Békés Megyei Népújság, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

Megsúgom magának Ps2... Az újság, a rádió, nap, mint nap arról győzköd bennün­ket, vásárlókat, hogy áruválasz­tékban szélesebb a skála a mi­nőség is javult. — És nem így van? — Így van ez, különösen a minőség javult. Nem hiszi? Él­mesélek egy esetet. Minden reg- gél Békéscsabán, a Tanácsköz­társaság útja-i ABC-áruházban vásárolom a zacskós tejet. Ügy két hónappal ezelőtt valami gya­nússá vált nekem. Az önkiszol­gáláshoz előkészített kaskában a 3.60- as zacskós tejek között né­hány tasok 4,20-as tej is kínál­tatta magát. Én ügyesen félre­toltam és a 3,60-ast választot­tam, Teltek a napok, fordult a helyzet, a 4,20-asok között csu­pán néhány 3,60-as „szégyenke­zett” olcsóságával. Én mégis azt választottam. Még később, már az olcsóbb tej is eltűnt, most már nincsen csak 4,20-as. Hát tessék választani. Igaz, ez már minőségi tej! Az üveg cuclija is majd kiugrik gumijából örö­mében: na végre minőség a dol­gozóknak! Tudja, hogy érzem magam most? Ugye nem! Egy kiszolgál­tatott (nem kiszolgált) senkinek. Elvesztettem az önktszolgáló- bolban azt a lehetőségemet, hogy önállóan alkalmazzam árukivá­lasztó képességemet... Mit mond, hogy ne csüggedjek? A nyereség egy részét minden bizonnyal a dolgozók között osztják el év­végén. A lakosság pedig jobb te­jet kap a pénzéért. Ez is logika! De, könyörgöm, nekem megfelel a literenkénti 3.60- as tej is. Annál is inkább, mert ez napi 1 liter vásárlásnál 60 fillér, egy hónapban 18 fo­rint és egy esztendőben pedig 219 forint családi megtakarítást jelentene. Ez egy 10 éves gyer­meknek éppen egy szövetnadrág ára! Igaz, hogy ez nem alapár­emelkedés a közgazdászok sze­mével nézve, mert a 4,20-as tej akkor is 4,20 volt, amikor még lehetett kapni 3,60-ast is — a 3 forintos kannás tejről már be­szélni sem merek —-, csak éppen most az én zsebem lett üresebb; se pénz, se nadrág! Az üzlet be­vétele pedig, ha napi 100 liter tejet ad el — minden „áremelés" nélkül — 60 forint, egész évben 21 ezer 900 forint növekedést ér el. Es nem kell hozzá semmi más, mint egy új kereskedelmi elméletet llreálni, valahogy így: .a. jövedelmező működést szűk választékkal lehet elérni. A magasabb bevétel így egyszerű­síthető". Ezért a fogimsztók teljesen ki vannak szolgáltatva a kereske­delmi „ez va " alapnak. Így az­tán a vevő soha sem válhat „uralkodóvá”, nemhogy koronát leap, hanem naP, mint nap fel ** szarvazzák. Psz... Ezt csgk magamnak mondtam... —At Űj fiókkönyvtár Erzsébethelyen Szombaton délelőtt 11 órakor nyílik a Megyei Könyvtár új fiókkönyvtára Békéscsaba V. kerületében, a volt ligeti aör- kert helyén. Mintegy tízezer kötet, folyóiratok, hanglemezek várják majd a modern létesít menyben a környék olvasóit, zenekedvelőit ,aJdlk maguk vá­logathatnak a polcokon a kü­lönböző szépirodalmi, tudomá­nyos ismeretterjesztő könyvek között. Az új könyvtár avatásán Babák György, a városi tanács elnökhelyettese mond megnyitó beszédet. S még egy Örvendetes erzsé- bethelyi könyvtári hír: a kö­zeljövőben a 11. számú általá­nos iskolában egy másik könyv­tári helyiséget is átadnak a munkáskerület lakosainak. Készülődnek az országjárók Szakmai továbbképzésre hív­ja a megye országjárás­vezetőit. idegenforgalmi szak­embereit a TIT Földrajzi Szak­osztálya és az Ország—Világ­járók Baráti Köre. Ma délután három órakor a TIT békés­csabai Értelmiségi Klubjában Szilágyi István, az IBUSZ bé­késcsabai kirendeltségének ve­zetője és Irányi Dezső, a szakosztály vezetője az el­múlt évi tapasztalatokat elem­zik és ismertetik az 1972-es év legfontosabb feladatait, ország­járó-programját 4 1972. JANUÁR IÁ Elkészült a KISZ Békés megyei Bizottságának féléves munkaterve Csütörtökön délelőtt Békés­csabán tanácskozott a KISZ Békés megyei Végrehajtó Bi­zottsága. A testület elfogadta a KISZ KB Intéző Bizottsága ; határozata alapján készült in­tézkedési tervet a vezetőképzés továbbfejlesztéséről, melynek értelmében növelik e tevé­kenység hatékonyságát, fokoz­zák differenciáltságát, emelik a megyei és különösen a helyi, járási, városi képzésben részt- j vevők számát. Ezt követően a Jelenlevők : megtárgyalták és elfogadták a \ KISZ Békés megyei Bizottságé- : nak és Végrehajtó Bizottságé- E nak Idei első féléves munka- 5 tervét. A tervidőszakban az | említett testületek egyebek [ mellett javaslatot készítenek az 5 ifjúsági rétegtanácsok kineve- ■ zéséről, működési rendjéről, a • KISZ párttag-ajánló tevékeny- E ségének fejlesztéséről, a megyei [ úttörőelnökség 1*972—73-as tan- i évi munkájának irányelveiről, : a KISZ-oktatás programjáról, E jelentést adnak a kongresszusi 5 munkaverseny tapasztalatairól 5 és a Kner Nyomda rekonstrúk- ; dója felett vállalt megyei véd- ; nökség megvalósításáról. A végrehajtó bizottság java- E solta továbbá, hogy a járási— j városi végrehajtó bizottságok 5 foglalkozzanak a VIII. kong- ! resszus határozatainak végre- ■ hajtásával, az ifjúsági törvény E ismertetésével és megvalósító- • savai, valamint . a KISZ KB j Intéző Bizottsága nőpolitikái ] határozatának gyakorlati la- 5 •aaztalatalvaL, ő^} ttapdk j ban egy j kedves, : l ismerős j család- j nál jártam. Jó szív- i vei fogadtak, kínáltak i étellel, itallal: elbe- j szélgettürtk. Csak egy j valami nem tetszett j szép otthonukban. A vitrinben furcsa, keserédes mosolyú, piros, sárga, meg cirmos műanyagból ké­szült gyümölcsöket fedeztem föL Első ráné­zésre üdének, hamvasnak hatottak. Szinte kedvet éreztem, hogy megízleljem őket, hogy beléjük harapjak. Volt köztük szilva, sárga­barack, banán, narancs, alma, őszibarack és még sorolhatnám, mi minden. Csak éppen az volt a baj velük, hogy — az igaziakat megszégyenítve — túlzásba vittek mindent, amitől gyümölcsök lettek vagy lehettek volna. Az* alma kerekebb, formásabb, hamvasabb akart lenni a valódi al­mánál, a szőlőszemek olyanformán igyekeztek rendeződni, hogy a világ egyetlen szőlősgazdája se találjon a tőkén náluk különbet, a narancs olyan hivalkodóan domborodott, mintha túl akarna tenni a Földközi-tenger vidékének min­den egyes hasonló gyümölcsén, rücskös-lukacsos héja sárgább, fényesebb, igazibb akart lenni minden valódi narancshéjnál. Olyan tökéletesek voltak, hogy szinte kiabálta!:: „Vigyázat, hazug­ság!” „Nem vagyunk igazi gyümölcsök!” Kényelmetlenül éreztem magam; egyre csak a becsapós ál-gyümölcsöket nézegettem. (Kérdé­semre. hogy mennyibe kerülnek, a háziasszony készséggel tájékoztatott: húsz forintot is elkér­nek darabjáért..) Bosszantottak, pedig nem elő­ször láttam őket. Évekkel ezelőtt, vidékről a fő­városba származott családnál ötszörte többet, mint ezek itt. S végre meg. kell már kérdeznem valakitől?, nem; mindenkitől' mire jó ez?! Mi­ért kell ezeket a szörnyszülötteket, az ízlésnek ezeket a förtelmes, elfajzott gyermekeit gyártani s forgalomba hozni?! Mert nem hiszem, hogy sok olyan család él ma Magyarországon, ahol ne tehetnének igazi gyümölcsöket az asztalra. Vagy ha van is ilyen, s ha valóban nem tud az a csa­lád egy-két kiló almát — vagy a drágább gyü­mölcsökből kevesebbet — megvenni, egészen biz­tos, hogy nem vásárol éppen ilyesmiket, hanem zsírt, kenyeret, cukrot vesz. Szaporodnak az ál-dolgok életünkben. Leg­alábbis még mindig túlságosan gyakoriak. Nem teszünk igazi gyümölcsöt az asztalra, csak mű­anyagot. Nem az erdőbe, mezőre, szabad leve­gőre megyünk madárdalért — kalitkát teszünk a szobánkba, kanárival vagy papagájjal. Esetleg beszélni is megtanítjuk a papagájt — megtanít­juk egy néhány szavas ál-beszédre. Nem tartunk kutyát — házőrzőnek —, hisz fölösleges; őrzi a házat a biztonsági zár meg az élet. és baleset-, meg a betörés elleni biztosítás. De tartunk ku­tyát — gyakran — a negyedik emeleti szobában: ÁL-DOLGOK a régi SW hSzSraílB ivadéka ál-életét ot> éli velünk. (Régebbe*^ vagy talán ma is, fa­luhelyen a szelíd ku­tyát agyonverték., mert nem használ­hatták semmire.)! Egyre kevesebb ese­ményt szemlélünk személyesen — min­dent otthonunkba va­rázsol a civilizáció csodája: a televízió. (Kitűnő találmány ez, de ne feledjük: általa egy-egy riporter, szerkesztő szemével nézünk — jobb esetben: látunk mindent, s nem a magun­kéval !) S ha már az élő kanári vagy papagáj sem keli nekünk, vásárolhatunk az ajándékboltban, akármelyik ABC-áruházban ezt is, azt is. porce­lánból, fehéret, cirmosát, színeset, üvegből, lilát kéket, zöldet, festettet vagy átlátszót, ha nem át­látszót, akkor a szivárvány minden színében csil­logót ... Forrongó, változó világunkban nem könnyű elvetni a hazugot, értéktelent, s észrevenni, meg­tartani és megőrizni az értékeset, az igazit. Mi magunk is sűrűn mozgunk, változtatjuk helyün­ket ebben a világban,, de a világ — ezenfelül — még külön is mozog velünk. S ha nincs biztos, állandó talaja az életnek, ha a gyökerek el-el- szakadnak. nincs talaja a jóízlésnek sem. Szerte az országban turnézó, tehetséges és sikeres előadó­művésznő mondotta, hogy a népművészetet, az ízes, olykor borsos, csípős népi humort vagy ott szeretik, értékelik, ahol az emberek még eleven kapcsolatban vannak vele, ,vagy ott, ahol már régóta s teljesen elszakadtak tőle; ott azonban biztosan nem, ahol — még vagy már — éppen hogy elszakadtak tőle, s most kezdenek tájéko­zódni a magasabb — persze korántsem biztos, hogy valóban magasabb — kultúra félé; S eszem­be jut: évekkel ezelőtt arról ábrándozott egy is­merősöm, hogy ha egyszer sok pénze lesz. annak, rendje-módja szerint betér egy porcelánboltba, összevásárol néhány szépséges „szobrot”, tárgyat pár száz forintért, majd nyilvánosain — lehető­leg mindjárt az üzlet előtt — szép akkurátusán földhöz csapdossa őket Nos, én nem ilyen látványos gesztusokra gór* dolok. Legalábbis nem* feltétlenül. Nem a haj­meresztő, „polgár-pukkasztó” tettekre, nem is a giccsadóra — ha van Ilyen egyáltalán. Hanem ar­ra a nagyon várt társadalmi folyamatra és álla­potra — nevezetesen a demokratizmusra —,, amelynek szellemében majd már az Üyen és hasonló kérdésekbe is bele lehet és bele is ke® szólni. Egy jóismerős vagy akár egy idegen laká­sán éppen úgy. mint annak a műanyagipari ktsz- nek vagy vállalatnak az elnöki, igazgatói irodá­jában, ahol — nyilván nem minden haszon nél­kül, s biztosan nem a gazdaságosság ellenére — előállítják ezeket az ál-dolgokat. Varga Ja.no» 16. — Arról magam is meggyő­ződtem — bólintott Tusnádi —, hogy talpraesett fiú. Ügyesen ad­ta vissza a kölcsönt annak a Jo- suah Gassnak. És a végén is diplomatikusan viselkedett, ami­kor a tudósítók ostrom alá fog­ták, hogy mik a tervei a holnapi adással kapcsolatban. Azt mond­ta, még nincs semmiféle terve azon kívül, hogy szeretné végre kialudni magát. Mindez, meg amiket ön mondott el most ró­la, megnyugtat. — A műsorra vonatkozólag? — Igen. Egyáltalán nem mind­egy, hogy mi lesz abban a hol­nap déli három percben. Nem­csak abból a szempontból, hogy tudomisén hány fényévnyire tő­lünk milyen benyomást kelt majd ez a bemutatkozás. Persze, ez a legfontosabb. De gondol­nunk kell arra is, hogy a mi vi­lágunkban hogyan fogadják, hi­szen holnap még nagyobb hír­közlő apparátus lesz a hegyen,, mint ma volt. A Tájékoztató Hi­vatalba dél óta özönlenek a je­lentkezések a hírügynökségekről a földgolyó minden táláról, az Intervízió adását is mindenütt át akarják venni, a Ferihegy alig győzi fogadni a különrepülőgé- *aa érkelőket — Hm vakarta meg a tar­kóját Ipacs —, talán célszerű volna, ha Tusnádi elvtárs szemé­lyesen vágy a külön telefonvo­nalon elbeszélgetne erről a té­máról Tibivel. Biztosan elfogad­ja a tanácsait. — Nem, ezt nem teszem. És ne tegye ön se. Végeredményben nagyon szerencsésen alakult a dolog azzal, hogy a műsort nem államilag állítjuk össze, hanem egy magánember magánügye lett. Máskülönben főhetne a fe­jünk. még nemzetközi bonyo­dalmak is származhatnának be­lőle. Milyen alapon sajátítja ki magának a jogot egy ilyen kis ország, hogy a Föld sokmilliárd lakosa nevében ő üzengessen a világűrbe? Hiszen némelyik nagyhatalom fővárosában többen élnek, mint itt, az egész ország­ban. Az a véletlen hogy Hax ép­pen nálunk landolt, valóban nem elég indok. Namármost, egysze­rűen időnk sem lenne rá, hogy valami népképviseleti kvóta alapján és a világhatalmi erővi­szonyokat is figyelembe véve, próbáljuk megoldani ezt a bo­nyolult és kényes feladatot. így viszont, a Mars-lakó kifejezett kívánságának megfelelően, amely kívánság épp 'egy tekintélyes nyugati sajtóorgánum tudósító­jának közvetítésével hangzott «L Kopra Tibor mint magánember szervezheti meg, állíthatja össze ezt a rövid programot. Különö­sebb politikai felelősség nélkül, Mintha egy rádió-amatőr sugá-f rozna az űrbe. Meg is kérem, kedves Ipacs elvtárs, a holnapi napra adjon soronkívüli szabad­ságot Koprának. Jelképesen hangsúlyozzuk ezzel is, hogy' még csak nem is mint újságíró, hanem mint civil nyaraló tevé­kenykedik ebben az ügyben. A Déli Újság főszerkesztője bólintott. — Rendben van. Megkapja a holnapi napot. Majd gondom lesz arra is, hogy lecsúsztassa. *•* — Hát láttál már ekkora diny- nyét, mint én vagyok? — kérdi Gitta a történet elmesélése után barátnőjétől, Marától. A Hóvirág-presszó teraszán ül­nek, fagylaltot esznek ezüst po­hárból. A manöken gyönyörű, feltűnő jelenség, a barátnője — szürke kis veréb. Készen vett nyári ruha van rajta, a haja si­mára fésült^.turcsi orrán fekete keretes, sokaioptriás szemüveg Egyébként egy kozmetikai gyár mérnöke. Gi.‘_ nem azért barátkozik Marával, amiért a szép, fiatal nők közül sokan választanak ke­vésbé előnyös megjelenésű ba­rátnőt maguknak. Azért tudniil­lik, hogy még inkább szembe­szökővé váljon mellette az ő csi­nosságuk. Nem, Gittának nincs szüksége ilyen „háttérre”. Gitta egyszerűen — buta. De nem any- nyira, hogy ne érné fel azzal a csöppnyi eszével, hogy ő buta. És azt Is tudja, hogy Mara na­gyon okos és rendkívül művelt. Szükség van a tanácsaira.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom