Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-22 / 94. szám

Hivatal, ahol „feltámasztották’a halottat Zsluka Istvánná munkásasz- szony. Jól érti a szakmáját, az ügyintézés csínját-bínját azon­ban nem ismeri. Nem is az ő dolga, hanem a hivatalnokoké. Bár életében sokszor akadt dol­ga a hivatalokban, mégsem ké­telkedett abban, hogy ügyében igazságosan döntöttek. Most vi­szont gyanakszik. Pedig pana­szában már eljárt a Békéscsabai Tanács, a Békés megyei Ta­nács, sőt a bíróság is hozott ha­tározatot. Legutóbb a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatalához for­dult. A már szinte mániákus gyanakvásra az késztette, hogy időközben rájött valamire, még­pedig egy csodára. Bár csodák manapság ritkán születnek, el kell ismerni, hogy amit a békéscsabai tanács igaz­gatási osztálya 1970. június 19- én produkált, azt annak kell te­kinteni. Az ügyintézés hókusz­pókusza sikerrel tett túl Daho­mey őserdőinek varázsló papja­in. Ugyanis két napra sikerült ^feltámasztania” halottaiból özv. Hugyecz Pálnét. Hogy mi­ért volt ez a szemfényvesztő igyekezet? Nyilván „törvény­tiszteletből” fakadt. Ugyanis el­tartási szerződést csak akkor hagy jóvá az igazgatási osztály, ha mind a? eltartott mind az eltartó él. Márpedig az eltartott, özv. Kunyecz Pálné 1919. júni­us 17-én meghalt. Nem is Bé­késcsabán, hanem Medgyesegy- házán. Ott is temették el. Mit tehettek hát? Megfújták a kür­töt. Nehogy Zslnkáné kapja meg a konyhát. Mert erről volt szó. Az eltartó egy fiatal lány volt. A városi tanács igazgatási osz­tálya időközben hatályon kívül helyezte az eltartási szerződést. A vitatott konyhát Zslnkánénak ítélte. A Békés megyei tanács éppen az ellenkezőjét tette. Ha­tározatában a, eltartási szerző­désre is hivatkozik. A békéscsa­bai városi bíróság pedig a na­pokban kilakoltatta a konyhából Zslnkánét. Jogerőre emelkedett ítéletét nem az eltartási szerző­désre, hanem a visszamaradott, jóhiszemű, jogcím nélküli la­kókra vonatkozó rendelkezésre alapozta. így hát özv. Hugyecz Pálné lakását és a vitatott kony­hát is a lány kapta meg. A bíróság helyesen járt el. De erről már Zslnkánét nem lehe­tett meggyőzni, a gyanakvás be­fészkelte magát a leikébe. Hi­szen a csodák mind gyanúsak. A békéscsabai városi tanács igazgatási osztályának ilyenfajta hókusz-pókusza másokban is felkeltené a gyanút. Tévedni emberi dolog. A hi­vatal is tévedhet. Özv. Hugyecz Pálné eltartási szerződésének jóváhagyása, mint ahogy ezt az 1970. június 19-én készült jegy­zőkönyv is tanúsítja, azonban nem tévedésen alapszik, hanem megfontolt szándékkal készült. Társadalmunkban megengedhe­tetlen az ilyesfajta eljárás. A szocialista erkölcs és törvényes­ség gátlástalan, cinikus semmi- bevételét jelenti. A„ olyan hivatalnok, aki ilyet tesz, nem érdemli meg a nép, a választott tanácsi testület bizal­mát, Serédi János Azóta sem történt semmi Március 36-!, vasárnapi szá­munkban Őrjárat Békéscsabán címmel a város tisztasági moz­galmáról. eredményeiről és fo­gyatékosságairól írtunk. Képet közöltünk arról a mozzanatról, amikor a Szarvasi úton az Uni- verzál Kiskereskedelmi Vállalat bútorraktára előtt éppen termő­földet szállít a vállalat gépko­csija. Ez nagyon szép volt, sajnos azóta az Univerzál illetékesei elhanyagolták ezt a munkát. így a szépen körülhatárolt — re­méljük parknak szánt területen — még mindig kupacokban áll a föld. Ez a látvány nem lel­kesíti az arra járókat és a vá­ros tisztasági mozgalmában sem jelent előrelépést, s* —szki S Jól sikerült kiállítás Az ÉDOSZ hírei Vasárnap estig tart nyitva Bé­késcsabán. az UNIVERSAL Kiskereskedelmi Vállalat bemu­tatótermében, a •Tanácsköztár­saság úton a hét elején meg­nyílt camping-kiállítás, amelyet eddig nyolcezren tekintettek meg. (Fotó: Demény) Fischer Ernő képei a békési múzeumban Fischer Ernőnek, a Szegedi Tanárképző Főiskola rajztan­széke vezetőjének képeiből nyí­lik kiállítás vasárhap de. 11-kor a békési Jantyik Mihály Múzeum­ban, melyen Dér Endre József Attila-díjas író mond megnyitó beszédet. A tárlat megnyitása után baráti beszélgetésre gyűl­nek Fischer Ernő Békés megyé­ben tanító volt szegedi növendé­kei, beszámolnak mesterüknek pedagógus- és alkotó művész te. vékenységükről. Az ÉDOSZ Békés megyei Bi-, zottsága szerdán, április 19-én értekezletet tartott, melyen a Me- zőhegyesi Cukorgyár, a Sarkadi Cukorgyár, valamint a Békés j megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat szb-titkárai be­számoltak a szakszervezeti mun. ka irányításáról és az ÉDOSZ XLIII. kongresszusának határo- | zalaiból adódó feladatok végre- j hajtásáról. A megyei bizottság I megállapította, hogy a szakszer, j vezet kellően képviseli a dolgo- j zók érdekeit. A szakszervezeti | bizottságok élnek hatáskörükkel, j ami főként a bérfejlesztésben és a kollektív szerződésekben elő­írtak teljesítésében mutatkozik meg. Javult az üzemi és a szak- szervezeti demokrácia. A felsőbb vezetők és a szakszex-vezet kap-; csolata, jó, középszinten azonban j még tovább kell javítani. A szakszervezeti aktívák okta­tására továbbra is szükség van, hogy a rájuk bízott feladatokat megfelelően tudják ellátni. Az oktatást a megyei bizottság és az SZMT is elősegíti. Jól sikerült az ÉDOSZ megyei bizottságához tartozó vállalatok ifjúsági találkozója keretében megtartott kulturális és szellemi vetélkedő. Az Irodalmi színpa­dok versenyében első lett a Bé­késcsabai Konzervgyár, második pedig a Sarkadi Cukorgyár 6— 6 fős csoportja. A szavalókóru­sok közül a Békéscsabai Kon­zervgyár együttese került az első helyre. Versmondásban Nemes­vári István, a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat oros­házi gyárának a dolgozója lett a győztes. Szellemi vetélkedőn tizenegy 3—3 fős csapat indult, s a győ­zelmet a Békés megyei Gabo­nafelvásárló és Feldolgozó Válla­lat fiataljai szerezték meg. Sok tapsot kapott versenyen kívül bemutatott modern táncszámai­val Győri Edit és Antali Zoltán, a baromfifeldolgozó vállalat orosházi gyárának két dolgozó­ja. Ugyancsak nagy sikert ara­tott a Sarkadi Cukorgyár népi táncos opoi-tja. Tudja-e mar ? ni i HOGY NYÍLIK A PELIKÁN 1972. április 2ó-án Sarkadon Válasszon speciális Kedves Vendégeinknek kulturált kiszolgálást, jó szórakozást biztosítunk. Válasszon tájjellegű ételeinkből. Kitűnő italok. JÓ HANGULAT-ről népi és tánczenekar gondoskodik. Representalív Kényelmes Olcsó Szeretettel várjuk, szívesen fogadjuk kedves vendégeinket. SARKADI ÁFÉSZ MINDENT MEGOLD-unk Ön helyett. Társadalmi és családi rendezvények, előrendelés, teremfoglalás. Hafvcrni Dániel: ■ Négyesben Kecskeméten £ Robi egy ideig még az áilo- í másparkban járkál, aztán — ; már délfelé — a Rákóczi út fe­■ lé vesz; lépteit. Az utat ketté- 5 választó sétány egyik padjára i ülve, átellenben a Hírős Étte- 5 remmel, megszámolja mennyi ; pénze van. Már október végén is S hol volt nála pénz, hol nem. A S novemberi vonatbérletet az öcs- ; cse kiváltotta, ő már nem. Ezen ; a napon is a Zoli bérletével jött ■ be. Kettőjük között van annyi • hasonlóság, hogy a kalauz, ha i nem bakafántoskodik, a bérlet 5 fényképe alapján nem jön rá a ■ huncutságra. Anyjának mondta ! reggel, hogy el akar helyezked- S ni, kért tőle pénzt, de összesen ; csak hat forint apró volt nála. ; 14 forint 70 fillér az összes « vagyonom — állapítja meg a fiú. ■ Szemét a követelődző éhség az ! étterem ablakai felé fordítja. ! Kiszámítja, ha tíz forintból 5 megebédel, a maradék pontosan ■ kifutja egy doboz Fecske és I egy 30 filléres doboz gyufa árát. ■ Bemegy, elkéri az étlapot, egy ■ kisadag rántott szelet 9,50. ezt : rendeli. Nézelődik, szeme isme- : nősök után kutat. Az utóbbi idő­■ ben sokat járt ide. Bélával, meg j a két lánnyal: Valival és Csö- ! pivel. Nagy Béla Valinak ud- ' varolt, ő viszont a filigrán, de 5. arányos termetű Csöpit kedvel­te. A két képzős lány nem kecs­keméti, dunántúliak mindket­ten és a Kaszap utcai kollé­giumban laknak. Hetente két- szer-háromszor mentek el a fiúkkal, egy-egy alkalommal két-két és fél órára, táncoltak, sört és jaffát ittak, s majdnem mindig Béla fizetett. Néha, a látszat kedvéért Robi állta a cehhet, de előtte Bélától kért kölcsön. Adott is majd mindig, bár tudta, hogy nem látja vi­szont ... Ügy volt vele, hogy „ma nekem, holnap neked”. Jó hóhappal ezelőtt történt az ismerkedés, szinte spontánul, bár Béla ismerte a két lányt, mivel azelőtt is képzős lánynak udvarolt. Legtöbbször ide jöttek, a Hírös-be, de néhányszor ellá­togattak a Jaltá-ba és a Torony- ház-ba is. Könyvekről, filmek­ről, zenéről beszéltek leginkább. Csöpinek imponált, hogy Robi még az irodalomban is „egészen tájékozott’, csakugyan, Ady-tód idézett verset, meg Tóth Árpád- tód. Egyszer valami zeneiskolás srác is odaült hozzájuk, szóba került Beethoven, dudolásztak, skáláztak, a lányok csak arra figyeltek fel, hogy Robi mérge­sen érvel: „Ez nem igaz, ez nem úgy van”, s a srác ezután homlokráncotő gondolkodásba esett, végül ki bökte: „Igazad van, igazad van”; Amikor a lányokat esténként elkísérték a képző kollégiumá­ig, a két pár Isissé lemaradt egymástól. Ez volt a csókoló- zásök ideje. Csöpi nem ellenke­zett, igaz, hogy Robi sem erő­szakoskodott különösebben. Bé­la egyszer meg is jegyezte, ami­kor már csak ketten sétáltak visszafelé: — Ügy viselkedsz, mint áld csak lelkiekre megy? Robi erre azt mondta: — Mi­nek elsietni? Van időnk, nem? — Ebben, úgy nagyjából, egyet­értettek Azon is meditáltak maguk között, hogy van‘-e pers­pektívája a képzős lányokkal való kapcsolataiknak. Előttük már említették, hogy majd a jövő nyáron, 1972-ben, motorra ülnek és meglátogatják mindket­tőjüket. De a két fiú között fel­vetődött az is, hogy esetleg már szilveszterezni is élmehetnének négyesben, mégpedig a pécsi íuristaházba. Persze ehhez sok pénz kéül. Robi erre azt mond­ta, hogy addig még van idő, ő is félretesz kétezerét, Béla is.. Ebben maradtak. Körülbelül egy évvel ezelőtt Robi már megismerkedett a t<^s- tí szerelem titkaival. Hétvégeken néhányszor Pestre utazott meg­látogatta Soroksáron élő nagy­apját. Esti szórakozásaihoz pénzt is kapott az öregtői. Megismer­kedett egy húszéves elvált aszonnyal, aki valami irodában volt adminisztrátor, azelőtt pe­dig Szabadszálláson élt. Robi önbizalmának általában hízel- gett, hogy koráinál idosebbnék Élűre Riegíontoit szándékkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom