Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-25 / 72. szám

ÚJ rendelhexéat »ürgetneh

GyeraeUaleseleii

B

ármit mutat pillanatnyilag az időjárás: itt a tavasz. Talán senki nem Várja annyira, mint a sóik mozgást követelő gyermek. A sokéves tapasztalat pedig azt mulatja, hogy a jó idő beköszöntővel megnövekszik a gyermek- balesetek száma. Többet, tartózkodnak a szabadban, távolabb az állandó szülőd felügyelettől. Fára másznak — és leesnek, vízparton játszanak — és ott éri baj őket, kiránduláson, sportolás közberi is több a baleseti lehetőség, mint télen a meleg szobában.

És mindennél több a baleseti "ehetőség az utcán, az országúton.

1971-ben a 14 éven aluli korosztályokból 96 halálos áldozata volt a közlekedésnek. Volt köztük jármű utasa, volt akit gyalogosként ért szerencsétlenség. Egyik esetben a járművezető gondatlansága okozta a balesetet, a másikban a gyerek szaladt — talán az elgurult labda útját követve — a gépkocsi alá. A felelősséget a rendőrség, majd a bíróság megállapítja — ez azonban már mát sem változtat azon a tragikus tényen, hogy 96 családot ért az elmúlt évben pótolhatatlan veszteség csupán közlekedési baleset következtében.

n tatisztikai adatok és pszi- [j chológusok tanúsága szerint, a legkritikusabb kor: a 6, a 10 és a 14 év. Való igaz: nem könnyű a szülő dolga, amikor az általános iskola első osztályába járó kisfiú vagy kislány hallani sem alkar arról, hogy őt iskolába és onnan haza kísérgessók. „Eltalál” már az iskolába, s haza is tud jönni —• ami a dolog tájékozódási részét illeti. De a nagyvárosi gyerekek többsége nem ismeri a forgalmi jelzéseket, nyugodtan elindul, ha az „emberke” a gyalogátkelőhely zöld táblájából integet félé. Azzal sete számol — nem is számolhat —, hogy képtelen átlátni a forgalmat, hiszen csak a maga llő— 120 centiméteres szemmagasságából nézd az utcát. S amit nemcsak a gyerekek, de a szülők, a Mnőttek közül is kevesen’ tudnak: a gyermek nem tudja megkülönböztetni az oldalirányból érkező zajokat. Csak akkor tud tájékozódni, ha szemből vagy hátulról kapja a hangöt.

Az óvodától a középiskoláig’ mindenütt szerepelnek a tan- tervben a közlekedési ismeretek. Oktató, ismeretterjesztő filmek készültek és készülnek, megvan tehát a lehetőség arra, hogy a gyerekek elsajátítsák a közlekedési szabályokat Nehezebb az ismeretek alkalmazásai Budapesten, Szolnokon, Szombathelyen, Miskolcon és Pécsett már vannak, más városokban pedig épülnek közlekedé- csi parkok, ahol a KRESZ-szabályokat a gyakorlatban tanulhatja meg a legfiatalabb korosztály.

E

gy dolog azonban — szükségszerűen — hiányzik a tanórák anyagából és a közlekedési parkokból: egyik sem tudja a maga valóságában

bemutatni a gyalogosan vagy járművei közlekedő gyermeket fenyegető veszélyeket. Ezt megmutatni, megmagyarázni csak a „helyszínen”, a robogó autók és egyéb járművek forgatagában lehet. Ml több: kell!

Van néhány írott és íratlan szabály, amelynek megtartása elsőrendű követélmény, alapja annak, hogy kevesebb legyen a gyermefcbaleset. A KRESZ előírja, hogy főútvonalom 6 éven aluli gyermek felügyelet nélkül nem tartózkodhat, 12 éven aluli nem kerékpározhat Sok községben mégis — látszólag indokoltan, ha távol lakik a gyermek az iskolától — szinte rendszeresen kerékpároznak kiskorúak ott, ahol autóik, motorkerékpárok robognak. A megoldás ilyen községekben: kerékpárút építése, lehetőleg a járda — és nem az úttest — közelében. Biztos, hogy ez nem olcsó megoldás, néhol a községfejlesztési alap jelentős hányadát elviszi. Az emberélet, s különösen legféltettebb kincsünknek, gyermekeinknek élete azonban semmilyen összeggel nem mérhető...

A gépkocsivezetők — hivatásosak és magánautósok egyaránt — kötelesek lassítani ott, ahol a közlekedési tábla gyermekek közelségét jelzi. Ugyancsak írott szabály szól arról is, hogy ha gyerekek egyesével vagy csoportosan át akarnak menni az úttesten, a járművet meg kell állítani. Arról azonban — például — nem szól semmilyen szabályzat, hogy a gépkocsiban a legveszélyesebb hely a vezető melletti ülés, s oda nem szabad gyermeket ültetni.

Nem „mumus” & közlekedés, amellyel ijeszgetni kel] a gyerekeket, nem is elemi csapás, amely elől nehéz menekülni. A veszélyek nem magából a motorizált közlekedésből származnak, hanem a gondatlanságból, a hozzá nem értésből, a szabályok nem ismeréséből és meg nem tartásából. A gyermekek hajlamosabbak a felületességre. mert veszélyérzetük nem olyan fejlett, mint a felnőtteké. Baleseteikért tehát egyaránt felelősek a járművezetők, a szülők, a nevelők, a társadalom minden tagja, aki nem teszi meg a tőle telhető legtöbbet a gyermekbalesetek elkerülése érdekében.

E

z a felelősség, ha meg is oszlik, és bizonyos mértékig mindenkit terhel, az elsőrendű felelősség mégis a gépjárművezetőké. Azoké, akik kezükben tartják a volánt és kezelik a féket. Nekik keß maximális körültekintéssel vezetni és számolni a gyermeki természettel és adottságokkal. Mert bizonyos, elsősorban rajtuk múlik, hogy a jövőben kevesebb legyen a gyermefcbaleset. És elsősorban részükre érdemes idézni még egyszer a számokat: 1971-ben 96 gyermek

halt meg és 2 386 sérüli meg közlekedési baleset következtében;!

V. E.

A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKERESKEDELMI VÁLLALAT SZEGEDI KIRENDELTSÉGE

Szeged, Marx tér 4. sz. Telefon: 13—487

műszaki becslést tart

1972. március 28-án (kedden) Békéscsabán,

MÉH Vállalat, Sallai u. 6. sz. alatt.

írásbeli jelentésüket kérjük kirendeltségünk: SZEGED, Marx tér 4. sz. címre beküldeni.

Foglalkozunk használt gépek, műszerek, szerszámok vételével, eladásával és közvetítésével. 371750

•<£'

Amit társadalmi igazságtalanságnak tartanak — Szociális otthonból taxival a Balatonhoz

Békés megye egészségügyi és szociálpolitikai IV. ötéves tervet tárgyalta a megyei tanácsülés tavaly, december 22-én. A jelentés, .amelyet a tanácsülés elé terjesztettek, azt is tartalmazta, hogy a tervidőszak alatt lényegesebb bővítésre az ellátottsági szint javítására anyagiak hiányában nincs lehetőség a szociális otthonokban.

Ehhez a jelentéshez fűzött hoz. zászólást Kaczkó Mihály,a Nagy. szénási Nagyközségi Tanács Vég. rehajtó Bizottságának elnöke. Mi is volt a lényege akkori felszólalásának?

— Társadalmi igazságtalanságnak tartjuk azt, hogy a szociális otthoni térítési díjaknál a progresszivitás elve eddig még nem valósult meg. Nem az a véleményünk, hogy olyan szociális gondozottakat, akik nagyobb ingatlannal vagy magasabb nyugdíjjal rendelkeznek, de egyébként gondozásra szorulnak és hozzátartozóik nincsenek, ne helyezzenek el a szociális ottho. nokban. De akiknek magasabb nyugdíja van, vagy jelentősebb anyagiakkal rendelkeznek, azok fizessenek többet...

A jelenlegi rendelkezések szerint a szociális gondozottak havonta 400 forintot fizetnek. Eltartásuk, gondozásuk viszont 1300—1400 forintba kerül.

Az arányok közötti különbség szociálpolitikánk természetes velejárója, államunk humanista alapjaiból fakad. A nagyszénási tanácselnöknek és azoknak, akik hozzá hasonlóan gondolkodnak, mégis igazuk van. Miért mondjuk ezt? Mert azok a rendeletek, amelyek a szociális otthonok lakóinak eltartását, gondozását, elhelyezését, szabályozzák, régi keletűek, túlhaladta őkét a fejlődés. Vagy pedig az otthonokba nem azok kerülnek, akiit arra legjobban rászorulnának.

Példa van rá, hogy szociális gondozott Nagyszénásról taxival vitette magát üdülni a Balatonra. A másik pedig gyógyszerész unokájának adott nagyobb ősz- szeget gépkocsivásárláshoz. És vannak olyanok is, akik a községi étteremben megengedhetek, lenül költekeznek.

Igazuk van azoknak, akik szót emelnek ebben az ügyben. Hiszen a szociális gondozottak ■— tisztelet a kivételnek —, ezeket a kirívó dolgokat akkor teszik, amikor az állam teljes ellátást, elhelyezést, gondozást nyújt ne. kik.

És ez csak az egyik oldala a dolognak. Olyan gondozottak is vannak, akik jelentős összegű takarékbetéttel rendelkeznek, és ingatlanuk értéke meghaladja a 250—300 ezer forintot. Ezeknek közvetlen vagy távolabbi rokonaik élnek. A hozzátartozók saj_

Ez az a villa, amelynek íulajionosa

kója.

a szociális otthon láncé csak a gondozott elhalálozása után jelentkeznek.

Kétségtelen, hogy a törvényes örökösöket megilletik a vissza- j maradt értékek, — legalábbis addig, amíg az örökösödési törvényeink erre lehetőséget adnak.

A modem nagyszénási szociális otthon igazgatója, Luptovics János, mikor elmondom jövetelem célját, hosszan gondolkodik.

— Kétszáz gondozottunk van. Közülük 74-nek van takarékbetétje, összesen 917 ezer forint értékben. Ez az összeg, amelyről tudunk. A legnagyobb betét 139 ezer forint, majd 92 ezer forint, 63 ezer és több a 40 ezer fölötti. Jócskán vannak olyanok, akiknek betétje meghaladja a 30 ezer forintot.

Kirívó példával is szolgált az j igazgató. Nemrégen került intézetükbe Szeghalomból Patai 1st. ván, akinek 40 ezer forint takarékbetétje mellett villaszerű háza 250—300 ezer forintot ér.

— Hogyan kerülnek a szociális otthonba azok az idős emberek, akik ilyen jelentős anyagiakkal rendelkeznek?

— Az intézet beindulásakor —

1966-ban — lehetőség volt arra, hogy magasabb nyugdíjjal vagy nagyobb értékű ingatlannal rendelkező, idős embereket is felvegyünk.

Hogy ez a lehetőség miből eredt, azt ma már nehéz lenne megmondani. Talán abból, hogy fel kellett tölteni az otthont? Ez sem indokolja azonban a jelenlegi állapotokat.

— Gondozottjaink közül 135- en rendelkeznek nyudíjjal. Ezek összege sok esetben meghaladja az 1200—1400 forintot. Két évvel ezelőtt részt vettem Budapesten.

— A gondozottak takarékbetétjének összege 917 ezer forint — mondja Luptovics János igazgató.

egy értekezleten, ahol arról tájékoztattak, hogy bevezetik a progresszív gondozási térítést, Máig is várjuk ennek az elképzelésnek a megvalósulását.

Két évvel ezelőtt tehát már szó volt arról, hogy meg kell változtatni a szociális gondozottak térítési rendszerét. Vajon miért nem született a mai napig sem döntés ebben az ügyben? Az otthonokban elhelyezett emberek anyagi helyzete — nem szólva azokról, akiknek semmijük nincs — ezt az intézkedést, miniszteri rendelet kiadását, vagy a régi rendeletek módosítását sürgeti.

A szociális otthon főkönyvelői, je, Vincze Imréné mondta a következőket:

— Az elhunyt gondozottak után visszamaradt anyagiakat á rendelkezéseknek megfelelően, közjegyzői hagyatékra adjuk át. Intézetünk fennállása óta 60 elhalt gondozott után több mint 404 ezer forintból 378 ezer 800 forintot utaltunk a közjegyzői hagytékra. Csupán 9 ezer forintra nem jelentkezett örökös.

— Véleménye szerint kik tehetnek arról, hogy jelentős személyi tulajdonnal, mondhatjuk vagyonnal rendelkezők kerülnék az otthonokba?

— A beutalást a megyei tanára egészségügyi osztálya intézi. Nem lenne azonban igazságos rájuk hárítani a teljes felelősséget. A városi és községi tanácsoknál kellene elbírálni, hogy a jelentkezők közül ki mennyire van rászorulva a szociális otthoni elhelyezésre, gondozásra.

Tudjuk, hogy nem könnyű igazat tenni, ha két egyformán semmivel nem rendelkező ember közül csak egyet lehet elhelyezni valamelyik szociális intézetben. Arra viszont nehéz magyarázatot adni, hogy 130—140 vagy 300 ezer forint vagyonnal rendelkezőknek miért van ott helyük.

Az igazsághoz az is hozzátartozik ,hogy a december 22-i megyei tanácsülés után vizsgálatot rendeltek el, amely azonban csak részben adott választ a szociálpolitikai visszásságokra. Erről dr„ Varga Erzsébettel, a megyei tanács egészségügyi osztályának csoportvezetőjével beszéltem. Elmondta, hogy a 190/1955-ös egészségügyi minisztériumi utasítás amely a gondozási díjak összegét határozza meg és a 8/1960. számú utasítás, amely azt szabályozza, kit lehet felvenni szociális otthonba, szerinte is el. avult.

Nem egyedül vagyunk tehát, akik azt mondjuk: ideje lenne új rendelettel szabályozni a szociálpolitikai kérdéseket, és annál jobb, minél hamarabb megszületik ez a rendelkezés.

Botyánszki János