Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-25 / 96. szám
Az üzemekre vár a tejellátás problémáinak teljes megoldása Komplex NE B - vizsgáló t megyénkben Szubjektivitás és valóság a sertéshústermelés megítélésében A tejtermelés és a tejtermékellátás komplex vizsgálatát folytatta le megyénkben a közelmúltban a NEB. A vizsgálat célja többek között az volt: megállapítani, hogyan alakult a tej termelése, a felvásárlása, a tejtermékek gyártása és forgalmazása a 'lakosság igényelnek mennyiségben, minőségben, választékban való kielégítése. Kíváncsiak voltak a megbízott népi ellenőrök arra is: az állami támogatás az ágazat fejlesztésére milyen hatással volt, az eszközök fejlődését milyen tényezők gátolják, milyen intézkedések szükségesek a fejlődés meggyorsítására? __ A lacsony a tejfogyasztás A komplex vizsgálatot kiterjesztették 23 termelőszövetkezetre, 2 állami gazdaságra, 30 kereskedelmi egységre, a feldolgozó iparra és a tejtársulások- ra. Megállapították: megyénk teji és tejtermékkel való ellátásában komoly fejlődés tapasztalható, az egy főre jutó tejféleség fogyasztása azonban rendkívül alacsony, a megye napi tejtermelése ennél nagyobb fogyasztást tesz lehetővé. A tejellátás problémáinak teljes megoldása az üzemekre vár, ami tervszerű fejlesztést és kifogástalan együttműködést igényel a termelőktől, a feldolgozóktól és e kereskedelemtől. •A termelés tekintetében ■ a tehénlétszám és a tejhozam alakulása változó képet mutat. 1968—1971 között a tehénlétszám megyeszerte több mint kettőezerrel csökkent. A vizsgált egységekben például a háztáji állomány csökkenése az erőteljesebb. A szarvasmarhatelepek építésére adott 70 százalékos állami támogatás helyesen ösztönözte a vezetők jó részét beruátért sikeresen. De intett, hogy vigyázzak, jönnek. Öngyilkos akartam lenni, de nem volt erőm, hogy elővegyem a késem...” . Aranka még majd egy évig ezután abban a tudatban élt, hogy mindez így meg is történt... Csak az eset után derült ki, akkor sem mindjárt, hogy az egészből egy szó sem igaz. A lány mindenesetre megmutatta a levelet édesanyjának. Ve. ronka asszony, amikor * legközelebb találkozott Zolival, ezt mondta neki: Fiam, ha szereted a lányomat, ígérd meg, hogy ilyesmit nem csinálsz máskor és nem fogsz disszidálni. —’ A fiú megígérte, de szándékosan kimutatta, hogy ez nehezére esik. 71 januárjában Zoli egy hó. napra albérletbe költözött; a hó és a hideg miatt nehézkes volt a bejárás. Egyik osztálytársa, a mélykúti Lipka László osztotta meg vele szobáját a Liliom utca egyik öreg házában. Ez idő alatt gyakrabban találkozott Arankával. Ugyancsak azon a télen egy alkalommal a város főterén bal. lagtak. Elhaladtak a fotó-szak- üzlet, majd a nagy gyógyszertár előtt. Zoli, amikor egyszer óvatlanul hátrapillantott, észrevette, hogy négy, hozzá hasonló korú ifjú.halad mögöttük, mintegy tíz méternyire. A rádiószaküzlet sarkánál a fű nagy óvatosan odasúgta a lánynak: — Követnek bennünket. A banda tagjai! — Miféle banda? — kérdezte gyanútlanul a lány. — Majd elmondom... Most figyelj, résen kell lennünk. — A Szivárvány Aruház felé haladtak. Zoli a házások megvalósítására, de sok helyen elmaradt a megalapozás. Számos helyen Ismeretlen származású, rossz minőségű állományt vásároltak az új istállók fel-töltésére, ami a számszerű növelést célozta, nem pedig a tervszerű, tudatos tenyésztői munkát. Az állami támogatást nem egy helyen spekulációra használták fel: a gyenge minőségű vásárolt tehenet egyszer leellették, s hízómarhaként eladták, mert ez jövedelmezőbb. Nem megfelelőek az Ösztönzők A takarmányellátásban szintén sok a hiányosság. Különösen a fehérjedús pillangóstakarmány és egyéb aöldtakarmány hiányzik. Csökkent a pillangósok átlagtermése, a vizsgált egységekben legelőgazdálkodás szinte nincs minőségileg nem elfogadható a siló és egyéb ké- szítményj Az állategészségügyi ellátás szintén sok kívánnivalót hagy maga után. A hatásági állatorvosok nem a végtermék után érdekeltek, ami erősen kifogásolható az érvényben lévő rendelkezésekben. A feltöltetlen tehénférőhelyek jelentősek a statisztikai adatok szerint, de a közgazdasági tényezők miatt ezeknek csak egy részét lehet a közeljövőben „benépesíteni”. A tejfeldolgozó üzemekben, úgy 'a Gyulai és a Gyopárhalmi tejüzemben, mint a Sárréti-tej és a Zalka-tej társulásoknál a kapacitás kihasználása nem 100 százalékos. A termelőszövetkezeti tejfeldolgozók termékei iránt például megyeszerte igen nagy a kereslet. Gyorsan megszerette a lakosság, tehát helyes volt az elgondolás a létrehozásukra. A gyakorlatban azonban SlSSaSESBSKSÜKÍMIÍlSSSSSESa: I szemesarkából hátrapilantott, s látta, hogy az ifjak közül kettő mögöttük jön, de a másik kettő elkanyarodik a Centrum Áruház felé. A fiú agya gyorsan váltott: — Nincs menekvés előlük. Máris közrefogtak bennünket. Megfogta a lány karját. Az megremegett. Szemét a rémület tágította kerekké. Ezt suttogta: — Zoli, én félek! — Ne félj, míg én itt vagyok. Majd én beszélek velük. A Centrum felé kanyarodtak (Akkor még megvolt az áruház másik sarkához átkötő gyalog- átkelőhely is). A zebrán haladva, ezt mondta a lánynak: — öt percre menj be az áruházba, ad. dig beszélek velük. — A lány bement. Ha körülnéz, láthatta volna, hogy az ifjaknak sem hírük, sem hamvuk. De a félelem- ■ tői szinte alig látott. Öt perc | múlva előmerészkedett, s Zoli ! diadalmasan közölte vele: — j Minden rendben. Azt mondták,; ha jársz velem, továbbra is békén hagynak. Neked is, nekem is. — A lány hálásan pillantott rá. Titokzatosságot mímelve, lassanként elmondta a lánynak, hogy félig-meddig már őt is beszervezte a huszonhét tagú banda. Azt mondta, hogy van közöttük egy rendőrtiszt is. Es hogy rövidesen ő is kap majd fegyvert. Van egy nagy pincéiük, csupa kő meg beton, már őt is elvitték oda. tanították célba lő. ni, de az oda- és visszavezető úton mindig bekötik a szemét. Június 8-án, Arankának, szü- letésnapján egy Orbita táskarádiót vásárolt. Ösztöndíjból, ma- ! szék villanyszerelések honoráriu. j mából rakosgatta össze' a pénzt. : (Folytatjuk) ! a különböző szervektől, intézményektől sokkal több odafigyelést, segítséget érdemelnének. Szállítási kapacitás és az árutej termelésének csökkenése egyaránt befolyásolja a kapacitás kihasználását. A Zalka-tej feldolgozóban különösen dicséretes, hogy iskolatej kiszerelésre vállalkoztak. A tej és tejtermékek forgalmazásával megyeszerte 522 állami és szövetkezeti boltegysóg foglalkozik, 121-gyed több, mint 1968-ban. Vannak azonban még ma is „fehér foltok”. Különösen egyes tanyaközpontokban, a városok és a falvak peremkerületeiben nem kapnak elegendő tejet, tejterméket. Igaz, hogy a sáros, poros földutakon sem a kereskedelemnek sem a feldolgozó iparnak nem kifizetődő a tejszállítás, de a legfontosabb népélelmiszer a tej ellátását ez a tényező ma már nem gátolhatja. Mit kellene lenni? A választék sem megfelelő mindenütt. Számos helyen arra hivatkoznak a boltosok, hogy nem ismerik a vállalatok tejtermékeit. Ezen talán könnyűszerrel lehetne segíteni. Hiba az is, hogy főként a poll pák tej egy része piszkosan, tűrhetetlen állapotban érkezik az üzemekbe, sok az elfdlyás s az ezzel járó bürokrácia. Az iskola- tej-ellátás szinte alig haladt előre megyénkben. A Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja többek között: a szarvasmarhaágazattal összefüggő ártámogatásokat helyes lenne úgy csoportosítani, hogy azok a végtermék előállítására legyenek ösztönzők. Ahol jó a takarmánybázis, érdemes lenne keresztezéssel nagyobb tejhozamú teheneket előállítani, központi helyeken bázisgazdaságokat kialakítani s az itt bevált technológiát másokkal ismertetni, az állatorvosokat jobban érdekeltté( tenni a végtermékekben. A feldolgozó- iparban elsősorban a csomagolás minőségére fordítsanak nagyobb gondot. Végső megállapítás: az üzemeli közös erőfeszítéssel tudják a tejtermelés és tejellátás problémáit megoldani. A saját portán kell rendet teremteni ahhoz, hogy elegendő tejet termeljünk, feldolgozzunk és forgalmazzunk a la- .kosság igényeinek megfelelően. Az elmúlt hónapokban emelkedés tapasztalható a tejhozamok. ban, a feldolgozó iparnak már most fel kell készülnie arra, hogy a több tejet is jó minőségben és időben továbbítsa a fogyasztókhoz. Ary Róza Még nem állnak rendelkezésünkre a márciusi áilatszámlálás adatai, íay csak sertéshizlalási szerződésekből következtethetünk arra, hogy ebben az esztendőben tovább növekedett a megye ser. tésállománya. A Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat csali a tanácsi szektorból — az idén 520 ezer sertés felvásárlására számít! Eddig 421 ezer sertés felvásárlására kötött szerződést. Egy évvel ezelőtt — hasonló időszakot alapul véve — 320 ezer sertés értékesítését vállalták a tsz-ek, a háztáji gazdaságok és az egyéni állattartók. Év végéig még 100 ezer hízott sertésre várható szerződéskötés, de lehetséges, hogy meghaladják ezt a számot is. Mindenesetre annyi bizonyos, hogy a takarmányellátási gondok ellenére a sertésállomány megyénkben nem csökkent, sőt meghaladta az 1971. évit. Az a megyei törekvés tehát. amely a sertéstenyésztés és hizlalás úgynevezett szinten tartását szolgálta, helyesnek, jónak bizonyult. Békés megyében tovább növekedett a sertéshús termelése, s ezzel tovább javulhat az ország húsmérlege. Állattenyésztő szakembereink azt mondják, hogy az ország sertésállományának egynyolcada Békésben összpontosul. Ez körülbelül egymillió sertésnek felel meg. Az állomány növekedése mégsem okozott különösebb feszültséget a sertéspiacon. Az úgynevezett „intervenciós” malac- és süldőfelvásárlásra az idén még nem volt szükség. A piacra felhajtott állatok tehát a termelők között cseréltek gazdát. Ez azt mutatja, hogy a tenyésztői és a termelői kedv változatlanul jó. Kár lenne ezeket az eredményeket a szubjektivitás hatása alatt mérlegelni és olyan intézkedéseket hozni, melyek a termelői és a tenyésztői kedv csökkentéséhez, az állomány apasztásához vezethetnek. Azért mondjuk ezt, mert az utóbbi hónapokban számos jelét tapasztaltuk annak, hogy . egyesek különféle akadályokat igyekeznek állítani a sertéshús folyamatos termelésébe. Mondanunk sem kell. hogy ezeknek . termelést gátló szerepük lenne. Azt mondják, hogy sok a sertés, nem kell ennyi, ezért arra törekszenek, hogy az anyagi érdekeltséget, a jövedelmet csökkentsék. Nem veszik figyelembe, hogy sertéshúsra az országnak továbbra is nagy szüksége van, részben az ellátás tovább javítására, részben pedig az exportlehetőség ki. használására. Ezért egyáltalán nem lehet egyetérteni azokkal, akik nyílt és burkolt intézkedésekkel a termelői kedv csökkentésére vállalkoznak. A termelés szervezésében fellelhető tendenciák elgondolkoztatóak. A háztáji és az egyéni állattartók már eddig csaknem 75 ezerrel több sertést szerződtek le az Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal, mint amennyit a múlt évben értékesítettek. A szövetkezetek háztáji bizottságai 75 ezer sertés hizlalását és értékesítését szervezik. A tsz-tagok egy része és az egyéni állattartók szívesebben kötnek szerződést a vállalattal, mint a háztáji bizottsággal. A magyarázat egyszerű és világos. Ha a termelő közvetlenül a vállalattal köt szerződést, akkor a lekötött sertések után előleget kaphat. A termelőszövetkezet viszont nem tud előleget folyósítani. Még mindig várat magára az az intézkedés, amely Magas Jövedelmet érhet el, libahizlalásból, májlibából, új és használt toll értékesítéséből, galambtenyésztésből. A szerződő feleknek biztosítunk takarmányt, májlibára magas prémiumot, űj tolira előleget, magas átvételi árat (minősítés szerint). Vágógalámb 65,— Ft/kg. Békési AlTESZ. B'el vásárló helyeink: Tarhos, Murony, Kamut, Bélmegy er. x feljogosítja a termelőszövetkezetet arra, hogy a saját szervezésében bonyolított szerződéses sertéshizlalás után ugyanolyan jogokat élvezzen, mint amilyet az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Különösen azért hangsúlyozzuk ezt, mert a háztáji bi. zottság ilyen értelmű munkája még mindig nem kapta meg azt az elismerést, ami jogosan megilletné. A tsz szervezésébe^ hizlalt jószágok nem valami maszek vágóhídra kerülnek, hanem a Húsipari Tröszt valamelyikére, vagyis népgazdaságon belül, állami úton hasznosulnak. Ezért érthetetlen: miért tesznek különbséget az előlegezésben a vállalati és a szövetkezeti lebonyolítás esetében! A háztáji bizottságok azért is csökkentették tevékenységüket, mert pénzügyi szerveink az élet következményeitől eltérően alkalmazták a jövedelemelvonó rendelkezéseket. Több pénzügyi szakember abban a tudatban él, hogy a sertéshús-termelés a háztájiban 50 százalékos haszonnal jár! Ezt szeretnék jövedelemadóalapnak tekinteni. Szakemberek kimutatták, hogy egy 120 kilogrammos élősertésen — háztáji hizlalás esetében — 300—350 forint tiszta jövedelem érhető el! (A nagyüzemekben a felvásárlási ár körül alakul a sertéshústermelés kilónkénti önköltsége). Volt idő, amikor a pénzügyi szervek a háztáji bizottság szervezésében értékesített állatok járlatát kétszer is átíratták azért hogy az általuk magasnak vélt jövedelmet ezzel a módszerrel is lecsapolják. A kétszeri járlatát- írás felesleges. A MÉM néhány nappal ezelőtt küldte meg ezzel kapcsolatos állásfoglalását a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályára. Így te. hát a háztáji bizottságok sertéshizlalás szervezése ismét ráfizetés-mentessé tehető, mivel sertésenként — a takarmány, és az állatszállítás után — 40—5o forint bevételhez juthatnak. A nagy létszámú sertésállomány folyamatos termelésének biztosítása feltétlenül szükségessé tenné a Békés rhegyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat munkájának korszerűsítését. Az ügyintézés egyszerűsítésére gondolunk. A vállalatnak erre két lehetősége kínálkozik. Vagy saját kirendeltségeit erősíti újabb felvásárlókkal, vagy pedig munkájának egy részét decentralizálja, megbízza a termelőszövetkezeteket, ezek háztáji bizottságait a hizlalás és az értékesítés szervezésével. Meggyőződésünk, hogy ez utóbbi lenne a legjárhatóbb útja a vállalati munka korszerűsítésének. Termelőszövetkezeteink és a háztáji bizottságok ma már alkalmasak arra, hogy egy községben vagy egy körzetben — bizonyos térítés ellenében — átvegyék ezt a feladatkört. Persze többen nem értenek az ilyenfajta korszerűsítéssel egyet. Ismét a pénzügyi szervekre hivatkozunk, amelyek ezt a munkát kereskedelmi tevékenységnek fogják fel. és úgy is adóztatják. Ezzel a termelőszövetkezeteket arra kárhoztatják, hogy ne foglalkozzanak a sertéstenyésztés és hizlalás szervezésével. E tevékenység utáni adózás ugyanis olyan jelentős, hogy ráfizetésessé teszik ezt az üzemágat. Ezen a megítélésen kellene valamit változtat-’ ni. hogy ne kelljen az Állatfor. galmi és Húsipari Vállalat kereskedelmi dolgozóinak létszámát megtöbbszörözni. A munkabér és a munkahely általános költségei nagyrészt megtakaríthatók lennének, ha állami szerveink a korlátozások helyett a lehetőségek kihasználására ösztönöznének. A Békés megyei termelők jól kihasználják lehetőségeiket és az országnak, a népgazdaságnak — 1972-ben — 100 ezerrel több hízott sertés értékesítését garantálják, mint a múlt esztendőben! Szükség van munkájukra, éppen ezért kár lenne különböző korlátozó intézkedéseket életbe léptetni a hústermelés csökkentésére. Dupsi Károly
