Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

Heti mlághíradó fiz elmttft m világpoliti­kai eseményed és megnyilatko- zásad között nemcsak terjedel­me mdatt — nem kevesebb, mint kilencvennégyezer szó! — emlí­teném elsőnek Nixon elnök évi külpolitikai üzenetét. Van en­nek az igen terjedelmes ok­mánynak néhány olyan részlete, amely éppen a hét más nagy- nemzetközi eseményeivel össze­vetve mutatja meg a Fehér Ház lakójának fölöttébb ellentmondá­sos, sokszor a valóságtól is szí­vesen elrugaszkodó külpolitikai nézetrendszerét Nixon bizonyos Önteltséggel szögezte le üzeneté­ben, hogy „Vietnam többé nem vonja el figyelmünket a globá­lis diplomácia alapvető kérdé­seiről”, s a kilencvennégyezer szóból jó néhány ezret annak bi­zonyítására fordított, hogy „az USA mindent elkövet a tárgya­lásos rendezés érdekéiben”. Ugyanakkor, szinte a Nixon- üzenet első kommentárjaként tudta meg a világ, hogy az Egyesült Államok kormánya nyomást gyakorolt Párizsra: azt szerette volna elérni, hogy a francia kormány tiltsa be az amerikaiak indokínai háborúja «Hen fellépni szándékozó het­venöt ország békemozgalmi és más haladó erőinek fórumot nyújtó, pénteken megkezdődött Versal ties-i világértekezletet. Bőségesen van ellentmondás a Nixon-Tizenetben más világ- politikai kérdéseket illetően is. Az elmöknek ez a sorrendben harmadik Ilyen viszonylagos teljességű külpolitikai összefog­lalója erőteljesen különbözik az előző kettőtől például Kína meg­ítélésében. Tavaly és tavalyelőtt az elnöki Üzenet éles Kína-el­lenes megfogalmazásokat tartal­mazott; az idén a leggondosabb kutatással sem lelhető egyetlen, Pekinget akár a legenyhébb for­mában is bíráló szó. Sőt. az el­nöki megnyilatkozás azt fejte­geti, hogy „két évtized elszige­teltsége és ellenségeskedése után megnyílhat a, út az Egye­sült Államok és Kína közeledé­se előtt.” S ugyanez az üzenet amikor megállapítja, hogy mind­az, ami történt és történni fog Peking és Washington között, „az fájdalmas Tajvan számára”. Tíz nappal a pekingi út előtt mégis kijelenti: „Az USA fenn fogja tartani védelmi kötelezett­ségeit”, amelyet a csamgkajse- kista rezsimnek nyújtott. Figyelemre méltó az a szhrt® tudathasadásos kettőség, amely a Szovjetunióval való kapcsola­tok elemzésénél mutatkozik meg. Pozitív megállapítások mellett persze bőségesen akad szovjet- éti enes rágalom, vádaékodás_ is a Nixon-üzenetben. Egyáltalán: a szovjet politikával foglalkozó, a kínai—amerikai kapcsolatokat érintő, vagy a szocialista orszá­goknak más társadalmi rendsze­rű országokkal fenntartott kap­csolatait érintő megjegyzések fi­gyelmes összevetéséből azt látja az ember, hogy Nixon világpo­litikai elképzeléseiben nem is jelentéktelen szerepe van „á kommunista világ egységének megbomlásához” kapcsolódó merikad számításoknak. fiz esztendő legfontosabb nemzetközi politikai kérdésed­nek élén szereplő európai biz­tonsági értekezlet témájáról Is bőven esik szó Nixon kilencven­négyezer szavában — sajnos, itt sem egyértelmű a felelet a szocialista országok felhívására. A Békés megyei MEK felvételre keres kőműves szakmunkásokat, kőműves segédmunkásokat és villanyszerelőt. Jelentkezés: a MEK mű­szaki osztályán. BÉKÉSCSABA, Tanácsköztársaság u. 44 349144 Ugyanaz a külpoffitlkal üzenet, amely leszögezi, hogy „ha egy ilyen konferenciát gondosan előkészítenek, s az a lényegbe­vágó kérdésekkel foglalkozik, akkor az Egyesült Államok tá­mogatja, „egyszerűen és tömö­ren” ostobaságnak nevezi azokat az elképzeléseket — például Mansfield szenátor többszöri ja. vaslatát — amelyek a, Európá­ban állomásozó amerikai had­erő létszámát csökkenteni ajánl­ják. „Feltett szándékom, hogy fenntartom” mondja az erőpo­litika Ismert hanghordozásával a Nlxon-üzenet az Európában állomásozó amerikaiak létszá­máról. „A légkör enyhülése ön­magában még nem elegendő.,. Több időre és nagyobb erőfeszí­tésre van szükség” — magyaráz­za az eühökS üzenet, azaz nem mondja ki ugyan kereken, de lehetőleg minél távolabbra sze­retné eltolni az európai bizton­sági értekezlet összeillésének napját Akadnak persze az európai; értekezlettel és általában az eu­rópai enyhüléssel szembehelyez­kedő erők földrészünkön is. A hét figyelemreméltó eseménye volt a bonni szövetségi tanács, a Bundesrat ratifikációs vitája. A bonni parlament második ka­marája — a várakozásnak meg- I felelően — 21:20 arányban a1 jobboldali ellenzék, a CDU— CSU fenntartásai mellé állt a szovjet—'nyugatnémet és a len­gyel—nyugatnémet szerződésiek ügyében, s azok jóváhagyását egyelőre „a felvetett kérdések kielégítő megválaszolásától” tette függővé. A döntés nem vá­ratlan. a Bundesraitban egyfőnyí többsége van az ellenzéknek. Tíz nap múlva, február 23-án kerül sor a ratifikációs eljárás jóval jelentősebb lépésére, ak­kor tárgyalja „első olvasásban” a Bundestag, a szövetségi gyű­lés a szerződéseket. A Bundes­tagban a kormánykoalíciónak szolid többsége van és ne*» egy politikai jós szerint elképzelhe­tő, hogy ott még egy-két-hárbm kereszténydemokrata képviselő is a józan, a realitásokat tiszte- letbentartó álláspontra helyez­kedik, azaz igent mond a szer­ződésekre. fi hét végén, amikor ötna­pos lengyelországi tartózkodás után hazautazott Varsóból Her­bert Wehner, a nyugatnémet Szociáldemokrata Párt parla- s' menti frakciójának vezetője, ar- S tói számolhatott be, hogy len- : gyei tárgyaló partnerei — köaöt- > tűk Gierek. a LEMP első titká- ■ re és Jarosaewicz miniszterei- S nők — nyílt, őszinte szóval vá- : zolták Varsó álláspontját, amely s éppen a már aláírt szerződések l ratifikálásától várja a két or- • szág kapcsolatainak további ! normalizálását, mint az európai \ légkör javulásához adandó ! újabb hozzájárulást. S ha ehhez ! hozzáillesztjük a Párizsban tár- S gyaló Brandt kancellár szóvivő- ; jének első megjegyzését, amely j szerint „Pompidou elnök to- : vábbra is támogatásáról biztosi- jj tóttá a kancétiár keleti politi- S káját” —, úgy tűnik, a legérde- • keltebbek, az európaiak, Nixon- S nál sokkal derűlátóbban ítélik meg a földrész biztonságát szol­gálni akaró értekezlet összehí­vásának szocialista javaslatéit, sőt egyetértenek abban is, hogy azt lehetőleg a nem távoli idő­pontban össze lehet hívni. Gárdos Miklós Állandó békéscsabai mun­kára. 3 parkettást, segédmunkásokat felvesz a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat. Jelentkezés: Békéscsaba, Luther u. 5/b. : * : Heath sötét órái A bcmyászsztrájk íejleményei „Heath legsötétebb órája”. „Kialszanak a fények, fellángol a düh! „A helyzet még söté- tebb!” — ilyen szalagcímék alatt számol be az angol sajtó a kormány intézkedéseiről, ame­lyekkel le akarja győzni az öt hete sztrájkoló bányászokat Hétfőtől kezdve az üzemek az eddig’ használt villanyáram 50 százalékát kapják és ez csak egy része a szigorú takarékossá­gi intézkedéseknek. A közvélemény változatlanul a bányászok pártján, a kormány- nyál szemben foglal állást Az Evening Standard statisztikája szerint a bányászsztrájk hetei­ben a Heat-kormány népszerű­sége csökkent A kormány vizsgáló bizottsá­got nevezett ki, hogy felmérje a szakszervezet béremelési igé­nyeit és ajánlásokat tegyen. A bizottság elnöke Lord Wllber- force lett aki az 1909—1970-es er óművi sztrájkban követített a munkások csekély örömére. A bizottság hétfőn lát munkához. A bányászszakszervezet szóvi­vője az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában közölte, hogy a szakszervezet nem zárkózik el a tárgyalásoktól. Hajlandói tanú- vallomást tenni a bizottság előtt, de nem kötelezi magát arra, hogy elfogadja a bizottság alán- lásait — mondotta a szóvivő. • Krilov temetése Moszkva Agyúdörgés és a szovjet him­nusz hangjai mellett temették el szombaton Moszkvában Nyi- kolaj Krilov marsallt, a szovjet stratégiai rakétacsapato(k főpa­rancsnokát, A gyászülés alatt a Lenin- mauzóleum mellvédjén helyet foglalt Alekszej Koszigin, Nyl- kcáaj Podgomij és számos ma­gas rangú szovjet katona. Meg- , jelentek a Varsói Szerződés tag­államainak küldöttségei, vala­mint a Moszkvában akkreditált katonai attasék. Az egybegyűltek nevében Ki­rill Moszkalenko, a honvédelmi miniszter helyettese búcsúzott a szerdán elhunyt marsall tóL géket’a minimumra kell korlá­tazni. „Maga az a szó, hogy „el­intézni”! — emlékezik Eriks­son. „Háromszor beszéltem a századparancsnokkal Maóról, ás ő mindháromszor ezt a szót használta: „Majd én elintézem”. „Majd én elintézem.” „Majd én elintézem’”. Lehet, hogy intéz­kedett is, de nem olyan irány­ban, hogy a tettesek megbűn­hődjenek.” Aznap, amikor a szá­zados visszaérkezett a táborba, és 6 beszélt vele, észrevette, hogy Reilly-hoz hasonlóan — aki egyébként jelen volt — a századparancsnok sem fejezte ki megdöbbenését a gyilkosság fö­lött, hanem azt hangsúlyozta, hogy botrány kerekedhet a do­logból. Reilly később ezt vallot­ta a bíróságon: „Vorst így szólt Erikssonhoz: „Azt hiszem, tudja, hogy milyen súlyos az incidens, és könnyen nemzetközi hordere­jű lehet.” Mire Eriksson közöl­te, hogy éopen azért jelentette az incidenst, mert súlyosnak tart. ja. Azt is elmondta, hogy a lány elrablása, megerőszakolá­sa és meggyilkolása elejétől vé­géig előre kigondolt terv szerint zajlott.... és hogy a legelején ő még azt hitte, társai csak tréfá­ból emlegetik, hogy mindezt végrehajtják.” Mindvégig az volt a határozott érzése, hogy a maga és Vorst álláspontja kü­lönbözik egymástól. Vorst lé­nyegében semmitmondó maga­tartása ellenére, Eriksson mégis hitt abban, hogy a századpa­rancsnok előbb-utóbb intézkedni fog, hogy Meserve és a többiek törvény elé kerüljenek. Egy al­kalommal, emlékszik Eriksson, a százados figyelmeztette, hogy DANIEL LANG: INCIDENS A 192—ES MAGASLATON (Dók umentum-regény) 10. „Tizennégy óra lehetett. Vorst százados Meserve kezébe' nyo­mott egy cédulát amire a követ­kező szavak voltak írva: elrab­lás, nemi erőszak, gyilkosság. Valamennyien elolvastuk, és a százados megkérdezte, tudjuk-e, miről van szó. Először vala­mennyien tagadtunk. Elsőül Me­serve őrmestert kérdezte meg: „Mit tud erről a dologról?” Me­serve így válaszolt: „Nem tud­juk, miről beszél.” Mindhár­munknak feltette ezt a kérdést: „Tudnak-e arról, hogy mit kö­vettek el odafönn a hegyekben?” Vorst százados ékkor megkér­dezte tőlem, tudom-e, mi vár rám, ha kiderül, hogy mégis lu­das vagyok. Azt mondtam: „Alighanem a kivégzőosztag, uram.” Akkor valami ilyet mon­dott: „Mindhármukat vissza ­küldhetném Amerikába a had­bíróságra’”, vagy hogy itt is van hadbiróság meg kivégző­osztag. Aztán valami ilyet mon­dott: „Maguk ott úgy viselked­tek, mint az állatok; nem ér­demlik meg, hogy éljenek.” Azt mondta, sose tudta volna meg az egészet, ha egy katonának nincs annyi esze, hogy a tisztek tudomására hozza. Majd azt Fordította: Hernádi Miklós • mondta, ha bármi bántódása esik Erikssonnak, vele pusztul­nak.” Hogy a tömeges pusztu­lást megelőzze, Vorst feloszlat­ta az osztagot A Qui Nohn-i kórházban fekvő Raíe máris kiesett. Clarkot viszonylag hát­ra, a zászlóaljparancsnokságra helyezte. Meserve új osztagba került át. Csak Manuel maradt aránylag közel Erikssonhoz,- ugyanannak a szakasznak egy másik osztagában. Eriksson nem sokkal azután, hogy a három katona eltávozatt, felkereste Vorstot. Nem tudta, hogy a százados már kifaggatta őket. Ha tudja, talán rájött volna, mint ahogy később rá is jött, hogy a százados nehéz helyzetbe keveredett: lelkiisme­rete elítélte a bűntényt, de lel­kén viselte katonai pályafutá­sát is s ez utóbbira, mint Eriks­son később felfedezte, felettese, a zászlóaljparancsnok — szin­tén ’’életfogytiglani” tiszt — fáradhatatlanul emlékeztette a századost. Kezdetben azonban a belső konfliktus legapróbb je­lét sem lehetett észlelni Vorst századoson. Amennyire Eriksson ki tudta venni, a századosnak világos, egyértelmű véleménye volt a bűntényről, mégpedig az, hogy a. kellemetlen mellékzön­Franciaország elismerte Bangla Dcsht Párizs Franciaország hivatalosan el­ismerte a Bangla Desh Népi Köztársaságot. ............. ............................. A francia kormány utasítot­ta daccai főkonzulját, hogy tá­jékoztassa a döntéséről a Bang­la Desh kormányát. Hz KDK-iak el kell foglalnia méltó helyét az ENSZ-ben Berlin I Az NDK interparlamentáris csoportjának (IPG) meghívására jelenleg francia szenátorok egy küldöttsége tartózkodik a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban. Friedrich Eberttel. a népi kamara elnökhelyettesével foly. tatott eszmecsere során Jeart Peridier szenátor, a Franciaor­szág — NDK parlamenti baráti csoport elnöke és a francia sze­nátus külügyi bizottságának el­nöke, a küldöttség vezetője, ki­fejtette saját magának és társai­nak azt a véleményét, hogy itt a legfőbb ideje a Német Demok­ratikus Köztársaság általános nemzetközi jogú elismerésének, továbbá annak, hogy az NDK elfoglalja méltó helyét az ENSZ- ben és annak szervezeteiben. Az NDK nemzetközi elisme­réséért szállt síkra az NDK-val való kapcsolatok normalizálásá­nak svéd bizottsága által Stock, hóimban rendezett tanácskozás is. A bizottság több mint 2 000 tagja (köztük neves közéleti sze­mélyiségek, például 19 parla­menti képviselő) nyilatkozatban szólította fel a svéd kormányt* hogy vegye fel a tárgyalásokat az NDK-val a diplomáciai kap­csolatok rendezéséről, továbbá támogassa azt a törekvést, hogy az NDK-t felvegyék az ENSZ- fae és annak szervezeteibe, első­sorban az Egészségügyi Világ- szervezetbe. Példátlan arányban fokozódik az indokínai légiháború Saigon | „Az Egyesült Államok légiereje; Dél-Vietnamban folytatja az [ utóbbi hónapok legsúlyosabb bombatámadásait. Az amerikai hadvezetőség Saigonban bejelen­tette, hogy B—52-es óriásgépek pénteken kilenc bevetésben tá­madták az ország különböző te­rületeit Egy bevetésben általá­ban négy B—52-es repülőgép Vett részt és egy-egy gép har­minc tonna bombaterhet szállí­tott. A szóvivő azt is elmondta, hogy a pénteki bombázások cél­pontja a Shan völgye és Dél-Vietnam központi fennsík­ja volt M* Mint ismeretes, az Egyesült Államok hetek óta példátlan arányban fcfeozza indokínai lé- gíháborúját. Hivatalosan ezt a hazafias erők növekvő ellenállá­sával indolkolják, de hírügynök­ségi jelentésekből kitűnik, hogy a légiháború kiszélesítésének igazi oka Nixon vietnamizálási politikájának kudarca, az Egye­sült Államok által felfegyverzett és irányított saigomi kormány­hadsereg gyatra harckészültsé­ge és gyenge morálja. Hanoi A hanoi rádió szombaton be­jelentette. hogy a VDK légelhá­rító üteged csütörtökön és pérv- teken két amerikai hadirepülő­gépet semmisítettek meg. A rá­dió nem közölte, hogy mi tör­tént az amerikai pilótákkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom