Békés Megyei Népújság, 1972. március (27. évfolyam, 52-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
A Petőfi Emlékbizottság felhívása Petőfi Sándor emléke előtt tiszteleg a magyar nép, a halhatatlan költő születésének százötvenenedik évfordulóján, Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek szerte a világon azok a magyarok is, akik a haza határain kívül élnek, de őrzik a magyar néphez tartozás érzéseit és őrzik nemzeti értékeinket. Petőfi Sándor emléke előtt tisztelegnek a világ népei, a már felszabadulták és szabad hazát építők, s azok közül is egyre többen, amelyek szabadságukért küzdve erőt meríthetnek a szabadságharcos költő müvéből. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány és a Hazafias Népfront által létrehívott Petőfi Emlékbizottság ünnepre hívja a haza és a világ, a „népek hazája” népeit, polgárait, a szabadság és a költészet tisztelőit. , Ünnepelni hívjuk mindazokat, akik adósai a költőnek, mindazokat, akiknek sorsába beleszólt valamikor Petőfi müve, Petőfi áldozata. Ünnepelni hívjuk a fiatalságot, „Petőfi nemzedékét”, ünnepelni hívjuk mindazokat, akik felelősnek érezvén magukat a haza, a nép, a népek sorsáért, felelősséget vállalnak az emberi gondolat, a művészet, az irodalom sorsáért. ★ Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a magyar nép történelmi mélységekből fakadó törekvéseit és legmagasabb érdekeit kifejezve emelt halhatatlan költői szót az elnyomás, a feudalizmus ellen. Azt a költőt ünnepeljük, aki költői értelemben már akkor felszabadította a magyar népet, az elnyomott jobbágyot, a megalázott értelmiségiket, a kisemberek tömegeit amikor hazánkban még hűbériség uralkodott, amikor botozták a parasztságot és a nemesi kutyabőmek nagyobb volt a becsülete, mint a szellem emberének, Petőfi Sándort ünnepeljük ,áki népe társadalmi szabadságáért küzdve, az elsők közé emelkedett a magyar nemzeti függetlenségért harcolók sorában. A plebejus demokratát ünnepeljük, a népi forradalmárt, aki nem kérte, de messzehangzó költői szóval követelte a kizsákmányolás megszüntetését; aki már akkor hitet tett Magyarország önállósáp$ és függetlensége mellett, amikor még a haladó szellemű középnemesi politika képviselői sem tették meg az elhatározó lépést ebben az irányban. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki az egész emberiség szabadságában jelölte meg az emberhez és a költészethez méltó küzdelem végső célját. A magyar plebejus a világ népeit ölelte át forradalmas szabadságszeretetével, Heine, Vidor Hugo, Dickens, az orosz forradalmi demokraták kortársaként, a korai szocialista és kommunista eszmék európai és amerikai széthullámzásának időszakában, a nemzeti lét öntudatára ébredő kelet-európat népek feleszmélésének, Marx és Engels első küzdelmeinek éveiben. Következetesség a társadalom dolgainak elrendezésében, következetesség az igazi nemzeti érdekek kimondásában és következetesség a forradalmi demokratizmus programjának nemzetközivé, világméretűvé tételében; e közös gyökerű törekvések egységét példázza elmúlhatatlanul Petőfi élete és műve. Petőfi Sándort ünnepeljük, aki a népet, a nemzetet, az egész emberiséget ölelte át verseivel, bizonyságot téve a költészet hatalmáról. A költők — hirdette Petőfi — „világot — alkotnak az ember elé”, a költészet ezért „olyan épület —•, mely nyitva van boldogboldogtalannak —■, mindenkinek, ki imádkozni vágy, — szóval: szentegyház, ahová belépni —, bocskorban, sőt mezítláb is szabad”. Ezért a költői parancs: „Előre hát mind, aki költő, — a néppel tűzön-vizén át!”. Az eként értelmezett költészet magaslatáról látta és ítélte el Petőfi az ország nemes urait, Pató Páljait és óhitű táblábíráit, akik saját kiváltságaikat féltették a szellem napvilágától, az irodalomtól is. A népért, nemzetért ,emberiségért felelős költészet eszménye és gyakorlata Petőfi számára az élet gazdaságának irodalomba emelését jelentette. Annak a világnak a költészetbe fogadását ,amelynek középpontjában a szabadsághoz, az igazi élethez méltó, a teljes életre váró ember áll: a népet megtestesítő ember, a nép fia. Petőfi a plebejus fellépés költői feszültségével telíti a tájat, a magyar Alföld képét, Népdalaiban, szülőket ölelő költeményeiben és szerelmes verseiben a nép érzelmi világának gazdagsága, lelki kincseinek szépsége, emberségének meleg fénye tükröződik, emelkedik egyetemes érvényre. Petőfit ünnepeljük, aki a nép világát emelte a költészetbe, s a népi jellem mértéke szerint kívánt új természetet adni a nemzet jobbik felének, mindenkinek, aki részt vállalt a haza felmelésének nagy munkájában. Petőfi mandátum nélkül is a magyar falu népének küldötte volt a közéletben, s a városi forradalmas rétegek szószólója a parasztság előtt. Otthona volt a falu és a város, mert tudta, hogy nem a falu és a város állanak egymással szemben a magyar társadalom történelmi útján, hanem a falusi szegények az elnyomóikkal, s a városi szegények a kizsák- mányolóikkál. A nép: Petőfi számára a falu és a város szegényeit jelentette, s a feléjük ' közeledő, velük szövetségre lépő kisembereket, értelmiségieket, honoráciorokat. Petőfinek nem voltak illúziói afelől, mintha a nép- fiak, a János vitézek és a maradi-nemes Pató Pálak együtt menetelhetnének a népi és nemzeti felszabadulás útján. Petőfi jól tudta, hogy e János vitézek és Szilveszterek csak a Pató Pálokkal szembefordulva teljesíthetik történelmi küldetésüket. De tudta azt is, hogy ez elkerülhetetlen harc nem cél, hanem elháríthatatlan eszköz, feladat a nép boldogulása, a nemzet függetlensége, a világszabad- ság felé vezető úton. Petőfit ünnepeljük, akinek tett volt a szava is, de aki — ha ezt követelte a nép- szabadság ügye — vállalta a szavak folytatását: a közéleti, a politikai, a katonai cselekvést. Hősi halálát a következetesség erkölcsi fénye ragyogja be., ★ ünnepéljük Petőfit Petőfihez méltón! Ne csak a nevét, hanem a szellemét idézzük meg ezen az évfordulón. Azzal a nem hivalkodó ám jogos öntudattal, hogy nemcsak emléknapokon idézzük. Annyi görögtüzes ünneplés, annyi úri Petőfi-hamisítás után, a költő igazáért küzdő valamennyi gondolkodó értékes hagyományát folytatva, most a nép ügyét történelmi győzelemre vivő népi rendszer ünnepli a halhatatlan költőt. Ünnepeljük Petőfit, a magyar irodalom nagy hagyományaihoz méltón! Tudatosítsuk a felnövő új nemzedékben, hogy Petőfi műve nem véletlen csoda, hanem sok évszázados népi küzdelem, s egy nagyszerű irodalmi fejlődés megkoronázása. Petőfi nem állott egyedül az irodalomban — Vörösmarty, Eötvös, Arany János kortársi és elvbaráti körében nőtt nagygyá a lírája. S halálával nem szakadt meg müvének hatása a magyar irodalom- < ra. Szellemérvek folytatói a legnagyobbak: , Vajda János, Ady Endre, József Attila. Pető- J fit ünnepelve állítsuk műveit az emlékezés ! fénysugarába, jusson el minél többekhez, százezrekhez, milliókhoz Petőfi szava, a haza határain belül és a nagyvilágban. Műveit terjesztve eszméit terjesztjük, s ettől a nagyszerű feladattól tartsuk távol az ünneprontó frázisokat, a hangoskodást és a tartalmatlan tisztelgést. Ünnepeljük Petőfit, a szocializmust építő magyar nép történelmet-fordító negyedszázados küzdelmeihez méltón! Azok ünnepük most a minden elnyomás ellen szót emelő, a szabadságért életét áldozó költőt, akik megteremtették a független, szabad Magyarországot ,akik megszüntettek minden osztályelnyomást, elvették a földet a földbirtokosoktól, a gyárakat a gyárosoktól, a bankokat a bankároktól, s mindezt a nép tulajdonává tették. Azok ünnepük most Petőfit, akik megküzdőitek az úri osztályok ellenállásával, a reakció különféle osztagaival, akik megnyitották a felemelkedés útját a dolgozó emberek előtt az élet minden területén. Azok ünnepük most Petőfit — munkások, parasztok, értelmiségiek milliói —, akik történelmi lépéseket tettekés tesznek a kultúra, a művészet, az irodalom meghódításáért, a kultúra és a nép közé vágott szakadék megszüntetéséért. Azok ünnepük most Petőfit, akik jelenüket vállalva, jövőjükben bízva a szocialista népek testvéri szövetségében fáradoznak a Petőfi megálmodta világszabadság megvalósításáért. A magyar nép emlékezik halhatatlan költőjére. Budapest, 1972, március IS, Harminc éve — a Petőfisso bornál A Bajza utcai műteremben Pátzay Pál, kétszeres Kossuth- díjas kiváló művész a fény felé fordítja a sárgásbarna plakettet, az eredetit E plakett nyomán készült 1942. márciusában több mint 30 ezer Petőfi-jelvény. — A harmincadik évfordulóra nagy méretben is elkészítik, s március 15-én helyezik él a Petőfi téren — mondja. Pátzay Pál maga is tagja volt a Magyar Történelmi Emlékbizottságnak. Huszonnyolcad magával — különböző pártállású és pártonkívüli politikus, író és művész, közöttük Bajcsy-ZsL linszky Endre, Illyés Gyula, Kállai Gyula, Somogyi Miklós, Szőnyi István — írta alá a magyar nemzethez szóló felhívást Az immár történelemmé vált eseményekre Pátzay Pál így emlékezik: — A felhívás kibocsátása után jól haladt a március 15-1 tüntetés szervezése. Több lap is közölte a felhívást, az üzemekben — hallottam — gyűjtöttek a koszorúkra. Ezekben a napokban telefonált Mihályfl Era6: kérte, sürgősen formázzak meg egy Petőfi plakettet, e költő fejét, alatta az 1848-as évszámmal. A munkára mindössze két órám maradt, máris jelentkezett az Emlékbizottság küldötte a gipszbe öntött mintáért, s vitte az éremkészítő Ludvig-céghez. A rákövetkező napokban háromszor kellett újabb rendelést adni az üzemnek, alig győzték a jelvények nyomását. A plakett fényképét több lap szintén közölte, azzal a felhívással, hogy a március 15-i tüntetésem midden ki gomblyukában legyen ott a Petőd-jelvény. Akkoriban a Ganz-gyár mögött laktam, s reggel örömmel láttam, hogy sok munkás kabátján a jelvénynyel ment be a gyárkapun. Szeles vasárnap volt akkor, március 15-én. Az Emlékbizottság tagjaival a Modem kávéházban találkoztunk, onnét kettes sorokban mentünk az Erzsébet hídhoz, ott várakoztunk. Hárem óra előtt csendes, majdnem kihalt volt a tér, néhányan már kétkedve arra gondoltunk, talán nem is lesznek többen, hatott az ellenpropaganda, öt koszorút vittünk, az egyiket Harminc évvel ezelőtt a Kommunisták Magyarországi Pártjának kezdeményezésére megalakult a Magyar Történelmi Emlékbizottság, amely vállalta az 1848-as szabadságharc évfordulóján, 1942. március 15- én rendezendő antifasiszta, háborúellenes tüntetés szervezését. Március 15-én csaknem tízezer ember tüntetett a Pe- tőfi-szobomál a háború ellen, független, szabad Magyarországot követelve. >— mellettem Bemáth Aura tartotta kezében. A szalagon ez állt: „Petőfinek, a magyar értelmiség”. Amikor az Emlékbizottság koszorúival elindultunk a szobor felé, hirtelen megelevenedtek, megmozdultak a tér körüli utcák. Rendezett sorokban áradt a tömeg a térre. Jöttek az építőmunkások, a munkások képviselői koszorúikkal, fiatalok, idősebbek. Csendben helyeztük el koszorúinkat. Közben jelszavas táblák emelkedtek a tömeg feje fölé, Kossuth és Petőfi arcképek. Eleinte elszórtan, aztán már kórusban zengett „Különbékét!” „Szabad, demokratikus Magyarországot!” „Le a háborúval!” A mostam Apáczai Csere János utcán indultunk meg a Kossuth-szobor felé. Valaki rákezdett a Kossuth nótára, amelytől hamarosan zengett a belváros. Ekkor már mögöttünk jöttek riadóautóikkal a rendőrök, s a Lánchídnál a főkapitányságról kirohanó rendőrökkel együtt gumibottal kezdték szétszórni a tömeget. A Petőfi-jelvényről még any- nyit —- mondja a művész — már a kibocsátás napjaiban elhíresztelte róla a reakció, hogy az nem is Petőfit ábrázolja Sokaktól a rendőrök kobozták ed, a tüntetésen mégis r agyon sok ember gomblyukában láttam. Hamarosan idézést kaptam a rendőr-főkapitányságra. Sombor Schweinitzer főkapdtányhelyet- tes hallgatott ki. Ilyen kérdéseket tett fed: ki adott megbízást a plakett készítésére? Mi volt vele a célom? Kit ábrázol, Lenint vagy Petőfit? Megmutattam neki a jelvényt és egy Petőfi képet, de még akkor sem akart hinni. Arra kért, jegyzőkönyvben is jelentsem ki, s írjam alá, hogy a kis plakett nem Lenint, hanem a költőt ábrázolja. Kijelentettem.« — Azóta már megformáztam Lenint is — mutat Pátzay Pál a Dózsa György téren felállított szobor műterembeli mására. Aztán a plakettet vizsgálja, összehúzott szemmel: — Nézze csak meg, így, ebből a szögiből, alulról Lenin arcát! Nem vesz észre semmit? A plakett biztosan Petőfit ábrázolja, a szobor biztosan Lenint Mégis, egyre gyakrabban fedeztek fél azonos vonásokat a két arcon.« N. T. Jubileumi év Decemberben lesz 50. évfordulója annak, hogy megalakult a Szovjetunió. A Fáklya cikksorozatban ismerteti a szabad népek önkéntes, megbonthatatlan egységű szövetsége tagországainak életét. Az április2-án megjelenő 7. szám. ban Ukrajnát veszi sorra; több cikket közöl gazdasági, tudományos, társadalmi fejlődéséről. Április 12-e az űrhajózás napja, Gagarin hősi vállalkozásának A mjBBSa £932. MÁRCIUS 1& évfordulója. Ebből az alkalomból a szovjet űrhajózás fejlődéséről, világhírű és névtelen hősedről ír a lap, amely ebben a számban is változatos, képekkel illusztrált információkat közöl a szovjet tudomány és technika legújabb vívmányairól. Olvashatunk az új számban arról is, hogy milyen sokan és miért tanulnak magyarul Moszkvában; hogyan él ma és milyen utat tett meg az elmúlt 50 év alatt egy ukrajnai paraszt-család. Sportkrónika, humor, elbeszélés, keresztrejtvény, sok érdekes, színes írás teszi tartalmassá és olvasmányossá a Fáklya új számát,
