Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-23 / 95. szám

Valamit

valamiért?

Az idei tavaszi-nyár,i szezonra újból az egyik fő öltözködési forma a ruha. Azért mondjuk, hogy újból, mert most néhány évig nemcsak a divattervezők, hanem a ruhák viselői is inkább kosztümöt, nadrágot, szoknya-blúzt, vagy ehhez hasonló apróbb darabokból összeállított ruhaféleségeket kedveltek. Nem jelenti ez azonban azt, hogy ez előbbi most is a nem a legdivatosabbak közé tartozik, de egy- egy csinos ruhával érdemes mindenkinek felfrissíteni ruha tálát. Különösen divatos a sötétkék vagy a piros ruha. Ezeket rendszerint valamilyen más színei díszítik-.

Az alapanyag lehet könnyű szövet, hurkolt kelme, poliészter vászon. A ruhák fonmameg- oldása egyszerű, lehet egybeszabott vagy derékban elvágott, a hossza is a legkülönbözőbb, a térd fölött 20 cm-rel végződőtői a térdkörülig érőig.

A divatos formák közül minden nőnek azt ajánlhatjuk, hogy egyéniségéhez, alkatához és korához megfelelőt válasszon, mert az új divat formamegoJdúsai erre lehetőséget nyújtanak.

1-es rajzunkon egy könnyű, poliészter gyapjú keverésű sötétkék ruhát mutatunk be, cak- hozott fehér gallér és kézelődíszítéssel. Az enyhén karcsúsított ruha szabásvonalának alján kis. élkerekített nyílás van,

—!<

öve az alkalomtól függően sötétkék, vagy elütő színű, például piros lehet.

2. Simavonalú jersey ruha, amelynek bal ujjún virágapli- kációból készüit embléma van. Hozzá olyan kötött, vagy selyem-sálat is viselhetünk, amely színben jói illek hozzá és szép az „U”-ailakú kivágáshoz.

3. Piros szövetből vagy vászonból készült ruha, a boleró- szerü szabásvonalban elhelyezett mellkivéttel. fehér piké gallérral és fehér kézelővel.

4. Pirosból és sötétkékből hosszított derékkal egyaránt készülhet ez a ruha. A gallér és kézelő ellenkező színű. A vízszintes szabásvonalból kiinduló

gloknis alja része, az új divat egyik jellegzetes sziluettje.

5. Matróz zsánerű derékban élvágott ruha, deréktól lefelé, elől rakásokkal gazdagított. A matrózgallér és a megkötés súlytassai díszített nyakkendő, s a kézelő adja meg a ruha jellegét.

6-os modellünk szintén a derékon elvágott, két oldalt mélyen levarrt rakásokkal készült. A ruha díszítője színben harmonizáló aprópepdta gallér, zsebfedő és kézelő.

Nádor Vera

Palacsintakiilönlegességek

BUM (OROSZ PALACSINTA)

Szabályos palacsintatésztát készítünk kb. 15 dkg lisztből. 3 dl tejfelből, egy evőkanál zsírral, két egész tojással, egy csipetnyi sóval, és 1 dkg élesztővel Vastag, a szokottnál kisebb palacsintákat sütünk belőle és kerek, tűzálló tálba rakjuk. Amíg valamennyi palacsinta elkészül a tálat takaréklángon a nyitott sütőben tartjuk. Amikor a palacsinták kisültek, kétféle tölteléket készítünk. Egy tálkában 2 dl tejfölt, egy likőrös pohár- étolajat — ha lehet salátaolajat — és egy kávéskanál pirospaprikát keverünk el Picit sózzuk és az asztalra tesz- szük. A másik töltelék: 3 db pácolt, heringet és egy kevés, a pácból kiszedett hagymát megdarálunk, majd 5 dkg vajjal és egy evőkanál tejföllel keverjük össze. Tehetünk bele egy kevés mustált is. A háltöltelé- ket tányérra halmozzuk és szintén az asztalra készítjük. Utána tálaljuk a forró palacsintákat. Ki-ki az asztalnál keni meg az általa kiválasztott töltelékkel.

MIKICA (BOLGÁR PALACSINTA)

3 tetőzött evőkanál lisztet egy kevés tejjel simára keverünk, majd folytonos keverés mellett armyi tejjel öntjük fel. hogy a megszokottnál higabb palacsintatésztát kapjunk. Tegyünk bele egy pici sót és egy késhegynyi szódabikarbónát (a szódabikarbóna felemeli és könnyűvé teszi). Nagy lábosban bő olajat forrósítunk és a tésztából evőkanállal egymástól bizonyos távolságra kis kerek lapokat szaggatunk. Takaréklángon. villával forgatva mindkét felét egészen világosra sütjük, utána tálra szedjük és vaníliás- eukorral hintjük meg. Percek alatt elkészül) Néhány darabot í

bármikor kisüthetünk az étkezés befejezéséül.

KETTŐS PALACSINTA ALMÁVAL \

Élesztős palacsintatésztát készítünk. Utána 1/4 kg hámozott, savanyú almát megreszelünk és kevés cukorral hintjük meg. Néhány percig a cukorban állni hagyjuk, majd erősen kicsavarva a tészta közé keverjük és együtt lapokat sütünk belőle, amelyeket mielőtt egymásra raknánk, fahéjas cukorral hintünk meg.

Török Júlia

ainiiiiiiiii

Krecsrriáry László.

Vers a szélről

Szél, szél

hova futsz? Délutánig

hova jutsz? Hol alszol, ha jön az éj, hol lesz az ágyad fürge szél?

Zúg, búg,

nem felel. Válasz nélkül tűnik el, egy-kettőre tova fut —- (porzik utána) az út)

ki tudja, hogy hova jut?!!

'«»*B»*BB*B»««a«SBa»BBB*BBBB*BB«BBBBBBBBB#BBa9*®®*®*®®®®®®®®®®®®®®®*®®®®®®®®*®®®®* '*■**'

yitathatottan tény ,hogy ’ gyermekeinken is eluralkodott az anyagiasság bűvös szelleme. Nem ritka még ma sem az a szülői gyakorlat (Ikü- lönösen alsótagozatban). amely a jó osztályzatokat pénzzel jutalmazza. A jegyék „árfolyama” — a családok anyagi helyzetétől függően — egy és tíz forint között alakul. Mondanom sem kell, hogy mennyire veszélyes (főleg lélektanilag) ahhoz szoktatni gyermekeinket, hogy azért feleljenek jól. kapjanak ötös osztályzatot, mert akkor pénz üti a markukat. Az ilyen „módszerhez” szoktatott gyermeket akar- va-akaratlanul a legszebb, a legőszintébb örömtől fosztja meg a szülő: a becsülettel megdolgozott munkáért járó ..bér” — ami esetükben az osztályzat — örömének érzetétől. Ezt a magasztos érzést váltja aprópénzre az a nagymama is, aki minden meglhordott kanna vízért egy forintot ad, s aki a bevásárlásra induló gyermekkel azon alkuszik, hogy mennyit költhet el a rendelkezésre álló összegből cukorkára, csokoládéra.

Veszélyes „vesztegetési” lánco. lat ez kedves szülők, nagyszülők! Veszélyes, mert olyan torz szemléletet alakít ki a gyermekben, mely előbb utóbb eljuttatja oda ,hogv mindent az anyagiasság szemüvegén keresztül néz, tesz mérlegre, ahogy sportnyei- Ven szokás ezt kifejezni, „csak pénzért ha jlandó labdába rúgni”. Pedig azt hiszem nem kell különösebben bizonyítani, hogy mennyi olyan dolog, feladat megvalósítása, megtétele tartozik az ember éleiéhez, amiért nem jár honorárium, amit „csak úgy” meg kell tenni, mert emberek vagyunk, mert egymáson, mert szüleinken és testvéreinken, barátainkon segítünk adott esetben. Ilyen esetekben szoktuk azt mondani, hogy „köszönöm”, ami ha „mélyről” jön, akkor sohasincs vele „tele a padlás”. s amit sok esetben megfizetni sem lehetne. ‘

É

rdekes módon mindezek a napokban jutottak

eszembe, amikor két iskola (két községben lévő) válogatott fiainak barátságos labdarúgó-mérkőzését néztem. Nem egyedül, hanem napközis tanítványaimBundás uram, a derék erdei mackó éppen a kertjében szöszmötölt, amikor Tapsi apó, a mackóháti vadon postása ráköszöntött a kertajtóból:

— Szép jóreggelt, Bundás uram! Ihol ni, ezt a levelet hoztam.

A mackó megforgatta mancsában g levelet, aztán restelkedve mondta:

— Ej, no, eltörött a pápaszemem a minap. Olrxisd csak fel, kis komám.

— Hej, ha — sopánkodott a nyúl —, az a baj, hogy nem tudok ól- vasni.

— Hát akkor honnan tudod, hogy nekem szól a levél? — kérdezte a, mackó.

— Onnan, hogy aki ideadta, megmondta.

— Hopp hó! — toppantott Bundás úr. — Akkor jól van! Ki adta neked?

— Azt bizony már elfelejtettem — sajnálkozott Tapsi postás, és elszaladt, __

A derék mackó megvakarta a fejét, mert — mi tűrés, tagadás —, ő sem tudott olvasni, így aztán átment Róka komához, aki mindjárt feltépte a borítékot, és sokáig tűnődött a Levélen, végül iis azt mondta:

— Szívesen elolvasnám; mert jártam én három iskolát is, de most jut az eszembe, hogy csak írni tanultam, mert amikor az olvasást tanították, éppen beteg voltam.

Bundás uram most Ordas bátyához látogatott el, de az csak hümmö- gött:

— Tudtam én olvasni valamikor, még a nagy Gét és a nagy Bét is ismertem, de már régen elfelejtettem. Hanem vidd el Bagoly nénéhez, az ért hozzá,

A szegény mackó addig brummogott és ordítozott az erdőben, míg Bagoly né ne végre felébredt, de amint belepillantott a levélbe, máris visszaadta:,

Bundás uram levelet kap

— Vidd innen ezt a macskakaparást! Ha belevakulok, sem tudom kiböngészni!

Bundás uram ekkor nagyon elszomorodott. Hát senki sincs az egész erdőben, aki ért a betűvetéshez? Bizony, ez nagy szégyen, s a. derék mackó az egész vadon helyett restelkedett. Hanem most mit tegyen?

Ekkor jó gondolata támadt. A mackóháti erdő másik felében lakott a bácsikája, a vén Dörmögi, az valamikor városi táncos medve volt, s a gazdájától megtanulta az ákoni- bákomot. No, majd ő elolvassa, annyi szent.

Mindjárt útnak eredt, és estére betoppant Dörmögi házába. Ott nagy sürgés-forgás volt, s finom, pecsenyeszag ütötte

meg az orrát. Maga Dór- S mögi nagyot kurjantott, • amikor meglátta, és úgy ; megölelte, hogy a csont- • jai is ropogtak.

— No, lám, éppen jó- ! kor érkeztél — orvén- : dezett. — Úgy látszik, ; hogy idejében kaptad ■ meg a leveleinet, amely- 5 ben a disznótorra hívta- : Iák. Képzelem, milyen • nehezen igazodtál el az ■ én dülöngélő, öreg betű- ! im között.

— Dehogy, dehogy — : mondta zavartan Bún- • dás uram —, ige n szép : írás az, és én könnyű- : szerrel olvastam el. ■

De már tálalva volt ! az asztál, és a derék ■' mackók nekiültek a sok ; hurkának és pecsenye- ; vek, és vidám brummo- ■ gássál falatoztak.

Zsombofc Zoten ;

mal, akiket arra biztattam, hogy teljes lelkesedéssel buzdítsák iskolájuk csapatát, a győzelem érdekében. Egy darabig nem is volt hiány lelkesedésben, s egyszerre mintha csak elvágták volna.

*—• Miért kiabáljam én itt rekedtre magam, hiszem még szódavizet sem kapok a végén, mint a játékosok?

így szólt egyik napközisem, s kételye hatott. Majdnem azt kell mondjam, hogy végérvényesen hatott, hiába érveltem azzal, hogy a 11 játékos érted is játszik, a te iskolád hírnevét is rontja vagy öregbíti az előre nem látható vereség, vagy győzelem.

— De legalább tudnánk előre, hogy melyik fog győzni? — szólt a másik, akkor vagy azt buzdítanánk, vagy a vereséget szenvedőt.

így filozofálgattunk még egy darabig, s közben azért megjött a gyermekek hangja, s mire a mérkőzés végefelé jártunk, már teli tarokkal hajráztak Látszólag sajnos eredménytelenül — legalábbis az ő szemszögükből nézve —, mert a hazai csapat bizony kikapott. olyannyira, hogy még egy tisztelet-gólra sem futotta erejéből.

Vártam a „jogos” szemrehányásokat. melyek nem is maradtak el.

— Na tanár bácsi, se győzelem, se szódavíz, hát ezért érdemes volt?

Érdemes, mert ha az a 11 fiú nem érezte volna, hogy ti nekik szurkoltak, lehet, hogy még jobban kikaptak volna, s különben is, a játékban az a szép. hogy van győztes, s ezzel együtt jár, hogy vesztesnek is lenni kell.

£sevegve indultunk vissza a, iskolába, s útközben megálljt intettem a maréknyi csoportnak a cukrászda előtt. Kíváncsi szemek, váltakozó tekintet, mi lesz most?

— Ma az én vendégeim vagytok! — szóltam határozottan, s mivei ilyen önzetlenül szurkoltatok, kaptak 1—1 fagyit.

És ha most azt érzi a kedves olvasó, hogy önmagámmal kerültem ellentétbe, akkor téved. Téved, mert a gyermekek nem tudták előre, hogy fagyit fognak kapni, hanem tették a „dolgukat” — ha némi vita árán is — (de lehet-e enélkül ma nevelni?!), s így a fagyit megérdemelték. Pedagógiai szellemben fogalmazva, időzítetten, serkentőleg alkalmaztam a jutalmazás egyik formáját — nem állítom, hogy egyeduralkodóvá lehet és kell tenni — az adott szituáció azonban úgy érzem indokolta tettem. Jó lenne, ha társadalmi méretekben is eljutnánk egyszer oda — szülők és nevelők —, hogy nem beporosodott, pókhálós nevelési „skatulyába” próbálnánk „belehúzni” gyermekeinket. hanem minden gyermek számára (ahány-annyi egyéniség!) külön szférát alakítanánk ki — olyat, melyben az adott- gyermek egyénisége, jelleme a legkedvezőbb feltételek között tud „nőni”, gyarapodni, ahelyett. hogy mesterkélt „kalitkában” vegetáljon.

Szilár d Adám

szmmmm 11

1973. ÁPRILIS 33. , *

KIS RUHÁK sötétkékből és pirosból