Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-04 / 54. szám

Űttörotudősítőnk leveléből A sarkadkeresztúrí II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagja új tu­dósítónk, Fekete Mária. Levelé­ből idézünk; „1971 őszén választottuk meg az úttörőtanács vezetőségét. Ha. vönként ülésezünk és munkater­vet is kidolgozunk. A csapatve­zető tanár néni sokszor vet fel aktuális problémákat, ezeket is megbeszéljük, megvitatjuk és ha kell, határozatot hozunk. Munkáját minden tanácstag lel­kiismeretesen végzi”. Köszönjük ifjú tudósítónk, és várjuk a további híreket az út­törőcsapat munkájáról. Vontatóvezetők versenye A mezőgazdasági gépesítésben dolgozó fiatalok vetélkedője so­rán a napokban került sor Me- mkovácshúzán a szállítási mun­kák segítése érdekében a vonta­tóvezetők megyei versenyére, tizen 6j-en vettek reszt, tettek eleget az elméleti és a gyakor­lati követelményeknek. Az első helyet Szébegyinszki Pál (Szar­vasi Bem Tsz) szerezte meg, második Szénás! András (Batto- nyai Petőfi Tsz) lett, míg a har­| A Mini Magadat összeál­lította; Vitessek Zoltán madik helyen öten osztoztak: Horváth András (Gyulavári Le­nin Tsz), Adamik Mihály (Szarvasi Bem Tsz), Kiss József (Gyulai Köröstáj Tsz), Varga Mihály (Kunágotaá Bercsényi Tsz), Gulyás Sándor (Nagybán- hegyesá Zalka Tsz). Negyedik holtversenyben Tamás László (Gyulai Köröstáj Tsz) és Csun- gár József (Békéssámsoni Előre Tsz) lett Az ötödik helyre Ha- rai János (Vésztői Béke Tsz) ke­rült A vetélkedőt hat szakmában rendezik meg, legközelebb az öntözőgépészek versenyeznek Szarvason. Az augusztusiban megrendezendő országos döntő­re a megyei első helyezettek jutnak ®L Nehéz feladat valakiről tár­gyilagosan írni, aki közel áll hozzánk, A sok apró, már-már feledésbe merült mozzanat ki­alakít egy képet, amelyet nehéz — tálán nem is lehet — megma­gyarázni. Koncz Zsuzsa nálam régóta a Vég... Először hangig miatt, később, mikor személye­sen is találkoztunk, mint em­bert is nagyon megszerettem. Most együtt ülünk az öltöző­ben fél órával koncert előtt. Még civilben, barna garbóban van. Vékony, törékeny, mint egy kislány. Rég nem találkoztunk, és közben megjelent új nagyle­meze, a „Kis virág”. — Nagyon boldog vagyok, hogy ennyire tetszik a közönség­nek. Par hónapja jelent meg és már 40 ezer elfogyott belőle. Jaj, a teám! — kiáltja, de már későn ugrik. — Ezt „elbeszél­gettük”. Űj adagot készít köz­ben néhány autogramot ad, de azért rólam sem feledkezik meg. — Jól érzem magam a dalok­ban, mert nemcsak a zenéjük jó, hanem szövegük is. XJtálom a blöd szövegű nótákat! Soklcal színesebben adok elő egy köze­pes zenéjű dalt jó szöveggel, mint fordítva. Meglepve látom a plakátokon, hogy a Bergendy együttes kíséri Zsuzsát. Az ö számait többnyire Szörényi Levente, Illés Lajos és Bródy János írják és Illések kísérik. — Ez nem okozott semmi problémát, A fiúk kitűnő zené­szek és olyan emberek, akik más számait is éppen olyan lelkesen és jói játsszák, mint saját szer- zeményeiltet. Miközben beszélgetünk, lassan megtelik az öltöző. Megjöttek Bergendyék és persze bejött egy csomó teenager is. Csodálom A Rózsa Ferenc Gimi pályamunkáiból A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközép- iskola diákjai közt riportpályázatot hirdettek az illegális Szabad Nép megjelenésének 30. évfordulójára. Ennek meg­felelően 1972. február 1-én közölték a pályázat eredményei A helyezést elért pályamunkák közül néhányat bemutatunk 4 Mini Magazinban „Melós” 1972 — Engedjen ki, szaki bácsi. — Nem, nem mentek sehová, nincs kilépő! — Csak ide akarunk a „Jóbarátba” menni, bent leállították a sört, rögtön jövünk, kilépő sem kell, — Megmondtam, senki sem mehet ki. Gyerünk vissza a terembe. Füst, zaj, kiabálás. Bemegyek a szín­házterembe. A zene áll, tumultus, teP- váncsiskodók. Valami történt. Két „törzsvendég” összeiugrott. Aki gyakran jár a „Melódba”, talán már rá is jött, hogy hol vagyunk. Az Építők Munkácsy Mihály Kuttúrotthonában, amit a csa­bai teenager csak így hív; Melós. Ah­hoz képest, hogy első riportom témáját keresem, igazán remek. Máris van va­lami. fcassan lecsillapodnak a kedélyeik, új­ból mérik a sört, megszólal a aene, megy minden a maga megszokott út­ján. És én még mindig nem tudok sem­mit. Mégiscsak dühítő! Elcsípem a fő­rendezőt. Közlöm vele, riportot kellene írnom és tudni szeretném, mi történt. Barátságosan mosolyog; — Ugyan fiiam. Én nem mondhatok neked semmit erről. Mit fognak szól­ni? „Már megint a Melós!” Másról szí­vesen beszélgethetünk. — De ha engem most ez érdekel Hú, ezt elszúrtam. A profi újságírók biztos nem így csinálják. Nem kellett volna megmondaná, hogy mit akarok. No de sikerül összeakadnom egy-két szemtanúval. Ok elmesélik, hogy na történt. Ki kezdte és miért. Az nem ér­dekes. A szereplők elintézték egymás közt. A lovagiasság azon rendje és mód­ja szerint éjfélkor kint találkoznak. Ezt nem vártam meg. Ördög tudja, féltem, hogy én is kikapok. További téma után szaglászva járom a táncolok sokaságát.; Könnyezik a sze­mem a füsttől, óvatosan lépkedek. Ugyanis azt hallottam, sokan kényesek a lábukra, nem szeretik, ha rálépnék, én meg azt nem szeretem, ha megpo­fóznak Hát ezért ez a nagy óvatosság! Tíz előtt közük, hogy a legközelebbi rendzavarásnál a zenekar befejezi a já­tékot. A szünetben a színpad előtt, táskák­kal eüibarikádozva meglátok egy régi ismerősit. Vígan verik a blattot. Oda­megyek, nézem a lapjárást, beszélge­tünk. Egyszer csak odarohan egy lány: — Megőrültetek ? Itt vannak a rend­őrök és ti kártyáztok?! A pakli villámgyorsan elsüllyed egy táska mélyén. így legalább mvartaia- mul cseveghetünk. Meghívom az egyik fiút „valamire” a büféibe. Azt mondja, a málnáitól fázik, de a sört elfogadja. Az emelkedett hangulatra való tekin­tettel a büfés néni bejelenti, hogy a sör „elfogyott”. Nincs más hátra, sör nél­kül megy a szöveg. Jó lenne valami olyanról társalogni, amit ebben a ri­portban is fiel lehet használni, gondo­lom, de kínomban nem tudok mit kér­dezni. Node nincs hiba, ő rákezdd. Ügy látszik, gondolt arra, hogy a pia úgyis elfogy, hát jó előre feltankolt. — Ö, öreglem, az volt az igazi, mikor még a piát is be lehetett hozni. Dumál­tunk, röhögtünk, táncoltunk, volt han­gulat. No nem mondom, most sem rossz, ha van társaság, jól érezzük magunkat. Nem szabad meghúzni magad, mert úgy mindenki belédköt. Csak bátran. Nem kóla félni és meglásd, nem lesz semmi probléma. Nem valami meggyőzően, de bóloga­tok. Észreveszi: — Ugyan, hidd él, nincs itt „ciki”. Világos, elhiszem. „Nincs itt ciki”. De azért csak meghúzom magam. Figyelem az arcokat. Sok a„ ismerős, torzonborz fejű srácok — amilyen az enyém is ■—, modem szerelésben. Ügy tizenegy felé már látszik rajtuk a szesz. Némelyikein már nyolckor. Vannak köztük hango­sak, vidámak, nevetgélnek. Mások ül­nek szótlanul, nézik a táncolókat vagy .bámulnak a semmibe és cigarettáznak. Meglátok egy ilyen „mélázó” fiút. A gi rmbőj ismerem. — Gyakran jársz ide? — kérdenem, — Aha; mindig, ha nines máshol buli. — Éh jó ez neked? •=■ Nem. De márt csináljak? Nam ül­hetek folyton otthon. Kell egy kis ki- kapcsolódás. A tv unalmas és itt leg­alább lehet piálni. — (Ez igaz, ezt le­helj — De végtére ás nincs más. — És te itt ka tudsz Scapcsótótbtí? Mondd, hogy csinálod? — Nem mindig megy, de ez van, ezt keíh szeretni. Ha lenne több lehetőség a szórakozásira és tudnánk válogatni, biztos, hogy nem lennék itt Tovább sétálok. Nézelődöm, Jókedvű asztaltársaság, csapkodják az aszfalt, valamim harsányan kacagnak (vagy in­kább röhögnek?). Hát igen, ók most ki­ki pcsolódnak! Szóba elegyedek több gi- nadssdl, haverek, osztálytársak. Ök is többet akarnak, valami jobbat, tartal­masabbat. Kisebb füstöt, kevesebb zűrt, jól akarják érezni magukat És miit szód ehhez a Melós igazgatója? — Én elhiszem, hogy lehetne jobb is. De végső soron ami van. ezt mind ők áljók Van 150—200 fiatal, aki a szépet, jót akarja, mert szórakozni jön ide. És van 20—30, akik a balhékat csi­nálják. Azt pedig nem mondhatom egyiknek sem, hogy, na téged nem en­gedlek be. Hiszen övéké, őértük van. De ez nincs mindig így. Van, amikor egészén rendesek. Ha baj van, olyan­kor mindig leállítjuk az italt, így ők is kerülik az összetűzést De vannak más problémák is. Szeretnénk csinosítani, szebbé, barátságosabbá tenni a kultúr- ofcthont. Hullik a vakolat, jön le a fes­tés, de nincs pénz. A bevétel nagyon hamar elmegy. Az éoületet lehet, hogy le fogják bontani; Tehát nem is me­rünk tenni semmit. Féltizsemkettő. Veszem a kabátom, in­dulok hazafelé. Kavarognak bennem a gondolatok; Jő ez nekünk, fiatalok? Kovács János Zsuzsát, hogy még nem fáradt ei a sok autogram írásában, de az ötvenediket éppoly kedvesem adja, mint az elsőt. Gyorsan szalad az idő, nekem is gyorsí­tanom kell beszélgetésünk tem­póját. — Mi m véleményed @s Mit nyüdtkozaiairóit —i Inkább senélná wemS beszélni. — Miért nem w&úttM a Maáte »» Hungary-n? — Az a véleményem, iogn nem szükséges minden nagyobb zenei versenyen elindulni. — KS a zenei példaképed? *-> Konkrét példaképem nmtaií csak sok kedvencem. Példáid Ella Fitzgerald, Aretha Frank- len, Carol King, Melam, Elton. John vagy az együtteseik közül Dee Purple és a Chicago. — Terveidről valamit, t&vimáá stílusban. — A Bcrgendy-twné után B» lésékkel mtgyünk tíznapaei csehszlovákiai vendégszereplés­re, majd a szokásos nyári kör­út következik, szintén lUéséh leél. Közben kiutazunk Pozsony­ba, az Aranylíra Fesztiválra, ahol illéséit is és én is önálló gálaestet adunk. Van még egy NDK-meghívásom hét ív-felvé­telre. Nincs Hőbb időm. ess ■$gyét& már szólítja Zsuzsát, öltöznie kell. Elnézést kér, de hát ugye e kötelesség... Viszontlátásra! t.dnyal IdesSi 1. (1) Mondd el, ha látod í* (Koncz). 2. (2) Tudod-e te kisleány? fillés). 3. (4) Gondolj héha rém alles). 4. (3) Egy dal azokért. (L®, komotív GT). 5. (5) Ringató. (Koncz). 6. (6) Miért mentél el? (Za- latnay). 7. (—) Te is jársz néha tilos, ban. (Bergendy). 8. '(—) A szép Margit. (Non- Stop). 9. (9) Kismadár. (Szécsi). 10, (—) Valahol egy lány. (Koncz).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom