-gépek kezelését és karbantartását.

Erre hivatkozott a 33 — iskolából már többé-kevésbé kiöregedett „tanuló” is. 1

Túl a vizsgán most a vésztői tagozat röplabdapályáján ütö- getik a labdát. Hevernek jobb- ra-balra a fűben. Visszaidézik a tegnapi „búcsú-birkapörkölt” ízét. Neheztelnek Szőkére, a Ferencváros játékosára, hogy nem rúgta be azt a bizonyos 11-est. Várnak a bizonyítvány osztásra. Kémlelik az eget.

Jó lenne — mondják —, ha nagyobb tudás mellett az idő is besegítene aratáskor!

(kőváry)

kezet egyik tagja így summázta 1 ennék okát.

— Levizsgázott.

— Miért? — kérdeztem.

— Nem tartom tisztességes embernek.

— Eddig annak tartotta?

Csak legyintett, de azért hozzátette:

— Valamikor.

— Hát olyan fontos a tisztesség?

A brigádvezető munka mellett végezte el a technikumot. Jó szakembernek bizonyult. De nem is a felkészültsége körül van a baj. Másról van szó. A brigád egyik fiatal dolgozója így vall erről:

— A közösség megköveteli minden tagjától, hogy becsülete, sen, tisztességesen viselkedjen. Legyen az vezető, avagy beosztott Ha nem így viseli magát, akkor ne várja, hogy tisztelettel beszéljenek róla. Ez ellen nincs apelláta.

Mit követett hát el a brigádvezető, hogy ilyen véleménnyel vannak róla?

Nem bűncselekményt, de még szabálysértést sem. A brigád dolgozói apró kis ügyeket sorol, nak fel, apró kis botlásokat, meggondolatlanul kiejtett szavakat, amelyek tüskeként fúródtak a lélekbe, pózoló nagyképűséget, amelytől még most is a beosztottak arcába szökik a vér. S bizony nem egy olyan döntést hoznak fel, amelyik, ha nem is nagyon, de egy kicsit a vezető malmára hajtotta a vizet.

Hát ezért! Mert a becsület, a tisztesség nem hősi tettekből, hanem apró mozaikokból tevődik össze. Hogy ki milyen ember, az a gyárakban, a földeken, az irodákban, avagy éppen az utcán, a mindennapok során dől eL

Furcsa dolog, de nem példa nélküli. A brigádvezető csak arra emlékszik, hogy amikor igazgatósági taggá választották, egyhangúan kardoskodtak mellette a brigád tagjai. Hogy most milyen véleménnyel vannak róla? Arról nagyon kevés fogalma van. Rátartinak tűnő gesztusai arra vallanak, hogy nem is kíváncsi j erre. A beosztottait viszont jól! ismeri. Bizony nem fukarkodik az „erős” szavakkal. Elsorolja ki, hogyan dolgozik. Mit vet a háztáji földjébe. Ki a szorgalmas,

Újonnan megnyílt egységünkbe

konyhamészárost,

gyakorlattal rendelkező

szakácsot

veszünk fel.

UTASELLÁTÓ

VÁLLALAT

46. egysége, Békéscsaba, x

tots

1912. ÁPRILIS 26.

ki a lusta. A becsületről, a tisztességről sem feledkezik meg Egyszóval osztályoz. Ebben a tekintetben azonban olyan, mint egy tanár, aki abban a hitben ringatja magát, hogy csupán ő , vizsgáztatja a diákjait, holott azok is ezt teszik.

A becsület, a tisztesség, az őszinteség, a szocialista humanizmus, nemcsak alapkövetelménye a társadalmi együttélésnek, hanem az értékmérő szerepét is betölti. Mikor valaki másról akár jó, akár rosszalló értelemben mond véleményt, minden esetben ebből indul ki.

Napjainkban egyöntetűen uralkodóvá vált a szocialista erkölcs. Bár tagadhatatlan, hogy léteznek és hatnak még a múlt társadalmának erkölcsi normái, de ezeknek már nincs társadalmi értékmérő szerepe. A másokról mondott vélemények egyre ritkábban kötődnek ezekhez.

A baj nem a megítélés Ckörül van, hanem annak elfogadása vagy felismerése terén. A brigádvezető esetében az derül ki, hogy képtelen magatartásának bizonyos helytelenségeit felismerni. A brigád tagjáitói pedig annyira eltávolodott, hogy őszinte kapcsolatot nem tud velük teremteni. Az őszinteséget legrosz- szabb esetben a veszekedés vált. ja majd ki. Az ellentétekből ugyanis arra lehet következtetni, hogy előbb-utóbb erre kerül sor.

Hibás vagy nem hibás, nehéz eldönteni. Emberi tulajdonság, bár nem a leghízelgőbb, hogy könnyebben látjuk meg a más szemében a szálkát, mint sajátunkban a gerendát.

Mikor megválasztották, kétségtelen, hogy a pozitív tulajdonságai domináltak. A brigádvezetői posztot csakis ennek köszönheti. Az évek során azonban sokat változott. Első években még kikérte mások véleményét, később úgy érezte, hogy tekintélyén esik csorba, ha néha hallgat a tanácsra. A távolság közte és a beosztottai között egyre nőtt. Ezzel párhuzamosan a rossz tulajdonságai is előtérbe kerültek. Nem, erről ő nem tudott. Csoda-e, hiszen senki sem mondta a szemébe. Talán azért, mert nem merte vagy mert az őszinteségre egyre kevesebb alkalmat adott. Így saját tettei kritika nélkül maradtak. Tehát úgy vélte, hogy bármit tesz, az csak jó lehet. Mint vezetőnek viszont munkaköri kötelessége, hogy mások cselekedeteit felülbírálja. Arról pedig már régen megfeledkezett, hogy beosztottjainak is van véleménye róla.

Mert mindannyian vizsgázunk, bármi is a munkakörünk. Vizsgázik a tanár a diák előtt, a szülő a gyermek előtt, vezető a beosztott előtt és fordítva. Minden szinten és minden rangban, Ez a vizsga nem egy napig, nem egy hétig tart, hanem mindennap újra és újra kezdődik. Vizs. gázunk tetteinkből, beszédünkből, modorunkból, egyszóval emberi mivoltuhkból. Ne feledjük néha elkérni a bizonyítványt Okulni soha sem szégyen.

Serédi János