Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-06 / 4. szám
Jókívánság helyett?? Furcsa taríaímű, névtelen levelet kaptunk. A kusza sorokból érződik, hogy aki írta, abban még most is a szégyenkezés, a méltatlankodás indulatai dúlnak, írja is, hogy nem tud belenyugodni abba, ami történt vele. A •evél ugyan névtelen, de foglalkozunk a témával, mert sajnos, nem egyedi, bár szerencsére ritkán fordul elő. Olvasónk levele végén azt írja, hogy csupán családjára való tekintettel nem közli velünk a nevét. A történet a következő: Az elmúlt év december 29-én bement az orosházi Csillag Áruházba vásárolni. Vett két üveg bort, de mivel az áruházban nem kapott meg mindent, amit szeretett volna, átment egy másik boltba, ahol szintén vásárolt az ünnepekhez szükséges .cikkeket. Vesztére eszébe jutott, hogy még valamit elfelejtett. így ismét bement a Csillag Áruházba, annak csemege osztályára, ahol j egy üveg rumot vásárolt. A ! pénztárnál annak rendje-módja szerint kifizette és a táskába té- 1 ve két szomszéd társaságában kiment az utcára. Ekkor történt a kellemetlenség. A boltból egy eladó utánaszaladt, erővei kiragadta az asz- szonyok közül és az irodába citálta. Ott aztán nem éppen a legudvariasabban követelte, bogy igazolja magát. Olvasónk ezután ezt írja: Hát tessék elgondolni, majd elsüllyedtem a szégyentől, hiszen én még életemben soha nem vittem el egy gyufaszálat sem, s nem szoktam az ilyen bánásmódhoz. Fél óra hosszat faggattak, amíg jött a pénztárosnő, és kiderült, hogy nem vagyok tolvaj, de mit ér ez már nekem, amikor a szomszédaim és mások előtt is ez maradt meg, hiszen durván, tolvaj módra bántak velem. Az áruházba ezután úgy érzem, nem tudom többé betenni a lábam. Lehet. hogy rosszul cselekszem, de talán soha életemben nem fogom elfelejteni, hogy ahelyett, hogy boldog újévet kívántak volna a kedves vásárlónak — ezt tették. Sötét a mi utcánk Tíz százalék, vagy tizenöt? íjA Békés megyei Népújság állandó olvasója és előfizetője vagyak — írja Szemenyei István Orosházáról. — A Szarkesz- szen velünk rovatban sok hasznos és közérdekű dolgot találok. Bízom abban, hogy a mi kis bajunk is orvoslást kap, erre kérjük a szerkesztőséget, segítsen rajtunk.” Orosházán a Vörös Hadsereg utca, a Szentesi és a Lenkei utca sarkán levő villany állapotáról ír olvasónk, s közűi, hogy 1968 óta nem ég ott egy lámpa sem. Azért tudja pontosan a dátumot, mert éppen akkor járt arra, amikor a villanyszerelők leszerelt ék a lámpát, s 6 megkérdezte, hogy vajon miért. A válasz az volt. hogy nem jó, majd kicserélik. Azonban a inai napig sem történt semmi, pedig aok felnőtt munkás jár arra hazafelé az éjszakai műszakból és ilyenkor a korai sötétedés ideién a gyermekeknek sem jó, ha bukdácsolnak, botladoznak a sötét utcán. Nem szólva arról, hogy a közeliben egy mély vízlevezető árok van, s ha valaki a fcivilágítatlan utcán jár, köny- nyen bele is eshet. Ha baleset történne, vajon kit vonnának felelősségre? Sokszor kérték már a lámpa megjavítását, egyAz elmúlt év december 18-án bementem az Univerzál békéscsabai 41-es számú villamossági boltjába, azzal a szándékkal, hogy vegyek egy televíziót. Mivel 10 százalékot kell befizetni és mellé ajándékot is kap a ^kedves vásárló”, így hát OTP-re akartam venni. Mikor a kitöltött áruvásárlási lapot beadtam, aj. ügyintéző közölte velem, hogy nem kaphatom meg 10 százalékra, mert kevés a fizetésem. A vállalatom ugyanis 2377 forint havi átlagot igazolt. Meglepett a válasz, úgy látszik nem mindenkinek jár a 10 százalék, közölték, hogy csak 15 százalékra kaphatom meg Mivél karácsonyra akartam meglepni a családomat, hát úgy gondoltam, megveszem 15 százalékkal is. Kiválasztottam a készüléket, de ekkor ismét meglepetés ért. Mellém lépett az eladó és azt mondta, hogy még mindig nincs rendjén, mert hiába akarom a 15 százalékot befizetni, kell egy kezes is, mivél kevés az átlagkereseteim. Hogy ezután mit tudtam szólni, arra már nem is emlékszem, csak annyit mondtam, írják a papíromra, hogy stornírozva. Azután nagy mérgemben átmentem a Centrum Áruházba, és készpénzzel vettem egy televíziót. Ezek után csak annyi a kérdésem, hogy az Uni verzálnál mennyi az a kereset, amivel 10 ••százalék előleggel lehet televíziót vásárolni?” Tóth János, Békéscsaba, Fürst Sándor, iu. 31 szám alatti lakos írta e sorokat szerkesztőségünkhöz. VÍLLAh Olvasónkkal együtt mi is kérdezzük, hogyan lehetséges az ilyen megkülönböztetés és férjük rá a választ. Intésshedett a Volán Mifelénk nagy a sár címmel több olvasónk véleményét, javaslatát írtuk meg dec. 16-i lapunkban e rovat hasábjain. Bár egyik olvasónk csak megjegyzésként írta, hogy Gyulán, a Volán 8-as számú Vállalat gyulai főnökségének járművei sokszor a gyalogjárdán parkolnak a Volán felfigyelt erre, s intézkedett. Válaszlevelében közölte, hogy a gyulai főnökségnek utasítást adtak az ilyen parkolások megszüntetésére. Megingott bizalom Igen kellemetlen esetről tájékoztat bennünket Seres J. Györgybe békéscsabai olvasónk. Az ünnepekre 8 hónapos beteg kislányáról akart gondoskodni azzal, hogy előre biztosítja az elegendő tejet, mivel az orvos utasítása szerint csak folyadékos ételt szabad ennie. Ezenkívül a sütéshez is szüksége volt tejre, így a 129-es élelmiszer- boltban összesen 9 liter tejet vásárolt december 24-én, pénteken délután. Otthon mindjárt a hűtőbe tette, s csak néhány órával később forralta fel. Azaz csak forralta volna, ugyanis a kilenc liter tej mind összement. A beteg kislány élelem nélkül " maradt, másról kellett gondoskodnia a mamának. Később hallotta ismerőseitől, hogy másokkal is előfordult hasonló eset „Nem csodálkoznék, ha nyár volna, de tél van, s mint háziasszony tudom, hogy ilyenkor a friss tejnek napokig el. kell állnia, fel lehet forralni. . Szeretném tudni, hogyan történhetett meg, hogy a 24-i, pénteki dátummal vásárolt tej, már 24-én összement? — írja levelében majd hozzáteszi: — Nem a tej értéke miatt teszem — bár ez sem lényegtelen —, hanem a bizalom miatt, melyet a tasakolt tej dátumához és frisseségéhez fűzünk. Ez a bizalom nagyon megingott.” Olvasónkkal teljes mértékben egyetértünk, bár azt is megjegyezzük, hogy lehetősége lett volna a tejet visszavinni és az értékét megkapta volna, erre rendelkezés van. Természetesen ez a lényegen nem változtat, hiszen arról van szó, hogy frissnek árusított tejet nem lehetett felforralni. A másik 'baj pedig az, hogy az ünnepekre a család bosszúságot szerzett, a Tejipar jóvoltából. szer olvasónk személyesen is volt a DÉMÁSZ orosházi üzem- * egységében, jelentette, ezután telefonon is szólt, azonban semmi nem történt. Nem • nagy ügy, mégis bosz- szantó, reméljük, a villany megjavítása nem igényel különösebb „beruházásit”! Meddig várjunk még ? „A mi esetünk olyan egyedi esete a kálvária-járásnak, hogy szeretném a segítségüket kérni és nem ok nélkül, hanem azért, mert képtelen vagyok beletörődni abba. hogy megoldhatatlan”. Ezeket az elkeseredett sorokat Szatmári Sándomé dobozi olvasónk írja három család nevében. A Gyengevészi utca 10 percre van a falu központjához Dobozon, mégsincs villany. Az utcá- . tói párhuzamosan 200 méterre van egy másik, ahová viszont, bevezették a villanyt és • most épül egy új utca is, ahol szintén nincs ilyen gondjuk az embereknek. A Gyengevészi utca sokkal • régibb, s nem, hosszú, mindössze ! hét ház van benne, ebből is! négybe bevezették a' villanyt, csak háromba nem. E három ház 4 Btm Mfmsr-r 1972. JANUÁR & lakói tehát körül vannak véve olyan családi házakkal, ahol nem kell petróleumlámpa mellett vakoskodni, nekik viszont igen. Ügyüket eljuttatták a tanácshoz, s még 1958 márciusában meg is szavazták nekik a villanyt. Megcsináltatták hát a belső vezetéket és vártak. Köz- / ben múltak az évek, de ígéreteken kívül mást nem kaptak. Ismételt kérésükre közölték, hogy igényüket továbbítják a DÉ- MÁSZ-hoz. Villany persze azóta .sem lett. Á lakók nem tudják megérteni, hogy miért kell várniuk immár 13 éve. Felajánlották a 6 ezer forintos hozzájárulást három villanyoszlop felállításához. Ám hiába fordultak a DÉMÁSZ igazgatóságához, kérésük mégsem teljesült. Azt kérdezik, meddig kell még várni, hiszen 13 év elég türelmi idő. „Kérem, segítsenek (nekünk, hiszen igényeink nem teljesíthetetlenek” — ezzel fejeződik be a levél, s mi csak annyit teszünk hozzá: Valóban nem. 9. — A Déli Újság rendkívüli kiadása tíz és tizenegy órakor kerül ki az utcára, összesen négy- százezer példányban. Egy lapon, két oldalon, négy-öt fényképpel. A szükséges papírt, nyomdaka- pacitásti bitzosítottuk. A rádió a tízórás hírekben ugyanazt a közleményt ismerteti, amelyet a rendkívüli kiadás tartalmaz. A mostani; tanácskozás után a képanyagot] és a szöveget a nyomdában ellenőrzőm. A közlemény vázlatát ismerem, jóváhagytam, Azzal aj toldással, hogy hozzák az olvadók tudomására, a Marslakó tartózkodási helyét természetszerűleg elzártuk a nyilvánosság .elől. A gépikocsdvezetők is lehetőleg kerüljék él az M-be vezető leágazást. Elejét kell vennünk ugyanis, hogy kíváncsiak áradata lepje el a falut, a hegyet és a'környéket. Bár az űr-vendég barátságos szándékában, jóindulatában nem kételkedem, erre a szeparációra részint egészségügyi megfontolások miatt van szükség, másrészt pedig csak így teremthető meg a tudományos és egyéb irányú érintkezés, vizsgálódás folyamatossága, és a telekommunikációs tevékenység zavartalansága. Az országos és a helyi lapok rendkívüli kiadásának ügyével a Tájékoztatási Hivatal foglalkozik, Ügyszintón az 6 feladata a délután! sajtótájékoztató előkészítése, az országos lapok munkatársainak és az akreditált külföldi újságíróiknak a leszállási körzetbe, való szállítása, szinkron-tolmá- csok biztosítása, az MTI-vel karöltve a hírügynökségiek ellátása fénykép-és szöveganyaggal és így tovább. A rádió és a televízió szakembered egyébként engedélyt kaptak, hogy máir korábban kimenjenek felszerelésükkel a helyszínre és megteremtsék a közvetítés műszaki feltételeit. Egyidejűleg a Tudományos Akadémia és különböző tudományos intézetek vezetőségét is értesítettük, hogy... * * * Hét óra tíz perc, a Déli Újság szerkesztősége. Kész bolondokháza. A főnöknek nem tetszenek a fotók, a főnöknek nem tetszenek a címek, nem tetszenek az alcímék, nem tetszenek a munkatársak. Még azok a képaláírások sem tetszenek neki, amelyeket ő maga fogalmazott. Az asztalt csapkodja, szitkozódik, egyik szobából a másikba rohangál, áldozatokat keres. A főnök elemében van! Most éppen a tördelőt rohanja le, — Üres az egész második oldal! — dugja az orra alá a „tükröt”. — Nem lehet ekkora lyuikakat hagyni, ez nem faliújság! Az olvasónak a pénzéért olvasnivalót kell adnunk! A tördelő szabadkozik. — Csak annyi anyagot tördelhetek be, főnök, amennyit kapok. — Lári-fári! Legalább három flekk szöveg kell még. — Három flekk?! És miről? Hiszen másfél óra múlva mindnek a nyomdában, kéül lennie ! Hacsak.. „ Nem szükséges, hogy befejezze a mondatot. Három flekket ilyen rövid idő alatt csali egyvalaki készíthet el. A főszerkesztő már bent is van a harmadik szobáiban. Kicsiny, hihetetlenül rendetlen helyiség. Könyvek, folyóiratok, dossziék, lapkivágásokkal tömött nagyalakú borítékok a polcokon ,a székeken, a földön. A fal fényképekkel kitapétáz- va. Komoróezy Péter az íróasztallá mögött ül és görbeszárú angol pipáját tömködi. Szem- med láthatóan nem izgatja az általános felfordulás. Középkorú, szikár, barázdált arcú, szemüveges férfi. Sárga, garbó nyakas pulóvert vised. — Valami Mars-lakó szállt le — mondja tigris-szelíden a főnök mert a szóba gazdáját különleges képességei miatt különleges - elbánásban részesíti. — Hallottál róla? — Eagen — feléli Komo- róczy ,mert már a fogai közt a pipa —, beszélik. — Hát tudod, ezzel kaposo-
