Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-17 / 40. szám

Zavarban van a Nixon-kormány Anderson sajtóértekezlete Jack Anderson, aki „washing­toni körhinta” rovatában tavaly december vége óta sorozatban közli titkos fehérházi dokumen­tumokra alapozott leleplezéseit a Nixon-kormány indiai—pa­kisztáni és indokínai politiká­járól , New York-ban sajtóér­tekezletet tartott. Közölte, hogy tévesen tartják a rovatához kiszivárogtatott kormány-doku- mentumok forrássának Robert O. Welander admirálist, a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottságának a Fehér Házhoz vezényelt összekötőtisztjét. Kö­vetkezésképpen hiba volt, hogy; a Pentagon február 1-i fcatály- lyal leváltotta és március 1-i ha­tállyal rangján aluli beosztásba helyezte az admirálist. „Az információk továbbra is szivárogni fognak, mert nem a szivárgó csövet tömték be” — hangoztatta Anderson. Egy kérdésre válaszolva ki­jelentette, titkos dokumentumai­nak „több forrása” van, s ezek tájékoztatták arról is, hogy Welander admirálist az FBI- vizsgálat következményeként „tisztogatták ki” a Pentagonból. A New York Times megjegy­zi, hogy Nixon elnök legutóbbi rögtönzött sajtóértekezletén va­lószínűleg erre a vizsgálatra, il­letve az FBI által gyanúsított Welander admirálisra utalt, amikor kijelentette, hogy a J kormánynak „közvetett bizonyí­tékai” vannak, amelyek azon­ban nem elégségesek arra, hogy bíróság elé vigye az ügyet. (MTI) „Dolgozik” a Luna-20 A Földtől 250 000 kilométer távolságra haladó Luna—20 jelzésű szovjet automatikus űr­állomást egy kétméteres telesz­kóppal megfigyelték a sema- hinszki (Kaukázus) obszervató­rium munkatársai. A rendkí­vül kedvezőtlen megfigyelési viszonyok ellenére február 15- én magyar idő szerint 21 órakor sikerült észlelniük a Halak-csil­lagképben a szovjet űrállomást. Emlékezetes, hogy a Luna—20 űráilotnást február 14-én bocsá­tották fel a Hold ,és a Holdat körülvevő térség tudomópyos megfigyelésére. (TASZSZ) Szadat beszéde az ASZÚ kcnaresszusán Egyiptomnak hosszú politi­kai és katonai harcra kell felkészülnie — jelentette ki az ASZÚ szerdán megnyílt országos kongresszusa előtt Anvar Szadat köz'ársasági el­nök, egyben a párt elnöke. Az utóbbi idők közel-keleti fejleményeivel foglalkozva Szadat éles hangon ítélte el az Egyesült Államok politiká­ját. Washington — mondotta — összejátszik Izraellel, s a legvégsőkig ment a közel-kele­Bányászok harca Angliák an Jarring Egyiptomba utazik Pénteken Kairóba érkezik Gunnar Jarring, az ENSZ-főtit- kár közel-keleti különmegbízott- ja — jelenti a szerdai A1 Ah- ram. A lap különben óv az újabb Jarring-látogatást övező túlzott várakozásoktól. Megjegyzi, hogy az arab—izraeli konfliktusban — mindezidáig sikertelenül — Közvetítő svéd diplomata nem hoz új javaslatokat magával, már csak azért sem. mert Izrael vá­laszát várja 1971 februári em­lékiratára. Az A1 Ahram közli még, hogy Jarring, áki Murad Ghaleb egyiptomi külügyminiszterrel fog tárgyalni, maga kezdemé­nyezte kairói látogatását. A svéd diolomata útja innen Moszkvába, nagyköveti állomás­helyére, majd New York-ba visz. Az ENSZ székhelyén Kurt Waldheim főtitkárral találkozik. A Jarring-misszió szempont­jából sem lesz közömbös az, amit Szadat egyiptomi köztár­sasági elnök szerdán az Arab Szocialista Unió országos kong­resszusának 1 700 küldötte előtt elmondott. (Reuter) Folytatódik m brit bányászok sztrájkja. Képünkön: a sztráj-; kólók feltartóztatnak egy teher- ! autót, amely a bridgewateri ki-: kötőből nyugatnémet import- • szenet szállított. : < ■ fTelefotó — AP—Sm—KS) ! ■■aasssaassaasaeaiEBSBsaBsasBi DANIEL LANG: Jelentés az arab világról INCIDENS A 192-ES MAGASLATON (Dokumeptum-regény) Salzl altábornagy, az egyipto- .ni haderő vezérkari főnöke, az Arab Liga katonai ügyek­ben illetékes főtitkár-helyette­se az észak-afrikai lestvérorszár gokban tett „koordinációs” kör­útját befejezve visszaérkezett Kairóba. Kijelentette, hogy ma­rokkói, algériai és líbiai tár­gyalásai „testvéri légkörben” folytak le, s a nézetek teljes azonosságát juttatták kifejezés­re. A tábornok elmondotta a ME­NA tudósítójának, hogy útjának célja „mindannak megerősítése volt, ami a harc érdekeit szol­gálja”. Egyiptomnak egy másik arab országhoz, Szudánhoz való vi­szonyát érinti, hogy Szadat köztársasági elnök kedden este azonnal magához kérette Kai­0 pflft Momzssa * 1372. FEBRUAR 1Z róba visszaérkezett külügymi­niszterét, Murad Ghalebet, aki egynapos látogatást tett Khar- toumban. Ghaleb tájékoztatta Szadatot arról a helyzetről, amely a szudáná rendszer „erős" emberének, Khaled Hasszán Abbasz vezérőrnagynak a le­mondása után alakult ki. S át­adta Nimeri elnök üzenetét. Ni­meri és volt hadügyminisztere között föltehetőleg bizalmi vál­ság van, aminek a hátteréről eddig csak a „mindig jól érte­sült” libanoni sajtó bocsátkozott találgatásokba. Beiruti lapok szerint Khaled Hasszán Abbasz az egyiptomi—Szíria—líbiai hár­masszövetséghez való csat’ako- zás híve volt, míg Nimeri ..tar­tózkodóan” viszonyul ehhez a kérdéshez. A palesztin gerillák újabb ak­cióját jelentette a MENA. Az egyiptomi fővárosban* működő palesztin tájékoztató iroda sze­rint gerillák két csoportja ked"- den hajnalban Tel Aviv belvá­rosában felrobbantott két étter­met, s a robbanások „nagy ’ tü­zet okoztak a környékem. (MENA) 13. Ez a gesztus meghatotta a lel­készt, mint azt azóta nekem el­mondta. — „Azzal, hogy Gree- nacre is ott volt, Sven voltakép­pen eleve lemondott arról, hogy hallgassak az ügyről.” Akár­mennyire hatott is rá Eriksson szkeptikusan hallgatta végig, mert mielőtt mormon pap lett belőle, tíz évig a Salt Lake City- beli rendőrségen szolgált. „Rendőrfüllel hallgattam a tör­ténetet” — mondta nekem a lel­kész. „Meg akartam a végső­kig győződni arról» hogy Sven maga nem vett részt a bűntény­ben. Talán csak azért keresett meg, hogy mentse a bőrét, hogy bűnrészesből koronatanúvá tud­jon vedleni.” Ezért gyakran fél­beszakította Erikssont, felszólí­totta. hogy indokoljon meg bizo­nyos részieteket, amelyek első hallásra ellentmondtak egymás­nak. A rendőrből azonban foko­zatosan ismét lelkész lett. „Most már láttam, hogv olyan ember beszél hozzám, aki mindenáron meg akarta menteni azt a lányt, de nem tudta” — mondta ne­kem Kirk. „Az is_ biztos, hogv Sven nem paranoiás félelemből tartott attól, hogy gplyót eresz­tenek a hátába, mert beszélt vé'ern. Háborúban — legalábbis abban a háborúban — minden- naoosak voltak a megmagyaráz- hatatlan lövések, a halott kato­Ford/totta: Hernádi Miklós nák, akik vagy harcban estek el — vagy nem. .. Akkor és ott minden játszadozás vérre ment, és Meserve meg az osztag többi tagja sem volt kivétel, hiszen ha likvidálni akarták Svent mint a bűntény lehetséges koronata­núját. ott volt erre a kezükben az M—16-osuk.” Eriksson éjfél felé végzett történetével. Kirk,’ akárcsak ko­rábban Vorst, komolyan meg­kérdezte Erikssontól, valón el- döntötte-e, hogy hajlandó vál­lalni nemcsak a kihallgatásokat, de az állami tanú szeretőének kockázatait is egy nyilvános tárgyaláson. Mikor Eriksson új­ból ki ielentette, hogy hajlandó, Kirk felemelte a telefont, és felhívta a Camp Radcliffben állomásozó bűnügyi nyomozó ha­tóság irodáját. „Nem is sejtet­tem, hogy a hadseregben ilyen hatóság is van” — mondta ne­kem Eriksson. Tíz perc múlva két nyomozó érkezett a le1 kész szállására, és az esküvel hitele­sített nyilatkozott tanúsága sze­rint Eriksson — jellegzetes, sze­rény szűkszavúságával — azt közölte velük, hogy amióta csak megtörtént, izgat engem ez a dolog, ezért ma este idejöttem a lelkészhez, és elmondtam ne­ki. mi történt. „A nyomozók hű­vös, semleges, magabiztos han­gon hallgatták ki. ..Nem voltak felháborodva, semmi nem lát­ti válságra vonatkozó izraeli álláspont sajátjává tételében. A Szovjetunióról szólva Szadat bejelentette, hogy moszkvai tárgyalásai „nagy sikerrel” végződtek, amit elő­mozdított a felek kölcsönös megértése és a helyzet együt­tes értékelése. Saját szerepével kapcsolat­ban az elnök a politikai ve­zetés iránti bizalom fontossá­gát hangsúlyozta. Nemcsak türelmet, bizalmat is kért. „őszintén és becsületesein megmondom, hogy lemondok, mihelyt úgy érzem, hogy a politikai vezetésbe vetett bi­zalom megrendült” — mon­dotta. Szadat a beszédben közel- keleti vonatkozású nemzetkö­zi kérdéseket is említett. Meg­ismételte, amit korábban már többször elmondott: az índo— pakisztáni háborúnak kihatá­sa volt és van a Közel-Kelet­re; az Egyesült Államok, mi­után veszített az Indiai-óceá­non, befolyását a Földközi­tengeren szeretné növelni. Visszatérve Egyiptom hely­zetére. Szadat nyomatékosan hangsúlyozta: A közel-keleti helyzetnek a nemzetközi viszonyok alapján történő újraértékelése sem térítheti el országát attól a céltól, hogy a megszállt terü­leteket felszabadítsa s a pa­lesztinéi nép jogait visszasze­rezze. Egyiptom azonban nem érzelemki ‘örések vagy szeren­csejáték révén, hanem gondos számításokkal kívánja célját elérni. Az elnök végezetül bejelen­tette, hogy elrendelte, a mi­napi diáklázongások során őrizetbe vett diákok mind­egyikének szabadon bocsátá­sát. (AP) szott rajtuk’” — emlékezik vissza Eriksson. „Csak a köte­lességüket végezték.” Amint a két nyomozó felmérte az ügy súlyosságát, egy percet sem vesztegetett. „Szinte észre sem vettem, és már a dutyiban ül­tem” — monda Eriksson. „Egy acélfalu magánzárkába Csuk­tak. Megnyugtattak, hogy csak védelmi őrizet céljából.” Ettől a pillanattól kezdve Eriksson katonaélete gyökeres fordulatát vett. Mikor néhány óra múlva kieresztették a zár­káiéból már nem magános, ille­gális feljelentő volt. hanem fo­gaskerék egy bonyolult igaz­ságszolgáltató gépezetben, amelynek az volt a célja, hogy bizonyítékokat gyűjtsön, kihall­gassa a gyanúsítottakat, és egy­általán: hogy megállapítsa, va­lóban létezik-e a bűnügy. Amint megindult Mao meggyilkolásá­nak kivizsgálása, a legkülönbö­zőbb szakemberek értekeztek Erikssonnal: patológusok, bűn­ügyi nyomozók, ügyvédek, bal­lisztikai- és lőfegyverszakértő. Még közkatonái minőségében is az igazságszolgáltatással került kapcsolatba, áthelyezték ugyan­is a Camn Radcliffi 545-ös tá­bori rendőr századhoz, amely­nek kötelékében ettől kezdve magasrangú tisztek biztonságá­ra vigvázott. kapuknál őrködött, időnként részt vett a támasz­pont területének ..átfésülésében”, ami esetleges Vie+kong-beszi- várgás ellen irányult, és minden­nap délután négy órakor beszállt a „piástaxiba”. a tábori rendőr­ség autéiv’szába, amelvnek az volt a feladata, hogv fölszedje azokat a közkatonákat akik a két mérföldre eső An Khe ,.po- kolnegyedéken”, vagyis bárjai­ban és bordélyaiban túlságosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom