Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-18 / 66. szám
Paradicsomi jólét, vagy az emberiség OnmegsemmisQlése? Gondolatok a fogyasztói társadalomról Sokan varrnak közöttünk, akiknek a szeme előtt szent eszményként lebeg a nyugati fogyasztói társadalmak gazdagsága. A szocialista gazdasági rend. szer termelési, gazdasági sikerei, a kormány következetes élet- színvonal politikája — ha még csírájában is, és egyelőre keveseknek — lehetővé teszi a fogyasztói társadalom kisstílű utánzását. Bizonyos körökben nálunk is a gépkocsi márkája, a hétvégi ház vagy telek nagysága. fekvése jelenti a társadat, mi rangot Ha más nincs, sznobjaink a fajkutyák családfájával vagy legalábbis a szabószámlák nagyságával próbálnak beszállni a versenybe. Egészséges vita van bontákozóban arról, hogy a mi általunk elképzelt jólét társadalma, a megvalósuló szocializmus nem egyenlő a nyugaton megismert fogyasztói társadalommal. A görcsös lihegés utána nevetséges — de egy kicsit veszélyes is. A minap az élet minden jelenségé*® fogékony, okos fiatalokkal vitatkoztam. Arra kertek választ, mikor fogjuk utolérni a mai nyugati életszínvonalat Válaszomhoz adalékként nékik ajánlom az alábbi írást Haladó gondolkodású nyugat- üémet újságírókkal beszélgettem arról, mit tartanak a legnagyobb társadalmi problémának jelenleg a gazdag nyugat-európai országokban. Nagy vita vagy inkább szót szóba öltő polémia kerekedett aminek a végén teljes egyetértésben jelentették Ki, hogy szerintük az ember fogyasztóvá való redukálódása az, ami ma a legnagyobb veszély. Ahogyan ők mondták, a sok ezer éves európai civilizált társadalmat is képes ez a jelenség alapjaiban megrengetni. Egy svájci professzor tanulmányát olvasva (címei A jóllakottak társadalmának csődje Megjelent a Neue Zürcher Zeu- tungban) jutott eszembe a nyugatnémet kollégákkal folytatott, éjszakába nyúló beszélgetés. A professzor tanulmányának végső konklúzióját foglalja össze: „Világos, hogy a fogékonyabb egyének lázadni kezdenek. Maga a pszichikai és társadalmi egész, ség igényű ezt a lázadást, hiszen az egyes embereknél és az egész Társadalmi szervezetben aggasztó betegségek tünetei mutatkoznak. Ez is azt bizonyítja, hogy a fo. gyasztói társadalom pusztulásra van ftéive”. Miről is van sző — honnan jutott el eddig a következtetésig saját társadalmának bajait vizsgálva a svájci professzor? Előbb talán az analógiát, mert az él- ményszerűbb számomra, s talán érthetőbb is. Ilyesmit mondtak el nyugatnémet kollégáim a beszélgetés során: Életünkre a fogyasztói magatartás a jellemző ami a dolgoktól, a természettől, a társadalomtól való eltávolodást jelenti. Az emberek autóval közlekednek, még az a minimális kapcsolatuk is megszakad a többi emberrel, a várossal vagy egy meghitt városrészszel, ami eddig volt. A sportkedvelők már nem sportolnak, nem saját izmaikat erősítik, hanem néhány készeméit ^»rteagyság, jeljes csapat hivatásszerű vetétke dését nézik és kiabálják végig. (Merész párhuzamot vontak a római cirkusz-kultusszal!') A zené. lést, ezt a leiket nemesítő, gyönyörködtető idötöltéstalig ismerik má már. Bk is gépesítve van. Különböző kazettákból előfe- gyártott muzsikát hallgatnak, de többnyire oda sem figyelve, csupán az állandó zajhoz szokott fül parancsának engedelmeskedve, ha szokatlanul nagy a csend. Ilyenkor egy nyomás a mindig kéznél levő — táskarádió, autórádió. kézi magnetofon — gombon és már szól is a hangkulisz. sza. ízléstől, hangulattól függet- tenül, ami éppen van. Valamikor a háziasszonyok vacsorát főztek a vendégnek a különböző nyersanyagokból. Ma — mondták és mutatták — figyeljük meg, a közöttünk ülő háziasszony néha ki. megy öt—tíz percre, s hol ezt, hol azt hoz be az előregyártott ételek rafinál tan tálalt kollekció, jábcfl. Valamikor egy vacsora ízek kombinációját is jelentette, ma komputerekbe programozzák egy egész város számára, milyen ízű szószokat ehet Azt is eszi. így van ez a szellemi élet szférájában is. Mind kevesebbet olvasnak az emberek. Lakásaikat telerakják költséges, de semmi művészi értéket nem képviselő dísztárgyakkal, utánzatokkal. Mind kevesebben vesznek részt a különböző egyesületek, kulturális intézmények munkájában. Ha mindezt végiggondoljuk, a fogyasztói magatartás egyik legfőbb jellemzője az, hogy hiányzik az emberekből valami. Az az akarat, szándék, igény, hogy az élet valamely területen önmagukat fejezzék ki. valamit adjanak magúkból, teremtsenek, produkáljanak. Az, hogy valaki meg tudjon szépen szólaltam egy hegedűt, át tudjon ugomi egy másfél méterre állított lécet, olyan mártást tudjon készíteni, amit más nem, legyen egy kedvenc festménye, könyve. Hiányzik az az öröm is, amit ennek nyomán érezhet az ember. A boldogságérzet, De hisz minek is? Az is megvásárolható pénzért — lásd a szexőrületet és a kábítő- szerkultuszt. A fogyasztói társadalomban az emberek hamar elhiszik, amit a legrafináltabb lélektani eszközökkel dolgozó reklám sugall. Az örömet, a kielégülést, az élet szépségeit többé nem az egyéni eredmények, sikerek jelentik, hanem ilyen sztereotípiák: Akkor lesz jó közérzete, ha ilyen vagy olyan gyártmányú cigareu tát szív, ilyen szappant használ, ezt, vagy azt az italt issza. Megveszik, elfogyasztják és hiszik is, hogy jó a közérzetük. Vagy: A művelt emberek közé akar tartozni? El kell olvasnia ezt vagy azt a bestsellert, meg kell rendelnie ezt és ezt a magazint. Megrendelik, elolvassák és művelteknek érzik magukat. Tudniil lik, ahol műveltségszintjük mér. hető, a társaságban, ugyanazt a bestsellert olvassák, ugyanazt a magazint járatják. így bomlik meg az egyensúly. A saját erővel megszerzett boldogság és jő közérzet helyére a fogyasztott boldogság kerül. A fogyasztói társadalom emberének értelmezése szerint a világ olyan földi paradicsom, amely már nagyon messze esik Ádám és Éva Éden-kertjétől. Ez inkább egy nagy áruház, ahol látszatra mindent megszerezhet, amit sze. me-szája megkíván. Pontosabban: mindig újabb és újabb dolgoknak tehet a tulajdonosa, csak egy a fontos, a szomszédjának valamivel kevesebb legyen belőle. Nyomban szögezzük le, mindez nem tény, hanem vágyálom. A bizonyítási eljárást kezdjük az autóval A gyors közlekedés, a természetbe járás eszköze volt valaha. Egyben mérete, márkája rangot « jelentett. Ma? Minden család által elérhető, de ugyanakkor a nagy városok lakói számára már a civilizáció átka is. Eredeti céljaira már alig használható, de státusz-szimbólumként még megmaradt A méret, az évjárat még ma is jelzi a gazdája rangját Most ugorjunk egyet. A svájci professzor javaslatára képzeljük el a reáljövedelmek olyan színvonalát, amely minden családnak lehetőséget nyújt az autó mellett egy helikopter és egy motorcsónak vásárlására, és arra, hogy egy szép vidéken a család hétvégi házat építtessen. Ez mint irány, máris kibontakozóban van. Magyarázat: menekülés a heti robot elől a természetbe, a csendbe Ami azonban a megvalósulást illeti: egyszerűen képtelenség mfnéenkineb a megfelelő teret biztosítani as autója, helikoptere számára, a máris túl zsúfolt városokba». A Savak, folyók mentén nincs armyi part, ahol a motorcsónakok elférnek, s a hétvég házak felépülnek. Márpedig az adott jövedelem- szinten, amikor a birtoklás örömét az adja meg, hogy nekem is van. nemcsak másnak ez vagy az; mitöbb az én autóm, helikopterem, motorcsónakom, hétvégi házam szebb, nagyobb, újabb, mint a szomszédé — ebben a környezetben alig képzel, hető, hogy valami szabályozhatja majd: ennyi helikopter tehet, s ennyi hétvégi ház. Ilyen szabályozó felállítása képtelenség. De visszatérve a svájci professzor tételéhez. Mondjuk, megvalósulna a helikopter, hétvégi ház, motorcsónak életszínvonala. Mi lenne a következmény? A most még csendes nyaralótelepek — ahova pihenni menekülhetnének — ugyanolyan zsúfolt, zajos benzingőzös, mérgezett településekké válnának, mint a mai városok. Innen is menekülni kellene. Félelmetes és anakronisztikus körforgás ez. amelyben az ésszerű megálljt jelző táblát már régen ki keltett volna tenni,— de nyugatnémet kollégáim szerint egyelőre elképzelhetetlen, hogy valaki ilyen táblát állítson fel. S ezért a kísértetiesen gyorsuló folyamat, amelyet úgy is neveznek, mint a fogyasztói társadalom áldásainak élvezete, tovább tart Az emberiség rohan az önmegsemmisülés felé. E pon. ton talán a legjobb, ha visszaadom a szót a svájci professzornak: „Mindaddig nem lehet megoldani az emberi boldogság problémáját, amíg él a fogyasztói társadalom szelleme és mentalitása. Az az absztrakt vágy, hogy mindenből többet szerezzünk, örök kielégítetlenségre ítéli az embert. A követelmények állandóan nőnek, hiszen a sznoboknak és a fogyasztás úttörőinek magtartását a többség utánozni akarja. Ha pedig a köz. ellátás romlik, akkor ez elégedetlenséget szül — függetlenül attól, hogy milyen jó volt a helyzet korábban. A hőn óhajtott boldogság délibábnak bizonyul, a cél egyre távolodik. Az a tény, hogy másoknak több van, csökkenti az értékét annak, amivel mi rendelkezünk. Ha ilyen helyzetben az ember minden jó mód ellenére rosszul érzi magát, akkor annak oka nem feltétlenül az érzelmi kielégítet- lenség vagy az elpu'nultság, a jóllakottság, sőt a csömör érzé. se. hanem mindenekelőtt a ver. senyfutásba fektetett erőfeszítés — az a tény, hogy a verseny nem korlátozódik csupán a termelés területére, hanem a fogyasztásra te kiterjed. Érthető, hogy az embernek és az emberi cselekvésnek ezt az értékcsökkentését az emberek többé-ke- vésbé megérzik és a fennálló rendszer rovására írják...” Ezek után mondja ki már idézett végkövetkeztetését: a fogyasztói tár. sadalom pusztulásra van ítélve. Bs most mégegyszer a kérdés: Mikor fogjuk utolérni a fogyasztói társadalmat? A válasz még a fentiek elolvasása után sem könnyű. Egy bizonyos. Ha az utolérés alatt utánzást értünK, soha. Mi valami mást akarunk. Számunkra a jólét társadalma többet jelent. A gazdag, szép és harmonikus életet. Az anyagi ja. vak, a kultúra gazdagságát, és elérhetőségét mindenki számára — de nem elhanyagolva azt az örömet, amelyet csak a megszerzésükért folytatott alkotó munka biztosíthat. Milyen lesz ez a társadalom? Talán többet kellene ezzel foglalkozni, beszélni, vitatkozni róla, hisz a küszöbén állunk, Varga József Ami még Prágánál is csodálatosabb Lassan egy héte annak, hogy a prágai különvonat hazaérkezett a 320 Békés megyei mz- szonnyál. A családban, a munkahelyeken beszámoltunk élményeinkről, a Karlovy Vary útról, a Hchcei szomorú emöékről, a gyönyörű Prágáról, a reprezentatív, elegáns International szállóról. Beszámolónkban beszéltünk o sok szép templomról, a híres prágai óráról és nem utolsósorban a kedves, korát meghazudtoló szellemi és testi frisseséggel rendelkező csehszlovák idegenvezetőnkről, e 91 éves Hugó bácsiról. Nem beszéltünk azonban arról, ami még ennél te csodálatosabb, a prágai emberek udvarias, fegyelmezett közlekedéséről. Az elmúlt napokban kétszer is jártam Békéscsabán, természetesen autóbusszal. Mikor a Hunyadi térre befutott a busz, a kinyílt ajtó mágnesként rántotta oda a várakozó embereket, akik nyomták, tolták, dúrták egymást, hogy feljussanak a buszra. Nem volt ott kegyelem „se istennek, se embernek*, se öregnek, se gyereknek. Abban az összepréselt állapotban, ahogy nyomultam a tömegben előre — mert mit is tehettem volna — jutott eszembe az a prágai 225-ös busz, amivel ® belvárosból as IntematicmM szállóba mentünk. A busz hasonló volt a mienkhez, de az emberek... Egysoros vonalban, kényelmesen, egymás közt mozgásra alkalmas tért hagyva, nyugodtan szálltak fel a buszra. Az induláskor ugyanúgy felfért mindenki, mint nálunk, csak éppen a beszállás módszerei közt volt különbség. Először azt gondoltam, talán a csehszlovák közlekedésnek van valami misztikuma, és csak ott ez a figyelem, máshol éppen úgy tolakodnak, mint mi magyarok. De mikor március 8-án, a Nőnapon láttam, hogy az utcai vi- rágámsoknái hosszú, egysoros vonalban állnak soriján a férfiak és türelmesen végigvárjálé, hogy ae előttük lévő férfi pénztárcájához és Ízléséhez mérten válogasson, meggyőződtem róla, hogy ez itt természetes. És amikor az üzletben az egyébként udvarias kiszolgálók két ízben is határozott mozdulattal a sor végére utasítottak, már semmi kétségem nem maradt. Ezek után nem csoda, hogy mikor a megállóban közelharc után feljutottam « buszra, elJ gondolkodtam, milyen jó lenne, ha minden magyar embernek volna lehetősége, ilyen pár napos „tanulmányútra”. Varga Ferencné Úttörők megyei szaktárgyi versenye A bgjefebak csillebérci táborozás A Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei Elnöksége március 16-án Békéscsabán rendezte az úttörők szaktárgyi versenyei megyei döntőjének első felét. Az úttörőcsapatokban, majd a járásokban, városokban folytak az előcsa tározások, s a legjobbak jutottak el a megyeszékhelyre, ahol tantárgyanként és korcsoportonként mérték össze tudásukat. A hetedikesek matematika versenyén Bokor József, a békéscsabai Petőfi Sándor, magyar nyelv és irodalom-vetélkedőjén Dunai László a medgyes- egyházi Petőfi Sándor úttörő- csapat tagja lett az első. A nyolcadik osztályosok közül matematikából Gulyás Mihály, az orosházi Radnóti Miklós, magyarból Pikó Béla, a gyomai II. Rákóczi Ferenc, földrajzból Fehér László a esanáda pácai Petőfi Sándor, kémiából Kűri 11a Zoltán az orosházi Radnóti Miklós úttörőcsapat tagja volt, a legjobb. Az első helyezettek júliusban részt vesznek a csillebérci szak. táborokban, illetőleg a táborban rendezett országos döntőn. Békés megyei kezdezményezés, hogy ebben a tanévben először a kisdobosok számára is rendeztek megyei szintű versenyt, ahol: a számtanban legügyesebb neA Békéscsabai ÁFÉSZ felemelt ásóra vásárolja a vágógalambot 65,— Ft/kg egységáron. Átvételi hely: Békéscsaba, Jókai u. 26. ÁFÉSZ Békéscsaba. 349728 békés mm] 1978» MÁRCIUS m> gyedík osztályosok küzdöttek a feladatokkal. Közülük legnagyobb sikerrel Jani esek Zsolt, a battonyaá Mező Imre úttörőcsapat tagja. A megyei versenyek első három helyezettje könyvjutalomban részesült, az első hat helyezett oklevelet, valamennyi résztvevő pedig emléklapot kapott. A szaktárgyi vetélkedők második felvonása március 23-án lesz, amikor a nyolcadik osztályos történészek és fizikusok, valamint az általános és szakosított tantervű osztályok legjobb hetedikes, nyolcadikos oroszosai mérik össze tudásukat, versengenek a csillebérci táborba, illetőleg az országos döntőbe jutásért Ugyancsak ezen a napon bonyolítják le a szintén ma. gyei kezdeményezésű szlovák nyelv és irodalom versenyt a nemzetiségi iskolák hetedikes- nyolcadikos úttörői számára. Azonnali belépéssel felveszünk 1 fi illaiRgii éjjeliőrt, árnosszeállitéi és segédmunkást Amfora—Övért Békéscsaba, Kazinczy 1—2. 349724 Uni verzál Kiskereskedelmi Vállalat, orosházi járműboltjába eladót és segédmunkást keres. Jelentkezni lehet: a bolt vezetőjénél. Vörösmarty u. 2., vagy a vállalat központjában, Békéscsaba. István király tér 9. MUNKAÜGY. 349748
