Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

Vietnam ügye magyar ügy

A magyar—vietnami barátság alapját a közös törekvés képezi: mindkét ország, a kommunisták vezetésével, a szocializmus építésének útját járja. Ez egymagában is elegendő ahhoz, hogy a két nép, a két kormány, a két párt testvéri kapcsolatban legyen egymással. A magyar—vietnami kapcsolatok alakulását azonban sajátosan befolyásolja az amerikai imperialisták több mint egy évtizede indított támadása a szocialista építést folytató Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Nem egyszerűen elvtársi kötelesség, de az emberek közötti természetes szolidaritás parancsa, hogy ilyen helyzetben a Magyar Népköztársaság minden tőle telhető segítséget megadjon a távoli, veszélybe jutott, sokat szenvedő népnek. A magyar kormány 1968. április 18-i nyilatkozatában így fogalmazta meg ilyen irányú elkötelezettségünket: „A Magyar Népköztársaság kormánya és népe a vietnami háború egész története során mindig kész volt arra, hogy lehetőségeihez mérten, a vietnami, a magyar nép s a nemzetközi béke és biztonság érdekeinek megfelelően politikai, diplomáciai és anyagi támogatásban részesítse a vietnami nép igazságos és jogos ügyét.” Ennek a növekvő segítőkészségnek egyik megnyilvánulása Fock. Jenőnek, a Minisztertanács elnökének látogatása is.

A Magyar Szocialista Munkáspárt, a kormány, a magyar társadalmi szervek mindenkor támogatták a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány békejavaslatát, és leleplezték az amerikai imperialisták egész Indokínát lángba és vérbe borító politikáját. Az Országos Béketanács január derekán elfogadott munkaprogramja is tükrözi ezt a folyamatos segítőkészséget. A program szerint magyar küldöttség is részt vesz a februári, Versailles-! nemzetközi indokínai szolidaritási találkozón, valamint az ugyanebből a célból összehívott Szakszervezeti Világkonferencián. E hatalmas méretű konferenciák határozatai alapján szervezik meg hazánkban az idei társadalmi megmozdulásokat. Ebben az esztendőben ötven sebesültet hívnak meg magyarországi gyógykezelésre. Az ilyen betegekkel foglalkozó magyar orvosok nemrégiben cserélték ki tapasztalataikat, hogy még jobb eredménnyel gyógyíthassák az ezután érkező vietnami betegeket.

Közismert, milyen nagy számban képeznek nálunk különféle szakmájú vietnami szakembereket. Magyar szakemberek járnak a Vietnami Demokratikus Köztársaságban és ad- íják ott át tapasztalataikat. A magyar sajtó, a rádió, a televízió, a film, a könyvkiadás, a közoktatás is nagy figyelmet fordít a vietnami háborúra. Még sosem fordult elő nálunk, hogy egy távoli ország sorsát ilyen tömegek kísérték figyelemmel. A nálunk járó vietnami vendégeket is meglepi, hogy kis iskolások, tanulatlan falusi öregasszonyok is mennyit tudnak a vietnami népről, annák harcáról. A nőszervezet által megindított takaró-akcióban hatalmas tömegek vettek tevékenyen részt; sokszor maguk a megmozdulások szervezői lepődnek meg, milyen visszhangra találnak a

2 Bimm

1972. FEBRUAR 2.

vietnami szolidaritási akcióra buzdító felhívások. Nem közhely, hogy nálunk az emberek magukénak érzik Vietnam ügyét; a magunk szabadság- szeretete is arra ösztönöz, hogy segítsük ez a szabadságát hősiesen védő, bátor népet.

Ha gyárainkban a munkások és a mérnökök megtudják, hogy Vietnamba szánt terméken dolgoznak, megkétszerezik erőfeszítésüket. Ez volt a helyzet a Dunakeszi Járműjavítóban, ahol a kommunista műszakokból összegyűlt pénzből, továbbá több üzemi, gyári, iskolai gyűjtésből összejött összeg felhasználásával kilenc felújított személyszállító vagon készült a Vietnami Demokratikus Köztársaság részére. Jelentős feladat volt, hiszen egy- egy vagon csaknem kétmillió forintot ér. A határidő nagyon rövid volt. Ezért a legtöbb szocialista brigád többször is túlórázott, de időre elkészült a vállalt munkával. A kilenc vagon elindulhatott Hanoi felé.

Az amerikai bombázások egyik célja az észak-vietnami vízrendszer tönkretétele; a legfontosabb táplálék ott a rizs, amelynek köztudottan sok öntözésre van szüksége. Ennek megbénítására bombázták például sok alkalommal a HS jelzésű völgyzáró gátat, valamint a Quang Binh tartományban levő csatornahálózatot. A Vietnamban már működő magyar szivattyúk, úszó vízkivételi művek és más berendezések mellé legutóbb a magyar falun eredménnyel működő hidroglóbu. szok is megjelentek távoli barátainknál. Egy ilyen víztorony látja el vízzel a Trai Goban létesített baromfitelepet. A magyar tervezésű „húsgyárba” az Uraiújfalui Állami Gazdaság szállított 30 ezer kiscsibét. Ez az üzem is bekapcsolódik a Vietnami Demokratikus Köztársaság hosszútávú baromfiprogramjának végrehajtásába: húst és tojást ad a vietnami fővárosnak.A vietnami állami gazdaságok eredményesen foglalkoznak a tőlünk odavltt intenzív kukoricafajták meghonosításával. A most bevezetett magyar fajták segítségével néhány év alatt megkettőzhetik, tíz év alatt ötszörösére emelhetik a hektáronkénti termés- eredményt.

Már épülnek Hanoiban azok

a kisüzemek, amelyekhez a SZOT adott anyagi, a magyar ipar műszaki segítséget. Ezek közül az első a Vietnam II. fi- nomkerámia-üzem, amely műkövet, cementárut, cserepet ás téglát is gyárt majd.

Négy magyar építész tervezi azt a hanoi anya. és csecsemővédő intézetet, amely a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség gyűjtéséből épül majd fel. Magyar kórházi berendezések is ; működnek Vietnamban. A Me- • dicor technikusai helyezték azo- j kát üzembe és tanították be vi- j etnami kezelőiket. Igen sok ma. ■ gyár gyógyszert használnak fel • a háború sújtotta országban. Most folyik Magyarországon — a többi között — Vietnam részére egy ötszáz ágyas kórház tervezése is.

Mmdez csak egy része annak a . testvéri segítségnek, amelyet a Magyar Népköztársaság nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak. Az indokínai háború magyar ügy: Vietnam

győzelme az Egyesült Államok csapatai fölött a mi békereményeinket is megsokszorozza. Nemcsak testvéri kötelesség, de nemzeti érdek is tehát, hogy minden segítséget megadjunk a megtámadott Vietnami Demokratikus Köztársaságnak és siesen harcoló népének.

Máté Györffv

Érthetetlen

összefüggés?

Hatvanöt főnyi amerikai műszaki csoport érkezett kedden délelőtt Pekingbe, hogy felszerelje azokat a berendezéseket, amelyeknek segítségével Nixon elnök küszöbönálló kínai látogatásának eseményeit közvetíthetik.

A SEATO bangkoki központja bejelentette, hogy február 15-e és 27-e között haditengerészeti gyakorlatokat tart a Délkínai-tengeren. A SEATO szóvivője kijelentette: semmiféle összefüggés nincsen a hadgyakorlat és Nixon elnök kínai látogatása között. (AFP)

Monológ, párbeszéd nélkül

m m

Üres „kézzel" tért haza Barzel

Üres kézzel tért haza kedd délelőtt Washingtonból Rainer Barzel, a nyugatnémet CDU- CSU kancellárjelöltje.

Az „ellenzéki politikus egy hetet töltött az Egyesült Álla-1 mokban, ahol találkozott Ni-j xon elnökkel,, Rogers külügy-,! és Laird hadügyminiszterrel, I valamint Kissingerrel, az ame^

Koszigin fogadta a VDK nagykövetét

Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Vo Thuc Dongot, a Vietnami Demokratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét.

Koszigin és a nagykövet kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó kérdésekről baráti beszélgetést folytatott egymással. A megbeszélés során Vo Thuc Dong, a Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága, a VDK kormánya és az egész vietnami nép nevében kifejezte őszinte és mély köszönetét az SZKP Közoonti Bizottságának, a szovjet kormánynak és a szovjet népnek azért a hatáFock Jenő táviratban üdvözölte Indira Gandhit

Fock Jenő, a magyar pártós kormányküldöttség vezetője útban a Vietnami Demokratikus Köztársaság felé, az Indiai légitér elhagyásakor üdvözlő táviratot küldött Indira Gandhi indiai miniszterelnöknek.

rozott támogatásáért, nagy és hatékony anyagi segítségért, amelyet az imperialista agresszió ellen vívott harcában nyúj a vietnami népnek.

Koszigin a maga részéről ismét megerősítette, hogy az SZKP és' a szovjet állam politikája változatlanul az igazságos ügyért küzdő testvéri vietnami nép és a többi indokínai államok hazafias erőinek határozott támogatására irányul. (MTI)

rikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával.

Megérkezésekor a kereszténydemokrata unió elnöke igen tartózkodóan nyilatkozott a sajtónak a kölni repülőtéren és sejtetni engedte, hogy nem sikerült megnyernie az amerikai vezető köröket a nyugatnémet ellenzék irányvonalának támogatására, holott egy ilyen segítség jól jött volna, különösen most, „a keleti szerződések” parlamenti ratifikációs eljárásának időszakában.

Annyit sikerült elérnie, hogy érveit meghallgatták, a monológot azonban nem követte érdemi párbeszéd. Az amerikai tartózkodás láttán Barzel ezért inkább azon buzgólkodott, hogy — ha most nem is tekintik megfelelő tárgyalófélnek — a jövő emberének állítsa be magát, akivel még számolni kell.

Nyilatkozatában közvetve megerősítette, hogy elsősorban az NSZK keleti politikájának az értékelésében Washingtonban más felfogást vallanak, mint pártja. Nixon elnök — fűzte hozzá Barzel — e politika megítélését a nyugatnémetek ügyének tartja, amibe nem akar beleszólni. (MTI)

El kell felejteni Kelet-Pakisztánt

##

n

Mudzsibur Rahman sejk, a BaAgla Desh Népi Köztársaság miniszterelnöke Daccában elhangzott beszédében újból felszólította Bhutto pakisztáni államfőt, „feledje el az egykori Kelet-Pakisztánt és ismerje el a Bangla Desh realitását”.

„Legfőbb idejehangoztatta Rahman sejk —,- hogy a pakisztáni vezetők, az összes érdekelt felek javára bgy^zef és' mindenkorra feladják Pakisztán két szárnyának koncepcióját. E koncepció nemcsak halott, hanem már á feledés fátyla borítja”.

Az új független kelet-bengáü- ai állam kormányfője hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió következetes és elvi álláspontot foglalt el az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Hindusztán- félszigeten nemrég lezajlott konfliktus idején.

A miniszterelnök ugyanakkor élesen bírálta az amerikai kormány politikáját. (AP)

Törökországi leyelek

non- ;

hő-:

Magyarországra — mint korábbi leveleinkben volt róla szó — a XVI. században az úgynevezett oszmán-törökök jöttek el látogatóba; a botgár-törököktől még a honfoglalás előtt kölcsönzött mintegy kétszáz ötötök szóval szemben tőlük mintegy ötvenet vettünk át: köztük a nem mindig békés együttélésre való harácsot, a korbácsot, a kancsukát, a harambasát; ugyanakkor azonban ilyen fontos nélkülözhetetlen szavak is átkerültek nyelvünkbe a betelepült törökök révén, mint a bogrács, a tepsi, az ibrik, a findzsa, a bográcsba való tarhonya, a tepsibe való pite, s az ibrikbe és a findzsába való kávé, a kávé után elengedhetetlen csibuk, s a híres „keleti kényelem” további kellékei: a papucs, meg a divány. Ezek úgynevezett „oszmán-török” jövevényszavaink.

De honnan maga az „osz- mán”-töiök elnevezés?

Hogy erre választ kapjunk, keljünk át a Boszporuszon, s menjünk az ázsiai oldalon tovább déli irányban.

Már a rodostói múzeum kiállítása figyelmeztetett rá, hogy az oszmán-törökség nemcsak szavakat hagyott nálunk, hanem építészeti emlékeket is. A múzeumban színes diapozitívek mutatják be a budai török fürdőket; a Rudas- meg a Királyfürdő törökkori kupolás épületeit, az egri, a pécsi, az érdi minaretet, a pécsi, a szv getvári dzsámit, Gül Baba budai türbejét —- sfrkápolnáját —, a zsámbéki török kutat stb.

Szokás volt emlegetni hosszú Időn át a mohamedán „fanatizmus” példáit: a mecsetté, dzsámivá alakított templomokat. A szultánok azonban nem pusztították el a keresztények templomait, csupán átalakították őket; a képeket s szobrokat is

elsősorban azért tüntették él, mivel vallásuk tiltotta élő alakoknak képen vagy szoborban való ábrázolását. Így fedték le gipsszel — s egyben mentették meg a pusztulástól például —• az Aja Szófiának s a városfarion kívül épült Khora-temp- lomnak, ravennai mesterekével vetekvő mozaikjait. Igen jellemzőek II. Mohamednek, a hódítónak híres szavai, amelyeket az Aja Szófia előcsarnokában mondott 1453-ban Konstantinápoly meghódításakor: „A város kinBarátságos kis törökök