Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-27 / 49. szám
íe>ti. A bátorság rései László Anna tárcája A zene vilaga Meg lehet-e érteni a komolyzenét? O Különböze emberektől, zenéről beszélgetve, gyakran hallhatunk ilyen Véleményeket: „Nem értem ezt a zenét”. Vagy: „Érzem, hogy a zeneszerző ki akart fejezni valamit, csak nem tudom, mit”. Esetleg: „Ez a muzsika fáraszt engem. Idegesít. Nem tudom felfogni”. Valóban így áll a kérdés? Meg lehet-e érteni a komolyzenét, és egyáltalán: meg kell-e érteni? Induljunk ki egy olyan jelenségből, amelyről senki sem vitatja, hogy érthető. Itt van például a nyelv. A nyelv szavakból, mondatokból tevődik össze, melyek mindegyikének megvan a maga külön jelentése. Aki tudja valamely nyelv szavait és valamit konyít nyelvtanához is, az érti az illető nyelvet. És a zenében? A muzsika építőkövei: a hangók, a dallamok, a hangzatofc önmagukban nem jelentenek semmit A zenemű teljességében azonban mindegyik összetevőnek megvan a maga kisébb- nagyobb jelentősége, ha bármelyiket megváltoztatjuk, többé-kevéebé megváltozik maga a zenemű is. Ez a viszony, ez a kölcsönös függés jobban megvilágítja az egyes alapelemek szerepét az egész művön belül, de az alapelven ez sem változtat: a zenemű lényegét akkor sem érthetjük, mert times meghatározott jelentése. Vagy nézzük meg a tudományokat Művelői gyakorlati tapasztalatokból, vagy feltevésekből kiindulva, a tudományos gondolkodás szabályainak megfelelően, kísérletekkel, következtetésekkel új törvényeket fedeznek fel. Aki érti a gondolatmenetét, amelynek alapján élértek hozzá, érti az új törvényt is. És a zenében? Aki jól ismeri az összhangzattan, ellenponttan, forma- és hangszerelés- tan összes szabályait, az még nem biztos, hogy érzékelni tudja valamely zenemű művészi értékeit is — pedig minden tényező közt ez a legfontosabb. Mádképpen fogalmazva: a zenéhes lehet érteni, de ©gy-egy zenemű jelentését nem lehet megérteni. Ma hát az óka, hogy mégis sók ember tölti azzal a szabad idejét, hogy zenét hallgat, operába, hangversenyekre jár? Mit tudnak felfogni olyan valamiből, amit nem lehet megérteni? Közöl egyáltalán valamit a komolyáén« a hallgatóval? — Természetes, hogy közöl valamit, csak épp a zene sajátos művészi nyelvén. És itt a kérdés lényege: ha pontosan meg lehetne határozni, hogy egy zenemű, egy kép, egy szobor mit jelent, akkor alkotója teljesén hiába fáradozott, hiszen mondanivalóját szóban, vagy írásban is közölhette volna embertársaival. Sőt folytathatjuk irodalmi példával is: aki a verset pusztán mondatainak értelmié alapján próbálja felfogni, az nem érti a költeményt A vem sokbal több emuS, hangjainak, sorainak zenéjével, költői képeivel, merész képzettársításaival mélyebbre, az emberi lélek rejtett zugaiba világít Dehát — feszegessük tovább a kérdést —, ha a művészet olyan közléseiket továbbít, amelyeknek nincsen értelmük, akkor ki tudja ezeket felfogni? És ha mégis sikerült, akkor mihez kezd velük? Egy hasonlattal lehet legjobban megvilágítani ezt a problémát. Valamely rádióállomás bizony«* műsort sugároz. Ezt az adást csak azok hallhatják, akiknek vevőkészüléke az adó hullámhosszálra van beállítva, a többi ember semmit sem érzékel belőle. Ilyen a muzsika is! A zeneszerző az adó: művében megfogalmaz valamilyen érzelmet, hangulatot, indulatot A vevőben, a zenehallgató közönségben — ha be van hangolva a zeneszerző alkotásaira, stílusára — a művét hallgatva, az benne is azonos, vagy hasonló érzelmeket, hangulatokat indulatokat kelt — ezáltal a művész beavatja közönségét a maga lelki, gondolati világába. Ne gondolja senki, hogy ez a „behamigoltsáig”, vagyis a zene befogadására való hajlam valamiféle megmagyarázhatatlan rejtelmes dolog, amely csak kivételes halandók osztályrésze lehet! Akiben van némi zenei érzék és szellemi fogékonyság, az — hosszabb-rövi- debb idő alatt — kifejleszt, heti magában. Ezt is bizonyítani lehet egy gyakorlati példával: Aki először lát labdarúgó-mérkőzést épp csak hogy annyit tud róla: mi a gól? Ha rendszeres látogatója lesz a futbaüjpá- lyáknaik, egyre tapasztaltabb szurkolóvá válik, mind többet és többet tud élvezni a szellemes cselekből, finom köröm-passzokr bői, nehéz szögből leadott lövésekből, egyszóval a jár téfc finomságaiból. A rendszeres hangverseny- és operalátogató is a zene újabb és újabb területeit hódítja meg magának és kinyílik a füle az előadó- művészet értékeire is! Összefoglalva: A zenét nem kell és nem is lehet érteni, inkább arra kell törekedni, hogy be le érezzük magunkat a zeneszerzők gondolati-lelki világába. Persze előfordulhat olyan eset is, ami kor valóban nem értjük a zenét, például amikor a muzsika szorosan kapcsolódik valami olyan dologhoz, amit nem ismerünk. Mondjuk a rádió sosem hallott operáikból köz» vetít részletet, idegen nyeűr ven. Így épp a legfontosabb, a szereplő adott zenet reagálásának drámai indítéka marad előttünk rejtve. Ezzel elérkeztünk a szöveges zene kérdéséhez. Milyen versek alkalmasak 4 megzenésítésre ? Melyik a. jó operas2Öve©köny\»dk? Énről majd egy következő áü- kalommal. Serién iv*m uszítást'; Most azé Mszed: semmi következménye. Majd vár néhány hónapot Mielőtt súlyos hibát talál benned. Mielőtt elküld, a munkakönyvedben bejegyzéssel. Én nagyon sajnálnám. Ezen a délutánon sokat beszéltek Káról. Kialakult a nézet, közvéleménnyé szilárdult, hogy Ha fitogtatja a bátorságát. Igen, igen, magamutogatás az egész. Szereplési vitóketegség. Akadt, aki dicsérte Hát. Nekimentek, mert önmagukra haragudtak és rávetítették a haragjukat Hódosi Pálmé este otthon mérlegelte a történteket. Megbecsüléssel gondolt Hars. Tulajdonképpen imponált néki a lány. Alighanem igaza volt. Csakhogy egy üzemigazgató semmiképpen sem foglalkozhat annyit a háztartással, mint más asszony. Ez világos. A lesütött színhús napokig finom vacsora, nincs vele semmi gond. őrá mégse Ugyanazok a törvények érvényesek ... Mindamellett az elvek tisztaságát őrizni kéül; pontosabban tiszta elveket kell terjeszteni. Moralistáik, írók se mindig képesek saját elveikhez igazodni. Akkor inkább fordítsanak hátat a jó élveknek?! Következő nap Hódosi Pálné felállt az étkezőben: — Kötelességemnek tartom, hogy visszatérjek a tegnapiakra, kedves munkatársaim. Nem szégyellem bevallani: hibáztam. Tomer Ha véleménye volt a helyes. Kérem, hogy ezentúl is mondja meg mindenki a magáét bátran és szabadon. Számítok rá. Köszönöm. Megtapsolták. Hódosi Pálné jólesően fogadta a tetszést Ügy érezte: jár is neki, az efféle helyreigazításban van valami hősies. Azt már nem hallotta meg, hogy a tenyerek kedvetlenül verődtek össze. Nem kívánták tudatosítani magukban sem, de rosszkedvűk támadt Ke- vertnek-kavartnak, bizonytalannak mutatkoztak a dolgok. Ej, érdemes annyit foglalkozni ezzel?! És a sütésükkel, hogy a hentes továbbra sem nélkülözi majd a heti százasát. Viszont Hódosi Pálné akkor la ritka rendes. Megfogalmazatlan rosszkedvűk Tamer Ilára szállít A füstös-pernyés anyag a következő napokban Ha alakja köré rakódott Még később, h érték- hónapok múlva megkövesedett... távolról sem a füstö6-per- nyés rosszkedv, de az ellenszenv. Nem szerették Hát Hogy máért nem? Az okára idővel senki sem emlékezett . . u Á % a hentes, akihez Hódosi Pálné járt, reggelienként az üzlettől két saroknyira parkolt kocsijával Hogy ne legyen feltűnő. És mivel jóakarói óvták, villát egyáltalán nem építtetett Hegy ae legyein feltűnő. Hjm ásfél éve került HóII dcei PAlné a szövetik I HeezeFélére. Kívülről III érkezett, fürge tell I kintetú szemmel ' JJJI, nézett körüL Mindjárt első délben észrevette, hogy külőn-külön asztaloknál ebédelnék a munkások, a technikusok, az irodaiak, összetolatta az asztalokat, ettől fogva mind. nyáján együtt ették két hosszú sorban. Hódosi Pálné azonnal tegezödiy kezdett a nőkkel, a takarítónőkkel is, a tantulólányakkal is, ha etanúiftak tizenhat evesek. Mint a népi állam megszilárdulásának hajnali szakaszán. Egyéb intézkedéseivel és szokásaival is arra törekedett, hogy családias levegőben éljen ez a kislétszámú üzem. Az elégedettek őrömmel hajtogatták: Hódosi Pálné tudja, mi a demokrácia, s lám az egyszerű eszközökkel is megvalósítható. Mások, kevesebben, úgy vélekedtek, hogy hajkuráesza a népszerűséget és eszközei Igen praktikusak, egy fillérbe se kerülnek. Ez utóbbit egy éven belül megcáfolta az a nyomós tény, hogy Hódosáné segítségével a szövetkezetiek meghódították a szakmában elérhető legjobb fizetéseket és munkafeltételeket Idán éppen nők napján kászálódtak ki a napsugarak a hetek óta vastagodó, már homlokszorító szürkeség mögül Először próbálkozó tavasz-ígéretet is szállított a fény. Ettől eleve i® derűsebbé vált mindenki. Az étkezőben pedig, meglepetésükre, két-kót deci bor várta az ebédlőket Itódosí- né hozatta az italt Tréfás nőnapj felköszöntőiket rögtönöztek. Majd az egyik karbantartó előadta tudományát: hogyan lehet a mértékletes két decit egy literré fokozni Ha az ember lassan-Lassan csepegteti szájába a szeszt, hatása megsokszorozódik. Igaz-e, vagy sem, nem bizonyosodott be, mert a mókától, ahogyan hátrahajtották fejüket és nevetés, visító zás közben egymás szájába töltögették a bort, mindenképpen megrészegtiltefc. Később nem is emlékeztek rá, ki vcdit az, valaki viccelődött: a hú®, fájdalom, nem képes ünnepi magaslatra emelkedni, ma is mócsingos, mint közönségesen. Ekkor Hódooi Pálné is kapatos volt már, leglkiváit attól, hogy ilyen szerteá- jamló, általános a jókedv, s ezt ő teremtette. FéHdál- tott: — Mindent meg lehet oldani, kellő leleménnyel! . Neteu népes családom van. nem könnyű gondoskodnom róluk. Húsból mindig egy hétrevalót veszek, eláll szépen a fridzsiderben. Hetenként egyszer egy százassal megsértem a hentes öntudatát, mire szmhúst mér. Nagyon hirtelen nagyon kemény csend lett. Hódosi Pálné a csend legelső másodpercében kijózanodott. Hol felejthette az eszét?! Összekócolódott. ítélete szerint: többéit között, de talán eüsősoiban az különbözteti meg a vezetésre alkalmas embert a vezetésre alkalmatlantól, hogy sohasem lazul az önellenőrzése. Ez önkontroll-vesztés volt a javából! A hangtalan keménységben, feszességben megszólalt Tomer Ha, halkan bár, de fojtott indulattal: — Nem hittem volna, hogy ilyen beteg szellemet táplálsz a százasaiddal! És jogtalan előnyöket szerzel magadnak meg a családodnak! A hentes öntudatát legalább im ne fogjuk fél cinikusan. Elég, ha ő így fogja fel... a hentes, — Bizony igaz — helyeselt gyorsan a kis Forbáth- né. Hódosi Pálné igen haragudott magára, s hogy ettől szabaduljon, a többiekre lökte a haragját: —i Megmondanátok, ugyan kinek ártok véle?! — Nyilvánvaló, hogy kinek — háborgott Ha. — Azoknak, akik - helyetted kénytelenek elvinni a csontot, a mócsLngot, a zsírt! Forbáthnéra nézett, hogy erősítse meg, de a fiatalasszony üres tányérját ka- pargatta. — Azok nem adnak száz forintot —* mérgeskeöiett Hódosi Pálné — így lényegében azonos értéket kapnak, mint én a száz forint plusszal! Tudta, hogy ez elfogadhatatlan érvelés. Eddig ismeretlen erőszakos vonás, vasvonás került az arcára. Eddig ismeretlen parancs-hangon folytatta: — Az ebédidő ma sem hosszabb, mint máskor! Ha egy kis ünnepséget tartunk, nem ok a lógásra! Forbáthné ugrott fel elsőként és túlbuzgó sietséggel hagyta él az étkezőt. Ha ismét válaszolni szeretett volna, de mert ezt Hódosi Pálné hatalmi szóval elvágta, úgy érezte: alulmaradt, noha az igazához nem férhet kétség. Forbáthné munkapadjához szaladt A fiatalasszony nemrégen még küzdőkedvű, élénlondulatú lány volt Megváltozása miatt haragudott magára, s hogy ettől szabadulj«», Héra lökte a haragján — Megérthetned, hogy nekem a kicsim jóléte, még egyetlen mosolya is többet ér, minit a Hódosiné vacak száz forintja! Mii az a száz forint?! Majd ezért!... Száz forintért! — Tudod te jóll, hogy nem a száz forint a tét! — Az a tét, hogy egy szardíniáé dobozban préselődünk, lakásra gyűjtünk, azért is jöttem vissza ilyen hamar a szülés után! Itt főleg az isteni, hogy egymű- szakosak vagyunk, ha kl- tesznék, esetleg csak három műszakosat tudok szerezni, akikor nincs hová tennem a gyereket, maradhatnék otttwm. Tragédia, Itt a kereset ís többi mint máshol Ha, te nem gondolkozol! A vitát távolabbról hallotta egy ötgyermekes anya. Miután Ha saitoanfardult, ellenszenvvel beszélt róla. — Van is néki mit vesztenie! Magányos! Tudja is az ilyen, mi az élet! Egyébként se tudja! Elkőrmölget az irodán, azután házasétól a csinos garzonjába, regényt olvasni! Ha nem nyugodott. Férfiakhoz fordult, hátha azoknak egyenesebb a gerincük. Egy középkorú művezető mosolygott az igyekezetén: — Meg akarná váltani a világot? — Csak azt akarnám tudná, igazam volt-e. S ha igen: nem kellett volna-e mellém átírni óik? — Lehet — bólintott a művezető és látványosan merült bele munkájába. Egy fiatal fiú vállrándítások közben mondta Ilá- nak: Mi a fenét marakodjak? Énnekem ez nem probléma. Énnekem abszolúte nem futja arra, hogy havi négy- ötszázat ajándékozhassak a hentesnek. Az öreg portás idegeiben még ott lapult az úr- és rang-tisztelet: — Igen szép volt eünök- asszonyunktóü, hogy bort hozatott. Meg az a kedves modora is! Minek kákán csomót keresni! Ha megint a nőkben bízott. Egyik szabadszájú, eróskezű csopartvezetonő legyintett: — Ünnepeltünk, viccelődtünk, az csak úgy mellesleg került elő... — Te is lepénsseilnéd » hentest?! —• Előbb egy ernyőt a hentes fenékébe! Azután persze ki lehet nyitni az ernyőt! — és rászikódva nevetett Barátnője is volt Hátnak az üzemben, 6 a fülébe súg- doeott: — Hagyd már abte az
