Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-02 / 79. szám
Dr. Horuczy László docens — képünkön balról — óraközi szünetben a hallgatókkal. A téma- eev filozófiai probléma. ^ Felcsillan a munka öröme hallgatóink vannak. Ez az oktatóktól is gondos, folyamatos érdeklődést, tanulást kíván, nem kevés fáradságot A jutalom ezért, hogy más oktatási intézményeknél talán gyakrabban csillan fel nálunk a munka öröme. Állandó, élénk Icapcsolatban vagyunk az iskolán kívüli élettel: taggyűlésekre járunk, előadásokat tartunk, részt veszünk a pártbizottság felmérésedben, amely a pért vezető szerepének érvényesülését vizsgálja az alapszervezetekben egy tervezett évkönyv tanulmányain dolgozunk.”... Hálószoba, ezen a déleiőttön pedig az öt hónapos pártiskola néhány hallgatójának tanuló- helyisége. Bobvosné, a gyulai SZOT-szálló felügyelője, alapszervezeti titkár azt fejtegeti, hogy az itt elsajátított ismeretek birtokában jobban fel tud majd készülni egy-egy beszámolóra. Kepenyesné, a kétsopronyi Rákóczi Tsz» mériegese elmondja, szívesen jár ide. pedig nem kis megterhelést jelent számára — otthon a család munkabeosztása olyan, hogy ebben az időszakban is nagyon sok hárul rá a házkörűli tennivalókból. Szarvasné, a csabai ruhagyár meósa az öthónapos tanfolyam várható eredményeként jelöli meg. hogy a marxizmus—lenin- izmus eszméi az üzemben is élőbbé, hatékonyabbá válnak... A szakosító tagozat tudományos szocializmus szemináriumé, ról egyszerre indul hazafelé dr. Réti László adjunktus és a szeminárium egyik hallgatója, Marton György zenetanár. Folytatják a másfél órával korábban megkezdett beszélgetést: Marx úgy fogalmazott, hogy minél inkább megközelíti a kapitalizmus a „tökéletességet” — és itt hangsúlyozottan idézőjelbe teszi a szót —. annál jobban kiütköznek azok az ellentmondásai, amelyek a kapitalizmust kapitalizmussá teszik... j Juhász József igaftgató a jövőről beszélt: „Végzett hallgatóink az itt szerzett tudást felhasználva jobban megállják helyüket a mindennapi munkában. Ezt a tények egész sora bizonyítja. Biztosabbá válnak döntéseikben, javul és mélyül a kapcsolatuk munkatársaikkal.” „A jelen és a jövő egyik fontos feladata, hogy az alapszervezetek, a gazdasági vezetés bátrabban támaszkodjanak propagandistaként is végzett hallgatóinkra. Igazgatóságunk végső célja így valósulhat meg igazán. Ez a eél pedig: az elméleti tudás kamatoztatása a mindennapok tár- sadalmi-politikai-gazdasági gyakorlatában.” ©amise Győz® Negyvennégy osztályban ezernél többen tanulnák az MSZMP Békés megyei Bizottsága Oktatási igazgatóságán. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem általános és szakosító tagozatának hallgatói, speciális kollégiumok és öthónapos pártiskola résztvevői. Párttagok és pártontöbbség javára érvényesül. A beszámoló sikeres, a felelő izgalma azonban nem ér véget: a következő hallgató neve, aki a tanár elé ül, dr. Lévay Sán- dr. Férj és feleség együtt kezdték a tanulást, másfél év múlva folytatni szeretnék a szakosító tagozaton. Hogy miért? „Többet A negyedévi beszámoló szereplői: balról Llpták Mihály, az MSZMP Békés megyei Bizottsága osztályvezetője ée aki be- aámoU Ficzere István, «Fotó: Demény Gyulai Az 1. számú szobában, előadás után. Balról Urbán Andrásné, Bobvos Jánosáé, Kepenyes Györgyné, Szarvas Andi ásné és Mész jár Lászlóné. kívüliek, vezetők és beosztottak, ’alvakban és városokban élők... Negyedévi beszámoló az álta- nos tagozaton. A proletárdik- ; túráról beszél dr. Lévay Sán- omé KÖJÁL-gyógyszerész. A diktatúra & a demokrácia viszonyáról a szocializmusban, abban a korban, amikor a demokrácia a többség számára jelent jótokat arrvikr&r st <ríi kifli túra sr tudunk így a világról és az Üt tanultakat felhasználhatjuk például különböző szakmai előadásokon, , mindennapi beszélgetésekkor, vitákon.”... Marsi Gyula, az Igazgatóság filozófiai tanszékének vezetője. Az itt tanítók munkájának sajátosságairól beszél. „Alaposan felkészült, tanulni vágyó, nagy élet.tanasztalat.tal rendelkező Megnyílt a XV. Alföldi Tárlat Tegnap délelőtt fél 12 órakor nyitotta meg a XV. Alföldi Tárlatot Békéscsabán, a Muníkácsy Mihály Múzeumban Enyedi G. Sándor, a megyei pártbizottság titkára és Bereczky Lóránt művészettörténész. A megnyitón vette át Sché- ner Mihály festőművész, a Békés megyei Tanács Munkácsy Emlékérmét, és a vele jái'ő 6 ezer forintos jutalmat: a ’békéscsabai városi tanács küiön- díját Lipták Pál festőművész, az SZMT különdíját Koszta Rozália festőművész, valamint a Békés megyei Tanács nívódíjait Tóth Sándor szobrászművész, Csikós András, Cs. Pata] Mihály és Gaburek Károly festővészek. Sok színnel csillog a mi világunk Most, amikor immár 27. év« csendülnek össze poharaink szabad, boldog életünk köszöntésére ,egy pillanatra álljon meg a poharat tartó kéz. Az egymásnak kívánó „minden jót”- hoz oda kívánkozik két szó: Békét Vietnamnak! Óhaj? Kérés? Nem! Ez követelés! étteremben mosolyogva szolgálja ki a vendégeket, de ha elhangzik a riasztás: légiriadó, akkor a szálloda tetején teljesít fegyveres szolgálatot. Arról is tudunk, hogy Vietnamban jó ajánló a magyar útlevél. Mindenütt tudják, hogy mit tettünk és mit teszünk érNézem ezt a képet. Tizenháromezer kilométerről érkezett hozzánk. Távoli, kedves testvérek, mégis mily közel állnak szívünkhöz. Vietnam életének egy töredéke ez: asszonyok a lőszeres ládákkal. Nékik még ez jut osztályrészül. Ahogy nézem az arcokat, a győzelembe vetett optimizmus csillogását, nem tudom elhessegetni a gondolatot: a mi asz- szonyaink, lányaink élete, lehet bármilyen súlyos teherrel nehezített, mégsem élet-halál- harc. Tudom, nem szerencsés társítás ez a példa — bármikor szükség kivánta, a mi asszonyaink, lányaink is fegyvert fogtak — hiszen sok színnel csillog ma már a mi világunk. És távol egy ország, amelynek a 17. század óta még évtizednyi béke sem jutott egyvégté- ben. Egy ország, ahol más a béke fogalma mint Európában, vagy a világ más részében; ahol ma is csak olyan nemzedékek ifinek, amelyek mindegyikére harcot, háborút kényszer! tett a betörő ellenség: ez Vietnam. A feudalizmus korában kínai hűbérurak, legújabb történetében pedig francia, japán, aztán ismét francia gyarmatosítók, majd amerikai ag- resszorok törtek rá, hogy leigázzák, elrabolják szabadságát. De nem ^üta meg magát, győzött és most is magabiztosan halad a győzelem útján. Itthon is sokan tudjuk, hogy összeforrott nép él Vietnamban. Igaz, papírról tudjuk, mégis szívből érezzük mennyire valósak és hitelesek azok a csodálatos sikerek. Sokan jártak hazánkból Vietnamba. Tőlük származó leírásokból tudom : Vietnamban természetes és mindennapos a 16 éves gyér-* meklány példája, aki a légitámadások idején 80—90 kilós lőszeres ládákat cipel a katonáknak; a pincérlányé, aki az tűik. Tudják, méghozzá nem csak úgy nagy vonalakban, hanem részletekben is, hogyan segítjük őket. Ismerik jelszavunkat: „Veled vagyunk Vietnam”. Ismerik: „Egy iskola, egy kórház Vietnamnak!” — és a legjelentősebb kezdeményezések mindegyikét. És ők is úgy érzik mint mi: csatazajuk nem hallatszik ide, mégis mintha a mi határainkat is védenék. Miért is írok éppen ma erről? Nálunk már elvirágzott a som .sárgán hullatja virágpénzét az aranyeső, pattannak a rügyeik: betört a tavasz. És nemeik a kertvendéglők, teraszok színes ernyői nyíltak ki érkezésére; a terek, a parkok, az utcai kőedények is új köntösben fogadják április 4-ét, vele együtt a 27. szabad magyar tavaszt. Sétánk közben büszke örömmel szemléljük az új lakótelepeket, az omladozó félben levő házak helyén emelkedő modern épületeket. Örülünk annak, hogy évről évre szebbé változik életünk. És ott .távol, Vietnamban pedig dörögnek az ágyúk... Miért írok éppen ma erről? Az emberiség közös nagy műve: a béke megőrzése a még létező háborús tűzfészkek kioltása. Együttesen, egységbe fourya könnyebben és gyorsabban még sikeresebben tehetünk eleget a történelmi hivatásnak. És egyszer talán valóssá lesznek Victor Hugó nevezetes szavai Vietnamban is és az egész világon: „Eljön a nap, amikor a fegyverek kihullanak a kezekből, az ágyúgolyókat szavazatok helyettesítik, a népek szavazatai. Eljön a nap, midőn a múzeumokban úgy mutogatják az ágyúkat, mint a ma a középkori kínzóeszközöket, s csodálkoznak. hogy ilyesmi lehetséges volt...” Bccskár János
