Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
Ballada Papp Miklós JUH* behegedt rózsáinkba új-kfgyófogak horga« tógák martak ki sem hullott még tán eedpkés széleikből gyöngyös mélyeikből as feketült varrat Folyópartra Öltem rám szakadt a hajnal sebem öblögették szél verte hullámok kicsapó hullámok hófehér tarajjal Síró szál hajára fűzfa-koronára felhők közt bujdokió madarak tollára plhe-eslllogássaj ráfagyott a harmat Aóawk küldessék meg is megértessék rózsáimra szirmúi rá is rátétcssók Te intesz messziről Antalfy István Leteszem kis batyumat, s pihenek, Ez most a jó magány perce. Szemek nem merednek rám, sem kíváncsian, sem irigyen. Most' nem látják, mi van. Egyedül vagyok, s vélem e csomag, amelyben hurcolom vágyaimat, gondolataimat, érzéseimet, $ nap szép emlékét... Benne szived melegét, szavad édes örömét, elfeledve, hogy éj van és sötét, oak fényt látok. Te vagy e fény, a szemem tükrén, szívem üvegén, as őst jó is tán, hogy egyedül vagyok. Te intesz messziről, a a csillagok. Sovány kakas Varga Imre elbeszélése armális este, alig van már vendég. Székelyné össze is számolta, mennyi csurgóit ma a zsebébe. Csőik azt nem szereti ilyenkor Nikó, ha Laci bedugja buksi fejét az ej tón. Egyáltalán mért nem vána meg a kocsiban7 Annyit igazán kibírhatna, mégha szerda este van is. Nikó ettől mindig ideges lesz. Mindenki tudja, miért. Prüntyőke, a kávéfőző azon nyomban összevillan Székelynével Nem szólnak, óóó, még csak nem is mosolyognak. Csak mint asze- mafórok az éjszakában, összevillan szemük fénye: megjött Nikó pasasa. De miért kell ez? Elvégre ha az ember üzletvezetóhe- lyeftes egy ilyen belvárosinak számító presszóban (huszonhárom évesen), akkor igazán ... Prüntyi például, avagy Székel yne miért nem lett az? Na miért? — Kisztfhand — mondja ilyenkor Laci. a gurgula szemét epedén végighordozza a két hölgyön. — Rámoltok. Nikó? — Nyomban készségeskedik is. Rendelne! Alig lehet ki- tuszkolni a kocsiba. Mert ma szerda van. Ilyenkor gránsrenyőmek hiszi magát. Mert Niké, vagyis Tur- buez Anikó kimenőt kapott a főméltóságú mamácsiká- jától. Laci úr ezért a* hiszi, hogy! Az kellene c«*, hogy Prüntyi most elvak- kantsa magát. Azt a girhes pasast is »Mg lehetett kituszkolni. Menjen innen inkább Laci is. Várjon a kocsiban, szívjon el két cigit. De ne legyen itt. Szé- kedyné úgyis pontosan tudja, mit köszönhet Turbucz Nikó érméik a Lacinak. Hogy üzvezhá. Széfkelyné elvált asszony, van egv tizenhárom éves lánya. Ügy hívják: Székely Csilla. Pénzt , kér, ruhát kér, csík- nélküli nájlon harisnyát kér, twisztlemezt kér. Csak hát annyi idős korában szülte Székelyné, mint amennyi ő most. Tizenhárom év előnyt, haha, nem lehet csak úgy lesmirgliz- rri. Ezért happolná el tőle Lacit. Akár a polip. Mert Székelyné jótállója (fiújla, palija, pasasa, ezmegezze, satöbbi) az út túlsó oldaláról is átköszön Lacinak. Előre. A kooriiának is odaköszön. Székelyné pedig elmondaná Lacinak a sovány kakast is. Ennyi tor- vényismerete Nikónak már van. (Laci egyéves ország- lása után persze.) — A másodikat szívom — mutatja fél a csikket Laci a kormánynál Elkapja tekintetét, firtatva nézi, majd mindennapos mozdulattal szájon csókolja. Elfagy az ajka, nem kívánja. Elhelyezkedik Laci mellett, s míg az kapcsol, keze fejével lopva megtörli száját. Elmondja neki? Vele ilyesmi még nem történt. Fegyveres Zsiga vagyok, mondta a férfi, amikor telefonon felhívta. Oft ültem a maga boltjában. Egy félórán át néztem hogyan jár- tcal> sértepertél. támaszko- “ifc a zongorának. Mondja mit irkái maga annyit? Olyan lópofája van. Tüskés haja. Fegyveres Zsiga va- Wo*. El szokták az asszonyok az ilyesmit meséim? Nagyon szórakozott vagy ma, Nikó — veszi a Kanyart a Marx térnél Laci s felszökken mindjárt a’ Margit hídra. A körút falusi utca. Éjfél rögtön, a jó Budapest szundi zik. Vagy eppen műben van. Mint ők húsz perc múIva- ovv ,egyszer’ swndán, Sátlásnélküli- segben. Hermina mama nem enged máskor. Kislánynak, persze, odahaza a helye. Mintha nem is álmodná, mit tud a kislánya. Azt hiszi, egy ilyen fiút, mm* Laci, ellátatlanul iertliTTernr’ «míg elveszi. Csak hát Laci nem akar nősülni az egyszobás faház- garzonra. Emiatt Nikónak sokszor el kell gondolkodnia. Néha már a megszólalásig Vasárnap délelőtt jS pendítette Lacinak. De új lemezét pörgették, arra táncolni kellett. — Tudod, hogy milym zur van a központban? — Igen? Kinél? Vagy mint — mindig? Szól iák Bélának? Zűröznek fa» tán teveled? Elmondhatja az ember, hogy Fegyveres Zsiga már a harmadik mondatnál kalciumot fecskendezett vérébe? Kislány, magának a bal combja közepén szép, nagy, barna anyajegy Mn< Es zöld a maga fürdőruhája. Kislány. én magához verset írtam. — Nem, velem nem. Osáfc ilyen rendelkezés, olyan rendelkezés, tudod. Ss a kettő majd mindig üti egymást. És az áruszállítás. Es. Hagyjuk. Kemény kartonlap veit. Géppel írt sorok rajta. Kétszer is elolvasta. Bizony, ha dir. Dady László tavaly karácsonykor nem kezdi meg a fegyveres intervenciót nála, akkor valahol, egy bölcsészkaron olvasna ilyesmit. Albérletben lakom, a maguk lábjá- ban. Különben böszörményi vagyok. Tanár, ha nem bántja. És az Üj írásban jelent meg két versem. Váci Mihály, Czine Mihály. Kemény kartonlap. Gépelt sorok rajta. „Bolrmdító bánat zárjon magába. Őrjöngő ördög társaddá váljon. Magzatod maradjon örök rabőrödnek. Ka életem süppedő mocsárba rántod. Meg lehet kérdeni az ember vőlegényétől -szeretőjé- től-mecénásától: józan ember ír iiyeit? — Nem baj. Nikó. Mindjárt az Istenhegvin leszünk már. Befűtött Emmi néni Reggel tízig alhatsz. Girhes, kakastaréjú fiatal ember. Albérletben lakom. Huszonnyolc éves vagyok. Reményem sincs lakásra, csak negyvenhárom versem. Váci Mihálynak tetszettek verseim. Fizetésem kétezerkétszáz. Apóm fogatos a böszörményi Petőfi Téeszben. A tanya dolga izgat most is. Olvassa a versemet. Magának írtam. „Árva ág ne húzzon, bánat ne kössön, téboly ne cirógasson sárga kézzel körül, ha hidat versz közénk, amin hozzád járjak. 1963. október 29. Tegnap írtam ezt magának. Láttam levetkezni a függönyön keresztül. Elhatároztam, ma megismerem. Szeptember elseje óta figyelem magát. Ez már két hónap. Szóval el kéne hamarosan kezdenünk a dolgot. Szóljon erről Lacinak? Bogár szeme van, kefehaja. Akár egy girhes kakas. Istenem, albérlő. — Szeretek itt az Istenhegyi úton járni, te. Figyeld, hogy húz felfelé a Marci? Csak ezt a Lóránt utcát szélesebbre Is vághatta volna valaki. Jóformán be se férek rajta. Ládd, már itt is vagyunk. Tizenkettő húsz. N-na, menj be, begurítom a kocsit a garázsba. Szia. Ez dr. Dady László. Lent Pedig a város, ámulnivaló villanycsillag. Ott, ott lakik valahol Turíyaez Aráké, amikor lány. Itt tent, fenyőgerendákból ácsolt összkomfortos lakásban, dr. Dady László. Hetvenkét lépcső felfelé. Kisfa hely. Csak miért nem akar nősülni Lad? Az a verses fiú állítólag nőtlen. Ketiő- ezerkettője van? Valaná kádeike lehet De nem vastag Ráadásul a paipa teeszben. Nagy ez a cucc, amit Laci kezébe nyomott Belekotor, ujja begye érzi, mi van benne. Ital, csoki, hús, doboz. Persze, megint doboz. Valami! Nem íb számolja a lépcsőket Most csörög odalent Laci a lakattal. Mindjárt duruzsol a motor, csigaiassan bemászik. Lad sose veri lámpáját a falba. Milliméter pontos fiú Laci. Mintha csak érzet® volna, hogy most jól jön a doboz. Mert beült a kefehajú. Girhes, girhes. De kartonon volt a verse. Árva ág ne húzzon, bánat ne kössön, téboly ne cirógasson sárga kézzel körül. Brr, tie farkasétvágyú lehet ez. Ha idekeveredne ez a kiskakas, ebbe a langyos, minden kényelemmel bélelt kis odúba. Nem, nem. Ide dr. Dady László való. Negyvenhat évével. Aki így arányos gyerek. A M erei j ével, óra-precízségéveL Kell ennél több? Csak venne él, csak venne él! Ha hidat versz közénk, amin hozzád járok,. Szóval szeptember elsejétől leste őt. Éhes kandúr-kakas* szemmel. Zöldszínű fürdőruha, anyajegy a com/bkö- zépen. Dühös kakas lehet Ahogy a gáz lángja fel- lobban a bojler alatt, eszébe kanyarodik a doboz. Kiveszi, felnyitja. Az van benne, az. A* óra! Kis kockaforma, arany. Ki nem •nevetne ezen? Vissaadugja, sebesen. Zutty gyorsan a kádba. Ügy kapja ki a víz alóL Csak nevet, nevet — Mit nevetsz, te feketerigó? — kérdezi aztán légszomját leplezve. De nem felel. Egyre csak hallja a kis óm tiktakját. Ezen kuncogni kell. Akkor is, amikor már alszik. Almában, mikor felugrik egy kis kakas az ablakba, és harsányan kukorékol, akkor is. Még amikor felébred, akkor is. Neki ugyan kukorékolhat. Inkább nevet j Megbán tódat* fan a kis kakas él is tűnik, az a kis sovány kakas, gj akkor ő otthonos megnyug- vással visszafészkeüódik Lad hóna alá. Balogh Fe.enc Fotograf« ka
