Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-24 / 71. szám
Amikor a hobby programmá válik Az orosházi Juhász Balázs gyűjtőkluh kiállításáról Érdekes, újszerű kiállítást láthat a közönség Orosházán a Szántó Kovács Múzeumban. Az egy éve alakult Juhász Balázs gyűj tőklub első nyilvános bemutatkozását, méghozzá szerencsés egységben: képzőművészeti, néprajzi és numizmatikai kiállítását. —- Sokszor elhangzott már, mennyire fontos kultúrtörténeti értékeink felkutatása, megmentése, rendszerezése — mondja Beck Zoltán, a klub egyik alapító tagja. — Orosházán valahogy ez mindig la foglalkoztatta a művészetek kedvelőit. Olyany- nyira. hogy ez már nem is egyszerűen kedvtelés, hobby vagy szenvedély lett, hanem egy program. Biz hozta létre tulajdonképpen a klubot is, amelynek taglétszáma egy év alatt négyszeresére emelkedett, s ma már gazdag anyagunk van, amellyel a nyilvánosság elé léphettünk. A kiállítás valamennyi része valóban értékes, szakszerűen válogatott, rendszerezett darabokat vonultat fel. Ami a képző- művészeti anyagot illeti, Kerti Károly, Kohán György, Csáki Maronyák József, Würtz Ádám, Bazsali Ferenc és más rangos alkotók képei láthatók. Érdekes néprajzi ritkaságok is felhívják a látogatók figyelmét, éppúgy, mint a numizmatikai szakosztály által bemutatott nagyértékű érmék. — A kiállításon látható valamennyi darab magángyűjteményből származik — folytatta Beck Zoltán, aki maga is tekintélyes, reprezentáns anyagot állított ki. — Különböző foglalkozású emberekből áll a klub, s ebben a heterogén közegben olyan szintézist kellett teremteni, hogy a különböző foglalkozású, de egyazon érdeklődésű emberek az önműveléssel eljussanak oda, hogy maguk is a köz- művelődés aktív résztvevői legyenek, S ez az a több. ami a Egy szép sarok: fent Kerti Károly Ismerkedés efmfl képe, lent a tulipános láda, rajta a századforduld táján használt tojástartó. (Fotó: Somogyi) hobbyt, vagy szenvedélyt programmá teszi. Szervezett tárlatlátogatásokkal, rendszeresen kiadott szak-közleményeinkkel segítjük tagjainkat, bővítjük ismereteinket Ezektől a jövőben sem térünk el, s ugyancsak terveink között szerepel, hogy — a numizmatikai szakosztályhoz hasonlóan — hagyományossá kívánjuk tenni kiállításainkat. Hogy miként gyűjtenek? ElőKILÁT szőr is kizárnak mindenfajta üzérkedést, a munka rangjához méltóan, tiszta eszközökkel bővítik gyűjteményeiket. Persze nem gond nélkül. Orosházán például nincs egyetlen olyan üzlet sem, ahol képzőművészeti alkotásokat lehetne kapni. Így azután a gyűjtőknek néha napokat kell utazgatással tölteni, míg a más városokban lévő Képcsarnok Vállalat fiókjainál tudnak vásárolni. Egyre másra szaporodnak Orosházán az üzletek, áruházak, ahol valóban mindent lehet kapni, de arra is lehetne gondolni, hogy nemcsak kenyéren él az ember... S. F. Rossinis A sevillai borbély A szegedi operaegyliües békéscsabai vendégjátékáról A négyes operabérlet befejező előadásaként az egyik legnépszerűbb olasz vígoperát láthatta hétfőn este Békéscsabán a szépszámú közönség. Rossini mindmáig legismertebb, legtöbbet játszott műve — az 1810-os ősbemutató bukását nem számítva — immár másfél évszázada hódít a világ operaszínpadain. (Ez a mű volt a pesti Nemzeti Színház első opera-előadása is!) — Népszerűségét elsősorban a Beaumarchais vígjáték alapötletére épülő történetnek s Rossini könnyed, szellemes muzsikájának köszönheti. A szegedi együttes mostani előadása is méltó folytatása volt a mű eddigi sikereinek. Angyal Mária rendezése — a konvencionális megoldásokkal jórészt szakítva — újszerű módon, számos ötlettel, megoldással gazdagította Rossini remekét. Első helyen említenénk bátor újítását, amellyel Rosma szerepét mezzoszoprán énekesnőre bízta. Zenetörténet) tény, hogy a zeneszerző eredetileg ezt a szerepet erre a hangszínre írta, azonban az általánosan követett gyakorlat szerint lírai koloraturszoprán énekli. A rendező kísérlete, bátor vállalkozókedve feltétlenül dicséretes és figyelmet érdemei, még akkor is, ha kissé szokatlanul hangzott, kevésbé csillogott Rosina egy-egy áriája, például a híres kavatina. Az előadás mindvégig lendületes, pergő,. az opera buffa minden sajátosságát kihasználó, ugyanakkor a maga módján modern volt. Véleményünk szerint azonban a nyitójelenetben a kórus mozgatása, az egyéni szereplők esetében pedig Ba- silió figurájában a jellem- és helyzetkomikumot olykor túlzásba vivő hangsúlyozása kirítt az egyébként egységes összhatást keltő rendezői koncepcióból Az énékeseik közül első helyen a címszerepben bemutat, kozó fiatal, Liszt-díjas énekes Gyimesi Kálmánt említjük. Szép baritonja, ügyes színpadi játéka, számos ötletes részmegoldása egy minden vonatkozásban hiteles, zeneileg kidolgozott alakítást eredményezett. Hasonlóan sikeres, emlékezetes produkció volt Gregor Józsefé is, Basiló szerepében. Csak csodálkoznunk lehet a művész sokoldalúságán, hiszen mind a négy Békéscsabán bemutatott operában vezető szerepet alakított—énekelt. Ezúttal buffo oldaláról ismerhettük meg. A híres Rágalom-ária igényes előadása a jó színészi alakítás feledtették velünk olykor túlzásba vitt vígjátéki megoldásait rögtönzéseit. A további szerepekben Sinkó György (Bartoló) Lengyel Ildikó (Rosina) Juhász József (Alma- viva) és Turján Vilma (Berta) az áriákban és együttesekben egyaránt megbízható teljesítményt nyújtottak. A Szalatsy István vezette Szegedi Szimfonikus Zenekar — túlmenően az elhelyezésből adódó objektív nehézségen, hiszen az előző előadások esetében is hasonló volt a megoldás — ezúttal kissé indiszponáltan, szétesően muzsikált. Különösen feltűnő volt ez a két önálló zenekari szám, a nyitány és a viharzene előadásában. Nem egy esetben ritmikai pontatlanságok. tónusbeli hibák jelentkeztek egyes szólamokban, olykor a szóíó hangszerek esetében. Előfordultak e jelenségek a kíséret során is. Gergely István egyszerű megoldású, praktikus díszletei és korhű jelmezei jól szolgálták a minél igényesebb, hangulatosabb összhatás kialakítását. A sevillai borbély előadásával befejeződött a békéscsabai opera-sorozat. A mérleg elkészítése egy későbbi feladat. Annyit azonban ezen a helyen is leírhatunk, hogy reméljük, folytatás jövőre s az elkövetkező években is következik. Dr. Papp János A gyulaiak küldötte* A FESTŐMÜVÉSZNŐ Március 21-1 Kilátő-ját a mai olasz líra és próza bemutatásának szentelte a Rádió kulturális világhiradója. Köztudott, hogy a latinból keletkezett nemzeti nyelvek irodalmai köereszteni, s az is csak rövid időre, mert a fasiszta diktatúra fojtó légköre a 30-as években megteremti az ellenállás költészetét, melynek előkészítője Pavese, s olyan érett nagyzül az olasz a legfiatalabb, hiszen a XIV. században Dante és Petrarca az olasz nyelv mellett, még előszeretettel használta írás közben a latint is. Hosszú út vezetett a máj irodalom kialakulásához, mely az igazi olasz költészet, a dolce stil nuovo (édes új stílus) jegyében születik meg, s költőinek legfőbb témája a szerelem életet betöltő rajongásának ábrázolása. A fejlődés további jegyeit a reneszánsz és a barokk uralma határozza meg a művészetek valamennyi területén, így a költészetben és az irodalomban is, melynek folytatásaként a 18. században kibontakozó romantika kap életerőre, legjelesebb képviselőjével Leopardival. Leopardi mindenképpen határkő azon az úton, mely a XIX. század pesszimista történetfilozófiájának irodalmi vetületét adja, s ezzel mintegy előlegezi a későbbiek — Card u cd, Pascoli D’ Annunzió-dekadens, ..alkonyat” lírájának kibontakozását. Így jutunk el a XX. század elejére, amikor az Európában virágzó Izmus költészetből Olaszországban csak a futurlz- i mue képes igazán gyökeret J Ságokat is magával ragad, mint Quasimodót. Napjaink olasz lírája a napról napra élt élet s az életért vívott kegyetlen harc sűrűjének ábrázolását tűzi a líra mesterei elé feladatként, akik közül a legújabbak (Pagliarani, Giuliani), — ha sokszor csak a kísérletezés fokán is. <— de birkóznak ezekkel a követelményekkel. Erről győzte meg a rádióhallgatókat az a néhány bemutatott költemény is, melyet Básti Lajos nagyszerű tolmácsolásában hallhattak az érdeklődők. Mindenképpen dicséret illeti a Magvető és az Európa Köny- kiadót, hogy viszonylag gyorsan, nagy példányszámmal, s ha igény van rá gyors utánnyomással teszi le a könyvesboltok „asztalára” azokat a műveket, mélyek Olaszországban és nálunk is osztatlan sikert arattak. Minden fenntartás nélkül elmondhatjuk, hogy a Kilátó legutóbbi száma tovább emeli majd azoknak az olvasóknak a táborát, akik előszeretettel forgatják a mai olasz líra és próza Jeles képviselőinek alkotásait Szilárd Adóm A márciusi fény úgy zúdult be a műterem széles üvegablakán, mint a kiadós langyos májusi zápor. Jókedvűen, szilaj on, frissen, meleggel, csillogással beborítva az útjába eső tárgyakat. Beljebb a műterem fény nem érte részében, a már szűrt fényben alacsony asztalka, rajta igazi csendélet. Alma. 6ápadt piroson, viasz-színűvé száradt napraforgó .időmarta mázas cseréptányér, napszítta kancsó. A festőállványon alig megkezdett vázlat. A falak mellett egymásra támasztott képek. Az egyik sarokban rádió, mellette magnó. Rézkarcok. Rembrandt, Dürer. Valamikor megállóit falióra, megdermedt mutatókkal és a láncon bénán függő nehezékek. A polcokon könyvek. Mostaniak és régiek. Koszta Rozália műterme Gyulán. Barátainak, ismerőseinek, tisztelőinek: Rozó. Kedves, egyszerű, halkszavú. Művész abból a fajtából, aki nem zárkózik megközelíthetetlen erődbe, s nemcsak a művészetnek él Ellenkezőleg, Alighogy elvégezte a főiskolát, s ahogy mondani szokás, még a tinta sem száradt meg a diplomáján, hazatért Gyulára, ahol azonnal bekapcsolódott a megye művészeti vérkeringésébe. Két évvel később 1959 ben megbízta a képzőművészek szövetsége, hogy legyen vezetője a megye képzőművészeinek. Elvállalta. Fáradhatatlanul járta Békés megyét, szervezett, agf ált. Aztán megválasztják a Hazafias Népfront gyulai városi bizottságába. Nemsokára a városi elnökségbe, majd a megyei bizottságba és a nőbizottságba. És ezek nemcsak tartalom nélküli funkciók. Menni kell, dolgozni kell sokat. Emellett a rajzszakkört vezeti a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban, a képzőművészek baráti körét a Mogyoróssy Könyvtárban és rendszeresen részt vesz TIT-előadások rendezésében. Városokba, falvakba .tanyaközpontokba jár. Népfrontmunka ez a javából. Marad-e idő a saját munkájára. Persze. Hogyan? Rendkívüli fegyelmezettséggel, beosztott idővel. Sokfelé jár, és mindenütt szót ért az emberekkel. Nemcsak művészeti, hanem politikai és társadalmi kérdésekben is. Amikor a legutóbbi gyulai népfront-gvülésen az elnök javasolta Koszta Rozáliát a HNF megyei küldöttjének, egyértelmű volt a szavazás. Béla Ottó
