Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-15 / 38. szám

A világ minden népének joga van a békére Véget ért a versailles-i világtalálkozó A* indokínai népek békéjével és függetlenségével foglalkozó világkonferencia vasárnap kora délután fejezte be háromnapos tanácskozását A vasárnapi ple­náris ülésen először a különbö­ző bizottságok jelentéseit ismer­tették. Az indokínai háború éj meg- oyi 1 vánulásaival foglalkozó bi­zottság jelentésében rámutat, hogy Nixon elnök most új tak­tikát alkalmaz, amely meghosz- üzabbítja és kiszélesíti a hábo­rút Az egész háború JegjeHles»- ■őbb vonása — hangsúlyozza a bizottság jelentése — a tömeg- pusztító bombázások fokozódása. Ezek a megkülönböztetés nél­küli tömegborhbázások, amelyek nem tesznek semmiféle különb­séget a polgári lakosok és harco­sok között, valamint a polgári lakossággal szemben alkalmazott terror, egész közösségek elhur­colása, immár kimerítik a nép- gyilkos háború ismérveit, mint azt az 1948-ben meghozott kon­venció meghatározta. A gazdasági bizottság jelenté­sében részletesen elemzi az ■ in­dokínai háború különböző gaz­dasági kihatásait és rámutat: az Egyesült Államokban egyes nagy monopólista társaságok busás hasznot húznak a hábo­rúból, s ugyanakkor a katonai kiadások, amelyek 1965 óta több mint 140 milliárd dollárt emész­tettek fel, súlyosan érintik a dolgozók életszínvonalát Az in­dokínai háború ugyanakkor nyo­masztólag hat más orroágok gazdasági életére 4» és különö­sen sújtja a fejlődő országokat Egyenesen katasztrófába hatá­sa van a háborúnak az indokínai országokra és különösen Dél- Vietnambam felmérhetetlen ká­rokat okoz. A Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban, bár az amerikai támadások ott is óriási károkat idéztek elő, a nép hősi­es erőfeszítése és a nemzetközi segélynyújtás, különösen a szo­cialista országok segítsége, lehe­tővé tette jelentős gazdasági eredmények elérését A világtalálkozó résztvevői ezután elfogadták az akcióbi­zottság által kidolgozott határo­zati javaslatot, amely hangsú­lyozza, hogy 1972-öt az indokínai háború elleni harc esztendejévé kell tenni. Az Egyesült Államok, ban a háborúellenes mozgalom április elején indítja meg kam­pányát, amelynek során egyre fokozódó lendületű akciókat és tüntetéseket szervez. A világtalálkozó résztvevői egyhangúlag elfogadták a poll tűrni bizottság által előterjesztett határozati javaslatot is. A ha­tározat részletesen elemzi a je­lenlegi helyzetet, s rámutat ar­ra, hogy a Nixon-kormány meg akarja téveszteni a közvéle­ményt, hogy elhitesse azt a tö­rekvését, mintha véget akarna vetni a konfliktusnak. Holott azt az elmúlt három évben állandó­an fokozta és kiterjesztette. 1972. január 25-én ismét a közvélemény megtévesztésével próbálkozott, a új nyolcpontos tervei terjesztett elő a háború újabb eszkalációjával való fe­nyegetőzés kíséretében. A határozat hangsúlyosa, hogy Nixonnak e tervben fog­lalt javaslatai képmutató és csa­lárd jellegűek, egyetlen lépést sem tesznek előre. A határozat ezután hangsú­lyozza: a szocialista országok, a béke- és szabadságszerető né­pek, a különböző szolidaritási mozgalmak sokformájú segítsé­ge és támogatása eddig is kéz­Jelentés Bcngla Desh helyzetéről Daees Egy daccal hivatalos szóvivő közlése szerint Bangla Deshben több mint tízezer, a pakisztáni hadsereggel való kollaborálás- sal gyanúsított személyt tartóz­tattak la A szóvivő, aki vasárnap jelen, tette be a hírt, közölte azt Is, hogy Bangla Desh kormánya zá­ros határidőn belül bizottságot állít fel, amelynek feladata lesz a gyanúsítottak ellen felhozott vádak teljes tisztázása. Az őrizetbe vettek közül mint­egy kétezren a pakisztáni had­sereg által toborzott helyőrsé­gek, valamint az Al-Badr elne­vezésű fanatikus muzulmán szervezet tagjai voltak. Ez utób­bi szervezet nevéhez fűződik az a tömegmészárlás, amelyet a bengáli értelmiség köreiben haj­tottak végre, mielőtt a pakisz­táni hadsereg végleg letette vol­na a fegyvert a Bangla Desh szabadságharcosai és az indiai csapatok előtt. Űj-Delhii India és az Egyesült Államok kapcsolatait mindaddig nem le­het megjavítani, amíg az Egye­sült Államok meg nem szünteti fegyverszállításait Pakisztánnak —, közölte vasárnap az indiai kormány egyik magasrangú hi­vatalos személyisége. Nixon amerikai elnöknek arra a múlt héten tett kijelentésére utalva, amely szerint „új kap­csolat-rendszert” kell kiépíteni az indiai szubkontinens orszá­gaival, az újdelhi személyiség kijelentette: Washingtonnal csak akkor kerülhet sor komoly esz­mecserére, ha az Egyesült Álla­mok már megszüntette a pakisz­tániak felfegyverzését. Végül a meg nem nevezett indiai hiva­: 2 BtKtS MCCrUSt: ittVL FEBKUÁS m, telos memélyiség kifejezte re­ményét, hogy Bhutto pakisztáni elnök tervezett újdelhi látoga­tása valóra válik. Dacca Kacsának bizonyult a nyuga- . ti hírügynökségeknek azok a [ tendenciózus jelentései, amelyek • szerint Bangla Deshben vereng- | zésnek esett áldozatul az ott élő : úgynevezett „bihari mohámé- • dán” nemzeti kisebbség. Vasár- nap a daccal hatóságok enge-1 délyezték egy nyugati újságíró- : csoportnak, hogy felkeresse a • „bihari mohamedánok” Dacca • közelében fekvő 200 000 lakosú S mirpuri települését. Mint a Re- : uter angol hírügynökség tudósí- ■ tója írja, sem öldöklésnek, sem • éhezésnek nem látták jelét. ! Ugyanerről győződhetett meg j Winspeare Guiccáadi, az ■ ENSZ főtitkárhelyettese, aki ■ Waldheim főtitkár személyes j megbízottjaként látogatott a j híresztelések kivizsgálására ; Bangla Deshbe és a hétvégét a ■ „bihari mohamedán” települése- : ken töltötte. A főtitkárhelyettes : is kijelentette, hogy a telepü­lések nem tekinthetők „kataszt­rófa sújtotta övezeteknek”, de a helyzet rossz lesz, ha nem tesznek semmit Ez egyébként jellemző egész Bangla Desh ál­talános élelmezési helyzetére. A „bihari mohamedánoknál” tett látogatásról beszámolva a Reuter megírja még, hogy a Bangla Desh fegyveres erők egyik tisztjének közlése szerint pillanatnyilag öt zászlóaljnyi katonaság tartózkodik a „bihari mohamedánok” lakta területe­ken .részben az egész ország­ban megrendezett fegyverkezési akció következtében, részben a mesterségesen szított szenvedé­lyek fékentartására. A Reuter tudósítója végezetül arról is beszámol, hogy a fegy­verek után kutató bengáli ka­tonák fegyelmezetten viselked­nek. (Reuter) zelfoghatóan megmutatta, hogy Indokína hős népei nincse­nek egyedül abban a küzdel­mükben, amelyet a világ minden népéért vívnak. lelkes taps kíséretében egy­hangúlag fogadták el a delegá­tusok a világtalálkozó felhívá­sát, mely kiemeli: A világ minden népének joga van a békére, Indokína népei­nek is. Az Egyesült Államok kormá­nya, világstratégiája keretében, elhatározta, hogy uralma alá hajtja a világ e részét. Indokína kísérleti tereppé vált, olyan új fegyverek kipróbálására, ame­lyeket illetően ma még senki sem tudhatja, hogy a jövőben mire fogják őket felhasználni. Követeljük a vietnami, laoszi és kambodzsai népek számára minden korlátozás nélkül annak jogát, hogy békében, szabadság­ban és függetlenségben élhesse­nek. Követeljük, hogy az Egyesült Államok kormánya gyorsan és teljesen vonja ki minden fegy­veres erejét a világnak ebbői a részéből, hogy jelölje meg a ki­vonulás pontos idejét, szüntesse be a légiháborút és az indokí­nai népek ellen irányuló minden katonai tevékenységet, A négy indokínai küldöttség nevében Hoang Quoc Viet, a VDK .küldöttségének vezetője meghatott szavakkal köszönte meg a világtalálkozó résztvevői­nek és különösen a nagylétszá­mú amerikai küldöttségnek azt a tettekben te jelentkező szolidari­tást, amely e tanácskozáson és annak határozataiban az indokí­nai népeik iránt megnyilvánult A háromnapos tanácskozás Romes Csandrának, a Béke-vi­lágtanács főtitkárának szavai­val ért véget A főtitkár felszó­lította a küldötteket hogy a Föld mindem részébe vigyék el a találkozó üzenetét: „Győzni fo­gunk, ha egységesek vagyunk!” A találkozó résztvevői iránymu­tató határozatokat hoztak és joggal el lehet mondani, e világ­találkozó nagyjelentőségű poli­tikai esemény volt és nem a szép szavak, hanem a tettek konferenciája. (MTI) Felbocsátották a Luna-20-al A Suovjefanióban hétfőn felbocsátották a Lun»—2« automati­kus űrállomást. A Luna—20 rendeltetése az, hogy további kutatá­sokat végezzen a Holddal és a boldkörüli térségekkel kapcsolat­ban. A» űrállomás elindítása a Hold felé fSldkSrülI műhold-pá­lyáról történt. Az űrállomás az előzetes számításokhoz közel ál­ló pályán halad. (TASZSZ) Tűzszünet Dél-Vietnamban Vasárnap, magyar idő szerint 18.00 árakor életbe lépett a dél- vietnami hazafias erők által meghirdetett négynapos holdúj­évi tűzszünet, míg a saigoni báb­csapatok csak egynapos tűzszü­netet tartanak ,ami hétfőn, ma­gyar idő szerint 11.00 órakor kezdődik. Természetesen egyik tűzszünet sem érinti az utóbbi napok harci cselekményeiben, túlnyomó részt kitevő amerikai terrorbombázásokat, amelyek­nek az intenzitása éveik óta most a leghevesebb. Az amerikai parancsnokság közleménye szerint vasárnap déltől hétfő reggelig a B—52-es légierődök 12 hullámban, egyén- kínt ötös csoportokban bombáz­ták Kon tűm és Pledku tartomá­nyok nyugati vidékét, Laosz és Kambodzsa határának közelé­ben. Vasárnap délután egy F— 105-ös amerikai gép rakétákat lőtt ki a VDK területére s, a fegyvermentcs övezettől 130 ki­lométerre északra. Ez idén már a 38. amerikai légitámadás a VDK ellen. Az amerikai vadászgépek és rakétakilövő helikopterek is folytatták támadásaikat a dél-vietnami központi fennsí­kon, a Mekong deltájában és Saigontól keletre. A szabadság- harcosok egy helikoptert lelőt­tek, ennek egyik pilótája életét vesztette, a másik megsebesült. (Reuter) Dajan feltételeket szab, de „feltételek nélküli" tárgyalásról papol Izrael területi Igényeit fejtet­te ki Dajan hadügyminiszter egy korábban szalagra vett te­levíziós interjúban, amelyet az amerikai CBS-hálózat vasárnap este sugárzott. Dajan szerint kormánya sem Jeruzsálemet, sem a Golan- magaslatokat, sem a Sinai-fél­sziget csücskén levő Sharm-El- Sheikh erődöt nem hajlandó az araboknak visszaadni, s emel­lett ahhoz is ragaszkodik, hogy „joga legyen a Jordán-folyó nyugati partján haderőt állomá- soztatni, Ciszjordániában pedig zsldótelepűléseket létesíteni”. A Jordán nyugati partja „a mi hazánk” — mondotta a had­ügyminiszter, űj elemmel bővít­ve az eddigi ismert területi kö­veteléseket. A Szuezi-csatornáról szólva Dajan kijelentette: a vfziút „Iz­rael legjobb védelmi vonala” ugyan, de országa mégis „haj­landó” visszavonulni a esator- nátóL A csapatvisszavonás mér­tékét Dajan abban a vonalban jelölte meg, amely „valahol fél­úton van a csatorna és Izrael 1967-es határai között”. Másszó­val, Izrael jó darabot' követel magának a Sinai-félszigetből is. Azzal egyidejűleg, hogy or­szága terjeszkedésének vonalait kijelölte, Dajan „feltételek nél­küli” tárgyalásokat sürgetett Egyiptom és Izrael közötti Tud­valevő, hogy Izrael a Biztonsá­gi Tanács 1967. novemberi ha­tározatát a gyakorlatban „egyip­tomi tárgyalási feltételnek” mi­nősíti. (UPI) DANIEL LANG: INCIDENS A 192-ES MAGASLATON (Dokumentum-regény) Fordította: Hernádi Miklós amikor azt gondolta, hogy a lány megerőszakolásáról és meg­gyilkolásáról szóló jelentése azonnali intézkedéseket von ma­ga után, mint az a civil világ­ban történt volna Rájött, hogy a hadseregben az efféle intéz­kedés teljességgel az ember fe­lettesének elbírálása alá tarto­zik — kivéve, ha az ember meg tudja találni a módját, hogyan kerülje meg felettesét. Az őrü­lettel volt határos Erikssonnak az a felismerés, hogy Mao új­ra áldozatul eshet a katonai fe­gyelemnek, ugyanúgy mint a 192-es magaslaton, ahol Mesere­ve parancsait csakis őrmesteri rangja szentesítette. „A ki­képzés alatt beleillesztik az embert ebbe a fegyelembe” — mondta Eriksson. „Engedelmes­kedj a fölöttesednek, kövesd a szolgálati utat. vagy sötétzárká­ba kerülsz.” És még valami fo­kozta csüggedését: nem tudta meggyőzi magát arról, hogy Vorstot tekintse a főbűnösnek, minden aljasság forrásának. „Csak úgy látszott, mintha ő fuserálta volna el az egészet, de tudtam, hogy neki is van fölöttese, és a fölöttesének is van. Hát ilyen dolog a szolgá­lati út — az ember sose tud­ja, kJ hibás, Ős ml miatti Az ember ott nem felel a viselke­déséért. Ha nem lóg ki a sor­ból ha nem akasztja meg a rendszert, azt csinál, amit akar.” Ennek a boldogtalan időszak­nak talán a legfájóbb felfede­zése az volt, emlékezik Eriks­son, hogy katonatársai sem lel­kesedtek azért, amit Mao ér­dekében tenni igyekezett. Per­sze voltak néhányan, mint pél­dául Rowan, akik ugyanúgy gondolkoztak, mint ő, de a nagy többség éppen úgy látta az ügyet, mint a tisztek. Ojra megtörtént, hogy evés köz­ben nyílt terepen, amikor pihenőt tartottak, hogy valaki azt mondta neki (amit Vorst), hogy nincs értelme egy szenve­dést még több szenvedéssel te­tézni azzal, hogy elítéljék Me- serve-öt és társait, hiszen (Reilly is ezt mondta) a hábo­rúnak az erőszak az anyanyel­ve, és természetes, hogy ezt nem mindig lehet fékezni. Eriksson folyton hallotta azt a jól ismert érvet is, hogy a Vietkong tagjai is elragadtak lányokat, erőszakoskodtak és kivégeztek lakosokat. „Mondd csak, Sven, honnan tudod, hogy az a lány nem tartozott a Vietkonghoz?” — kérdezte tőle egy Oklahoma! lövész egyik es­te, amikor Erikssonnal lefek­véshez készülődtek körletük­ben. Napról napra úgy érezte, emlékezik Eriksson, mintha há­borúval keveredett volna a há­ború, mintha bajkeverő vol­na, aki alá akarja ásni az élet- benmaradós pontosan kidolgo- - zott. létfontosságú szabályzatát. 11. A Mao halála utáni hetekben Eriksson továbbra Is a szakasz­körzetben maradt, nappal ku­tató-tisztogató akciókkal, éjsza­ka rajtaütésekkel bízták meg. A kockázatos akciók igénybe vet­ték, mégsem tudták elterelni figyelmét arról az intenzív csalódottságról, amely hatalmá­ba kerítette. Amióta utoljára | beszélt Vorsttal, egy percre sem ' hagyta el ez az érzés, emész­tette, elkülönítette katonatársai- . tói, álmatlanná tette éjszakáit. Éjszakánként, ahogy ébren fe- 1 küdt, és az ázsiai madarak sza- ! vát, meg a majmok rikoltozását figyelte, mindig azon kapta ma­gát, hogy a katonai fegyelem, a parancsadási láncolat titkain rágódik, amely mint minden hadseregben, ebben is átjárja a katonaélet minden mozzanatát, éppen úgy áthatotta a tiszteket, mint a sorállományt, az önkénteseket, mint a besoro­zottakat, sőt a diplomás Vorstot vagy Reilly-t éppen úgy, mint az iskolázatlan Meserve-öt vagy saját magát. Mindig azon rágó­dott, hogyan lehet megkerülni a szolgálati utat, mert biztos volt benne, hogy ez a rendszer minden bajának okozója. Most már látta, mennyire tévedett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom