Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-23 / 19. szám
A seadfetSsfei hazafiság 'net a proletár internacionalizmus a társadalom szellemi életéneik kategóriája, a szocialista erkölcs alapelrénék egyike. Ideo- iágiai problem®, az osztályharc Meológiai területének állandó ütközőpontja. A munkásosztály e lsét, egymástól <eá választhatatÄa fogalom köré csoportosítsa a hazáról, a nemzetről, as egyén és a haza, valamint a asópefic egymáshoz való viszonyáról alkotott nézeteit. A burzsoázia ezzel szemben a na- eiomalizmiis, kozmopolitizmus, nemzeti közömbösség néven ismert ideológiai áramlatokban fogalmazza meg az élőbb említett dolgokról vallott nézeteit A munkásosztály és a burzsoázia nemzeti és nemzetközi ideológiai é® gyakorlati-poMtikaá küzdelmében e két szembenálló pólus küzdelme állandó elem. A marxista pártoknak tehát mind a hatalom megszerzése előtt, mind pedig annak gyakorlás® során állandóan számolniuk kell az ideológiai harc ezen problémájává] és — mint ezt a munkásmozgalom története igazolja — • számoltak is ezzel. , Nem kivétel ez alól a magyar párt múltja és jelene sem, Manapság, amikor a társadalmi életünk különböző fórumain vagy lapok, folyóiratok hasábjain szót ejtünk a szocialista hazafiság és az ez éllen ható tényezőkről, az ezzel összefüggő feladatainkról, nem azért tesszük mintha nem lenne jobb dolgunk, hanem azért, mert a probléma éL Egyrészt állandó vitában vagyunk a burzsoá nacionalizmussal, kozmopolitiz. »tussal, főként ezek korszerűsített változataival, másrészt magunk között is gyakran tisztáznunk kell e fogalmak tartalmát, az emberi cselekvésben és magatartásban megnyilvánuló formáját. Mostanában gyakran találk©- aaík azzal az állásponttal, hogy a szocialista hazafiság, az igaz hazafiság és a proletár nemzetköziség egységes, g e két utóbbi fogalom he- äyett elegendő tehát a „szo- táalis% hazafiság’5 kifejezést A szocialista hazafiság és az internacionalizmus használni. Ne vitatkozzunk ezúttal elnevezési kérdésekről. Szimpatikus viszont az említett álláspont amiatt, mert jól érzékelteti, hogy az igaz hazafiéig és a proletár nemzetköziség egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A kettő diaJektálcás, egységet képez, egyazon dolognak a két oldalát jelenti Nem lehet valaki marxista alapon hazafi anélkül, hogy internacionalista lenne és fordítva. Ag igaz hazafiság fogalmán az egyénnek a marxista—leninista világnézet, a munkásosztály érdeke alapján a hazához, a nemzethez való viszonyát értjük. Ez nemcsak erkölcsi, de politikai alapelv is, szintén az igaz hazafiság mint általános kategória a konkrét egyesen, az emberi cselekvés és magatartás különböző formáin keresztül jut kifejezésre. Attól még senki ném lesz szocialista patrióta, hogy ezt állítja önmagáról. A hazát nem lehet általában szeretni. Az erkölcsi alapelv normákban realizálódik és ezeknek a normatíváknak kell, hogy megfeleljen az egyén. Mik ezek? A telj esség igény® nélkül az alábbiakat kell megemlítenünk: A hazafiságnak általában, így a szocialista hazafiságnak is állandó eleme a szülőföld, a közvetlen természeti, társadalmi, gazdasági környezet szeretete, az ezekhez való tudatos és emocionális kötődés. Ez a legtöbb egészségesen érző és gondolkodó emberben spontán módon is kialakul, die koránt sem olyan általánosan és mélyen, hogy feleslegessé tenné a szülőföld szeretetének Algír óvárosa, a Kasbah, a belváros, a narancs, és datolyafákkal beültetett kerttel övezett villák (amelyekben egykor a gazdagok laktak, s most általában közhivatalok székelnek, vagy turistákat helyeznek el), a modern szállodák (egy új jelenleg épülőfélben van), mind-mind gazdagítja e nagyon szép város arculatát Az élet lüktetése közepette gyakran felidézik az aL gíriak az elnyomás éveit = Aj franciák a kutyáikat is többre be. ■ csülték. mint minket — mondja ■ sofőrünk, aki hazája felszabad!- * fásáért fegyverrel a kezében harcolt. Négy fivére életét áldozta a szabadságért, az ötödiknek pedig súlyos sebesülése következtében mind a két lábát amputálni kellett. Tarján István A®vetkezik s A Szahara szíva, céltudatos, nevelő munkával való kifejlesztését és ápolását. Különösen a felnövekvő nemzedék tudat- és érzésvilágába kell mélyen elültetnünk a hazaszeretet ezen elemét, mert felnőtt koruk magatartásának, életérzésének, cselekvési formáinak egyik fontos mozgató- . rugója lesz. A szocialista hazafiság új követelményként állítja az egyénnel szemben a társadalma és gazdasági környezetének, az emberi munka alkotásainak szeretetét és megbecsülését. A szocialista munka eredményeként megvalósult hatalmas gyárak, a gazdagon tear- irtó mezők, a korszerű lakótelepek, napfényes iskolák, a kar-' csú Erzsábetrhíd és megannyi új létesítmény számunkra nemcsak látványosság, hanem a verejték es munka megtestesülése, korábbi álmaink valósa válása. Ezeket magunkénak, belőlünk valónak érezzük és büszkék vagyunk rá. A kommunistáktól nem idegen a nemzeti büszkeség érzése sem mindaddig, amíg az nem a más népek eredményeinek lebecsülésében nyilvánul meg A szocialista hazafiság ápolja á nemzet történelmének haladó hagyományait és e fogalmon nemcsak a forradalmi hagyományokat kell értenünk. Persze osztói yszem- léletünknél fogva leginkább Dózsa György, Rákóczi, Petőfi, Kossuth, méginkább a magyar kommunista és munkásmozgalom dicső nagyjai és vértanúi állnak legközelebb szívünkhöz, de haladónak & így magunkénak valljuk történelmi nagyjaink közül azokat is, akik a maguk korában azonosultak az akkor progresszív társadalmi eszmékkel és törekvésekkel és tetteikkel a nemzet előrehaladását szolgálták. A szocialista hazafísággal való eszmei azonosulás csak akkor teljes, ha az magatartási cselekvési formákban realizálódik. Attól még senki nem lesz jó hazafi, hogy ezt állítja önmagáról. Jól emlékszünk történelmünk tizenhat évvel ezelőtti eseményei kapcsán azokra, akik a nemzeti trikolór és álhazafias jelszavak kíséretében kezet emeltek a hazára, majd hűtlenül elhagyva azt, centekre váltották patriótizmusukat. A hangzatos jelszavak nélkül végzett mindennapos becsületes munka, a nemzet anyagi és szellemi javainak szorgalmas gyarapítása, ezek becsülése és védelme — ez ma a leghazafiasabb tett. A munkásosztály születésének pillanatától kezdve internacionalista volt. ,,Világ proletárjai egyesüljetek!” --- írja Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban. Később Lenin megerősíti ezt: „A tőke uralma nemzetközi jellegű. Ez a magyarázata annak, hogy a világ munkásainak a felszabadulásért vívott harca is csak abban az esetben vezet sikerre, ha a munkások együttesen harcolnak a nemzetközi tőke ellen.” A hatalomra jutott munkásosztály alapvető érdekei is túlnőnek a nemzeti kereteken. A szocializmus egy-egy országom belül annál szilárdabb, síénél erősebb szálaikkal kötődik a szocializmus nemzetközi erőihez és miné] inkább hozzájárul annak fejlődéséhez. így egy a nemzeti és a nemzetiközi érdek, így egy a hazafiság és internacionalizmus. Ma az internacionalizmus próbaköve a Szovjetunióhoz való viszony. Mi, magyarok más népekkel együtt —• nemcsak érzelmi alapon állandósítjuk és szilárdítjuk kapcsolatainkat a szovjet néppel, hanem jól felfogott nemzeti érdiekünk is ezt diktálja. Ma világjelenség a gazdasági, politikai és katonai integráció, ennek tagadása vagy figyelmen kívül hagyása politikai tévedés vagy legalábbis szűklátókörűség, Nálunk erősebb, fejlettebb, gazdagabb országok sóm mondhatnak le eréről. Mi szocialista ország vagyunk, alapvető nemzeti érdekeink azonosak a Szovjetunió és a többi szocialista ország érdekeivel, ezért nem mondhatunk és nem is mondunk le a velük való szoros és tartás politikai, gazdasági és katonai együttműködésről. Közhelyként hat, de alapvető igazság, hogy szocialista létünk záloga,' garanciája a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való tartalmi azonosulás a nemzeti formák sajátos keretei között. Azok, akik ezt ma nálunk vagy másutt valamiféle ,hasznossági” szempontokra hivatkozva megkérdőjelezik, nem a nemzet igazi és hosszútávú érdekét és hasznát, hanem szűk üzleti szempontokat tartanak szem előtt, amivei mi soha neim azonosíthatjuk magunkat. Egyéb, ként is: az elvi alapokon folytatott, internacionalista politikánk hasznosságát az @Relt ne- gyedszázadunk, de különösen az utóbbi tizenöt esztendőnk a napnál fényesebben igazolja. M int a bevezetőbe» szó esett róla, a burzsoázia a munkás- osztállyal vívott harca során a proletariátus hazafisá- gávtal és internacionalizmusával szemben régen is és ma is a nacionalizmus és a nemzeti közömbösség fegyverét használja. A nacionalizmus klasszikus formáit, az alaptalanul, hamis módon túlfűtött nemzeti önérzetet, önbecsülést és büszkeséget, a más népek lebecsülését, ócsárlását, kigúnyolását sajnos, nagyon jól ismerjük. Szívós ideológiai küzdelmünk eredményeként a nacionalista nézetek ezen régi válfaja társadalmunk, ban erősen megkopott. Békés megye egyike azon területeknek, ahol leginkább le lehet mérni a helyes, marxista nemzetiségi politika eredményeit. A megye nemzetiségi lakosai, akik a fél- szabadulás előtt az egymás iránti gyűlölet légkörében éltek, ma egy akarattal munkálkodnak- közös céljaik valóra- váltásán. Az ember értékét nem az dönti el, hogy szlovák, román, szerb vagy magyar, hanem az igazi mérce: a munka és a magatartás. A burzsoázia azonban korszerűsítette ezt a fegyverét is, A burásod fellazítást politika i^ertoörjSßsm most is bőségese« megtalálhatók a nacionalizmus és a kozmopolitizmus eszközei. Elismerik gazdasági, ég kulturális eredményeinket (mit is tehetnének mást), 'csak egy baj van — mondják —: túlságosan a Szovjetunióhoz kötöttük a szekerünk rúdját. Azt szeretnék tehát, ha a szocialista országok társadalmaiban olyan fajta nemzeti büszkeség teljesülne ki, amely viszályhoz, esetleg szakadáshoz vezetne. Ennek sajnálatos hatását tapasztalhattuk az 1967—68-as csehszlovák események kapcsán is. Különösen hatnak ezek a neonadonalista nézetek ott, ahol túlhangsúlyozzák a nemzeti érdekeket a nemzetközi érdekelskel szemben, tehát ott, ahol a belpolitika torzulásai táptalajul szolgálnak számukra. A nacionalista nézetek időnként és helyenként való jelenléte és fel- élénkülése tehát 'szocialista viszonyok között is tagadhatatlan valóság. "Ideológiai. .tudat] jelenség, az ellene való küzdelem is ideológiai eszközökkel történhet. Mi azt valljuk, hogy nacionalizmus ellen nem lehet nacionalizmussal küzdeni, mert ez olaj a tűzre. Ennek legjobb és egyetlen ellenszere az igaz hazafiság és a proletár internacionalizmus és az ennek alapján folytatott politika. Nem hunyhatunk szemet azon burzsoá ideológiai áramlatok felett sem, amelyek nyíltan vagy burkoltan a nemzeti etfen magatartásra, a nemzeti közömbösségre biztatnak. Ezek közül ezúttal csak az úgynevezett konvergencia elméleteket említsük meg, amelyek ma nagyon divatosak és amelyekre az MSZMP X. kongresszusa is erőteljesen felhívja a figyelmünket. Ezek a legkülönbözőbb formákban tagadják az osztályharcot és az evolúción i zmus hamis alapélvén azonosítják a tőkések és munkásak érdekei! Szerintük tehát nincsenek osztály és nemzeti érdekek, csak „nemes emberi célok”, amelyek egy úgynevezett nagy ipari és fogyasztói társadalomban testesülnek meg. Fetisizálják p tudományt és technikát, amely szerintük osztályok és nemzetek felett álL Mi nem tagadjuk a tudomány és technika, az anyagi javak termelésének szerepét, sőt a társadalmi fejlődés mozgató rugójának tartjuk, de ideológiánkat, nemzeti önérzetünket, önbecsülésünket, nemzeti kultúránkat ma sem és a jövőben sem fogjuk autóval és frizsiderrel helyettesíteni. Azért dolgozunk, hogy egyre jobban éljünk, de nem mondunk le az osztályhoz és a nemzethez való tartozásunkról, szocialista eszméinkről. A szocialista hazafiság és a nacionalizmus a proletár nemzetköziség és a nemzeti közömbösség küzdelme ma is élő probléma, az osztályharc ideológiai területének egyik fontos területe. A dolgunk az, hogy céltudatos nevelő munkával alakítsuk ki társadalmunk minden tagjában a szocialista hazafiság és internacionalizmus érzését és tudatát, mert az ezzel szemben ható polgári ideológia legeredményesebbb ellenszere, a *elük szemben immunis szocialista tudat. 1 - Petrovszki István az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa Iliink HtPUJSK, J UH JANUAR S3,