Békés Megyei Népújság, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

Hazaérkezett a magyar párt- és kormányküldöttség a Vietnami Demokratikus Köztársaságból Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Minisztertanács elnöké­nek vezetésével pénteken haza­érkezett a magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely a Viet­nami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának és a VDK kormá- mányának meghívására hivata­los, baráti látogatást tett a Vi­etnami Demokratikus Köztársa­ságban. A megérkezés után Fock Je­nő, a repülőtéren nyilatkozott a sajtó képviselőinek. Többek között elmondta: — A függetlenségért, szuve- j renitásáért három évtizedes szün­telen harcot folytató, s ebből i több mint hét esztendeje a vi­lág legnagyobb imperialista ha­talmával élet—halál küzdelmet vívó nép vendégei voltunk. Amerre jártunk, városokban és falvakban, gyárakban és ter­melőszövetkezetben, katonák és diákok között, mindenütt a harci lelkesedés az állhatatos­ság és a nagyszerű helytállás példáival találkoztunk. Küldött­ségünket mindenütt rendkívül meleg, elvtársi szeretettel, nagy megbecsüléssel fogadták. Min­denütt tudnak a magyar nép irántuk érzett rokonszenvéről, a magyar munkások, parasztok, asszonyok, fiatalok, úttörők megannyi szolidaritási akcióiról, a gazdasági segítségről épp­úgy, mint a harcukban eredmé­nyesen használt magyar fegy­verekről, a kórházakról és a vérplazmáról ugyanúgy, mint a takarókról és a melegítőkről, a Vietnamért vállalt önkéntes va­sárnapi műszakokról. A vietnapi nép harcáról szól­va kijelentette Fock elvtárs: az ellenség azt hitte, hogy a vietnami emberek kifáradnak a hosszantartó háborúban. Igaz, nehéz, áldozatoktól terhes kö­rülmények között élnek, de a csüggedésnek nyomát sem ta­pasztaltuk. örömmel láttuk, hogy ilyen körülmények között is mennyi életerő, mennyi mo­soly sugárzik a fenőttekből és a gyerekekből egyaránt. Saját szemüri'kel győződtünk meg, hogy vietnami testvéreink lel­kesedése, harci szelleme töret­len. Az amerikai imperialisták hiába reménykednek, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság népe egységesen és szilárdan tömörül a Vietnami Dolgozók Pártja köré, hogy győzelemig folytassa a harcot a hazájukat megszálló idegen hatalom és helytartóik ellen, tudják, hogy harcukban szilárd támaszt je­lent a Szovjetunió és a többi szocialista országok — köztük hazánk — internacionalista se­gítsége és szolidaritása. A delegáció munkájának mér­legét így summázta a miniszter- elnök: — Abban a tudatban térhet­tünk haza, hogy eleget tettünk pártunk, kormányunk megbíza­tásának. Aláírtuk a magyar— vietnami nyilatkozatot a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságnak 1972-ben nyújtandó ösz- szes segélyről, a térítésmentes katonai támogatásról, a kamat­mentes hitelről, valamint a köl­csönös áruszállításokról és fi­zetésekről szóló megállapodáso­kat. Mindenütt átadtuk népünk forró testvéri üdvözletét. Kife­jeztük csodálatát hősi helytál­lásuk iránt. A két országot kölcsönösen érdeklő nemzetközi problémákról, országaink kap­csolatainak fejlesztéséről és mindenekelőtt a vietnami nép Már 36 ország ismerte el Bangla Desht hősi harcával összefüggő kér­désekről őszinte, nagyon elvtár- slas légkörben, rendkívül ered­ményes tárgyalásokat folytat­tunk a Vietnami Dolgozók Pártjának, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormányá­nak vezetőivel. Bebizonyosodott, hogy minden megtárgyalt kér-j désben teljes közöttünk az egy-1 ség. — A vietnami—magyar ba­rátságot, a nemzetközi kommu­nista mozgalom internacionalis­ta egységtörekvéseit demonstrá­ló ünnepnapok után most is­mét a szolidaritás tettekben ki­fejezésre jutó hétköznapjai kö­vetkeznek — fejezte be nyilat­kozatát Fock Jenő. (MTI) TÜNTETÉS BOLÍVIA PÁRIZSI NAGYKÖVETSÉGE ELŐTT Dacca ' Mudzstbur Rahman, a Bangla j Desh miniszterelnöke az iszlám titkárság főtitkárához, Tunku Abdul Rahman, volt maiaysiai I miniszterelnökhöz Intézett üze­netében ismételten leszögezte,' hogy a Bangla Desh Népi Köz- I társaságban nem üldöznek i egyetlen nemzeti kisebbséget: sem. Rahman sejk üzenete nem tagadja, hogy bizonyos elszige- | telt incidensek voltak, ezeket azonban a volt koilaboránsok és a bihari mohamedánok között rejtőzködő pakisztáni katonák | provokálták. „Nincs titkolni va­lónk és ezért az iszlám titkár­ság főtitkárát szívesen látjuk hazánkban” — hangzik az üze­net. Űj-Delhl Hollandia, Luxemburg és Bel­gium hivatalosan ’ elismerte a Bangla Desh Népi Köztársaságot — közölte az indiai fővárosban az új állam diplomáciai képvi­seletének vezetője. Ezzel 36-ra emelkedett azoknak az országok­nak a száma, amelyek diplomá­ciád elismerésben részesítették a Desh-t. Nixon pcrifőérfelre7lete Február 17-én indul Pekingije Washington Nixon amerikai elnök csütör­tökön mintegy 45 perces rögtön­zött sajtóértekezletet tartott. Az elnök három hónap óta először találkozott a sajtó képviselőivel. Az elnök tájékoztatóján beje­lentette, hogy február 17-én reg­gel indul Pekingbe a Washing­ton közelében fekvő Andrews légitámaszpontról és február 21- én, helyi idő szerint délelőtt fél tizenkettőkor ér földet a kínai fővárosban, a látogatás február 28-án ér véget. Ismételten fi­gyelmeztetett arra, hogy pekin­gi látogatásához nem szabad „túlzott várakozásokat” fűzni, de — mint montotta — „túlzott borúlátásra sincs ok”. Kijelen­tette, hogy elsősorban a kínai vezetőkkel — Mao Ce-tunggad és Csou En-laj-jal — folytatandó megbeszélések céljából utazik a Kínai Népköztársaságba és a „tárgyalásokat fontosabbnak tartja, mint a városnézést”. Elmondotta még. hogy a meg­beszélésekkel párhuzamosan a sajtót nem tájékoztatják, a tár­gyalások befejeztével azonban közös közleményt adnak ki. Az ENSZ-fötitkár állást foglalt az NDK felvétele mellett New York Kunt Waldheim ENSZ-főtit- kár New Yorkban csütörtökön tartott sajtóértekezletén állást foglalt a Német Demokratikus Köztársaság mielőbbi ENSZ-tag- sága mellett. A főtitkár hangoztatta: „Meg­győződésem, hogy a két német állam felvétele a világszervezet érdekeivel összhangban lenne. Mindig is az ENSZ egyetemes­sége mellett szálltam síkra. Úgy vélem, hogy a legutóbbi köz­gyűlésen e tekintetben ákerült nagy lépést tenni előre. A főtitkár igenlően válaszolt arra a kérdésre, hogy az euró­pai biztonsági értekezlet megtar­tása hozzájárulna-e az európai béke megszilárdításához. Wald­heim ezzel kapcsolatban rámu­tatott: :a feszültség csökkenté­sének ügye Európában jó úton halad. Éppen ezért kedvezőek a kilátások a biztonsági értekezlet megtartására. T5bb száz párizsi tüntet Bolívia franciaországi nagy­követsége előtt követelve, hogy a bolíviai hatóságok adják ki a háborús bűnös Klaus Barbie-t, aki a lyoni Gestapo vezetője volt és most Klans Altmann álné­ven Bolíviában él. fTelefotó — AP—MTI—KS) A Felsönyomási Állami Gazdaság központi gépműhelye Zetor- Soper traktorok főjavítását vállalja , Igénybejelentés a helyszínen DANIEL LANG: INCIDENS A 192-ES MAGASLATON (Dokumentum-regény) 9. Visszatekintve, Eriksson úgy véli. alighanem a kicsiny Viet- kong-különítmény mentette meg őt Meserve golyójától. Az em­ber és fegyverhátrányban levő ellenség olyan kitartóan küzdött, hogy az őrmester, Clark és Ma­nuel lőszere elfogyott, és így hosszabb időre félbe kellett sza­kítani az osztag útját, hogy új tölténytárakat és gránátokat vételezzenek. Vissza kellett tehát térniük a szakaszparancsnokság­ra, amely négy osztagot egyesí­tett, ahol a szakasz egyetlen tisztjénél. Reilly hadnagynál ma. gasabb rangú tisztek is voltak. Mikor elérték a szakaszparancs, nokság területét, Eriksson úgy érezte, mintha az ígéret földjén járna az utóbbi két nap szoron­gása helyébe szinte kézzelfog­ható biztonságérzet költözött. Osztaga hamarosan újra útnak indul, ezért gyorsan kell csele­kednie. Ez nem is volt nehéz, hi­szen egyetlen vágya az volt, hogy gyorsan cselekedjék, no meg abban sem kételkedett, hogy amint cselekszik, egy-kettőre meglesz az eredménye. Ügy kép. zelte, hogy amint belül kerülnek a táboron, pofonegyszerű dolog lesz Meserve-öt és a többieket Fordította: Hernádi Miklós felelősségre vonni. Semmi mást nem kell tennie, mint jelenteni, hogy nemi erőszakot és gyilkos­ságot követtek el, és a katonai szervek ugyanolyan ügybuzga­lommal fogják kivizsgálni az esetet, mint azt az ember ilyen helyzetben a civil szervektől vár­ja. A táborban eltöltött első óra alatt senki sem tudta volna meg. győzni, hogy ez másként lehet. Akárhogyan Is, Eriksson min. denekelőtt tétovázás nélkül meg­kereste barátját, Curly Rowant, hogy elmondja neki Mao •törté­netét. Alig kezdett azonban bele, amikor Clark meglátta, hogy egymásai .beszélnek. Lecsaoott rájuk, követelte, hogy mondják meg, miről beszéltek. „Kitalál­tunk valamit, hogy elzavarjuk” — mondta Eriksson. „Vad álla­potban volt, alig bírt magával, a szeme ide-oda ugrált. Már ré­gen felhagytunk a látszattal az osztagban, hogy semmi különös sem történt az úton. Valameny- nyien rémülten, izgatottan jöt­tünk vissza, de ez éppen Clarkon látszott a leginkább”. Clark vég­re elment, Eriksson folytatta a történetét, és amikor a végére ért ,óriási megkönnyebbülést ér­zett. „Végre valaki tudott Maó­ról, aki nem tartozott az osz­tagba". Nem voltak Illúziói afelől, hogy Rowan sokat tehet abban az ügyben, amely most tudomására jutott. Barátja min­denesetre megtette, ami tellett tőle. mert azonnal továbbadta a gyilkosság hírét saját osztaga őrmesterének A hírt az őrmes­ter Reilly hadnagynak továbbí­totta, s az magához hivatta Erikssont. Mikor Erikson belépett a ba­rátságtalan kunyhóba, amely Reilly parancsnoki irodájául szolgált, azt képzelte, hogy — ha magánemberként is — Reillv ki fogja fejezni megdöbbenését. Semmi megdöbbenést nem feje­zett ki a hadnagy, hanem Eriks­son meglepetésére, arra használ­ta fel ezt a pillanatot, hogy el­mondja Erikssonnak egy koráb­bi élményét Nvugodt, közvetlen hangon elmesélte Erikssonnak, hogy három évvel ezelőtt néger feleségét, aki akkor készült megszülni első gyermeküket egy aiabamai kórházba vitte ko­csiján. Feleségének mér szülési ' fájdalma voltak, faji okokra hi­vatkozva, mégsem fogadták be a kórházba, és az asszony végül is az előcsarnok padlóján szülte meg gyerekét. A felbőszült Reilly szét akarta zúzná a kór­ház berendezését, mire a kórhá­zi szolgák kihívták a rendőrsé­get, s az az újdonsült apát le­tartóztattál és börtönbe csukta. Cellájában kitervelte, hogyan fogja lelőni a kórház embereit de amikor jvégre kiszabadult, le­mondott a bosszú gondolatáról. „Mire kászaíbadultam, ezt mond­tam magamnak: Gondolkozz, m* is történt A& történt, hogy ez a világ rendje,' és nincs értelme

Next

/
Oldalképek
Tartalom