Békés Megyei Népújság, 1972. április (27. évfolyam, 78-101. szám)

1972-04-12 / 85. szám

Takarítónők „protekcióval“

A legszívesebben cigánydalokat énekelnek. Igaz, magyarul. Békésen a párizsiak” nemigen tudnak cigányul.

Most Békéscsabán, a Szabadság téren épülő, illetve átadás előtt álló irodaházban dolgoznak. Ahogy számolom, heten vannak. Emeletről-emeletre járva takarítják a folyosókat, helyiségeket. Ha valahol befejezik, mennek utánuk a festők, vízvezeték, és villaszerelők, asztalosok, burko. lók és újra rendetlenséget csinálnak. ök meg kezdhetik élőiről. De ha nem takarítanának, egyik mesterember nem követhetné a másikat, úgy felgyülem- lene a sok „szemét”.

Amikor végülis minden befejeződik, nekik kell rendet, tisztaságot teremteniük. Olyat, hogy az átvevő elégedett legyen.

Munkaköri beosztás szerint takarítónők, ami azonban aligha fedi a köztudatban elterjedt fogalmat. Munkaeszközök nem porszívó és padlókefélő gép, hanem drótkefe, kalapács, seprű, spakni, veder és rongy. A meszes padlót felsúrolják, az elcsöpögött olajfestéket spaknival levakarják, az itt -ott egyenetlen betont kalapácssal leverik, hogy a PVC-burkolatot a szakemberek leteríthessék. Aztán a PVC-ről a ragasztót zsilettel levakarják. Persze az ablakok, ajtók, a csempeburkolatok, a radiátorok, a lámpák letisztítása is az ő dolguk.

Munkájuk különösebb szakismeretet nem kíván, annál inkább erős kezet. Mert a spaknit és a kalapács nyelét jól meg kell fogniuk, amikor dolgoznak. Egyébként a művezetők nem sokat foglalkoznak velük. Reggel meg- mondiák nekik, hogy mi a feladatuk, aztán egyszer-kétszer ellenőrzik őket. „Szemmértékre” kiszámítják, hogy mit kell elvégezniük. Ha elmaradnak, akkor jön a ,,hajtás”:

— Na, lányok, gyerünk!

Csak úgy tréfásan, de értnek belőle az asszonyok és „rákapcsolnak”. Miért is haragítanák magukra a művezetőket, akik mindig udvariasak velük szemben. Sőt! Olykor még a gondjaahogyam az eltávozókat technikával pótolná tudjuk.

Az agrárnépesség csökkenését össze lehet kötni a „falu elnéptelenedésének”, magyarán a városiasodásnak az emlegetésével is S itt nagyon káros szakszerűtlenségek bújnak meg a vélemények mögött.

Szükségként írjunk ide néhány adatot; ezek, sajnos, tízévesek, de a lényeget kifejezik. A. városi lakosok aránya Ausztriában 63 százalék, Franciaországban 54, Hollandiában 58, Olaszországban 57, Spanyolországban 37, Svájcban 69. Svédországban 51, Japánban 53, Brazíliában 37, Argentínában 63, Kanadában 67, az USA-ban 64 és a Szovjetunióban 48 százalék.

A városiasodás, az urbanizáló- dás tehát világjelenség. Angliában például, ahol a legkisebb az agrárnépesség aránya, egyben legmagasabb fokú az urbanizá- lódás, a lakosság több mint 80 százaléka városokban él. Falu gyakorlatilag nincs is. legfeljebb kisváros és farm, valamint speciális «etek, ahová például az üdülőtelepeket soroljuk. De élesen meg kell különböztetnünk a túlurbaniizálódás jelenségeit

A másik végletben, Indiában például mindössze 17 százalék a városi lakosok aránya. S India mégis túlurbanizálódott ország: a városaiba özönlő fiatalok felének ugyanis nem tudnak mupkát adni. Tehát a magukat városi lakosnak vallók közül nagyon sokan a járdán adásaikról is elbeszélgetnek velük és tanácsokkal segítik őket.

Van még más is. Egyiküknek sem volt könnyű a Békés megyei Állami Építőipari Vállalathoz bejutni, s nem lenne jó innen kikerülni. Tulajdonképpen „protekcióval” vették fel őket. No, nem éppen valamilyen „hatalmasságok” léptek közbe az érdekükben, hanem a férjeik, ök is úgy, hogy derekas munkával előbb önmaguk bizonyítottak. A legtöbben hosszú évekig.

Rác* Rezsőné férje például az egyik többszörös szocialista segédmunkás-brigád vezetője. A vállalatnál ismerte fel, hogy a családja nincs örökké arra kárhoztatva, hogy Békésen „Párizs” egyik putrijában éljen. Már kezdetben elhatározta, hogy kiszakad abból a környezetből. Szorgalmas munkával meg is teremtette az anyagi és erkölcsi alapot arra, hogy társadalmi segítséget kapjon.

Négy évvel ezelőtt elköltöztek Párizsból. Kétszobás, fürdőszobás lakásba került a Rácz család. Sajnos, az örömbe üröm is vegyült, mert 1970-ben a belvíz megrongálta a házukat. A társadalom azonban ismét a segítségükre sietett Készpénzt és kölcsönt is kaptak. Az adósságuk nőtt, de a két szobát eggyel megtoldottak, és bevezették a vizet A hét tagú család most már tágasabb lakásban és jobb körülmények között él.

Az asszony nem is panaszkodik:

— Igaz, havonta 600 forintot kell törlesztenünk, de a férjem 2100—2200 forintot keres, én 1300-at, az egyik gyerek — ugyancsak itt a vállalatnál — 1000-et, a családi pótlék pedig 810 forintra emelkedett. És jószágot is nevelünk, mert sok az éhes száj.

Persze azért meg kell nézni, hogy hova teszik a pénzt. De az biztos, hogy sokan irigylik őket.

Bodóczki Mihályék helyzete nagyon hasonló a Ráczékéhoz. Náluk is négy gyerek van, a férfi és az asszony keresete pedig szinte egyforma. Ök fiatalabbak és a házépítéshez még csak most kezdtek. Az anyag már meg

uiisaaMaoaaeaaaaBaaBBaBaaaaaaaaaaasaaaaaBaaaa*

i

■

E

nak és többet éheznek, mintha« a falujukban maradtak volna. *

Hazánkban 1970-ben a lakos- j ság 45 százaléka élt városokban, | ez az arány lassú tempóban5 emelkedik. Panaszkodunk, hogy 5 túlzsúfoltak a városaink és mi; mégis jellegzetesen alul-urbani-; zálódott ország vagyunk. (Aki-3 nek kedve van, keressen vissza | a számokban, látni fogja, hogy • minden országban, ahol a pa- 3 rasztság részaránya körülbelül S megfelel a miénknek, viszony-; lag többen laknak városban,« mint minálunk.) :

m

A jelenség magyarázata, saj-5 nos, egyszerű. Mi a városokban ■ munkahelyet adunk, sőt többet | is tudnánk adni, de lakást nem : adunk, vagy csak nagyon keve- ■ set tudunk adni. Aki tehát el- • hagyja a mezőgazdaságot kétE lehetőség közül választhat, vagy • otthon marad állandó lakásként 5 falun és vállalja a munkásszál- 5 lássál, vagy a naponkénti bejá- « rássai együtt járó kényelmetlen- : ségeket, (ez a legfinomabb kife- • jezés, amit ide alkalmazni lehet) ! vagy pedig anyagi erejének vég- ■ ső megfeszítésével telket vesz, ■ házat épít a városban.

Kegyetlen igazság, de ki kell E mondani: minálunk az iparosi-« tás mostanáig nem csupán a jj mezőgazdaságban felszabaduló 3 munkaerő segítségével történik, E de egy kicsit a faluról kimozdu- •' lók rovására is. Ez eddig így ■ volt, de számos tünet mutatja, í hogy ez sokáig nem lesz tartha- . tá :

VSldeáki Béte S

is van. „Párizs” egyik földes kunyhóját akarják végérvényesen elhagyni. Tele vannak optimizmussal.

Balogh Dezsöné viszont jóformán csak panaszkodni tud:

— A férjem, aki a Rácz-bri- gádban dolgozott, hat hónappal ezelőtt megbetegedett. Most portás egy üzemben, ahol kevesebb a keresete.

Azt is elmondja, hogy néhány éve kikerültek a putriból, de az új, egyszobás lakás építéséhez mélyfekvésű portát kaptak. A házat az építő nem szigetelte kellően, vizes lett a fal, megpe- nészedett a bútor és a ruha. Nem tudta akkor, hogy kihez forduljon panasszal.

A házat már szigetelték, jobb a helyzet. Hat kiskorú gyermekkel azonban nehezen fémek meg egy szobában. Csak egy remény marad: ha legalább egy-két gyerek felnő, majd segít gyarapítani a családi kasszát és még egy szolját építenek.

Czinanó Mihályné férje ugyancsak a nevezetes Rácz-brigád tagja. A nyolc tagú család nehezen tud kijutni „Párizsból”. Igaz, nem putriban, hanem egy kis régimódi parasztházban ’ laknak. Életkörülményeik szerények, de — látva a többieket — ők is többre vágynak. OTP-kölcsönnel lakást akarnak venni. Valahol a közséjgben, távol a mostanitól.

Kertész Ferenc főművezetőről igen elismerően nyilatkoznak a takarítónők:

— Szigorú, de nagyon emberséges — mondják.

Neki ugyan sokkal fontosabb feladatai vannak, mint a takarítás ellenőrzése, de ha találkozik az asszonyokkal, egy-két szava mindig van hozzájuk. Legalább ennyi:

— Gyerünk lányok, gverünk! — biztatja őket, hogy jobb kedvre derüljenek.

Kertész Ferencnek nincs pana. sza az asszonyokra. De a „párizsi” férfiak közül egyik-másikat elég nehéz embernek tartja.

— Bárcsak a munkában olyan lenne mindenki, mint Rácz Rezső, Czinanó Mihály, Antoni József és még jó egynéhány... Ezeknek az embereknek arany kezük van — állapítja meg.

— És ki a nehéz ember? — kérdezem.

— Az is közöttünk van. Azt mondom például Czinanó Mihálynak, hogy átmegy a Rusz- nák-brigádba, ő menten tiltakozik: „Dehogy is megyek magyarok közé”.

A március 8-i nőnapi ünnepségre Rácz Rezsőnét, Czinanó Mihálynét, özv. Schurmann Lászlónét és Balogh Dezsőnét a szakszervezet nem hívta meg. A többieket mind, akik ezen az építkezésen dolgoztak, mégpedig írásban. Most is rágódnak mind a négyen, hogy vajon miért hagyták ki őket.

Nem tudok rá válaszolni. Előfordulhatott, hogy tévedésből. Ezt a magyarázatot azonban nem fogadják el. Az ilyesmire talán túl érzékenyek. Üjra és újra meg akarnak győződni arról, hogy társadalmunkban nem a bőr színe, hanem a munkája alapján ítélik meg az embereket. Sok-sok biztatást várnak még. Évszázados mellőzést kell velük elfeledtetni.

Pásztor Béla

1972. ÁPRILIS 12.

5

A vadászok megyei küldöttközgyűlése elé

Ityf a ül össze a megye vadá-1 szainak küldöttgyűlése, j Megyénk vadásztársadalma a I közvetlen utóbbi időben nagy-1 jelentőségű feladatok és esemé- I nyéknek volt tevékeny részese, j Az 1971-ben Budapesten megren- ! dezett Vadászati Világkiállítás növelte a magyar vadászok és j természetbarátok érdeklődését a természet és annak szépségei { iránt. Manapság érthető ez az j érdeklődés a tudomány és a tech- j nika foradalma, a rohanó világ, a szellemi és idegfeszültség korában. A fizikai és szellemi erő helyreállításának, felújításának egyik módja és formája a vadászat.

A vadgazdálkodás, a vadászat és a vadász fogalma egyre szélesebb körben kerül a figyelem kö. zéopomtjába társadalmunk szinte minden rétege előtt.

A vadásztársaságok célja, hogy tagjaik részére a jogszabályok, az alapszabály keretei között, a gazdaságosság szem előtt tartá sával. a népgazdasági érdekek összehangolásával működési területükön vadgazdaségilag jól megalapozott, kulturált vadá szati lehetőségeket biztosítsanak. Ugyanakkor a vadásztársaságok taglal részére követelményeket írnak elő. meiveket a vadászok, nak kötelességük betartani.

Az utóbbi három évben több jogszabály jelent meg az egyesületekről, a vadgazdálkodásról, a vadászatról, Mindezek alapján várható a fejlődés minden vadásztársaságban és minden vadásztársasági tag személyes tevékenységében.

A közelmúlt időben volt a tagkönyvcsere és befejeződött a vadásztársaságokban az új alapszabály elfogadása, az intéző bizottságok, ellenőrző bizottságok és fegyelmi bizottságok megválasztása három évre, valamint a küldöttek megválasztása a megyei küldöttközgyűlésre. A megyei küldöttközgyűlést követően az országos küldöttközgyűlésre május végén, június elején kerül

sor.

MM indezek alapján reálisan LVM várható a politikai, szervezeti élet fellendülése, egvben új tagok felvétele, a vadásztársaságok fiatalítása. Várható a

mezőgazdasági üzemekből történjen, ezen belül is megfelelő figyelmet kell fordítani a fiatalok felvételére.

zf megyei intéző bizottság ■*-*' részéről segítjük a vadász- társaságokat, hogy szervezeti életük tartalmas legyen. Minden vadásztársaságnak a követ, kező okmányai megvannak melynek alapján végzik tevékenységüket: az alapszabály, a vadásztársaság belső működésének rendjét szabályozó okmány; a vadgazdálkodás távlati fejlesztési terve; éves operatív terv, mely tartalmazza a taggyűlések, vezetőségi ülések napirend terveit, továbbá szervezeti feladatok, rendezvények és a gazdasági ügykezelési, költségvetési feladatokat.

A vadásztársaságok vezetőinek képzésével, tájékoztatásával rendszeresen foglalkozunk. Ennek keretében esetenként külön a vadásztársaságok elnökeivel, titkáraival, vadászmesterekkel és a gazdaságvezetőkkel. Különösen nagy figyelmet fordítunk a vadászmesterek továbbképzésére. Szükségesnek^ látszik, hogy még tovább lépjünk e tekintetben, és iskolarendszerű tovább- kénzést szükséges biztosítani számukra.

A megyei intéző bizottság évente egy-egy vadásztársaság vezetőségét beszámoltatja tevékenységéről. s a tapasztalatokat különböző módon a többi vadásztársaságok felé felhasználjuk.

Intéző bizottságunk és a vadásztársaságok propagandája javult, azonban nem rendszeres. Többet kell tenni, hogy jobban kihasználjuk a megyei lap adta lehetőségeket, valamint a közvetlen érzéki fejlesztéshez a kiállítás és bemutató jellegű tevékenységünket fejleszteni kell.

A megye vadásztársadalmának fegyelmi helyzete lényegesen javült. Vannak kisebb szabálysértések, de 1971-ben a megyei fegyelmi bizottságnak nem kellett konkrét üggyel foglalkozni, mely természetesen mutatja a vadásztársaságok fegyelmezési tevékenységének .javulását, hogy nem volt egyetlen fellebbezés sem.

vadállomány tervszerű fejlesztése. Nálunk a megyében figyelmet kell fordítani a nvadállomány csökkenésének megállítására és fokozatos fejlesztésére; a fácánállomány növelésére, a kívánt ivararánv tartására; a fogolyállomány feilesztésére; az őzállománv minőségi iavításéra; a túzokállomány védelmére és fejlesztésére, mint aktív természetvédelemre; a szőrmés és szárnyas ragadozók anasztására.

A vadásztársaságok és a mezőgazdasági üzemek kapcsolatainak, együttműködésének javítása, a kölcsönös érdekek, lehetőségek és előnyök alapján; ez lehet az alapja az eredményes vadgazdálkodásnak. A föld termékei a mezőgazdasági termelő- szövetkezeteké, az állami gazdaságoké, a vadállomány az államé, és ezt a vadásztársaságok bérleti díjért használhatják és egyben kötelességük, hogy védelmezzék és fejlesszék azt. Min. den vadásztársaságnak van vadgazdálkodási távlati terve, ez adja tevékenységük alapját.

A szemlélet javítása, a vadász, társaságok és a mezőgazdasági üzemek közelebbhozása. a fejlesztés és annak feltételeinek közös megteremtése a további alapvető feladat. Az eltartóképesség és a minőség javítása, a mennyiség fejlesztése a károkozás elkerülése, vagy legalábbis csökkentése szintén mind a két fél érdeke és egyben feladata. Erre alapozva, javítani szükséges a mezőgazda, a vadgazda, az erdész, az állatorvos, a traktoros kapcsolatát. A valóságban a mezőgazdaság, <a vadgazdálkodás és a vadászat szorosan ösz- szefügg. Ezt fel kell ismerni és még több tudatosságot vinni a tevékenységbe. E helyzet indokolja azt Is, hogy a vadásztársaságok tagjainak utánpótlása — asm kizárólag de elsősorban a

A hivatásos vadászok anyagi és jogi ügyeinek lerendezésével képzésünk és továbbképzésük kerül előtérbe, hogy minél eredményesebben megfelelhessenek hivatásuknak.

A jövőben — az eddigieknél nagyobb figyelmet kívánunk fordítani ,a szomszédos megyékkel és egy-két távolabbi megyével a kapcsolatok kialakítására.

A megyei és a területi párt-; állami, társadalmi szervekkel való kapcsolat tartását és fejlesztését úgy a megyei intéző bizottság, mint a vadásztársaságok részéről nélkülözhetetlen feltételnek tartjuk, melyet fejleszteni és erősíteni kell rendszeres tájékoztatásokkal és tevékenységünkhöz kérve támogatásukat.

Íl/JT unkánk segítését jól szoi- gálja a MAVOSZ Országos Választmánya, az intéző bizottsága, a központi apparátus és az elnök, valamint a főtitkár személyes tevékenysége. Ezek közül csak néhányat emelitenék meg: A vadgazdálkodás távlati tervének vadfajonként Való elkészítése; az új vadásztársasági alapszabály kidolgozása; néhány más szabályzat elfogadása, mint a hivatásos vadászokról és a fegyelmi szabálvzat: a MAVOSZ mérvéi szerveinek különböző módon való segítése, informálása; szeméi vés találkozások.

Nagyra értékeliük a MAVAD ere^rn-ányes munkáját is.

Mindezek együttvéve iól szolgálják a megye vadgazdálkodásának kultúráját, erősítik a vadásztársaságok és mezőgazdasági üzemek, a párt-, állami, társadalmi szervek kapcsolatát, s annak eredményes továbbfejlesztését.

Csatári Béla,

a MAVOSZ Békés megyei- Intéző Bizottságának elnöke