Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-16 / 89. szám
A békéscsabai Május 1 Tsz-ben a földfelszín felett összehe- gesztik az idomcsöveket, hogy azután földbe süllyesszék és a szórófejekhez vezessék benne a vizet. Képünkön Futaki László és Pálvölgyi András. (Fotó: Márton) Földben vezetik a vizet Előkészületek a 27. Szegedi Iparí Vásárra Az üzleti élet a kereskedelmi tevékenység hasznos fórumává vált a szegedi vásár, s hogy a 27. is méltó keretek között fogadhassa a kiállítóikat és látogatókat, a Marx téri kiállítási területen újabb kiállítócsamokot építenek. A július 21-től 30-ig terjedő időszakban megrendezés, re kerülő ipari vásáron ez az új csarnok is a kiállítóik rendelkezésére áll. Az ipari vásár igazgatósága már a nagy nyári seregszemle előtt, majd ezt követően is rendez különböző kiállításokat Április 30-tól május 8-ig hétvégi szabad idő és camping-kíállítás lesz a vásár területién. Alig zárja be kapuit az ipar, a kereskedelem, s a fogyasztók nyári találkozója, a közszükségleti cikkeket gyártó ipar fejlődését bemutató és a határmenti árucsere vására, már augusztus 11 —20 között a csarnokban őszibarack-, bor- és virágkiállítást rendeznek. Az ipari vásárra és a különböző kiállításokra jugoszláv és román vállalatokat is meghívtak. Minden bizonnyal a külföldi cégek is hozzájárulnak, hogy az idén is sikeres kiállítási program várja az Ünnepi Hetek időszakában a Szegedre látogatókat a cukorrépa, a dohány, a szálas, takarmányok és a zöldségnövények termesztését? Mezőgazdaságunkban van olyan erő, amely képes lenne erre. Ha a szakembereink és termelés-politika szervezői, segítői „szövetséget kötnének” s nem nyugodnának bele abba, hogy valamely ágazat termelési színvonala romlik. Az üzemi lehetőségek számbavételével, jobb kihasználásukkal elejét lehetne venni annak, hogy a népélelmezés szempontjából fontos növények termesztése hát. térbe szoruljon. Szerencsére ez nem általános, hiszen akadnak gazdaságok, melyek évek óta következetesen küzdenek a népgazdaságnak fon. tos, mások által ráfizetéses ágazatnak kimondott termelés fenntartására, jövedelmezővé tételére. A mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz-ben a szarvasmarhatenyésztést az idő alatt lendítették fel. mialatt máshol csökkentették a tehénlétszámot és a tejtermelést. Más gazdaság példáját is említhetnénk, hogy bizonyítsuk: a korábbi, de a jelenlegi ösztönzőkkel és igen következetes munkával, az ágazátban rejlő belső tartalék kiaknázásával jövedelmezővé tehető a szarvasmarha-tenyésztés. Ha évente csak kétezer—kétszerkétszáz liter tejet fejnek tehenenként, és ha ez a korábbi termelési színvonal csökkenésének eredménye, akkor egyáltalán nem várható a szarvasmarha-tenyésztésből jövedelem. Több üzemi vezető az évről év. re csökkenő termelési színvonal, hoz igényelné — a szarvasmarha-tenyésztés esetében — a gazdasági ösztönzők kialakítását. Meggyőződésünk: nem helyes az az üzemi törekvés, amikor az évről évre csökkenő termelési ■ : színvonalhoz igénylik a szabály- « zókat. A közgazdasági ösztönzők- 3 nek ilyen értelemben nincsen f húzóhatásuk. Nem ösztönöznek « a több tej-, több vajtermelésre, | hanem azt a szerepet töltik be, s hogy a termelés-szervezők ala- ; csony szemléleti színvonalát pó- 3 tolják. A közgazdasági szabály- : zóknak előre vivő, húzó erejük \ van. A nagyobb probléma az, • hogy ennek felismerésével üze- 5 meihk jórészében több éven át 3 megkéstek, lemeradtak az orszá- ■ gos színvonaltól. ) Ezek a példák sajnos, tények, ; így most már felül kellene vizs- j gálni szinte szövetkezetenként a j kialakult helyzetet, hogy az ága. i zatok romlását megállítsák, az ; eszközök kihasználásának hatékonyságát növeljék. Ebben a munkában az eddigieknél nagyobb részt vállalhatnak az érdekvédelmi szervek olyan módon is, hogy a tag-tsz-ek gazdálkodását a hatékonyság oldaláról mélyrehatóan elemezzék. De nagyobb részt vállalhatnának állami szerveink is ebből az . elemző munkából, hiszen a me- 3 zőgazdaságban levő eszközök ■ majdnem mindegyikében fellel, s hető az állami támogatás vala- j milyen formában .A törvényes- ! ségi felügyeletbe szerintünk be- 5 letartozik az állami eszközök ha- 3 tékonyságának időszakonkénti 3 vizsgálata is! összetett és elemző (nunkával • megelőzhető lenne — szinte üze- • ménként — az ágazatok romlása, I javulhatna az eszközök kihaszná- : lása a jövedelmezőség javára. Az ■ ilyen értelmű segítség egyáltalán 3 nem gyengítené a szövetkezeti S önállóságot, sőt erősítené, mert ; az év végi csúszások, bevételi J hiányok megelőzését, a nagyobb i jövedelmek elérését szolgálná, j Dupsi Károly i Huszonöt éve született az első magyar népgazdasági terv Talán egyetlen gondolat sem vert olyan gyorsan és oly széles rétegekben gyökeret, mint a Magyar Kommunista Párt által 25 évvel ezelőtt kidolgozott első magyar 3 éves népgazdasági terv. Amikor 1947 ápriliséiban a Nemzeti Függetlenségi Front többi pártjaival is egyeztetett tervet közzétették, az ország minden részéből üdvözlő levelek, örömteli, nyilatkozatok özöne indult el a Magyar Kommunista Párt felé. Joggal írta akkoriban a Szabad Nép, hogy „az ország ma elsősorban tervpárti, és csak azután kommunista- párti, kisgazdapárti, parasztpárti és szociáldemokratapárti.. „Fizessenek a gazdagok" Mit ígért a 3 éves terv? Hat- miUiárd forintos befektetést az ipar és a mezőgazdaság talpra- állításához, fejlesztéséhez, a tőke szigorúbb megadóztatását, hogy — amint az egyik felhívás hangoztatja — „a kisemberek millióinak gondja fokozatosan csökkenjék.” Ezekben a hetekben írta a Kommunista Párt elismert közgazdásza, Antos István, hogy a „Fizessenek a gazdagok” élv, amelyet már 1946-ban meghirdettek, még mindig csak papíron oldódott meg. „A kép igen szomorú — írja Antos —, Budapesten összesen 7000 ember adott bevallást és az átlagos adó havi 75 forint. Vajon ki hiszi el, hogy a mintegy 80 000 budapesti önálló keresetet űző (kereskedő, iparos, orvos, ügyvéd, vállalkozó stb.) közül csak 7000 volna, akinek jövedelme meghaladja az 1000 forintos határt? És vajon lehet-e arról beszélni, hogy „Fizessenek a gazdagok”, ha ez a 7000 ember is átlagosan csak havi 75 forint jövedelemtöbbletadót fizet? A kisemberek tízezrei méltán háborodnak fel, ha összehasonlítják ezeket a számokat saját jterheikkel.. Gyermekvédelem, olcsó lábbeli, cigaretta Súlyos terhek nehezedtek ajkkor minden munkásra, de különösen nehéz helyzetben voltak a szegényparasztok, akik a legfontosabb ruházati cikkeiket, a lábbelit sem tudták megvásárolni! „A Magyar Kommunista Párt megértette a szegónypa- rasztság panaszát — olvashatjuk a Szabad Nép tudósításában — és akciót indított, hogy olcsó lábbelit juttasson a falunak.” Egy másik hír arról ad számot, hogy az 1947. évi költség- vetésben 17 millió forint jut gyermekvédelemre, de a hároméves terv ezt az összeget 84 millió forintra emeli. „Ma 90 000 gyereket gondoz az állam, 3 év múlva 239 000-ről fog gondoskodni, 5000 új iskolád osztálytermet építenek. A hároméves terv szerint a beruházásoknak több mint egynegyedét fordítják társadalmi intézmények és iskolák fejlesztésére...” Ugyancsak a 3 éves terv első Felveszünk 1 fő mérlegképes végzettséggel rendelkező személyt belső ellenőri munkakörbe. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen az alábbi címen: r BÉKÉSI VEGYESIPARI SZÖVETKEZET. BÉKÉS, SZARVASI U, 14, x akciói közé tartozik: már 1947 májusában 25 egészségügyi vándorautó indult az ország minden részébe, falvaikba, tanyákra. Minden autón három szakorvos, egy-egy védőnő és az MNDSZ kísérőnője utazott. Tizenként autón röntgenkészülék Is volt. Az autók 12 tonna cukrot, 6 tonna szappant, 1600 vándorkelengyét, 15 ezer fejkéndőt, a gyermekeik részére 25 ezer füzetet, ezenkívül rengeteg egyéb tápszert ég ruhaneműt vittek magukkal. Érzékenyen érintette a kisembereket a cigarettahiány, a drága villanykörte és sok egyéb, a mindennapi élet elengedhetetlen tartozéka. A Szabad Nép először azt derítette fel, hogy a 3 éves tervet ellenző reakciós körölk szervezett akcióval vásárolták össze a dolgozók elől az olcsóbb cigarettafajtákat. Ügynökeik trafikról trafikra jártak és három-négyezres mennyiségben vették a cigarettát. A kommunista parlamenti képviselők határozott követelésére a trafi- kosókat utasították, hogy egy- egy személynek egyszerre 200 darab cigarettánál np adjanak többet. Az intézkedést a Dohán vjövedék Vállalat polgári- ruhás nyomozói szigorúan ellenőrizték. Az a trafikos, aki nem tartotta meg az utasítást, elvesztette jogosítványát. Minden eszközt megragad a reakció.. Ilyen előzmények után még j érthetőbb, hogy a magyar dől- | gozók elsöprő többsége a 3 éves ; terv pártján állt. A demokrácia 3 fejlődésének ellenséged azonban 3 mind elszántabban kísérelték meg a hároméves terv szabotá- lásáfc Minden eszköz jó volt számukra. hogy a megvalósítást elodázzák. 1947. június 14-én a munkáspártok funkcionáriusainak értekezletén a kommunista belügyminiszter beszédében külön hangsúlyozta: „A terv körül erős harc folyt a demokrácia és a reakció között, s a két munkáspárt már hetekkel Nagy Feren- I cék űzőiméinek leleplezése előtt : kijelentette, hogy a kisgazda- \ pártban nemcsak kettős politikai 3 vonalvezetés volt, hanem a gaz- 3 dasági összeesküvés szálai is sző- 3 vődtek a demokrácia és a szü- • lető 3 éves terv ellen”. A figyelmeztető szavak tragi- ; kus gyorsasággal időszerűvé 3 váltak. Bűnös kezek kísérletet 3 tettek, hogy gyújtogatok csóvái- • val felperzseljék a magyar nép • siúlyos nélkülözésed árán újjáépí- • tét üzemeket. 1947. június 15-én leégett a 3 Hofherr-gyár a mai Vörös Csdl-; lag Traktorgyár öntödéjébe. Bár a ; hivatalos vizsgálat azt mondot- 3 ta, hogy a tűznek rövidzárlat 3 volt az oka, szabotázsnak beillő • vétkes könnyelműség volt ta- '■ pasztaiható. A kár 5—8 millió j forint. Július 11-én leégett a 8 Ganz Hajógyár hajóépítő műhe- j lye: a kár 10 millió forint. 22-én ! Csepelen „dolgoztak” a gyújtó- 3 gatók —< a Neményi Testvérek ; Papírgyára két helyen gyulladt 3 ki egyszerre: a kár 5 millió fo- 3 rint Zöld út Az elvetemült kísérletek sok 3 kárt okoztak az országnak, de ; megakadályozni a hároméves; terv végrehajtását nem tudták. 3 Augusztus elsején a Magyar 3 Kommunista Párt kezdeménye- : zésére, a reakció minden gán- 3 csoskodása ellenére, ha későn is, : de megalakult a Tervhivatal, s a ■ kitűzött időben éppen a bűnös 3 kezek által fölégetett hajógyári 3 műhely helyén jelképes kapavá-. ; gással megindult a hároméves ■ terv megvalósítása. A történél- 3 mi pillanat szónoka ezt mon- 3 dotta: „Mi kommunisták büsz- j kék vagyunk rá, hogy mi- kezde- • ményeztük a tervet A terv tör- ; vénnyé vált és jaj annak, aki szembehelyezkedik ezzel a törvénnyel”. Augusztus elsejével, a közelgő választásokkal éles reflektorfénybe került a kommunista párt korábbi állásfoglalása, amely szerint „A terv realitása végső fokon politikai kérdés! Azon múlik, hogy sikerül-e a mainál lényegesen baloldalibb, valóban demokratikus kormányzatot létrehozni”. Megindult a választási küzdelem, amelynek során a Magyar Kommunista Párt, addigi munkájának méltó eredményeképpen, az ország dolgozó népének bizalmából a legerősebb párt lett. Sikerült baloldalibb, valóban demokratikus kormányzatot alakítani, amely zöld utat engedett a 3 éves tervnek. A terv, a párt útmutatásait követő dolgozók erőfeszítésével, két év és öt hónap alatt megvalósult Jelentős sikere volt ez a kommunista Párt politikájának, amely a dolgozó tömegekre épített. Az ipari termelés 1949 végére elérte a háború előtti utolsó évit, s az életszínvonal emelkedése is valamivel túlhaladta a tervben kitűzött célt. Érdemes felidézni az egykori harcok epizódjait, hiszen az első hároméves terv volt a kiindulópontja a következő évek és évtizedek gazdasági, társadalmi fellendülésének. Kőszegi Frigyes Bandítizmus-e a tájékozódás? / gy igen. jól látja aa olvasó: banditizmus e a tá jékozódás, ponto. sabban szólva, az információszerzés? Bármily meglepőnek is tűnik, egyesek szerint az. íme a történet — a nevek mellőzésével —, mert nem ez a lényeg, hanem a jelenség. Az egyik nagy vállalat orosházi részlege vaskos jelentést készített, amelyben elemezte a múlt év gazdálkodását, s az azzal összefüggő valamennyi kérdést. A nagy vállalat vezetője javasolta, hogjr ennek alapján a sajtó is foglalkozzon a témával, annál is inkább, mert a vállalat tevékenysége összefügg a lakosság ellátásával. Ez Idáig természetes és helyes. A meglepő az, hogy az illető osztályvezető, aki az jelentések fölött — állítólag — diszponál, közölte, hogy sajnos nincs egyetlen felesleges példány sem. S amikor e sorok írója — valakitől szépen kérve — mégis szert tett egyre, ö-osz- tályvezetősége felháborodott, imigyen: „itt nem lehet ilyen banditizmust csinálni”, E kijelentéshez lenne néhány hozzáfűzni való. Mindjárt az elején az, hogy a tájékozódás nem banditizmus, a sajtó tájékoztatása pedig nem szívesség, hanem kötelesség. Igen, így: kötelesség, amelyről a Politikai Bizottság ezzel kapcsolatos határozata intézkedik. A másik megjegyzés a néhol fel-felbukkanó kiskirályosdi, az önállóság torzult megjelenési formája, amely ellen küzdenünk kell. A hatalom bármilyen szinten, nemcsak önállóság, hanem bizalom és felelősség is, amelyek együttes gyakorlása dönti el egy-egy vezető értékét, s nem az, milyen fontosságot igyekszik tulajdonítani magának. S végül egy bagatellnek látszó dolog: az osztályvezető által olyannyira féltve őrzött vaskos jelentések egynémelyikével az üzemben járva (mert ez sem banditizmus!) nem éppen méltó helyen volt szerencsém találkozni. Talán jobb lett volna ez utóbbi megakadályozására oly intenzíven ügyelni! & F. N
