Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
>0V láfla a liefet WrrcairyarártnK Pálfy Jizsefc Az első hőt Ázsiáé volt 1972 ügy indult, hogy az első fontosabb események Ázsiában, illetve a Távol-Keleten és a Távol-Kelettel kapcsolatban adódtak: Szato japán miniszter- elnök és Nixon tárgyalásaira éppúgy gondolunk, mint arra, hogy több mint két tucat szak- ' értő látott hozzá egy kínai uta- ■ záson a Fehér Ház ura által februárban teendő pekingi vizit technikai, biztonsági előkészítéséhez. Ismét szólnunk kell sajnos arról is, hogy Washington parancsára újabb légitámadások voltak a VDK területe ellen, ennek ellenére csütörtökön Párizsban egyhónapos szünet után megint összeültek a Vietnamkor ferencia részvevői. A pakisz- - táni válság tovább tart, Bangla Desh nemzetközi elismerése vá- , rat magára, Mudzsibur Rahman sejk szabadon bocsátását egy egész hétig várta a világ, Dac- j ca pedig, a volt Kelet-Pakisztán, ,K. az új bengál állam fővárosa a j háború pusztítása után az újjáépítéshez szeretne már segítséget kapni.... s úgy látszik, mosta- ■nában Amerika egyetlen nagy • nemzetközi probléma kapcsán i sem marad adós a leleplezésekkel: Washingtonban nyilvánosságra hozták a nemzetbiztonsági tanács vitáinak titkos anyagát, mit és milyen indokkal határozott el Nixon elnök és legszűkebb tanácsadóinak köre az indiai—pak’sztáni—bengálá válság napjaiban. Stl'ItroV élőszőr a Nixon— Szato találkozóról,. amely tulajdonképpen igen széleskörű amerikai—japán tárgyalás volt, hi- szén a külügy- és a pénrügymi- .11 niszterek is külön-k’Uön tár- gysltak egymásai. Nem köny- nyű rangsorolni a „kaMfomiai Fehér Házban” a San Clemen- "f te-i elnöki nyaralóban lefolyt ““'•viták témáit, hiszen világpoliti- ■■e kai téma, az, hogy miként ala- kul a Washington—Tokió—Pe- Icing háromszög a jövőben, vi- . ! lággazdasági kérdés, hogy a dollár és a jen rivalizálódálsa, az , amerikai—japán külkereskedelemben az USA deficitje meg- marad-e. Japán szempontjából '■ pedig külön fontos napirendi pont volt Okiwana sorsa. Gon- ■! dőljünk csak vissza arra a két• évtizedes harcra, amelyet a ja- pán baloldal, a fiatalok vívtak ;; az amerikai támaszponttá tett ”, sziget visszaszerzéséért A mai ’ küzdelem az Okinawát elfoglaló amerikaiak távozásáért más, mint az a csata, amely a sziget , birtokáért a vlágháborű utolsó évében folyt: akkor 82 napig ve- t rekedtek ért az amerikai és ja- 1 pán csapatok. A Riu-Kiu sziget- csoportnak ez a tagja már az - időtájt is nagy stratégiád jelen- i, tőségűnek számított, negyedszá- zad alatt csak nőtt a fontossága: az amerikaiak vietnami légiháborújában döntő szerepet kapott, de ráadásul miég az USA atomfegyvereinek tárolására is felhasználják— A Szato miniszterelnök vezet- .f te japán küldöttség is megpróbálta elérni, hogy Okinawa minél előbb jusson vissza a felkelő nap országához. Némi engedményeket persze hajlandók voltak ezért megtenni: így nem xzámol- , ják fel teljes egészében az a me. rikai támaszpontrendszert a szi- ,s geteo. Oki nawa lehetett az amerikaiak cseretárgya, amelyet azért kínáltak fel, hogy a japánoktól gazdasági és pénzügyi téren kö• vetelhessenek visszakozást. Japán és az USA kölcsönös áru- szállításaiban évi 3 milliárd dollár értékű a japánok exporttöblete. Az amerikai deficit állandósulása hozzájárult a dollár válságához. Az Egyesült Államok külkereskedelmi mérlegének megjavításához a washingtoni hivatalos személyeknek, a New York-i Wall Street üzletembereinek tehát szükségük van arra, hogy a japánok „mérsékletet” tanúsítsanak. R harmad k nagy téma az volt Nixon és Sato, valamint a két küldöttség vitájában, hogy miként hangolhatnák össze po- litkájukat Kína és — Tajvan dolgában. Világos, hogy Japánnak nem közömbös sem az- hogy közvetlen szomszédságában levő nagyhatalom ázsiai befolyásának növekedéséhez még Washington i.s segítséget nyújt, sem pedig az, hogy a sok'záz millió fogyasztót jelentő kínai piac mpgnvüik az amerikai árucikkek előtt, Tajvanban jelentős japán érdekek vannak, ezek megvédése is gondot okoz Tokiónak, ame1y attól tart, hogy Nixon előbb-utóbb „felál •’d'-vzza” a szigetet a Kínával való kapcsolatok „oltárán”— Érdekes még az a tény. hogy éppen a Nixon—Szato találkozóval egyidőben hozta nyilvánosságra a japán sajtó azokat a tokiói terveket, amelyek a szibériai ásványkincsek közös szovjet •—japán—amerikai feltárására vonatkoznak. A japán—szovjet gazdasági bizottság mindenesetre februárban már tárgyalni fogja a tyumeni olaj és földgáz közös feltárásának lehetőségét. Egymilliárd dolláros beruházásról van szó! i héten megtörténték aj hivatalos „benevezések” az amerikai választási versenyre. Nixon elnök is közölte, hogy az újabb . négy évre szóló felnöfei megbí-* zásáéjrt „beszáll’’ a választási küzdelembe és már New Hárnp- shire-ben ott lesz az első próba- választáson. Vele szemben a demokrata párt színeiben pillanatnyilag Muskie szenátor látszik a legesélyesebb indulónak. Ö is részt vesz a New Hampshire-! „prlmary”-n. Tudnunk kell azonban, hogy az amerikai politikai rendszer e legkülönösebb intézménye nem a különböző párti Jelölt-jelöltek összecsapását hozza, hanem külön-kü’ön versengenek itt a »republikánus és demokrata párti1 politikusok, egyelőre csak azért, hogy pártjaik legfőbb szervei majd a nyáron őket válasszák hivatalos jelöltnek! Az amerikai agresszív politika nem hagy alább. Ezt bizonyították a héten újabb bombázások a vietnami térségben, valamint az, hogy bejelentették: az Indiai- óceánon, a Bengál -öbölben maradnak a 7. amerikai flottának azok az egységei, az Enterprise repülőgépanyahajóval, amelyek a kelet-pakisztáni harci cselekmények hírére igyekeztek oda „az amerikai állampolgárok távozásának biztosítására”, A közel-keleti válság legújabb fejleményeként Washington a sokat emlegetett Phantom-repü- lőgépszállítás ügyében a Jeruzsálemnek adandó nyílt támogatás mellett dönthet Ez pedig a Jarring-küldetós kudarcára vezethet, holott a svéd diplomata éppen most akarja újrakezdeni közvetítői tevékenységét Izrael és az arab országok között. Kairóban már állást foglaltak: segítik az ENSZ-megbízott munkáját, ha Izrael kijelenti, hogy ki fogja üríteni a megszállt arab területeket 9 BÉKÉS HlfflSsn 1072, JANIIAK A Rád egyiptomi külügyminiszter egyébként ázsiai körútra Indult, hogy több fővárosban ismertesse az arab álláspontot Otja végén Pekingibe is ellátogat Mudzsibur Rahman sejk — Londonban Magyar küldöttség Kairóban Kiss Károlynak, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a SZOT alelnökének vezetésével 1 szombaton Kairóba érkezett a { Magyar Szolidaritási Bizottság négytagú küldöttsége, amely hazánkat képviseli az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének hétfőn megnyíló V. konferenciáján. A konferenciát dr. Mahmud, Favzi egyiptomi miniszterelnök nyitja meg, majd dr. Anvar Szadat államfő üdvözli a részvevőket (MTI) I! KOSI Külkereskedelmi Állandó Bizoüságának ülése Dr. Bíró József külkereske, delmi miniszter vezetésével hazaérkezett a magyar delegáció, amely Moszkvában a KGST Külkereskedelmi Állandó Bizottágának 31. ülésén vett részt A január 4 és 7 közötti ülésen jelen volt a jugoszláv küldöttség is, amelyet D. Boj- kovszki szövetségi titkárhelyettes vezetett A delegációk megvitatták és elfogadták a komplex integrációs programból a bizottságra 1972—73-ban háruló feladatokat Az együttműködés további elmélyítését és tökéletesítését szolgáló intézké- déseket . A bizottság tárgyalt az 1971 —75. évekre megkötött árucsereforgalmi megállapodások teljesítését szolgáló intézkedő-í sekről és foglalkozott egyéb, «I bizottság feladatkörébe tartó-1 zó kérdésekkel. (MTI) Mudzsibur Rahman sejk, a ke-1 let-pakisztáni Avami Liga ve-j zére és Bangla Desh köztársasági elnöke, szombaton egy pakisztáni utasszállító különgép fedélzetén váratlanul Londonba érkezett. A gép reggel helyi idő szerint 6.30 órakor ereszkedett le a heathrowi repülőtér betonjára. A beavatottakon kívül senki sem tudta, hogy a sejk, aki néhány órával korábban szabadult ki pakisztáni házi őrizetéből, Angliába tart. A pakisztáni PIA légitársaság gépje, fedélzetén a politikussal, a Pakisztánból származó hírek szerint Dacca felé szállt fel, miután Bhuttó elnök elbúcsúzott Mudzsibur Rahmantól, és még nem tudják, mi változtatta meg az események menetét A sejk azt kérte a a pakisztáni hatóságoktól, hogy tartsák titokban valódi útitervét A találgatások ekkor még főleg akörül gyűrűztek, hogy leszáll-e a politikust szállító gép India területén. A londoni repülőtér kormányváróját, ahová a sejk a PIA légitársaság vezérigazgatójával, más légitársasági tisztviselőkkel és a brit külügyminisztérium megbizottiával együtt bevonult, szorosan őrizték. Lord Carrington hadügyminiszter pénteken este az utolsó pillanatban halasztotta el tizenhét napra tervezett távolkeleti körutazását. A brit légierő különgépe már startra készen állt a heathrowi repülőtéren, amikor Lord Carrington gépkocsin visszaindult a városba. Utána bejelentették, hogy a hadügyminiszter Edward Heath-nád járt A miniszterelnök felkérte, hogy maradjon Londoniban és ellenőrizze a máltai brit erők visszavonulásának lebonyolítását Az angol lapok ennek a magyarázatnak nem adnak hitelt Néhány perccel fél tíz után, anélkül, hogy újságírókat engedtek volna közelébe, Mudzsibur Rahman detektívek által biztosított gépkocsikaravánnal London központja felé indult. Ügy tudják, hogy nyomban találkozni kíván az újonnan kikiáltott Bangla Desh vezetőivel és feltété, lezhetőleg angol hivatalos szervek képviselőivel is tárgyal a Bangla Desh elismerésének kérdéséről. Mudzsibur Rahman megérkezését az angol kormány a délelőtt órákig nem kommentálta. Az MTI tudósítójának kérdésére a külügyminisztérium szóvivője kijelentette: tudnak a sejk megérkezéséről, de egyelőre nem tudják, sor kerül-e hivatalos tárgyalásokra a sejk és a brit kormány között. A szóvivő szerint az angol kormányt csak szombaton reggel öt órakor értesítették arról, hogy a keletpakisztáni politikus Londonba utazik és megbízottat küldtek elé a repülőtérre. Mudzsibur Rahman fáradtnak, a letartóztatása előtt készült fényképekhez képest, sovánvnak tűnt, de ló hangulatban volt és egy repülőtéri forrás tájékoztatása szerint minden jel arra vallott, hogv maga döntött a londoni utazás mellett. (MTI) Londonban azt találgatják, hogy az angol kormány a határidő közeledtével ismét meg alkarja kezdeni a tárgyalásokat Máltával. Ezt a gtflusváltozást érzékelteti Sir Alee Douglas-Home külügyminiszter pénteken este elhangzott választókerületi beszéde. Egyszerűen „irreálisnak” nevezte a máltai kormány pénzügyi feltételeit, de kijelentette: Angliának történelmi okoknál fogva, de azért is érdeke segíteni a máltai kormányt, mert Málta sorsát egészen nyilvánvalóan Európához és Nyugathoz kell kötni. Nem utazik a hadügyminiszter ■ Az utóbbi időben mind vüá- j gosabbá válik, hogy Nixon in- : dokinál politikájában súlyos S időzavarba került. Már több • mint egy éve olyan határidős 5 napiót dolgozott ki, amelynek : utolsó lapján, az 1972. novem- : béri választások napjára az ■ Egyesült Államok indokínai ■ győzelme van bejegyezve. Ez ; a győzelem persze egyértelmű i lenne Nixon választási győ■ zelmével is, hiszen hol nem vájj lasztamák újra azt az elnököt, ! aki legfőbb választási ígéretét : beváltja. Nixon jól emlékszik : nyilván arra is, hogy a leg• utóbbi választást a vietnami ■ béke jelszavával nyerte meg. • Ezt a békét azonban katonai j győzelemmel .a vietnami, a la- ; őszi és a kambodzsai nép le" ; igázásával szeretné elérni, az ■ indokínai térség népei számá- ! ra megalázó feltételekkel. | Nixon győztes elnökként sze- ; retné újraválasztattni magát. | Tavaly nyáron már nyilván■ valóvá vált az amerikai veze- « tés, különösen Nixon előtt, hogy : az úgynevezett „vietnamizálás- ! sál”, vagyis azzal, hogy a he-! ; lyi bábkormányok csapatai ve- j gyek át a harcoló amerikai • egységek szerepét, nem szerez- ! heti meg a várt katonai gvő- ; zelmet az 1972-es választásokig. ■ Ebben az időben hangzott ed a j Dél-Vietnami Ideiglenes Fórra" | dalmi Kormány hétpontos ja- ; vasdata, amely tisztességes kd- ! utat ajánlott Nixonnak, hogy ■ kigázolhasson a háború mocsa■ rából. A javaslat első és leg- i fontosabb pontja kimondja,, bogy ha sz Egyesült Államok bejelenti csapatai kivonásának határidejét, megállapodhatnak a csapatok biztonsági kivonásának módozataiban, s a hadifoglyok szabadonbocsátásában, hogy azok gyorsan visszatérhessenek otthonaikba. Nixon azonban mind a mai napig figyelemre sem méltatta ezt az ésszerű, egyedül lehetséges békés megoldást ajánló javaslatot Sőt. idei első televíziós nyilatkozatában — a tényekkel ellentétben — egyenesen úgy igyekezett beállítani, mintha az Egyesült Államok tett volna valami hasonló javaslatot, amit — mint mondotta — „az észak-vietnamiak kategóri- kusan elutasítottak”. . E kijelentést még az amerikai szenátorok közül is többen „az amerikai nép becsapásaként” éri ékelték. „Az elnök azt állítja — mondta McGowen szená. tor — a bombázások célja, hogv elérje a foglyok szabadon- boosátását. gyakorlatilag azonban a foglyokat ürügyül használja fel a bombázások folytatásának igazolására”. Amögött ,hogy Nixon nem válaszolt a hétpontos javaslatra, még mindig a katonai győzelem reménye húzódik meg, bár — a sok éves tapasztalatok alapján — Washingtonban már jó néhány politikus tisztában van azzal, hogy ez teljesen hiábavaló. hiú remény. Hogy mégsem alakult ki határozott ellenzéki csoport az amerikai politikai körökben, ez azzal magyarázatát hogy az indokínai hábo. rtfrvai kapcsolatos általános imperialista törekvésekben, az amerikaiak ázsiai pozícióinak megszilárdításában általában egyetértenek. Washington indokínai politikáját tekintve különösen figyelemre méltó az amerikai—kínai közeledés története. Nixon pekingi utazásának bejelentése és a hétpontos javaslat válasz nélkül hagyása között kétségtelen az összefüggés. Az utazás bejelöntése óta érezhetően csökkent Kínának, mint az indokínai népi háború egyik nemzetközi hátországának szerepe. Az amerikai lapok cikkei elárulják, hogy az indokínai térség az amerikai és a kínai hatalmi befolyás közötti alku tárgya lett. A VDK ellen lefolytatott ötnapos bombázásokat több amerikai lap közvetlen kapcsolatba hozza Nixonnak azzal a törekvésével, hogy erőt és elhatározottságot akar mutatni a pekingi tárgyalások előtt. Nixon szeretné felhasználni a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásait arra is. hogy újabb ázsiai tervekkel feledtesse indokínai kudarcát. Olyan látványos „új ázsiai politikát” szeretne felmutatni, amely az indokínai háború eredménytelensége ellenére is biztosítaná néki a sikert az Új elnökválasztáson A vietnami nép és a vele szolidáris békeszerető emberiség elitéin a háborús politika folytatását csakúgy, mint a kulisszák mögötti alkudozást az indokínai népek bőrére. Ez a szolidaritás a biztosítéka annak, hogy az indokínai népek hősi harca győzni fog minden agresszor és sötét diplomáciád ármánykodás fölött. Nem lehel alku tárgya!