Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-02 / 27. szám

Vietnam ügye magyar ügy A magyar—vietnami barát­ság alapját a közös törekvés képezi: mindkét ország, a kom­munisták vezetésével, a szoci­alizmus építésének útját járja. Ez egymagában is elegendő ahhoz, hogy a két nép, a két kormány, a két párt testvéri kapcsolatban legyen egymással. A magyar—vietnami kapcsola­tok alakulását azonban sajáto­san befolyásolja az amerikai imperialisták több mint egy évtizede indított támadása a szocialista építést folytató Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság ellen. Nem egyszerűen elv­társi kötelesség, de az emberek közötti természetes szolidaritás parancsa, hogy ilyen helyzet­ben a Magyar Népköztársaság minden tőle telhető segítséget megadjon a távoli, veszélybe jutott, sokat szenvedő népnek. A magyar kormány 1968. ápri­lis 18-i nyilatkozatában így fo­galmazta meg ilyen irányú el­kötelezettségünket: „A Magyar Népköztársaság kormánya és népe a vietnami háború egész története során min­dig kész volt arra, hogy lehetőségeihez mérten, a viet­nami, a magyar nép s a nemzetközi béke és biztonság érdekeinek megfelelően politi­kai, diplomáciai és anyagi tá­mogatásban részesítse a viet­nami nép igazságos és jogos ügyét.” Ennek a növekvő segí­tőkészségnek egyik megnyilvá­nulása Fock. Jenőnek, a Mi­nisztertanács elnökének látoga­tása is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a kormány, a magyar társadalmi szervek mindenkor támogatták a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kor­mány békejavaslatát, és lelep­lezték az amerikai imperialis­ták egész Indokínát lángba és vérbe borító politikáját. Az Or­szágos Béketanács január dere­kán elfogadott munkaprogram­ja is tükrözi ezt a folyamatos segítőkészséget. A program szerint magyar küldöttség is részt vesz a februári, Versail­les-! nemzetközi indokínai szo­lidaritási találkozón, valamint az ugyanebből a célból össze­hívott Szakszervezeti Világkon­ferencián. E hatalmas méretű konferenciák határozatai alap­ján szervezik meg hazánkban az idei társadalmi megmozdu­lásokat. Ebben az esztendőben ötven sebesültet hívnak meg magyarországi gyógykezelésre. Az ilyen betegekkel foglalkozó magyar orvosok nemrégiben cserélték ki tapasztalataikat, hogy még jobb eredménnyel gyógyíthassák az ezután érke­ző vietnami betegeket. Közismert, milyen nagy számban képeznek nálunk kü­lönféle szakmájú vietnami szak­embereket. Magyar szakembe­rek járnak a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban és ad- íják ott át tapasztalataikat. A magyar sajtó, a rádió, a tele­vízió, a film, a könyvkiadás, a közoktatás is nagy figyelmet fordít a vietnami háborúra. Még sosem fordult elő ná­lunk, hogy egy távoli ország sorsát ilyen tömegek kísérték figyelemmel. A nálunk járó vietnami vendégeket is meg­lepi, hogy kis iskolások, tanu­latlan falusi öregasszonyok is mennyit tudnak a vietnami népről, annák harcáról. A nő­szervezet által megindított ta­karó-akcióban hatalmas töme­gek vettek tevékenyen részt; sokszor maguk a megmozdulá­sok szervezői lepődnek meg, milyen visszhangra találnak a 2 Bimm 1972. FEBRUAR 2. vietnami szolidaritási akcióra buzdító felhívások. Nem köz­hely, hogy nálunk az emberek magukénak érzik Vietnam ügyét; a magunk szabadság- szeretete is arra ösztönöz, hogy segítsük ez a szabadságát hő­siesen védő, bátor népet. Ha gyárainkban a munkások és a mérnökök megtudják, hogy Vietnamba szánt termé­ken dolgoznak, megkétszerezik erőfeszítésüket. Ez volt a helyzet a Dunakeszi Járműja­vítóban, ahol a kommunista műszakokból összegyűlt pénz­ből, továbbá több üzemi, gyá­ri, iskolai gyűjtésből összejött összeg felhasználásával kilenc felújított személyszállító vagon készült a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság részére. Jelen­tős feladat volt, hiszen egy- egy vagon csaknem kétmillió forintot ér. A határidő nagyon rövid volt. Ezért a legtöbb szocialista brigád többször is túlórázott, de időre elkészült a vállalt munkával. A kilenc va­gon elindulhatott Hanoi felé. Az amerikai bombázások egyik célja az észak-vietnami vízrendszer tönkretétele; a leg­fontosabb táplálék ott a rizs, amelynek köztudottan sok ön­tözésre van szüksége. Ennek megbénítására bombázták pél­dául sok alkalommal a HS jel­zésű völgyzáró gátat, valamint a Quang Binh tartományban levő csatornahálózatot. A Viet­namban már működő magyar szivattyúk, úszó vízkivételi mű­vek és más berendezések mellé legutóbb a magyar falun ered­ménnyel működő hidroglóbu. szok is megjelentek távoli ba­rátainknál. Egy ilyen víztorony látja el vízzel a Trai Goban lé­tesített baromfitelepet. A ma­gyar tervezésű „húsgyárba” az Uraiújfalui Állami Gazdaság szállított 30 ezer kiscsibét. Ez az üzem is bekapcsolódik a Vietnami Demokratikus Köz­társaság hosszútávú baromfi­programjának végrehajtásába: húst és tojást ad a vietnami fővárosnak.A vietnami állami gazdaságok eredményesen fog­lalkoznak a tőlünk odavltt in­tenzív kukoricafajták megho­nosításával. A most bevezetett magyar fajták segítségével né­hány év alatt megkettőzhetik, tíz év alatt ötszörösére emelhe­tik a hektáronkénti termés- eredményt. Már épülnek Hanoiban azok a kisüzemek, amelyekhez a SZOT adott anyagi, a magyar ipar műszaki segítséget. Ezek közül az első a Vietnam II. fi- nomkerámia-üzem, amely mű­követ, cementárut, cserepet ás téglát is gyárt majd. Négy magyar építész tervezi azt a hanoi anya. és csecsemő­védő intézetet, amely a Nemzet­közi Demokratikus Nőszövetség gyűjtéséből épül majd fel. Ma­gyar kórházi berendezések is ; működnek Vietnamban. A Me- • dicor technikusai helyezték azo- j kát üzembe és tanították be vi- j etnami kezelőiket. Igen sok ma. ■ gyár gyógyszert használnak fel • a háború sújtotta országban. Most folyik Magyarországon — a többi között — Vietnam részé­re egy ötszáz ágyas kórház ter­vezése is. Mmdez csak egy része annak a . testvéri segítségnek, amelyet a Magyar Népköztársaság nyújt a Vietnami Demokratikus Köz­társaságnak. Az indokínai há­ború magyar ügy: Vietnam győzelme az Egyesült Államok csapatai fölött a mi békere­ményeinket is megsokszorozza. Nemcsak testvéri kötelesség, de nemzeti érdek is tehát, hogy minden segítséget megadjunk a megtámadott Vietnami Demok­ratikus Köztársaságnak és siesen harcoló népének. Máté Györffv Érthetetlen összefüggés? Hatvanöt főnyi amerikai műszaki csoport érkezett ked­den délelőtt Pekingbe, hogy felszerelje azokat a berende­zéseket, amelyeknek segítségé­vel Nixon elnök küszöbönálló kínai látogatásának eseményeit közvetíthetik. A SEATO bangkoki központ­ja bejelentette, hogy február 15-e és 27-e között haditenge­részeti gyakorlatokat tart a Délkínai-tengeren. A SEATO szóvivője kijelentette: semmifé­le összefüggés nincsen a had­gyakorlat és Nixon elnök kí­nai látogatása között. (AFP) Monológ, párbeszéd nélkül m m Üres „kézzel" tért haza Barzel Üres kézzel tért haza kedd délelőtt Washingtonból Rainer Barzel, a nyugatnémet CDU- CSU kancellárjelöltje. Az „ellenzéki politikus egy hetet töltött az Egyesült Álla-1 mokban, ahol találkozott Ni-j xon elnökkel,, Rogers külügy-,! és Laird hadügyminiszterrel, I valamint Kissingerrel, az ame^ Koszigin fogadta a VDK nagykövetét Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Vo Thuc Dongot, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság moszkvai nagykövetét. Koszigin és a nagykövet kölcsönös érdeklődésre szá- mottartó kérdésekről baráti beszélgetést folytatott egy­mással. A megbeszélés során Vo Thuc Dong, a Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága, a VDK kormánya és az egész vietnami nép ne­vében kifejezte őszinte és mély köszönetét az SZKP Közoonti Bizottságának, a szovjet kormánynak és a szovjet népnek azért a hatá­Fock Jenő táviratban üdvözölte Indira Gandhit Fock Jenő, a magyar párt­ós kormányküldöttség vezetője útban a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság felé, az Indiai légitér elhagyásakor üdvözlő táviratot küldött Indira Gandhi indiai miniszterelnöknek. rozott támogatásáért, nagy és hatékony anyagi segítsé­gért, amelyet az imperialista agresszió ellen vívott harcá­ban nyúj a vietnami népnek. Koszigin a maga részéről ismét megerősítette, hogy az SZKP és' a szovjet állam po­litikája változatlanul az igaz­ságos ügyért küzdő testvéri vietnami nép és a többi in­dokínai államok hazafias erői­nek határozott támogatására irányul. (MTI) rikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával. Megérkezésekor a keresz­ténydemokrata unió elnöke igen tartózkodóan nyilatkozott a sajtónak a kölni repülőtéren és sejtetni engedte, hogy nem sikerült megnyernie az ameri­kai vezető köröket a nyugat­német ellenzék irányvonalának támogatására, holott egy ilyen segítség jól jött volna, különö­sen most, „a keleti szerződé­sek” parlamenti ratifikációs el­járásának időszakában. Annyit sikerült elérnie, hogy érveit meghallgatták, a mo­nológot azonban nem követte érdemi párbeszéd. Az amerikai tartózkodás láttán Barzel ezért inkább azon buzgólkodott, hogy — ha most nem is tekintik megfelelő tárgyalófélnek — a jövő emberének állítsa be ma­gát, akivel még számolni kell. Nyilatkozatában közvetve megerősítette, hogy elsősorban az NSZK keleti politikájának az értékelésében Washington­ban más felfogást vallanak, mint pártja. Nixon elnök — fűzte hozzá Barzel — e politi­ka megítélését a nyugatnéme­tek ügyének tartja, amibe nem akar beleszólni. (MTI) El kell felejteni Kelet-Pakisztánt ## n Mudzsibur Rahman sejk, a BaAgla Desh Népi Köztársaság miniszterelnöke Daccában el­hangzott beszédében újból fel­szólította Bhutto pakisztáni ál­lamfőt, „feledje el az egykori Kelet-Pakisztánt és ismerje el a Bangla Desh realitását”. „Legfőbb idejehangoztatta Rahman sejk —,- hogy a pakisz­táni vezetők, az összes érdekelt felek javára bgy^zef és' minden­korra feladják Pakisztán két szárnyának koncepcióját. E kon­cepció nemcsak halott, hanem már á feledés fátyla borítja”. Az új független kelet-bengáü- ai állam kormányfője hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió következetes és elvi álláspontot foglalt el az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Hindusztán- félszigeten nemrég lezajlott konfliktus idején. A miniszterelnök ugyanakkor élesen bírálta az amerikai kor­mány politikáját. (AP) Törökországi leyelek non- ; hő-: Magyarországra — mint ko­rábbi leveleinkben volt róla szó — a XVI. században az úgyne­vezett oszmán-törökök jöttek el látogatóba; a botgár-törököktől még a honfoglalás előtt köl­csönzött mintegy kétszáz ötötök szóval szemben tőlük mintegy ötvenet vettünk át: köztük a nem mindig békés együttélésre való harácsot, a korbácsot, a kancsukát, a harambasát; ugyanakkor azonban ilyen fon­tos nélkülözhetetlen szavak is átkerültek nyelvünkbe a betele­pült törökök révén, mint a bog­rács, a tepsi, az ibrik, a findzsa, a bográcsba való tarhonya, a tepsibe való pite, s az ibrikbe és a findzsába való kávé, a ká­vé után elengedhetetlen csibuk, s a híres „keleti kényelem” to­vábbi kellékei: a papucs, meg a divány. Ezek úgynevezett „osz­mán-török” jövevényszavaink. De honnan maga az „osz- mán”-töiök elnevezés? Hogy erre választ kapjunk, keljünk át a Boszporuszon, s menjünk az ázsiai oldalon to­vább déli irányban. Már a rodostói múzeum kiál­lítása figyelmeztetett rá, hogy az oszmán-törökség nemcsak szavakat hagyott nálunk, ha­nem építészeti emlékeket is. A múzeumban színes diapozitívek mutatják be a budai török für­dőket; a Rudas- meg a Király­fürdő törökkori kupolás épüle­teit, az egri, a pécsi, az érdi mi­naretet, a pécsi, a szv getvári dzsámit, Gül Baba budai tür­bejét —- sfrkápolnáját —, a zsámbéki török kutat stb. Szokás volt emlegetni hosszú Időn át a mohamedán „fanatiz­mus” példáit: a mecsetté, dzsá­mivá alakított templomokat. A szultánok azonban nem pusztí­tották el a keresztények temp­lomait, csupán átalakították őket; a képeket s szobrokat is elsősorban azért tüntették él, mivel vallásuk tiltotta élő ala­koknak képen vagy szoborban való ábrázolását. Így fedték le gipsszel — s egyben mentették meg a pusztulástól például —• az Aja Szófiának s a városfar­ion kívül épült Khora-temp- lomnak, ravennai mesterekével vetekvő mozaikjait. Igen jellem­zőek II. Mohamednek, a hódító­nak híres szavai, amelyeket az Aja Szófia előcsarnokában mon­dott 1453-ban Konstantinápoly meghódításakor: „A város kin­Barátságos kis törökök

Next

/
Oldalképek
Tartalom