Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
Ki mit m EN GRAS A szívátültetés az egyetlen mód arra, hogy egyidejűleg két paciens is elhalálozzélk. (Sít Charrles Illingworth angol sebészprofesszor) * * * A SZEX SS A KUKUCSKÁLÁS A szex pompás emberi foglalatosság, die számommá semmi szórakozást nem jelent, ha „kukucskálóik”, miközben mások szexszel foglalkoznak. (Sir John Trevelyan, Nagy-Britannia legfőbb filmcenzora) • * * MEGADNI A CSÁSZÁRNAK A férfiak, ha főnöOdikkel beszélnek, a nyaikukait húzzák be; ha nőkkel — a pocakjukat. (Elsie Attenhofer, svájci kabaré-énekesnő) NYILVÁNOS TITOK \ A maxiszoknya kísérlet arra, • hogy ismét államtitkot csinál- S iunk valamiből. amit éveiken át : szél tében-hosszában reklámoz- i tunk. ■ (Yves Saint-Laurent, francia divattervező) * * * MINTHA MÁR HALLOTTUK j VOLNA j Ha egy filmnek sikere van, ! akkor az nem más, mint kom- menszfilm. Ha nincs sikere, akkor művészfilm. (Carlo Ponti, olasz filmproducer) « • * ÍGY IS MONDHATJUK! A nők közötti barátság nem : több, mint meg nem támadási ■ szerződés. : (Henry de Montherlant) * — Nevezzenek meg nekem még egy olyan élvezetet, mint a vacsora, amely naponta ismétlődik, és egy óra hosszat tart. Talleyrand mondotta. *** „Egy igazán jó vacsora utón az ember mindent megbocsát — még a rokonainak is”. Oscar Wilde *** „Egy új étel felfedezése, amely gerjeszti étvágyunkat s meghosszabbítja gyönyörünket, sokkal érdekesebb esemény, mint valamely csillag felfedezése; abból eleget lát az ember”. Jean Brillat-Savarin »*» „Vigasztaló gondolat, hogy gondolkodásúnkat teljes egészében a gyomor kormányozza, ám a legjobb gyomrúak mégsem a legjobb gondolkodók”. Voltarie ■HiiimiHnHiimiHniiiviafHiMmiim AZ OK • Sokan az égvilágon semmit f sem csinálnak — pusztán azért, J mert senki sem tiltja east meg : nekik. (Helmut Qualtinger, nyu- ■ gatoérmet kabarészínész) ■ . : SIKERFILOZÓFIA Már rég megtanultam: aki ■ nem tud veszíteni, az nem ér- j demJi meg azt. hogy nyerjen. (Edward Kennedy szenátor) * * • XÖTAGAS A világ szerintem kissé megbolondult: Afrikában mindenki felöltözve alkar járni, Európában pedig sokan meztelenül járnának. (Buka Kovoka, afrikai politikus) • • « s SZENT TUDATLANSÁG A zseni az az emiber, aki olyan * problémákat old meg, amelyekről nem is tudtuk, hogy léteznek. (Dean Martin amerikai színész) Misntorszoilgálai A római piacon egy háziasz- szony bizalmatlanul méregeti a soványabbnál soványabb tyúkokat. — Nézze meg ezeket a csodálatos tyúkokat, asszonyom — kiált biztatóan az árus. — Ne féljen, az árum elsőrangú. Ezek a tyúkok egyenesen OrvietóbóJ érkeztek! — Elhiszem, elhiszem — válaszol az asszony —, csak azt nem értem, miért kellett gyalog jönniük?! • • • A liftben találkozik két szomszédasszony; — Tudja-e asszonyom — kérdi egyikük —, hogy a férje a ház valamennyi csinos nője után futkos? — Tudom, tudom — válaszolja a másik enyhe mosollyal. — 7%Je tessék ^ * nevetni, ennyire őszintén beszélek. Mi néha bizony összekoccanunk az asszonnyal, ö elmondja a magáét, én is megdicsérem amúgy a visszájáról. De ezen semmi ne- vetnivaló nincsen. Tegnap reggel azon kaptunk össze, hogy az udvarban van két terebélyes fa: az egyik barack, a másik eper. Az asszony ragaszkodott a barackfához, mert kitelik belőle az egész évi barack befőtt. Én kötöttem a kutyát a karóhoz, hogy maradjon az eperfa, mert arról az egész évi pálinkát ki szoktuk főzni. Szóval ne tessék ezen nevetni, mert ez nálunk nem szokatlan és egyedülálló dolog. Előfordul az máskor is. Szó szót követett. Alaposan összevesztünk, aztán én rácsaptam az ajtót az asszonyra és elmentem a munkahelyre. Kétszeresen fontos volt a megjelenés. Egyik a rend, a másik az, hogy tegnap fizették ki a nyereségrészesedést. Ezen se tessék mosolyogni, mert a mi azon vállalatunk évről év- hogy re jól dolgozik és ennek az a természetes következménye, hogy mindenki nanyitottam meg « konyhaajtót. Biztos voltam abban, hogy asszonykám egyszerűen a nyakamba Nyereségrészesedés esik, mint egy féltégla. Hát nem. úgy történt. Most már aztán lehet egy kicsit mosolyogni, majd utána tessék hangosan nevetni. ' Nem történt semmi egyéb, csak nyújtogattam a nyakamat, s kerestem a borítékot. Miután nem láttam, nagyon kedvesen megcsíptem az asszony nyakát. — Hát a koperta? — Belevágtam a tűzbe .Velem ne levelezz! És most tessék hangosan nevetni! A borítékban benne volt az egész nyereségrészesedés. Két Ady Endre, meg három lila hasú. Ezer- háromszáz forint. Rossi De ne aggódjék: a férjem olyan, mint azok a fiatal kutyák, amelyek valamennyi autó után rohannak. Ugyancsak zavarba jönnének, ha utol is érnék valamelyiket! * * * Egy firenzei szőrmeuzietben hallottuk. Egy fiatal hölgy így szól a kereskedőhöz: „Rendben van kérem, ezt a bundát választom. 220 000 lírát mondott? Csak arra kérem, állítson ki három számlát. Egyet 500 000-ről, a barátnőim számára, egyet 220 000-ről magamnak, és végül egy harmadikat, 80 000 líráról a férjem számára,’* • * • A férj váratlanul kivesz egy nap szabadságot. Reggel csengetnek, és a férj indul ajtót nyitni. Azonban nem találja a saját köpenyét, ezért hirtelen felesége pongyoláját kapja magára. Amikor kinyitja az ajtót, belép a postás, gyengéden átöleli, majd rámered ég rémülten elrohan. A férj elmeséli feleségének a történteket, majd hozzáteszi: — Tudod, mit gondolok? — Ugyan mit? — kérdi reszketve a feleség. — Azt hiszem, hogy a postás feleségének ugyanolyan pongyolája van, mint neked. * * * Egy vasúti kocsiba belép a kalauz és kéri a jegyeket. Megvizsgálja egy kis öregasszony feléje nyújtott jegyét és így szól: — Asszonyom, ez a jegy Rómába szól, a vonat azonban Bolognába tart... — Ejnye, ejnye — kiált fel a kis öregasszony. — És mondja kalauz úr, gyakran előfordul, hogy a mozdonyvezető elvéti az irányt? * * * A kanadai Haüfaxben válásra kerül sor Jósé Eberhard és Re- beca Sheridan között. A bíró így szól a férjhez: — Felesége azzal vádolja, hogy esténként több ízben fiatal — és tanúvallomások szerint — meglehetősen csinos nőket vitt fél a lakására. — Ez igaz, bíró úr — válaszolja Eberhard. — Azonban nem én vagyok az egyetlen férfi ebben az államban, aki olykor-olykor munkát visz haza. — Munkát? — Én ugyanis masszőr vagyok, bíró úr. (Ford.: Drasikovits Emma) 12 BtKtsmttitZl 1973. ÁPRILIS 16. MELEGÁGY (Boros Béla karikatúrája) TAVASZI NÁTHA (Kallus raja) Velem történt Másoknak rólunk (vagy a szükebb körről, amelybe tartozunk) alkotott véleménye, legyen az bármilyen is, mindenképpen megkülönböztetett érdeklődésre tarthat számot. Hiszen rólunk van szó. Miként az alábbi három kis történetben is: A jó állá» A fiú 16 éves. Jön. Szembe velem. Megállít. Megkérdi, hol találja a keresett üzemet. Elkísérem. Megyünk egymás mellett. Szótlanul. A fiú megköszörüli torkát: — Maga... illetve te... se...? — Mármint, hogy mit se? — kérdezem vissza.- — Hát hogy te se dolgozol? — Ezt miből gondolod? — Hát hogy az utcán csavarogsz, mint én. Mosolyogva magyarázom: — Nekem ez a munkám. Gyanakszik. — És egyáltalán hol mélázóié — Az újságnál. Megáll. Én is. Néz rám. Hosszan. Nagyon hosszan. Végül: — Marha jó állásod van — mondja és rövid szünet után óvatosan megkérdezi: — Te mondd csak, nem tudnál engem is benyomni hozzátok': Burkolt véleménynyilvánítás Állami Gazdaság gépműhelyében. A fiatal művezető a legújabban beállított gépekről magyaráz. .Róla magáról az derül ki, most végezte ét m gépipari technikumot. Amellett, hogy már tíz éve itt dolgozik. Mellémáll. Kíváncsian lesi mit írok. Amikor a „gépipari”-t leírom, izgatottá válik. Leirom a „technikum” -ot is: megkönnyebbülten felsóhajt és elismerően rámnéz. Majd csodálkozva megkérdi: — Csak nem maga is abba a technikumba járt? — Melyikbe? — Hát az enyémbe, a gépipariba. , — Nem én, miért? — Akkor meg honnan tudja, hogy a technikumot „cihával” kell írni? A titok nyitja Törzsgárda ünnepségen az egyik vállalatnál a legöregebb dolgozó ül mellettem. Már negyven éve a vállalat „mindenese”. Észrevettem, hogy figyel. Később meg is szólított: — Mondja fiatalember, hogy írja majd meg a cikket rólunk, ha nem is jegyzetel. Mielőtt válaszolhattam volna, szomszédomat elszólították mellőlem. Aznap már nem is sikerült folytatnunk a csírájában elfojtott beszélgetést. Másnap megírtam a cikket a több évtizede helytállókról. Meg is feledkeztem volna az egészről, ha néhány nap múlva össze nem futok új ismerősömmel, az azóta már nyugdíjas „mindenessel.” — Rájöttem — mondta 6 lelkendezve és hosszan rázta üdvözlésre nyújtott kezemet. — Rájöttem: hogy csinálja! Magának biztosan piszkos jó memóriája van! (kővárt) Gasztronómia j gyón csinos summát visz haza nyereségrészesedés, vagy tizenharmadik havi fizetés címén. Délután fejronl után hazafordultam. Azzal a szándékkal, hogy kibékítem az asszonyt, amire meg is volt a megfelelő lehetőség. Már. a műhelyben elkészítettem mindent. Otthon lábujjhegyen mentem végig az udvaron. A nyitott ablakon keresztül a konyhaasztal lapjára dobtam egy kék borítékot, amelyre szép karikás betűkkel felírtam: anyjukomnak. Ne tessék azon se nevetni, hogy egy negyedórán át elmotoszkáltam az udvaron. Csak azután