Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-22 / 69. szám
Márciusi esz Fáradtzöld a fű a csabai kör- igát külső oldalán. A kocsi úton kerekektől magasra tornyozott, megdermedt sár. A házak előtt frissen ásott virágcskertek, uralkodó szín a szürke és a barna Március van, a természet azonbán inkább őszt idéz Vagy csak úticélunk tudata teszi őszivé a környezetet? Lehetséges. Inkább fényesen, mint melegen süt a nap... Hetvenöt lakó Árva völgyi Jánosné intézetvezetővel beszélgetünk a Békéscsabai Városi Tanács „A” Szociális Otthonának életéről. Hetvenötén élnek itt, nagyobbrészt öregek, akiknek vagy egyáltalán nincs senkijük, vagy a szociális helyzetük ezt igényli. Akik tehát egyedül már nem tudnának boldogulni az életben, akik mások gondozására szorulnak. — Hogyan zajlik le egy nap az otthonban? — Nyolctól-kilencig reggeli, utána szabad idő, féL egykor ebéd, vacsoráig szabad program, kimenő, majd televíziónézés. Akik vállalják, dolgoznak is: boltba mennek, gyújtást aprítanak, rózsát nyesnek, palántáz- nak, felássák a kertet, udvart söpörnek. Mások üldögélnek, olvasnak, horgolnak, kártyázd nak, dominóznak, beszélgetnek. Az elmúlt évben vietnami takarók is készültek náluk és köny- nyű munkát kaptak lakóink a Kner Nyomdától. A férfiak gyakran felmennek a gátra, onnan nézik a futballmeccseket, edzéseket. Évente harminc nap szabadságuk van lakóinknak, akik kívánják, ilyenkor rokonaikhoz látogatnak. Akiknek Békéscsabán élő hozzátartozójuk van, gyakran vasárnaponként is felkeresik őket A konzervgyár több szocialista brigádja patronálja az otthon egy-egy lakóját. Névnapokon, születésnapokon rendszeresen eljönnek, sokszor üzemláto- „ gatásra, városnézésre viszik pat_ «' ronáltjukat Rendszeresen ellál I lógatnak hozzánk a Hazafias * Népfront VI. kerületi nőbizott- ■ ságának képviselői, a városi ta- £ rács kuitúrcsoportja, a Vakok és ■ Csökkentlátók Békés megyei; Szövetségének kórusa, versmon- £ dói, muzsikusai, anyák napján; és ősszel az öregek hetén a MÁV 5 nevelőintézet lányai. Látogatá- í saik nagy eseményt jelentenek: az otthonba» ruetonszágba a mázolősegédhez. Aztán mégis elment hogy megnyalja a Hitler talpát Így igaz, ahogy mondom. Rossz világ volt Egy bakterházhan kilenc gyerek? Az az egy lyuk volt szo_ bájuk, konyhájuk, mindenük. Nem csoda, hogy senki se sajnálta Tisza Istvánt mikor lelőtték. Én se sajnáltam... Az olvasás a legkedvesebb szórakozása itt másoknak is. Eczedi Mihály bácsi az újságokban a rejtvényeket kedveli, azok minden fajtáját. Megfejtéseiért két alkalommal kapott könyvjutalmat — A könyv mellett pedig a televíziót szeretem nagyon. A műsor kezdetétől záróráig nézem. Mindent ami jön, sorban. A sportközvetítéseket is, persze valamikor magam is futballoztam. A CSAK-ban. Akkor valahogy más volt Talán több volt bennünk a focihoz a szív, a lélek Hónunk alá vettük a felszerelést úgy mentünk a vidéki meccsekre. Akkor tényleg szórakozás volt csupán, ha valaki magára húzta a dresszt és futott a labda után. A harmadik lakó, akivel az otthonban beszélünk, Fischer Károlyné, akit mindenki Didikének becéz. S joggal, még a hetvennyolc esztendősök is, hiszen Fischer néni 97 esztendős. Készül a századik születésnapjára. — De előbb még a kórházba, hályog van a szememen, lehet, hogy megoperálnak. Mert így nem tudok olvasni. televíziót nézni. Csak a Nótaszót hallgatom, azt nagyon szeretem, — Kedves Dédike mondja él, mire emlékszik legszívesebben mondjuk az első világháború előtti időszakról? — Láttam Blaha Lujzát a színpadon játszani. Remek volt Később meg Fedák Sárival tar lálkoztam, mert dolgoztam színházban is, itt, Békéscsabán. No meg, a háború előtt Ferenc Józsefet láttam. Mentem Pesten az utcán, jött arra égy hintó, abban ült egy nagyon ismerős ember. Gondolkodtam, ki lehet, de csak akkor jutott eszembe, hogy a király, amikor már régen elhaladt előttem. Szégyelltem magam. hogy nem ismertem meg azonnal. Mégiscsak a király volt... Várom a születésnapomat Nagy torta lesz, száz gyertyával az asztalon. Fotó; Demény — Es mi lesz ma ebédre? — Palacsinta. Túrós palacsinta. Finom. Búcsúzunk, aztán még egy perc a könyvtárban. Érdemes megnézni! Van az otthonnak lakója, aki valamennyi kötetét ol vasta már. Mikszáth-tói Rejtőig, Passuth-tól a mesekönyveken át a krimiig terjed a sor. Évente körülbelül ezer forintért vásárolnak könyvet Ezen kívül pedig újságokat Az Ország-Világot, a Nők Lapját, a Ludas Matyit. a Népszabadságot, a Rádió és Televízió Újságot, a megyei lapot Érdekli az ittlakókat a mai világ. ® Sajátos, semmi máshoz nem hasonlítható életmód. A jelent inkább a rádió, televízió, az újság jelenti. A beszélgetések témája inkább a múlt Összemosódik a kettő. Mint ahogy összemosódik a munka, a pihenés, a szórakozás. Mint a természet ködös augusztusi hajnalokon, párás őszi alkonyatokon. Pedig a naptár márciust mutat Ebben a házban, kertben, udvaron azonban őszi a hangulat. Daníss Győző ■■HaniiuitiuHniniHUiiHW !«mim«H(iitiMmnnuminuHniin A Tanácsköztársaság kulturális törekvései és vívmányai Békés megyében Szulimán néni, Mihály bácsi, Dédike i A napsugár kicsalogatja a ] hálótermekből a lakókat. Sétál- ! nak, üldögélnek az udvaron, ol- i vasnak a terasz padjain, kerti j munkákkal foglalatoskodnak. ! özv. Szulimán Istvánná kézé- j ben Tükör és Élet és Tudomány: ! — Érdekel minden, amit a be- j tegségekről írnak. Igyekszem | megfogadni a tanácsot, hogy; minél kevesebb gyógyszert s szedjünk. És enni is csak mód- ■ javai eszem... ha meghíznék, az! biztosan az ágyhoz kötne. Azt! pedig nem szeretném. — És érdekelnek újságban, j könyvben a régi dolgok is. Sok • mindent láttam életemben, | nyolcvanéves vagyok. Horthy- j val is beszéltem egyszer. Nagy j csalódás volt. hogy az ország j kormányzója nem tudott rende- i sen magyarul. Meg rádióban is j hallottam, amikor az mondta, j hogy ő ugyan nem megy el Né- | 4 Éfcmm 1972. MÁRCIUS 22. A Tanácsköztársaság alkotmánya kimondta: „A Tanács, köztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát, és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét”. Pedagógusok meghurcolása az ellenforradalom idején A pedagógusoknak mindig előrelátó embereknek kell lenniük, hiszen ők a jövő nemzedékét nevelik. A jó pedagógus mindig meglátja a törvényszerű újat és ennek szellemében nevel oktat. A Tanácsköztársaság tanítói közül sokan felismerték az újat és eszerint munkálkodtak. Velük együtt dolgozott több haladó szellemű értelmiségi is. A Tanácsköztársaság megdöntése után ezeknek az embereknek meghurcoltatásban volt részük a visszahúzó erők bosszújaként, a meg nem értés miatt Az üldözöttek között voltak: Szeghalmi Gyula, Dapsy Gizella, Berki István, Kiss Sándor, Csobod József, Ettig Károly, Krecsmarik Endre, Zsila Gyula, Vaskó István, Kner Imre és mások is. Szeghalmi Gyula 1907-ben kapcsolódott be, mint helybeli tanító, a szeghalmi munkásmozgalomba^ a munkáskörhen gyakran tartott előadáso^ kát Részt vett a haladó pedagógusmozgalmakban már az első világháború előtt. Igen széles tudományos és ismeretterjesztő tevékenységet fejtett ki, számos könyve, sok cikke jelent meg történeti, földrajzi, néprajzi, fotográfia-elméleti témákból. 1919. március 3-án a közoktatás- ügyi minisztérium megbízta, hogy tartson előadásokat a tanítók, tanárok szocialista képzése érdekében. A Tanácsköztársaság idején Gömör—Kishont megye tanfelügyelője volt. A fehérterror idején Miskolcon, Zalaegerszegen és Gyulán ítélték el. 1919. szeptember 1-én felfüggesztették tanítói állásából és több mint hat éven át tartó hajszát indították ellene, elsősorban a megyei és a szeghalmi urak. Ennek során „rábizonyították”, hogy elmebeteg. Csak 1934-ben sikerült bebizonyítania, hosszú pörösködés után, hogy ezzel a váddal állították félre. 1944-ben, miután tudomására jutott, hogy mint komnvmis- tagyanús személyt, le akarják tartóztatni, a Dunántúlra menekült. Ott érte a felszabadulás. 1945-ben a tatabányai szénmedence kulturális vezetője lett, majd nyugdíjazásáig megszervezte a tatabányai Bányászati Múzeumot. Jellemző eset Szeghalmi Gyulával, 1922. május 14-én: Az 1922-es választásokat megelőző korteskedés során megjelent Széf* almon kőt ellenzéki képviselőjelölt, akiket — mint izgatottat és búj toga tóikat — a járási csendőrparancsnok kiutasított. Amikor e két személyt a csendőrök az állomásra kísérték, Szeghalmi Gyula, aki „kommunista üzelmeiről ismeretes”, a főutca egyik forgalmas pontján és az állomáson lefényképezte. A hatóság arra gyanakodott, hogy Szeghalmi a bécsi magyar kommunista emigráció számára akarja kijuttatni a felvételt, hogy az adatokat kapjon az „alkotmányos” Horthy-rendszer vámadósához. A csendőrség azonnal házkutatást tartott Szeghalminál, felvételeit elkobozta. Hiába hivatkozott arra, hogy csak puszta fényképgyűjtési szenvedélytől vezettetve csinálta a felvételeket Meg is jegyzi a járási főszolgabíró jelentése, hogy az ellenzéki képviselők képét (egyik Búza Barna volt) alkalmasnak találta gyűjteménye számára, Horthy darutollasainak díszes szeghalmi bevonulását viszont nem tartotta megörökítésre méL tónak. Dapsy Gizella szeghalmi óvónőt, aki „Nil” néven ismert köl- tőnő volt, s az Ady körül Nagyváradon kialakult írói körhöz kapcsolódott, férjével együtt a helyi uralkodó réteg 48 tagjának feljelentésére, mint a közrendre veszedelmes kommunista elemeket, 1919. augusztus 4-én a románok letartóztatták és kihallgatás nélkül internálták. Brassó és Nagyszeben katonai börtöneiben tartották fogva, majd a Békéscsabán 1920. május 25-én tartott román hadbírósági tárgyaláson felmentették őket 1920. április 21-én a Horthy-hadsereg bevonult Szeghalomra is. Dapsy Gizellát és férjét még aznap újra letartóztatták és internálták, mint kommunistákat Az inA CORVINA KIADÓ REMEKE: 4 vadászai a festészetben „A festészet legrégibb témája a vadászat — az első nagy, művészeti alkotások, az őskor barlangképei jórészt a vadászmágia szolgálatában állottak.” — olvashatjuk a Corvina Kiadó legújabb remekében. A vadászat a festészetben — című könyv gondosan beleillik a kiadó művészettörténeti sorozatába, amelyik már nemcsak a szépérzéket és gyűjtőszenvedélyt elégíti ki. Sokkal többet jelent annál! Tudományos igénnyel megírt és megszerkesztett, színes képmellékletekkel illusztrált mű. Szerzője — Nagy Domokos Imre — a vadászat változatos jeleneteit bemutató képekkel kapcsolatban elmondja a vadászat történetét, fejlődését korokon és népeken, földrészeken és országokon keresztül. Azt írja a szerző: „A vadászatot úgy is fel lehet fogni, hogy nem más, mint ember és vad találkozása a természetben, ahol az ember célja, hogy a vadat zsákmányul ejtse.” A művészek — évezredeken át — éppen ezt a zsákmányolást ábrázolták, annak eredményét mutatták be. Az első, az ősember alkotta ábrázolások megsemmisültek. A bottal, kézzel homokba, fakéregre rajzolt vadat lándzsával, ütésekkel „elejtették”, hogy ezzel biztosítsák az igazi vadászat sikerét. A vadászat által ihletett festők sem vonhatták ki magukat a természet és annak hű ábrázolása alól. A kötetben bemutatott 48 festmény kronologikus sorrendben tárja elénk a vadászat történetét. Az összehasonlítás és a feltárás, a megismertetés, a festészet megkedveltetése igen jó összhangban sikerült Nagy Domokos Imre könyvében. Figyelmünkben a történelem és a művészet eggyé ötvöződik. Jó olvasmány örömével lapozgatjuk a Corvina Kiadó igen szép kivitelű kiadványát, 1972 művészi igényű könyvét. gáldonyi — lemálást 1920 októberében szűntették csak meg, miután a férj összes ismeretségét megmozgatta magasabb körökben. A tanúvallomások és Dapsy Gizella beismerése alapján megállapítható, hogy az óvónő 1919 április 9-től (a 8-i tanácsválasztástól kezdődően) a románok bevonulásáig vett részt a direktórium működésében, mint direktóriumi tag. (Április 26-ig.) Tagja volt a helyi forradalmi törvényszéknek, amely kihágásokat elkövető vöröskatonák ügyében mindössze egyszer ülésezett. Ezen az ülésen a Budapestről érkezett vádbiztosok súlyos ítéleteket akartak kiszabni, közbelépésére (ő volt a védő) azonban enyhébb ítéletek születtek a tervezett halálos ítéletek helyett Az őszirózsás forradalom idején, 1918 decemberében, miután megalakult a Szeghalmi Földműves, Ipari és Szellemi Munkások Pártja, a Szeghalmi dolgozó nők körében felmerült a munkásnők csoportja megalakításának szükségessége. Többszöri kérlelés után Dapsy elvállalta a szeghalmi nők szakszervezetének elnökségét. Ebben a minőségben a szakszervezet részére március 21-e után köztulajdonba vette a helybeli kaszinót azt megelőzően pedig az óvoda épületében adott helyet a nők gyűléseinek. E gyűléseken a szeghalmi mozgalom vezetői, a kommunistákkal szimpatizáló Zsila Gyula és Szeghalmi Gyula is beszédeket tartottak. A nőszervezetnek kb. 1000 tagja volt, a politikai munka mellett Dapsy irányítása mellett kulturális előadásokat is tartottak, főként az anya. és csecsemővédelem érdekében. Gyűjtést rendeztek az
