Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

A pénz b... Azt mondják, újévikor len­csét keli főzni,, s aklkcxr sok pénzünk lesz az új éviben. Per­sze ,vannak, akik nem szeretik. Mármint a lencsét. A pénzt mindenki kedveli. Még a köz­mondás-gyűjtemény is tele van olyan 'bölcsességekkel, amelyek­ből kiderül, a pénz megbecsü­lése. Hogy csak egyet idézzék kapásból a sok közül: „A pénz beszél ,a kutya ugat,. Nos, má­ról beszél a pénz? Hát ha valóban beszélni tudna, min., denékélótt búcsúsza­vakat mon­dana, S legtöbbünknek nem azt, hogy viszont látásra, hanem inkább ázt, hogy isten veled. Közis­mert, hogy sókkal könnyebb a pénzt kiadni, mint megkeresni. Persze, az is igaz, hogy csak azt költhetjük el. amit megke­restünk. Hogy 1971-ben meny­nyit kerestünk, azt még nem lehet megmondani. Rendelkezés­re áll azonban például a keres­kedelem statisztikája az év első tíz hónapjáról. Ebből kiderül, hogy Október végéig 123 és fél milliárd forintot költöttünk el a boltokban és a vendéglők­ben, eszpresszókban. Csaknem egy tizedével többet, mint 1970- ben. Mindez azt mutatja, hogy azért több pénzünk volt, mint az előző esztendőben, bár el­képzelhető, hogy még többet panaszkodtunk a pénzhiányra, mint akkori ban... Pedig hát hiztosan nem szű­kölköd­tünk olyan nagyon anyagiak­ban, mert az OTP- ben is azt mondták; a be­tétállomány. ■ Ügy negyven­hét milMárd forint körül lehet, s nemsokára eléri az ötven mllliárdot. Ahhoz képest, hogy még 15 esztendeje sincs annak, amikor az első milliár­dos betétállományt ünnepeltük, naigyon szép teljesítmény. En­nék a betétállománynak a fe­lével aztán a lakosság tartozóik az OTP-nek. Vagy ugyanazok, akiknek az OTP is tartozik, vagy mások. Mert előfordul, hogy valakinek több tízezer fo­rintja van a bankban, ugyan­akkor százezer forintos tarto­zása, mondjuk szövetkezeti la­kásra. Ez természetes állapot, akárcsak az, hogy sokan amolyan utólagos takarékosság­ként OTP-hitelre vásárolnak különböző tárgyakat. Általában: bármennyire te kétségbe vonják egyesek, a be­vételeink gyorsabban nőnek, mint a kiadásaink. Következés­képpen: emelkedik az életszín­vonal még akkor is, hogyha az embereik az „árszintest” jobban érzékelik, mint a „bérszint” növekedését. Tény, hogy esz­tendőnként körülbelül két szá­zalékkal lesz drágább az élet’, s az is, hogy’közben változnak az arányok. A zöldség például — hivatalos adatok szerint is — 15—17 százalékkal drágult az idén. Ezzel szemben egy csomó élelmiszer egy fillérrel se lett drágább. Az árnöveke­dések általában nem haladják meg azt a mértéket, amivel a szakemberek eleve számoltak, még akkor sem, ha meghalad­4 mumm 1972. JANUÁR L jak azt, amit az embereit meg­jegyzés nélkül elviselnek. Nos, nem lehet tud­ni, hogy örömében iszik-e a magya/r vagy pénz- i telenségé- I ben, die J tény, hogy ismét csak az alkohol­ra fordított összegek növeked­tek a legnagyobb mértékben, A vendéglőkben például több mint tíz százalékkal többet köl­töttünk különböző italokra, mint egy esztendővel ezelőtt. A Pénzügyminisztériumban tu­lajdonképpen. örülni kellene ennek, hiszen minden részeg ember az államkasszát hizlal­ja, de végülis mégsem az a cél, hogy így vesztegessék el az em­berek a fizetésüket. A józan pénzügyi emberek csóválják a fejűiket: mibe kerülhet ez a be­vétel másutt az országnak? És azon töprengenek, miiként le­hetné elérni, hogy a bevétel megmaradjon, az italfogyasztás csökkenjen. A megoldás egé­szen kézenfekvő, de aligha lesznek tőle boldogabbak a mindig szárazgégéjűék. Még mindig jobb, ha ebben az ügy­ben is a pénz beszél, mintha valakiből az alkohol. Nem meglepő, hogy pénzügyi­leg is a legjózanabbak a leig- kiegyensúlyozottabbak. Az OTP tisztviselőd, akik jól ismerik a betéteseket, azt * magyarázzák, hogy nem azok a legjobb ügy­felek, akik a legtöbbet keresik, hanem azok, alkik a legjobban osztják be a pénzüket. Sok pénzből jól élni tulajdonkép­pen nem teljesítmény, bár akadnak, akiknek a jövedel­mük meghaladja az átlagot, de mégsem jutnak ötről hatra. Ha pénzük van, úgy rohannak vá­sárolni, mintha puskából lőtték volna ki Őket, így aztán pén? zük ugyan bekerül a belkeres­kedelmi statisztikába, de elke­rül tőlük. Mások viszont ügye­sen. beosztják azt, ami van. Másoknak viszont nincs, de mégis mindig van. A takaré­kosságnak ugyanis akadnak márrnár beteges megnyilvánu­lásai is. Van például egy ko­pott nyúlibundát viselő idős, hölgy, aki húsz év óta egyenle­tesen hizlalja tíz takarékbetét­könyvét, - többszázezer forintja van már, miközben maga tejes- ikávén. és kifliken éL Aztán is­merek egy mamát, aki minden fizetéskor megjelenik a bank­ban, a család jövedelmének felét takarékba teszi, -s kézen fogva vezeti ötéves kislányát, akinek a pénzt hozományra gyűjti. kölcsönben is részesíti az ifjú­sági betéttulajdonosokat, ha la­kásvásárlás előtt állnak. Egyéb­ként a legnagyobb összegeket alighanem lakásra gyűjtik és adják ki az emberek. Pontos statisztika nincs ,de lakásügyek­ben — családi házra felvett hi­telről öTöklakásrészleten át a szövetkezett lakásokig — tarto­zunk a legtöbbel, összesen1 több mint húszmilliárd forinttal. És alighanem ez az adósságunk még jobban emelkedni fog, mert a negyedik ötéves terv­ben mintegv 180 ezer lakás OTP-kölcsönökkel épül. S hogy miből adnak kölcsön? Hát a betétekből. Lám, bár­milyen ke­vés sok­szor a fo­rint, azért . egyre több van belő­le. S él ne feled­kezzünk arról sem, hogy ez a kedvelt fizetőeszköz újabb ne­gyedszázadnak indult neki. 1971. augusztus 1-én ünnepel­tük a forint negyedszázados évfordulóját Hát ami azt iilett, ez a 25 éves fiatalember re­mek erőben van: sok nőt le­vesz még ma is a lábáról. Egyébként pedig erkölcsös pénz, nem hagyott cserben bennün­ket . Pedig hát annakidején, a világtörténelem legnagyobb inf. lációja után eleget izgultunk, hogy vajon értékállónak bizo­nyul-e. Hát annak bizonyult Az igaz persze, hogy a mai árak jóval felülmúlják az ak­kori árakat, de a fizetések is megtöbbszöröződtek. Így , tör­tént aztán, hogy a forint szü­letésének hónapjában néhányam személyesen köszönthették az ötszázforintost is, egyéves szü­letésnapja alkalmából. A bank szakemberei szerint az ötszáz- forintos beváltotta a hozzá­fűzött reményeket. A pénztá­rosaknak, a postahivatal kis­asszonyainak, a bankok pénz­kezelőinek jóval kevesebbet kell olvasniuk a pénz. Mert igaz ugyan, hogy a szólás-mon- dsá szerint „asszony verve, pénz olvasva jó”, de ez min­den tekintetben elavultnak te­kinthető. Senki nem oTvassa szívesen — ráadásul nem túl magas fizetésért — mások pén­zét így hát nagy könnyebbség a nagyobb címletű bankjegy, bevált Akárcsak az öj tíz- és ötfo­rintos Az Igaz ugyan, hogy alig akad még automata, amelyben ezekre lenne szükség, pedig a bevezetésnél az egyik indok éppen ez volt, de azért szép az érctizes, szép az érc- ctös .ahogy mondani szokták, bár lenne belőle egy zsákkal. A régi öt- és kétforintos is hasznosítható lenne még zsák­számra, mert igaz ugyan, hogv a boltban nem adnak értük még egy skatulya gyufát sem, de azért a bank még 1972. jú­nius 30-ig átcserélné őket. Per­sze, ezekből algha van valaki­nek nagyobb mennyiségben. _ Tudniillik 11 nagyon ké­nyelmetlen ércpénzen aludni. Pa­pírpénzt azonban még min­dig dugnak szajma zsák­ba, sőt mű­anyagbetétes matracba is. Csak a jóisten tudja, mennyien akadnak, akik megtakarított pénzüket is inkább otthon tart­ják, mert úgv vélik, nem sza­bad a bankra rábízniuk. Né­melyiket aztán megrágják az egerek, bolyhosodul kezd, pe­nészes lesz. Sebaj, ha nem fo­gadják el az üzletekben, jelen­téktelen levon násal beváltja a bank. Szép, új pénzekre. Egyébként pedig azt mond­ják, hogy a forint — esztétikai­lag — a világ egyik legszebb pénze. Gyönyörű rajzok, finom színárnyalatok, s ráadásul le­hetetlen hamisítani A pénz persze nem boldogít. A pénzügyeiket vizsgálva azon­ban nincsen okunk boldogta­lanságra sem. S valljuk be egymásnak, hogy lehet, hogy a pénz nem boldogít, de a pénztelenség biztosan nem. Pintér István Nos, a házasság ügyébe egyre ke­vésbe szóL bele a pénz. Szo­ciológusok, akiket iga­zán nem lehet túL zotit jóindulattal vádolni, s nem azon. fáradoznak, hogy ne ta­láljanak társadalmi feszültsé­geket, megállapították, hogy az anyagiak a párválasztásban nem játszanak túlságosan nagy szerepet. Persze, ha az ember már kiválasztotta a párját, kell a pénz. Lakásügyekbe például sokat szól bele a pénz, az új lakásrendelet óta legalább le­gálisan, nem az üzérek, kijá­rók javára. Alighanem erre gondolt az a százhúszezer fia­tal .add ifjúsági betétkönyvet váltott eddig. A lényeg: a 14— 26 év közötti fiatalok megálla­podást kötnék a bankkal, amelynek értelmében havonta 100—400 forintot tesznek félre rendszeresen, öt esztendőn át. öt százalék kamatot kapnak, s évenként egyszázalékos prémiu­mot is. Ráadásul az OTP külön 6. A fiatalember bólintott. Tel­jesen világosan nem fcngta fel ugyan, de nagyjából sejtette már, hogyan is megy ez a já­ték. Viszont vannak most sok­kal fontosabb problémák. Ta­lán az emberiség történetének legjelentősebb fordulata kez­dődik e percekben! Az első közvetlen kapcsolat a világűr fényeivel! Először is jó volna megtudni, honnan jött ez a labdába bújt teremtmény ? Egyedül érkezett, vagy vannak társai is, a három lábon pihe­nő gömbben? És mi a célja? — A negyedikről jöttem —• felelt gondolatban azonnal a Kopasz-hegy különös látogató­ja. — A kilenc közül a negye­dikről. Az én otthonom a ne­gyediken van. Azért jöttem, hogy megismerjem, a harmadi­kat. Egyedül érkeztem. . Puff neiki, mégsem olyan tö­kéletes ez a telepátiás mód­szer. Mit akar azzal mondani, bocsánat, gondolni, hogy a ne­gyedikről jött?! És hogy a har­madikat akarja megismerni?!... Várjunk csak! Itt van, a mj vi­lágunkat akarja tanulmányoz­ni, hacsak nem tévedt el az űr­ben, akkor feltehetően a mi Földünk az a bizonyos harma­dik. Miféle harmadik? Fejlő­déstörténeti korszakol szándé- kozik jelölni ezzel a vendég, az ő sajátos periodizációjuk szerint? — Nem. Nem időt, távolságot jelzek. Távolságot a legna- gyofobtól. A viszonylag legna- gyobbtóL A mi közös közpon­tunktól. Önök sem számolhat­nak másként. Kilencen vagyunk összesen. Kopra a homlokára csapott. Minden világos. A legnagyobb ,a viszonylag legnagyobb, az a bizonyos kö­zös központ, nem lehet, más, mint a Nap! A mi naprendsze­rünknek kilenc bolygója van! És a gimnáziumiban Gönczi ta­nár úr, szegény, hetekig verte fejünkbe a neveiket. Míg csak ham fújtuk, mint a vízfolyás... Merkur, Vónus, Föld, Mars, Jupiter, Saturnus, Uranus, Nep­tunus, Pluto... Itt tényleg a Föld a harmadik a sorban. Ed­dig sejtelmem sem volt róla, de úgy látszik,, nem önkényes lajstromozás ez, hanem a Nap­tól mért távolságuk szerint kö- vetkeznek így... Akkor hát ez Ami a hírekből *> kimarad A XX. század embere a mo­dem ember: a rohanó élet embere. Az újságokban u rö­vid cikkeket, a 10—20 soros híreket kedveli. Mert bár nincs ideje semmire, mégsem szívesen mond le arról, hegy tájékozott legyen. Tíz sorba nem fér bele min­den: csak a színhely, az eset időpontja, meg egy-két szám. • a többi meg kimarad. Kima­rad, hogy azok, akik most 500 forintot kaptak, egész éven át esőben, szélben, tűző napon a traktor nyergében ültek. Bokor Imre, a köröstarcsaí Petőfi Tsz legjobb traktorosa már 12 éve minden év ben több mint 3 ezer órát tölt a nyeregben. Kukla Imre, a gyulai Munkácsy Termelőszö­vetkezet legeredményesebben, dolgozó traktorosa már egy közepesnél nagyobb közös gazdaságnyi területet szántott fel nyolc év alatt. Kimarad az is, hogy Kovács István a gépállomásról ment át a békésszentandrási Zalka Tsz-be, alig 3 évvel ezelőtt, de a 28 traktoros közül mé^is ő bizonyult a legjobbnak. Vagy, hogy Andjás Mihály még csupán csak 21 éves. két éve traktoros, és DT —75-ös lánctalpas traktorát az őszi munkák idején min­dennap 12 órán át „hajszolta’* a kétsopronyi Rákóczi Tsz szántóin. Es az sem kerül be a hír­be, hogy ők, akik egész éven át olajos overállban, vagy pu- fajkában és gumicsizmában a. traktoros fülkében izzadtak, vagy éppen e fülkék hiánya miatt fagyoskodtak, most fe­hér inget vettek fel, nyakken­dőt kötöttek és sötét ruhába öltöztek egy fél napra. A hír 20 sorába azt sem le­het belefoglalni, hogy az egyik közülük a traktorosok munká­járól azt mondta, hogy sem­mivel sem nehezebb, mint más munkája, ha azt becsületesen végzi. — Csak dolgoztunk, mert kellett —, mondta ez a trakto­ros. — Ennyi volt az egész! — kép — a kis fóíkafejű a negyedikről, tehát a Marsról érkezett... Ed­dig eljutottunk. * A fiatalember elégedetten ropogtatta meg ujjait, letilt a fűbe. Miért ugráljon fel hoz­zá a másik, így kényelmeseb­ben bámulhatják egymást. Cipője orrával akár él is érhetné a világoszöld labdát Azt a labdát, amelyben egy Mars-lakó álldogáL Világtörténelmi esemény! Az első űrbéli idegen, az el­ső vendég a kozmoszból! És hétmilliárd ember közül elsőnek ő találkozott, ő beszél most vele! Világszenzáció lesz ő maga is! Kopra barnára sült bőrén ve­rejték cseppek ütöttek ki, elön­tötte a forróság, jó, hogy letilt érezte, remegnek a térdei, vib­rál egy ideig a bal szeme alatt Még csak az hiányzik, hogy elájuljon! Erőt vett magán, itt most ő nem egy ismeretlen, jelenték­telen magyar újságíró, nem egy pesti huszonéves a százezer kö­zül, neki itt most az egész em­beriséget kell képviselnie. Ren­geteg múlhat azon, hogy mi­lyen benyomást szerez általa a földiekről ez a Mars-lakó! Ud­varias, szerény.» szívélyes, de ugyanakkor méltóságteljes vi­selkedés! Ezt követeli a rend­kívüli helyzet, amelybe úgy került mint légy a tejes­köcsögbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom