Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

\ A felszabadult Budapest Üzemmérnöki oklevelet ad a zsámbéki főiskolai szak Az elterjedt hírekkel ellentét­ben az Agrártudományi Egye­tem Mtjzőgazdaságtudotnányi Kar üzemgazdasági-üzemmér­nöki szaka — a legfrissebb tá­jékoztatás szerint — az 1971— 72-es tanévtől kezdve mdnit fő­iskolai szak működik Zsámbé- kom A tanulmányi idő hat félév. Sikeres államvizsga után az itt végzettek üzemmérnöki okleve­let kaptak. Így tehát azok az érettségizett fiatalok, akik a me zőgazdasági pálya iránt elhivar tottságot éreznek magukban, je­lentkezhetnek az üzemgazdasá­gi-üzemmérnöki szak nappali ta­gozatára. Barokk muzsika megyénkben Továbbképző foglalkozás az állategészségügyi dolgozók részére Békéscsabán Az Állategészségügyi Állo­más és Állategészségügyi ’ In­tézet szakemberei részére a hivatalvezetés; február 11-én továbbképző előadást rende­zett Békéscsabán. Az előadá­son Nagy Mihály, a Körösök Vidéke Termelőszövetkezetek Területi Szöveltségének titká­ra az 1971. éves népgazdasá­gi eredményekről és az 1972. évi feladatokról tartott elő­adást, kiemelve ezen belül az állattenyésztés és az állat- egészségügy jelentőségét. Dr. Horváth György, az Allatorvoötudományi Egyetem szaporodás-biológiai tanszé­kének docense a szarvasmar­hák szaporodás-biológiai problémáival foglalkozott. Előadását filmvetítéssel il­lusztrálta. Kiemelte a jobb és korszerűbb összetételű takar­mányozás, továbbá a biológiai igényeket kielégiltő tartási körülmények, a jártatás és a napfény jelentőségét. Dr. Földházi Sándor Megnyugta tó nyugtalanság Szépen be­rendezett. ízlé­ses otthoná­ban. találom Pusztaottla- kán Mezei Imrémét Ép­pen készülő­dik. Fél óra múlva a gyű­lésre megy, melynek ő lesz az elő­adója. Eigy ki­csit izgatott, de ezt csak gyors mozdulataiból lehet észrevenni. Hosszú, fekete haját fésüli, majd ügyes mozdu­latokkal! pillanatok alatt konty­ba formálja. Érdekes módon tel­jesen megváltozik az arca, a konty komolyságot kölcsönöz. Persze ez nem tart soikáig, mert Erzsiké — így hívják a falube­liek — alapjában véve vidám teremtés, s a legtöbbször moso­lyogni látják. A munka az életeleme, nem­csak a med'gyesbodzásd Egyetér­tés Tsz-bem, ahol könyvelő, ha­nem otthon is, amikor kis ház­tartását vezeti, vagy kislányá­val, a negyedikes Ibolyával foglalkozik. ,, Örökmozgó*. 1; „Erzsikére mindig számítani lehet...” — így jellemzik azok, akik meg­bízzák feladatokkal, ellátják társadalmi funkciókkal. Meg­nyugtató számukra ez a nyugta­lanság. mert nem sokat pihen, mindig talál elintéznivalót és tudják, hogy amit vállal, azt teljesíti is. Gyűléseket, TIT-élőadásoiteat, filmvetítéseket, tapasztalatcseré­ket szervez, s arra nagyon ügyel, hogy ezt ne kelljen egyedül vé­geznie, másokat is bevon a mun­kába. Az eredmények megmu- ísÜKsznak FusztaotüLakán. Amíg beszélgetünk. Kislányai is eligazítja. — Megvacsorázol aztán át- * mész a szomszédba, majd érted : jövök, lehet, hogy hamar befe- ; jezzük. 5 — Légy nyugodt anyu, min- : den rendben lesz — válaszod £ Ibolya, s még az ajtóból vissza- ■ szól — csak azért igyekezz! Tu- ■ dód, még tanulnod is kell! — Anyu tanul? — kérdem, és £ a választ Mezeimé adja meg. — Igen. Békéscsabán, a Mar- « xista Egyetem levelező tagozatú- ■ ra járok. Hogy máért választót- S tam ezt? Ügy érzem, a mozga- S lomban szükség van ilyen tu- £ dásra is. meg aztán szeretek ta- i nulni. ■ Honnan vette ezt az amlbfcdót? £ Egyike azoknak, akik már gyér- ■ mekkorákban megismerték a 5 közösségi életet. A családban és > az iskolában egyaránt ezt plán- £ tálták bele, s a mag jó talajra ■ talált. Az úttörőélet egyik leg- * aktívabb részese volt, majd a E gimnáziumiban KISZ-tag és tát- ■ kár. A párt tagja egészen fiata- • Ion lett, most pedig a vezető- ; sógben képviseli a női nemet. A ■ Hazafias Népfrontbizottság el- ! nöki tisztével 1970-ben bízták * meg s hogy nem volt érdemte- £ len e megbízatásra, azt bizonyít- • ja a mostani választás, amikor a ■ helybeli népfrontbizottság titka- S ra lett. Mindehhez idekívánkozik élet- S kora, jóval harmincon innen £ van. Bár megkért, hogy ne kö- : zöljem az évek számát, s a £ diszkréció kötelez, ennyit még- ■ is megengedtem magamnak. • Csupán azért, hogy a hasonló ] korúak értsenek belőle; példája \ ugyan nem egyedülálló, de még j sokkal több ilyen fiatalra lenne : szükség. Kasnyik Judit » Huszonhét évvel ezelőtt, 1945. február 13-án szabadult fel Budapest. Emlékeztetőül: A felrobbantott és az újjáépített Lánchíd, (MTI-fotó — KS) Fiatal biológusok A ^rím-félsziget fiatal bioló­gusai tevékenyen részt vettek a környéken található vadon nö­vő hasznos növények gyűjtésé­ben és leírásában. A fiatal bio­lógusok leírta anyagok egy ré­szét a Krim-félsziget növényvi­lágát ismertető 11 kötetes mun­kában publikálták. Ezt a soroza­tot a nyikitoi botanikuskert ad. ta ki. Tíz évvel ezelőtt műkedvelő biológusok kezdeményezésére hozták létre Jaltában a fiatal biológusok klubját, ahol 15—17 éves fiatalok, tudósok irányítá­séval foglalkoznak biológiával, megtanulják az önálló kutatást, a nyári vakáció idején pedig a legtehetségesebb fiatal biológu­sok expedíciókba tömörülve in­dulnak kutatóútra. A Krim-fél- szíget iskolás korú fiatal bioló­gusai már létrehozták saját bo­tanikai múzeumukat is. A fiatal biológusok klubja a „Kutató”’ elnevezésű középis­kolai akadémiához tartozik, amelynek a klub mellett régé­szeti, fizikai, kémiai, csillagá­szati, matematikai, geológiai és történelmi szekciói is vannak. Azokat a fiatalokat, akik sike­resen befejezték tanulmányaikat ezen az akadémián, főiskolai to­vábbtanulásra javasolják. Hétfőn a megye három köz­ségében hangversenyez a bé- béscsabai Városi Szimfonikus Zenekar. Délelőtt fél tízkor Me- zőkovácsházán, fél tizenkettőkor Mezőhegyesen, délután 3-kor pedig Medgyesegyházán mutat­ják be az Ifjú Zenebarátok Hangversenyei sorozat bérlőinek a barokk muzsika néhány kie­melkedő alkotását. A hangver­seny szólistája Bíró Ágnes énekművész, vezényel Sárhelyi Jenő. Űj kikötőinél ifilő ka fők A Duna partján, a magyar Komárommal szemben levő Komarno hajógyárában készülő folyami hajókat sok ország szí­vesen vásárolja. Igen jól mu­tatkoztak be a szovjet folyókon is. A hajógyár tervező irodájá­nak kollektívája most olyan új modellek kidolgozásán mun­kálkodik, amelyek szovjet meg­rendelésre készülnek. Az új ha­jótípusok között 2 700 tonnás vízkiszorítású áruszállító, vala­mint a tengeri vonalakon és a folyókon egyaránt közlekedő személy- és áruszállító hajók szerepelnek. Az újdonságok kö­zött újfajta kotróhajó is talál­ható. Ezt a típust a folyók med­rének tisztítására, a folyó-del- ták és a ■ tengeri kikötők mélyí­tésére használják. A gyár to­vábbra is szállít a Szovjetunió­ba 400 személyes folyami sze­mélyhajókat, amelyek a Volga- Don csatornán, valamint a nagy tavakon közlekednek. Ha váltásos ember tennék, egész biztos e cikk megírása helyett valahol a templom szög­letében hálaadó imát mormol­nék: életben maradtam február 11-én az Orosházáról 5.53 óra­kor induló csabai vonaton. Igaz, örülök az életnek, a cso­dálatos szerencsének, mert az emberi száj mégsem nőtt akko­rára, hogy elnyelje másik em­bertársát. Ha a jelzett nap reg­gelén akkorára tágulhatott vol­na a piros szalaggal jelzett MÁV-alkalmazott szája, én már valahol másutt lennék. Mi volt a bűnöm? Mindenna­pi utas létemre meg mertem jegyezni: ugyan miért cserélik szinte nap, mint nap Orosházán a diákkocsit. Ahány vonatveze­tő, annyiféle megoldás. Ha ma a szerelvény első kocsija a di­ák, holnap, vagy holnapután már az utolsó lesz. Mindezt a diákok, csakúgy, mint az uta­sok akkor tudják meg, amikor ebbe, vagy abba a kocsiba be­szálltak. Most még ez a totó­zás sem volt rendjén, kiderült február 11-én. Most se nem el­ső, se nem utolsó, hanem ép­pen a második kocsit jelölték ki diákok részére. Az ilyen in­tézkedésből aztán olyan is szár­mozik, hogy a Csorváson fel­szállók — fél falu lakosai —* kicentizik vagy ez, vagy az és úgy helyezkednek el a felszál­láskor. Ekkor kezdődik az elő­re, hátra népi tánc. És ami nem diákkocsi aznap, jóformán üre­sen marad. Így történt ez ma is. A 48 ülőhelyes kocsin 14-en utaztunk, míg másutt féllábon állva dicsérték e jeles férfiú nemes gesztusát. Erről a következtetésről visz- szatérve kérdésemhez, amihez hozzáfűztem, hogy az ilyen fa­ramuci intézkedés bizony meg­érdemelne vagy 800 forint pénz- büntetést (mert ilyenre már volt példa a MÁV-nál). Monda­nom sem kell, hogy a vonatve­zetőnek — érveim ellenére — esze ágában sem volt döntésé­nek helyes vagy helytelenségét felülvizsgálnia. Arra a kérdé­semre is, hogy . miért nincs nemdohányszó szakasz, ha már csereberéltek, cseppet sem tap­soltam meg kinyilatkozatatásá- nak bölcsességét: „Miért éppen ebbe a kocsiba akar ülni? Van másik kocsi Is.” Most már nem tartóztathat­tam meg indulatos önmagamat, és hadarva felsorakoztattam 20 éves mindennapi utazásom né­hány epizódját. Mire 6 kiokta­tott a demokráciáról, össze- passzítva a Horthy-rendszerrel — mindezt olyan hangon adta elő, hogy ehhez képest az olasz tenoristák suttogó öregasszo­nyok. Azért volt ebben a hangulat­ban valami rendkívüli, amikor erősítette, hogy megmondja ő nekem magyarul.,. Persze mondhatta volna szerbül is, azt sem, ezi sem értettem, ügy ki­abált. Egy kérdés azért meg­maradt bennem, ami így hang­zott: „tudja maga, hol él ma?” — A MÁV koncentrációs zsuppkocsiján — dobtam vissza a szót. Ez cseppet sem volt jó hangvétel, de nem is késett a magyarázattal. Szeme előtt saját törekvése lebegett, nem pedig az utasoké; felemelkedhet-e a hatalmi szintre. Minden szavá­ban benne volt „Ez MÁV-ügy, és nem az utasé”, Akik már részt vettek efféle eszmecserén, tudják, hogy ezt egyes MÁV-alkalmazottak „ma­gánügynek” tartják, úgy vélik, ehhez másnak — főként az uta­soknak — kevés köze van. Pe­dig a demokrácia az emberek megbecsülésének kérdése is — igaz, erről ő nem beszélt. Így nem is tudom leírni, hogy va­lamiféle jó légkör van egyes vasúti dolgozók és a minden­napos utazók között. De visszakanyarodva az írás elején felelevenített párbeszéd­re; ilyen magatartás mégis je­len van, pedig a mások vélemé­nye iránti türelmesség etikai kötelességünk is. Térnyerésének az utasokat ért személyes sé­relmek orvosolatlan panaszok az okai, az: „az utas nem ért az utazás normáihoz”. Egyébként ez volt utolsó szavam is a vo­natvezetőhöz, aki itt már ko­mor gúnnyal fürkészte pillantá­somat és a helyszínt döngő lép­tekkel, öblös önérzettel elhagy­ta, bement a „Nemdohányzó” szolgálati szakaszba. Én pedig maradtam az 6 „demokráciájá­val” magamnak —, a kétszázát! Rocsk&r János Népitánc a diákkocsi körül

Next

/
Oldalképek
Tartalom